Taiwan Dox – Díjnyertes dokumentumfilmek Tajvanról

2015. október 26. 15:01 - filmvilág

taiwandox_a4_poster.jpgCsütörtökön kezdődik az ingyenesen látogatható Tajvani Dokumentumfilm Napok (TAIWAN DOX) a Toldi Moziban és a DocuArt Moziban. A tajvani dokumentumfilmek régóta jelen vannak a nemzetközi filmfesztiválokon, a 2000-es évek közepétől kezdve pedig új stílusú, a játékfilmekhez hasonlatos megoldásokkal élő dokumentumfilmek születtek. Ez a stílusváltás vezetett végül a tajvani játékfilmipar újjászületéséhez.

A Taiwan Dox-ra kiválasztott 7 díjnyertes alkotás betekintést enged Tajvan történelmébe, politikai, társadalmi, és nemi szerepeket érintő kérdéseibe. A filmekről bővebben itt lehet olvasni, közülük hármat meg is néztünk. Villámrecenziók következnek.

VIVA TONAL: A TÁNC KORA (2003)

Kína Tajvannal szemben folytatott agresszív külpolitikája és a nagyhatalom folyamatos erőfitogtatásai ismeretében meglepő lehet egy olyan tajvani dokumentumfilm, amely igyekszik a lehető legtávolabb maradni a politikától. A Chen-Ki Tuo és Wei-Ssu Chien nevével fémjelzett, bő egy évtizede forgott Viva Tonal: A tánc kora az ilyen darabok ugyancsak szellős sorát dúsítja. Főhőse, Kun-Cheng Li megszállott lemezgyűjtő, aki mániákusan kutatja a tajvani populáris zene múlt századbeli darabjait.

Míg sokan fröccsöntött, színes-szagos Pokémon-figurákat gyűjtenek megszállottan, addig Li főként a huszadik század első feléből származó bakelitlemezekre utazik – olykor szó szerint, ha netán megtudja, hogy valahol, egy másik városban előkerült egy őskori leletnek számító példány. Li több mint tízezres kollekciója világszerte egyedülálló gyűjtemény. A legújabb trendek persze őt is váratlanul érik, mint amikor meglepetten vizsgálgatja fiatal barátja frissen beszerzett, egy brit kiadó gyártotta, citromsárga színű kislemezét. Azzal viszont már őt sem lehet megfogni, hogy a limitált kiadású darab egyoldalas, míg a B-oldalon a gyártó cég logója látható. Mindent tudó mosollyal húz elő a tarsolyából egy, az 1910-es évekből származó darabot, amely szintén csak az egyik oldalán barázdált – a hátlapján a lemez majdhogynem teljes rádiuszát elfoglaló címke áll, rajta a dal címétől kezdve a produkcióban/gyártásban résztvevő összes személy nevéig vagy a technikai paraméterekig.

A film készítői azonban nem csak a Gyűjtőt kapják lencsevégre, hanem felkeresik a fonográftűtől sercegő dalokat előadó énekesnőket, akik örömmel emlékeznek vissza korabeli celeb-státuszukra, valamint a szabadságérzetüket és nemzeti identitásukat erősítő dallamokra. Hiába ugyanis az író-rendező páros apolitikus hozzáállása, a korabeli felvételek inzertjeitől még inkább nosztalgikus atmoszférát árasztó film nem kerülheti meg a tényt: a felidézett kor Tajvan japán megszállásának ideje. A Viva Tonal mégis nyugodt, „szépia hangulatban” közvetíti nézője felé, hogy a nagyhatalmak kivetette hálóból a tajvani zene, szélesebb látószögből egy nép művészete fennakadás nélkül szabadul ki, elvégre a kultúra megbéklyózhatatlan. (Bilsiczky Balázs)

yellow_box.JPG

SÁRGA DOBOZ (2006)

