"Nyomasztó, trash-underground-punk hangulat" - Interjú Szombath Mátéval, a Feketerigó rendezőjével

2014. október 01. 11:57 - filmvilág

+ trailerpremier

Filmművészetis háttér és állami támogatás nélkül, 400 ezer forintból forgatta le első játékfilmjét Szombath Máté, aki Robert Musil novellájából, és olyan filmekből merített ihletet, mint a Trainspotting, a Control, az If… és a Kell egy dobos! Interjú a rendezővel + trailerpremier.

feketerigo_plakat_v9.jpgMilyen diploma nélküli filmesként ma, és hátrány-e, hogy nem végezted el az SZFE-t [Színház- és Filmművészeti Egyetem] vagy a BKF-et [Budapesti Kommunikációs Főiskola], mielőtt filmet forgattál?

Valószínűleg hátrány, de mivel még nem volt alkalmam megtapasztalni, milyen diplomás filmesnek lenni, csak sejthetem. Én azt látom, hogy főleg azok tudnak játékfilmes lehetőséget kapni, akik az SZFE-n végeztek, vagy van valamiféle korábbi média-elismertségük. De valószínűleg minden a szkripten múlik, hogy mit írsz meg, és arra ki ad pénzt. Csak ezt ugye ügyesen kell produceri munkával menedzselni, hogy a te nagyon jó szkriptedet kihez viszed, mondjuk a Filmalaphoz, vagy akár cégekkel szponzoráltatod meg.

Hol és milyen tanulmányokat végeztél?

Egyetlen filmes-tévés szakmai képzésre jártam eddig, a Szent György médiaiskolába. Ott főleg egymástól, az osztálytársaktól tanultunk, és a közös munkából, illetve az segített nagyon, hogy az első félévben jött két filmrendező tanár, Lóth Balázs és Schwechtje Mihály. Abba az osztályba elég sokan úgy jöttünk, hogy filmesek akarunk lenni, rendezők, operatőrök, stb., és nem tévés műsorszerkesztők. Lóthék ezt észrevették és a film felé irányítottak minket, és főleg a filmhez kapcsolódó dolgokat, feladatokat csináltunk.

Mikor, minek a hatására kezdted írni a Feketerigót?

Szent Györgyös vizsgafilmként indult. Már régóta szerettem volna csinálni egy hosszabb kisjátékfilmet, ami nem három-négy vagy hét perc, hanem tizenöt vagy húsz körüli. Elkezdtem különböző formai feladatok elé állítani magam. Tehát nem egy konkrét ötletem vagy elképzelésem volt, hogy én ezt és ezt a történetet akarom megfilmesíteni, csak a formai követelmények alapján kezdtem el kitalálni a filmemet.

Emellett tudtam, hogy nagyjából milyen stílusban akarok mozogni. Ez volt az irány: Trainspotting, Mechanikus narancs, Control (Anton Corbijn Joy Division-filmje), If…., Romper Stomper, és a Kell egy dobos! című belga film. Ezekből valamilyen egyveleghangulatot akartam, amiben keveredik egy nagyon pontosan, szépen megkomponált képi világ, illetve egy nyomasztó, trash-underground-punk hangulat. Ehhez kezdtem el novellát keresni, nagyon sokat elolvastam, de egyikkel sem voltam kibékülve. Aztán megtaláltam Robert Musil osztrák író novelláját (A feketerigó), ami inkább egy XX. század eleji szociográfiai korkép metaforája volt, én meg nem ebbe az irányba akartam elmenni, hanem inkább az emberi történetek, a lelki karakterfejlődés felé.

Nagyjából ez volt az egyik fő elem: a gyerekkori barátok katolikus neveltetésből két különböző, de nagyon más irányba mennek el, mint amit tanultak. Ez az én történetemben is megjelenik: egyikük egy teljesen hedonista, anarchista punk gyerek lett, a saját szabályai szerint él, éppen ahogy tud, de az bőven elég neki, mert leszarja az egészet. A másik srác pedig egy folyamatosan identitáskereső, identitást megkérdőjelező képzőművész srác, aki nem meri még kimondani, és nem is biztos benne, de már valamennyire elvesztette a hitét ő is. Ez a különbség kettejük között: az egyik egy felkiáltójel, a másik egy kérdőjel, az egyik nagyon konkrét karakter, a másik meg teljesen illékony.

Ami még a novellából átjött, az a feketerigó motívuma. A feketerigónak van egy olyan tulajdonsága, hogy meg tud tanulni dallamokat utánozni. Ez az érzéki csalódás több jelenetben is ki lett hangsúlyozva. Az illúziókép folyamatosan benne van az alapötletben, és próbáltam összekapcsolni azzal, hogy az egész gyerekkori barátság is egy illúzió, mert ez végül is egy csalódás története. Arra kell ráébrednünk, hogy ez egy önző emberi lét, amire föl kell nőnie a gyerekeknek.Ez a film, hogy ha nagyon műfaji kategóriába kell sorolni, akkor coming of age. Kilépés abból a gyerekkori illúzióból, hogy még sincsenek örök dolgok.

feketerigo_teaser (0-00-06-16)_resize.jpg

Mennyire volt ez a film számodra személyes ihletésű, önéletrajzi? Mennyire vagy benne a szereplőkben?

Azért is tetszett meg ez a novella, mert a barátság, és főleg a gyerekkori barátság témája is foglalkoztat. Szeretem megfejteni az emberek viselkedését, karakterét, hogy ki miért olyan, amilyen, meg milyen hatások érték az életben, és ezekből ok-okozati összefüggéseket állítani. Vannak benne párkapcsolati tapasztalataim és még sok minden más, de nem akartam kifilmezni magamból a saját élettörténetem.

Egyébként a színészeim is megkérdezték tőlem, hogy én most Kolos vagyok vagy Márk, és azt mondtam, hogy mindkettő. Kolos is megvan bennem, folyamatosan én is mindenre választ keresek és mindig valami új világkép születik meg bennem, és ilyen szempontból folyamatosan változom, de ugyanakkor, amiről megvan a véleményem, azt szeretem konkrétan megmondani, nem köntörfalazni meg közhelyezni, mint ahogy Márk sem.

feketerigo_teaser (0-01-39-10)_resize.jpg

És miért nagyjátékfilmet csináltál ebből, egyáltalán hogy vetted a bátorságot hozzá?

Véletlenül lett nagyjátékfilm, mert mint említettem, ez vizsgafilmként indult. Volt egy határidő, tehát el kellett kezdeni forgatni, és hiába volt meg az alapváza a sztorinak, nem volt kész forgatókönyv, amikor elkezdtünk forgatni. Körülbelül a forgatás közepén jártunk 2012 augusztusában, amikor befejeztem a szkriptet.

Amikor legelőször elkezdtem forgatni, úgy voltam, hogy kábé harminc perces lesz, aztán úgy, hogy talán ötven, majd amikor már leforgattuk, és egy évre rá meglett az első nyers vágás, az hetven perces volt. Ebből azóta tízet kivágtunk, és most egy óránál tart, úgy, hogy nincs stáblista mögötte. Én azt tudtam, hogy mi lesz az egész sztori, és hogy le akarom forgatni, aztán nőttön-nőtt, és mindenki csak egyre jobban elkeseredett, hogy ennek sose lesz vége és nem szabadulnak tőlem.

feketerigo_teaser (0-01-56-20)_resize.jpg

A két főszereplő, Viktor Balázs, aki az SZFE-t közben elvégezte, és Lugosi Dániel, aki viszont csak gyerekszínész volt. Ők hogyan működtek együtt?

Lugosi Daniról tudtam fixen, hogy ő lesz Márk. Nem rá lett írva a forgatókönyv, de amikor elkezdtem a castingon gondolkodni, akkor egyből ő jutott eszembe. Nála szerintem nem számít, hogy nem képzett színész, mert iszonyú jó és nagyon karakterbe vágott, tehát körülbelül másfélszeresére kellet rájátszania arra, ami ő egyébként. Filmes tapasztalata meg amúgy is volt bőven. Én először koncerten láttam és nem hittem el, amit látok. Már az a tény, hogy egy balkezes gitáros és pluszba énekel, és közben minden végtagjával szétesik és megőrül a színpadon… Ez a gyerek előadóművésznek született. Ismertem korábban látás- és köszönésszinten, de tulajdonképpen a fogatás alatt ismertem meg, és aztán lettem vele jóban.

