Szépen, csendben - Mandariinid

2015. február 19. 10:28 - Huber Zoltán

mandariinid.jpg

A Leviatán, az Ida és az Eszeveszett mesék felénk is szép sikereket arattak és a mauritániai Timbuktu is elcsíphető még a mozikban, ám a Legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára jelölt ötödik versenyzőről annál kevesebbet hallani. Bár az észt-grúz mozi nincs az esélyesek között és néhány fesztiválszereplést leszámítva nem nagyon találkozhattunk a címével, a Mandariinid (Mandarinok) mindenképpen megérdemelné a nagyobb figyelmet. Az aprócska, már-már minimalista történet csendesen, ám annál hatásosabban emeli fel a szavát a háború embertelensége ellen. Letisztult, aprólékosan átgondolt filmnyelv, finoman árnyalt karakterek és pátosztól mentes humánum, ilyen az, amikor kevés eszközzel nagy dolgokat lehet elérni. A filmben megjelenő orosz-grúz konfliktus az ukrajnai események fényében nyilván aktuálpolitikai áthallásokkal teli, de az itt megjelenített emberi drámák kortól és helytől függetlenül, univerzálisan is érvényesek.

Egy elnéptelenedett völgy valahol Abháziában, két helyi és két sérült katona. Zaza Urushadze filmje zárt helyszínen, néhány nap alatt játszódik és tulajdonképp nem sok minden történik benne. Az öreg Ivo és Margus észtek, akik még a szovjet időkben költöztek erre a vidékre és szinte utolsóként maradtak itt, mert szeretnék leszüretelni a bőséges mandarin-termést. Az addig érintetlen települést végül eléri a háború és az összecsapások után az asztalos a házába fogad két súlyos sebesültet, akik ráadásul ellentétes oldalon állnak. A grúz kiskatona és a csecsen zsoldos hálásak a megmentőjüknek, ezért ígéretet tesznek, hogy amíg Ivo házában vannak, nem végeznek egymással.


A Mandariinid erős szimbólumokkal és típuskarakterekkel dolgozik, ám az alkotók stílus- és arányérzékének hála a mű egyetlen percre sem lesz didaktikus vagy giccses. A gyönyörű képek és a markáns, mégsem tolakodó aláfestő zene azonnal megteremtik az atmoszférát, szinte érezzük a vidék füstös, párás illatát. A két észt figura néhány vonással életre kel, Ivo csendesen szegeli a ládákat, hogy Margus szép gyümölcseit legyen miben elszállítani. Ebbe az idillbe robban be az abház konfliktus, az író-rendező néhány katonával és némi fegyverropogással is képes éles kontrasztba állítani a békét és a háborút. Az idős férfi az erőszak és a veszély ellenére kitart az elvei mellett és megpróbál ember maradni. Nem prédikál, nem győzködi a két sérültet, egész egyszerűen nem vesz tudomást a körülötte tomboló káoszról és meggyógyítja, sőt, egy asztalhoz ülteti őket.

A hangzatos tételmondatok, látványos áthallások és nagy gesztusok szinte tálcán kínálják magukat, de az író-rendező szerencsére bölcsen kerüli a kliséket. A használt szimbólumrendszer egyszerre ismerős és könnyen átlátható, a finom humornak és visszafogott fogalmazásmódnak hála mégsem érezzük sekélyesnek a látottakat. A szűkszavú párbeszédek mögött szép fokozatosan kibomlanak a jellemek, a remek színészi alakításoknak hála a hibáikkal együtt is megértjük és megszeretjük ezeket a figurákat. Az egyenruha mögül előbukkan az ember, a grúz és a csecsen harcos ha nehezen is, de végül megértik és elfogadják Ivo konok magatartásának okait. Urushadze nem hatásvadász, a ránk váró drámai fordulatok és az egész művet mélyen átitató optimizmus nem csillognak hamiskásan. A Mandariinid legnagyobb erénye, hogy közelről, mikroszinten vizsgálódik, azaz arcokat társít a tragédiához. A háború könyörtelensége szinte kézzelfogható, az emberség megőrzésének kényszere mindenki számára átélhető. Ennél többet egy háborúellenes film nem nagyon érhet el.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr777187315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2015.02.19. 10:59:04

Kb. egy éve néztem az észt filmhetek sajtóján, nagyon tetszett, és örülök, hogy bekerült a legjobb 5-be Oscaron. A Timbuktut nem láttam, az Eszeveszett meséket imádtam, kár, hogy a Leviatán és az Ida közül fog kikerülni a győztes, szerintem ez, és az argentin versenyző is jobb film náluk.