A nézőcsalogató dramaturgiai truvájok és kápráztató audiovizuális megoldások trendjével párhuzamosan egyre kevesebb klasszikus megfigyelő dokumentumfilm születik. Ting-fu Huang a régi iskola hagyományos módszereit követve passzív szemlélőként, távolról figyeli választott alanyait. Egy forgalmas autópálya mentén, átlátszó üvegkalitkában lengén öltözött hölgyek árulják a rendkívül egészségtelen távol-keleti csemegét, a bételdiót. A rendező ezt a fullasztó helyszínt kamerázza be és gondos aprólékossággal rögzíti az egyhangú munkanapokat és a különféle beszélgetéseket. Bár a nők tisztában vannak a megfigyelés tényével, a film a „légy a falon” idealisztikus elvét követve azokat a jellemző pillanatokat szeretné elcsípni, melyek túlmutatnak a konkrét szituáción.

A lealacsonyító férfitekintet egyeduralma és a női test tárgyiasítása mellett a mű talán legfontosabb alapmotívuma a kilátástalanság. A rendező kiemelt hangsúlyt fektet az aprócska bolt bemutatására, célja a végeláthatatlan munkaórák unalmának érzékeltetése, a nyomasztó atmoszféra minél erőteljesebb megragadása. Az egy picit önmagukat is áruló eladónők csak korlátozottan léphetnek ki a térből, miközben kénytelenek elviselni a férfi vásárlók nem éppen barátságos közeledési kísérleteit. A film tökéletesen adja vissza a bezártság, a reménytelenség élményét, de ezeket az eredményeket nem tudja összekapcsolni a szereplőivel. A felbukkanó nőket nem ismerjük meg eléggé, a beszédfoszlányokból kirajzolódó életesemények nem elég erőteljesek ahhoz, hogy a látottak önmagukon túl emelkedjenek és szimbolikussá váljanak. Ting-fu Huang munkája erős hangulatú kísérlet, mely a választott dokumentumfilmes módszer gyengeségeire és erősségeire egyaránt rámutat. (Huber Zoltán)

right_thing.JPG

AZ IGAZ ÜGY (2010)

Nehéz ilyen messziről megérteni, mit jelenthet egy olyan kis szigetnek, mint Tajvan, egy akkora nagy testvér árnyékában élni, mint Kína. A tajvani nemzeti öntudat az elmúlt 100 évben annak ellenére alaposan megizmosodott, hogy a lakosság 98%-a han kínaiak leszármazottja. A fiatalság demokráciában felnőtt egy részét így már az is felháborította, amikor 2008-ban, a két ország újkori történelme során először hivatalos kínai delegáció érkezett Tajpejbe, a helyi kormány pedig hajlandó is volt fogadni őket. Több ezer tüntető gyűlt össze a város főterén, hogy tiltakozzon a látogatás ellen, amit a Kínába történő beolvadás első lépésének vélt.

Chiang Wei-Hua rendező és stábja végig ott volt az események sűrűjében, kameráikkal rögzítették a hosszú hetekig tartó tüntetést, amelynek során sokan tábort is vertek a téren. Kinek van joga képviselni a tömeget? Hogyan lehet ezeket az embereket kiválasztani? Mik legyenek a közös célok? Meddig lehet elmenni, és milyen eszközök megengedettek a tiltakozáshoz? Ez azok a kérdések, amelyeket a legaktívabb tüntetők feltesznek maguknak és egymásnak, majd végeláthatatlan vitákba bonyolódnak róluk. Az érdekképviselet, az önkormányzás és a konfliktuskezelés a gyakorlatban jóval bonyolultabb és fárasztóbb dolgok annál, mint amilyennek elméletben, a partvonalról bekiabálva tűnnek – erre kénytelenek szép lassan ráébredni a résztvevők.

Az igaz ügy stábja az objektivitás maximumára törekedett, közel vannak, de mégsem ítélkeznek, ami a film erénye, de egyben hátránya is. A politikára immunis nézőt aligha tudja bevonni a produkció, a közélet iránt érdeklődő, leendő vagy már praktizáló aktivistáknak viszont erősen ajánlott a megtekintése. (Baski Sándor)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr658023756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.