Balázst egyáltalán nem ismertem a forgatás előtt. Volt egy hirdetésem, hogy sötét hajtónusú, arcszőrös, vékonyabb testalkatú, gitározni tudó színészt keresek, vagy zenészt, aki színészi ambíciókkal bír, és arra jelentkeztek többen. Tudtam, hogy lesznek zenés jelenetek, ahol effektíve a színészek játszanak majd a filmben.

A jelentkezők közül hárman maradtak, de Balázs jobban működött Lugosival, mert ők régebbről ismerték egymást, és dolgoztak együtt színházban még tinédzserként. Az alapismeretség miatt jobban is megszületett valami közöttük. Látszik az egész filmen, hogy Balázs folyamatosan változik, de szerintem jó a filmnek, hogy látjuk, hogy ez nem egy egy-két hónapos történet.

feketerigo_teaser (0-01-23-22)_resize.jpg

Hogyan találtál a filmhez stábot és technikát?

A stáb korábbi forgatásos ismeretségekből adódott össze, nagyrészt barátok voltak, de abszolút szakmabeliek, volt osztálytársak például. Az operatőrt, Salvatore Giulianót egy forgatáson ismertem meg, ahol egyikünk sem forgatott, hanem szereplők voltunk (az Evolution of Filmben, ahol én voltam Chaplin, ő meg a Keresztapa).

Elkezdtük egymást figyelni, mindkettőnknek tetszett a másik munkássága, és rájöttünk, hogy van egy közös ízlésünk filmekben és zenékben is. Neki elég jó és sok tapasztalata volt a DSLR forgatással, mert Canonnal 60D-vel forgattunk.

A technika nagy része szerencsére támogatással érkezett. A világítás és a hangtechnika egyik felét a Szent György támogatta, mert ők szerették volna, hogy elkészüljön ez a film. Láttak potenciált a filmben, és valószínűleg úgy gondolták, hogy reklámértéke van az iskola számára, hogy egy ilyen filmet támogatnak.

A hangon egy nagyon régi barátom, Berzsenyi Marci dolgozik, vele csináljuk egyrészt az utószinkront, meg zenefelvételt, illetve a keverést.

werk-stab_resize.JPG

A Szent Györgyös tanáraid producerként vannak feltüntetve a Facebook-oldalon, ők mit csináltak, miben segítettek?

Ezt magyar stáblistában úgy lehet megnevezni, hogy vezető tanár pozíció. Ők voltak, akik a vizsga kezdetétől a mai napig segítik a film kreatív kialakítását, a forgatókönyvtől a vágáson keresztül mindenig. Schwechtje Mihály nagyon sokat segített szkript-doktorként a jelenetek hosszán és a dialógok természetességén. Az első közös összeülős final cuton részt vett, és neki volt a legtöbb javaslata, hogy mit kéne kivágni vagy átvágni a filmben.

Lóth Balázs főleg a vizsga idején segített sokat, ő a gyártás oldaláról ajánlott és tanácsolt sok mindent. Ő azt pártolta volna, ha én leszek a director of photography is, egy kameramannal, mert ő rendszeresen így dolgozik, és mondta, hogy nekem elég jó vizuális világom van. De a főszereplőtől így is sokszor megkaptam, hogy túl sokat foglalkozom a képpel és a beállításaimmal, és szerinte jobban, többet kéne a színésszel foglalkoznom, ami lehet, hogy igaz, mert a színészvezetésben van még mit tanulnom.

feketerigo_teaser (0-00-43-04)_resize.jpg

Összesen mennyire becsülhető a film büdzséje?

