Filmvilág blog

Az első menet után nyerésre áll a zugügyvéd - Better Call Saul (S01E01-02)

2015. február 11. - Huber Zoltán

better_call_saul1.jpg

Picit ugyan csikorogva indul a legendás Breaking Bad várva várt spinoffja, majd gyorsan magára talál és igen komoly potenciálokat villant fel. Heisenbergék folyamatosan táguló univerzumában Saul Goodman azon kevés karakterek egyike, akinek eddig nem igazán volt sötét, drámai oldala. A nagydumás, dörzsölt ügyvéd hibátlan humorforrása volt az anyasorozatnak, a morcos Mike ellenpontja, akit végi maró iróniával, de hatalmas adag szimpátiával ábrázoltak. Bob Odenkirk és az írók nagyon ráéreztek, illetve gyorsan bele is szerettek a figurába, amit a köré pakolt hibátlan mitológia (a gagyit művészetté emelő iroda, az ál-honlap stb.) is remekül mutattak. Saul a Breaking Bad második évadában lépett színre, de már akkor olyan teljes értékű mellékszereplő volt, akinek nagy vonalakban nyilván készen volt a háttértörténete. Aminek a továbbgondolásából most egy egész széria született.

Az első két epizód alapján a Better Call Saul inkább tűnik egy kedvtelésből összerakott örömjátéknak, mintsem egy véresen komoly, súlyos karakterdrámának. Fontos kihangsúlyozni, nem is klasszikus előzmény-sorozatról van szó, inkább kirándulást tehetünk Albuquerque szürreálisra hangolt alvilágába. No nem mintha a pofátlan, röhejesen gyáva és kicsinyes ügyvéd felemelkedése és bukása nem lenne ígéretes sztori, ám a mérleg nyelve egyelőre a száraz humor és a mítoszteremtés felé billen. Az ismerős helyszíneket és arcokat elsősorban az anyasorozat rajongói fogják értékelni, a karrierje startpontján álló címszereplő elsősorban az előzmények (azaz a későbbi sorsa) ismeretében vicces. A nagy előd árnyékából persze nehéz, sőt, egyenesen lehetetlen kilépni. Vince Gilligan szerencsére nem is nagyon törekszik erre, inkább a hangsúlyokat és tónusokat tolja el, de ebből az egészből még tényleg bármi lehet.

better_call_saul2.jpg
A szépen kacskaringózó párbeszédek, Saul magánszámai, és az izgalmasnak tűnő új karakterek mintha egy túlszínezett, napfénybe áztatott Coen-filmből lennének. A fekete-fehér kerettörténet, a felvillantott mozis és BB-referenciák és a bizarr apróságok azt ígérik, ezúttal is egy aprólékosan átgondolt, fokozatosan épülő világba lépünk, ahol igazán majd később kulminálódnak az események. Nagy kérdés, sikerül-e hatásosan árnyalni a főhőssé előlépett mókamestert és egy idő után vajon nem lesz-e egyszerűen fárasztó, erőltetett a stílusa. Ha az alkotók rátalálnak a drámai ellensúlyokra (mint a második rész csodálatos sivatagi szópárbaja), illetve minden erőlködés nélkül szövik össze a régi és az új sorozat szálait, nagy gond nem lehet. Két rész után egyértelműen szeretnénk még többet látni, szóval nagyon úgy tűnik, a Breaking Bad galaxisában Walter White és Jesse Pinkman után (azaz előtt) is van élet.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr937159933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása