Mocskos üzlet - Egy durva év

2015. március 30. 11:30 - Huber Zoltán

mostviolent.jpg

J.C. Chandor a kortárs amerikai indie-szcéna egyik legizgalmasabb figurája. 2011-es bemutatkozása, a Krízispont az eddigi legpontosabb mozi a virtualizálódó pénzügyi szektor rendszerszintű problémáiról (az aktuális brókerbotrányok fényében erősen ajánlott újranézni), míg a második filmje az univerzálissá emelt ember küzdelméről mesélt, lehengerlő minimalizmussal. A debütáló alkotás komplex szövésű, számos karaktert mozgató tablója és a steril üvegkalitkák klausztrofób atmoszférája után a Minden odavan magányos hőse a végtelen óceán közepén, szavak nélkül mérkőzött meg az elemekkel. Az író-rendező harmadik munkája bravúrosan illeszkedik a sorba és sajátos módon ötvözi e fenti két motívumot. Az Egy durva év (A most violent year) az amerikai álom kiábrándult kritikájaként és egy szélmalomharcát vívó férfi portréjaként is tökéletesen működik.

A saját erejéből felkapaszkodott Abel Morales szépen gyarapodó fuvarozó cégét megpróbálja tisztességesen vezetni. Hatalmas és kockázatos üzletet készül nyélbe ütni, és a versenytársai is ronda trükköket vetnek be ellene, ő mégis megpróbál tiszta maradni az alapvetően mocskos és korrupt üzletágban. Külön figyel a beosztottjaira, együttműködik a hatóságokkal és a tartálykocsijait ért támadások ellenére sem hajlandó felfegyverezni a sofőröket. 1981-ben, Reagen elnökségének első hónapjaiban járunk, az Egyesült Államok kollektív erkölcsi válságának mélypontján, a bűnözés az egekben (az eredeti cím erre utal). Morales (a spanyol szó erkölcsöst is jelent) hiába szeretné becsületesen intézni az ügyeit, ahol farkastörvények uralkodnak, ott előbb-utóbb mindenki kénytelen bepiszkítani a kezét. A profit kényszere és a bűn itt bizony szétszálazhatatlan ok és okozat.

Chandor az amerikai mozi egy nagy hagyományát folytatva a felemelkedés és a korrumpálódás elkerülhetetlen korrelációját vizsgálja, miközben a kapitalizmus gyilkos logikáját is megvilágítja. A történet a Kis Cézár, a Keresztapa és A sebhelyesarcú sajátos variációja, hősünk itt is a tápláléklánc csúcsára tör, csak itt azért küzd, hogy a bűnözők között ő maga ne váljon gengszterré. A Minden odavan tengeren hánykódó férfijához hasonlóan Morales ellen is összeesküdnek a körülmények, ezért egyre elkeseredettebben próbál talpon maradni. Pillanatokra úgy tűnik, sikerül visszaszereznie az irányítást, ám valójában egyre szűkebb kényszerpályán kénytelen lavírozni. Erkölcs és győzelem, ártatlanság és siker egymást kizáró fogalmak, a választás közöttük kőkemény vagy-vagy. Abel Morales (a bibliai keresztnév sem véletlen) tragédiája, hogy kénytelen elfogadni a rá kirótt szerepet. Nincs más út, a romlás bele van kódolva a rendszerbe - és ekkor elkezd motoszkálni a nézőben, hogy talán a főhős nemes elvei sem feltétlenül őszinték.

Az Egy durva év sajnálatos módon kissé elsikkadt az idei díjszezonban, ami talán az író-rendező visszafogott eleganciájának köszönhető. Régi vágású, finoman csordogáló darabról van szó, a forgatókönyv nem rágja a néző szájába az információkat. A figurák múltjából megvillan egy-két lényeges dolog, az üzletági összefonódások, a korrupt igazságszolgáltatás bemutatása leheletfinom. Chandor biztos kézzel teremt atmoszférát, a fagyos, koszos New York rozsdás-graffitis külvárosa pontos metaforája az üzleti környezetnek, a háttérben a rádió ontja a késelésekről és lövöldözésekről szóló híreket. Még a családi otthon légkörében is ott vibrál a feszültség, az erőszakos események mindig a legváratlanabb pillanatokban törik szét a biztonság illúzióját. Oscar Isaac remekel a konok balfék, a dörzsölt szélhámos és a keresztes lovag szélsőségei között egyensúlyozó vállalkozó szerepében, Jessica Chastain pedig hatásosan sejteti a robbanásveszélyes feleségben lakozó indulatokat.

mostviolent1.jpg

Ahogy egyre mélyebbre merülünk az árulások és átverések mocsarába, úgy válik egyre aktívabbá a főszereplőnk. Ezzel párhuzamosan a film tempója felpörög és egy hibátlan üldözési jelenet után erősen metaforikus leszámolásba torkollik. Míg a Krízispontban bemutatott pénzügyi óriás csődje a burjánzó bürokrácia, a rossz információáramlás és a rossz személyes döntések eredője, addig Morales kálváriája elkerülhetetlennek tűnik. Chandor értelmezésében mindenki részes a rosszul működő szisztéma fenntartásában, a politikai ambíciókat dédelgető ügyésztől kezdve egészen az apróbb törvénytelenségek felett az „iparági sztenderd” szócskával szemet hunyó, egyértelműen arrogáns főhősig. A gyorsabb, látványosabb és fekete-fehérben gondolkodó bűndrámákhoz szokott nézők egy része bizonyára unni fogja az Egy durva évet, ám aki vevő az átlagosnál okosabb, rafináltabb darabokra, az nem fog csalódni. Az utolsó apró részletig kimunkált mozi ez, mely számos szempontból értelmezhető, de minden irányból emlékezetes.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr177319542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.