Ami forgatásokra lett elköltve, az 400 ezer forint körül van, plusz előfordult olyan is, hogy nekem kellett valami eszközt vásárolnom. Néha a helyszínek, például a Dürer Kert került pénzbe, oda komplett koncertvilágítást is kellett vinni, mert a helyi világítás semmit nem ért volna. Ott két zenekar játszik, a filmbeli Blackbird, ami egyébként egy fiktív zenekar, de Lugosinak dalait játsszák el, és rajta kívül mindenki fiktív bandatag. A másik zenekar a Tündérvese, ők egy létező zenekar.

A zenei része eléggé fontos a filmnek, a Mayberian Sanskülotts-ot kérted meg hogy írjanak zenét hozzá (Feketerigó főcímzene). Őket hogy találtad és milyen volt, milyen az együttműködésetek?

A Mayberiant már nagyon régóta ismerem közös ismerősön keresztül, még abból az időszakból, amikor éppen hogy elkezdtek megalakulgatni és koncertezni. Olyan hangulatos és annyira látványvilágot teremtő a hangzásuk, hogy muszáj egyszer velük filmben együtt dolgozni. És mivel ez a film több mint két és fél éve készül, időközben befutottak és fölkapottabbak lettek. Azért is fontos, hogy ők szerezzék a filmzenét, mert Kolos egy Képzőművészetiről jövő karakter, és mivel a Mayberianék festőművészek, idevágó, amit csinálnak.

feketerigo_teaser (0-00-22-24)_resize.jpg

Mit tanácsolnál valakinek, aki nagyjátékfilmet akar csinálni vizsgafilmként, hogy teljesen máshogy csináljon mint te?

A legfontosabb, hogy legyen meg a forgatókönyved teljesen. És ha már úgy érzed, hogy jó, és sok mindenkivel átnézetted, és szkriptdoktoráltattad, meg ötször átírtad a dialógokat, akkor elkezdheted az előkészületeket a castingtól a terepszemlékig. A legjobb, ha minden le van diszponálva, mondjuk két-három hétre folyamatosan, úgy, hogy tényleg egyik napról a másikra tudsz forgatni, minden le van dumálva, minden ki van fizetve. És legyen rá pénz. Akkor tényleg boldogan és nyugodt szívvel el tudsz kezdeni forgatni.

Ez a leglényegesebb tapasztalat. Eldöntöttem, hogy kisfilmet talán, de nagyobb filmet biztos, hogy többet nem kezdek el pénz nélkül. A pénz nagyon pórázon tudja tartani a rendezői vágyaidat.

feketerigo_teaser (0-01-50-07)_resize.jpg

Szerinted mikor és milyen forgalmazásban kerül a közönség elé a Feketerigó?

Most készültünk el a trailerrel, remélhetőleg sok mindenki fogja szeretni, és a legjobb lenne, ha találnánk egy forgalmazót. Ami biztos, hogy ahova lehet nevezni fesztiválokra, oda szeretném nevezni, és valószínűleg minden azon fog múlni, hogy ott hogyan fog szerepelni.

Tulajdonképpen az volt a fő célom, hogy készítsek egy olyan filmet, amin látszik, hogy mindent beletettem, amit bele akartam tenni eddig egy filmembe. Szeretném, ha el tudna terjedni, hogy készült ez a film, valahogy, valamilyen körülmények között, x pénzből és mégis egy nézhető film.

Hogy példaként szolgáljon? Hogy így is lehet?

Nem, nem azt akarom, kiemelni, hogy „bezzeg ez elkészült”, hanem, hogy mi az, ami benne van. Ilyen stílusban, mint az előbb felsorolt filmek, és ilyen témában nem nagyon találok magyar filmet. Vannak hasonlók, de ez a téma Magyarországon inkább lazább, humorosabb formában szokott megjelenni.

Konkol Máté

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr436749599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.10.01. 14:56:12

Csak gratulálni tudok hozzá, a trailer alapján nagyon jónak tűnik a végeredmény. Mi is most csináltunk egy filmet sokkal szerényebb körülmények között (kicsit elkeserítő is látni, hogy amatőr szinten is lehet ezt ilyen profin csinálni :D Mindegy, majd legközelebb :P).

Sok sikert a forgalmazó-találáshoz!