Ezt így inkább ne

2014. augusztus 27. 13:12 - Orosdy Dániel

Naomi Toth: Robert De Niro

Emlékeznek arra a kiváló cikkre, ami Robert De Niróról jelent meg pár éve a Filmvilágban? Tulajdonképpen nem is cikk volt, hanem egy külföldön megjelent életrajzi kötet néhány fejezetének fordítása, de ez mindegy is (ahogy az is, hol jelent meg). Ami számít: jó volt! Érdekes, alapos, olvasmányos. De Niro kedvelői közül valószínűleg többen is örömmel olvastuk volna az egész könyvet magyarul, ha tehetjük.

Nos, a nemrég megjelent magyar nyelvű Robert De Niro-életrajznak a fentiekhez semmi köze.

Ami önmagában persze még nem lenne baj, ahogy tulajdonképpen az sem, ha valakinek Robert De Niro elsősorban nem minden idők egyik legnagyobb színésze, hanem egy közismert sztár, akinek a neve gyakran felbukkan a médiában. Nyáron, medence mellett olvasni egy vállaltan könnyed színészéletrajzot nem a világ legkellemetlenebb elfoglaltsága. Még akkor sem, ha nem mond újat vagy nem ás mélyre. Még akkor sem, ha vékonyka, és a nyelvezete nem különösebben tudományos, vagy akár „irodalmi”.

Nos, a nemrég megjelent magyar nyelvű Robert De Niro-életrajznak a fentiekhez sincs sok köze.

Amihez köze van, nem könyves kategória, sokkal inkább a bulvár legalsó tartománya, amely olvasmányosnak szánt (de leginkább nehézkes-körülményes) stílusban próbál alapvetőnek és érdekesnek gondolt (de leginkább felületes és/vagy szenzációhajhász) információkat közreadni. Minősítő körülmény, hogy a kötet „tárgya”, azaz Robert De Niro nagyon nehezen feleltethető meg a választott kategóriának – bármennyire kacskaringós is a pályája a sok (és az utóbbi két évtizedben egyre több) rossz és jelentéktelen filmmel, az életműve így is túl fajsúlyos ahhoz, hogy ugyanúgy dolgozzák fel, mint Gejl Géza huszonéves megafaktor-jelöltét. A Robert De Niro című életrajzi könyvben fontos filmek alig kapnak több helyet egy kiadósabb lábjegyzet hosszánál – vagy éppen De Niro némelyik kétes jelentőségű szerelmi kalandjánál –, míg más alkotások az egyszeri említésig sem jutnak el, ami biztosan nem elégíti ki a színész rajongóit, de talán még azokat sem, akik egyszerűen csak érdeklődnek a színészéletrajzok iránt. Ez a „nagyvonalúság” még így is valamilyen szinten megbocsátható lenne, ha legalább azt a keveset, amit vállalt a szerző (az önmagát szürreális okokból Naomi Toth-nak nevező Tóth Noémi), teljesíteni tudná. De sajnos nem tudja. A jelek szerint ugyanis még annyira sem ismeri De Niro életművét és az amerikai filmet, mint azok, akiknek szánta a könyvét.

denirocasino.gif

Hiszen akkor tudná, hogy a Dühöngő bikában gyakorlatilag csak egyetlen színes jelenet látható, tehát nem lehet igaz az az önmagában is WTF!-kategóriás kijelentés, mely szerint „végül csak a vakukkal és ütésekkel tarkított visszaemlékezések maradtak fekete-fehérek, amelyeket az operatőr görkorcsolyán száguldva rögzített”; vagy hogy A szarvasvadászban nem akkor köpi le Christopher Walken figurája De Niróét, amikor a vietkongok fogságában vannak… Ezekhez képest már igazán csak apróság, hogy szegény James Belushi köszöni, jól van, 1982-ben ugyanis nem ő hunyt el, hanem a bátyja, John Belushi. És ha ez még nem lenne elég, ott ez a furcsa fogalmazásmód is, ami előnytelen átmenetet képez egy lelkes, de kezdő blogger stílusa és egy nyersfordítás (…khm…) nyelvezete között. Hajmeresztő mondatokat olvashatunk a könyvben, itt van például rögtön ez a megállapítás De Niro szüleitől, amelyből könnyen arra következtethetünk, hogy a versek nem az irodalom körébe tartoznak:

Akkoriban mindketten elismert képzőművésznek számítottak: az asszony festőként, a férfi pedig festőként, szobrászként és költőként egyaránt.

Vagy az alábbi, zavarosságában akár lírainak is nevezhető kijelentés A szarvasvadászról:

A kohók hője gyakorlatilag felhólyagosítja a filmet, és ráhangolja az elkövetkezendő erőszakra.

Vagy az a kép, mely szerint ugyanez a film „szemléletesen tépte fel a háború nyílt sebét”.

Vagy az „aranypálma” és „vietnamiháború-ellenes” kifejezések, mindkettő így, ebben a formában. (UPDATE: utóbbi biztosan ebben a formában helyes, előbbivel kapcsolatban pedig már bizonytalan az írás szerzője, ezért elnézést kér az érintettektől. - az írás szerzője)

Vagy a leginkább jogszabályokban használatos „paragrafus” kifejezés váratlan felbukkanása (valószínűleg a „paragraph”, azaz „bekezdés” szó zavarta meg a ford szerzőt.)

Vagy az a bicskanyitogató állítás, mely szerint – az állítólag „az Öreg Nyugatról induló” – Volt egyszer egy Amerika utómunkálatait végző Sergio Leonének érdemes lett volna „az Amerika iránti hódolat és dicsőítés mély kifejezése mellett” elvégeznie egy kurzust „az amerikai filmbizniszről” (a nép ajakán az ilyesféle gondolatokat azzal szokták párhuzamba állítani, mint amikor valaki az édesapját kívánja kioktatni a szexuális érintkezés technikájáról).

Vagy az, hogy az egyik mondatban a ronin még „középkori japán harcos társaság”, amelynek tagjai „felesküdtek uruk védelmére, szó szerint bármi áron”, a következőben viszont már „a gazdátlanná vált szamurájok elnevezése”.

Vagy az, hogy Dustin Hoffman a „magas gázsi” miatt „eredetileg nem szerepelt a Vejedre ütök szereplőgárdájában” (a magas gázsi keveseket szokott visszatartani a munkától, az alacsony gázsi annál inkább, mellesleg a szóban forgó film nem a Vejedre ütök, hanem az Utódomra ütök).

deniro.gif 

Vagy… Túl hosszan lehetne folytatni a sort, kis túlzással minden oldal hibalistája kitesz egy feleolyan hosszú oldalt (ami persze eleve nem lehet nehéz, figyelembe véve az alkalmazott betűméretet). Igénytelenül fordított és/vagy szerkesztett filmes kiadványokból eddig sem volt hiány a magyar piacon, a Robert De Niro viszont szinte minden szempontból kínosan gyenge teljesítmény, talán csak a – szigorúan fekete-fehér – képmellékletét nem érheti sok szó. Sok ez így együtt. És főleg sok a fogyasztói árért cserébe. Ha valaki alapos és mély könyvet szeretni olvasni az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb színészéről (és beszél angolul), ennyi pénzért már beszerezheti a külföldön megjelent kiadványok valamelyikét. Aki pedig kevesebbel is beéri, a Google nevű barátságos alkalmazás segítségével bármikor hozzájuthat ugyanezen információk jelentős részéhez, akár magyar nyelven is, élvezhetőbb megfogalmazásban, kevesebb hibával.

A nemrég megjelent magyar nyelvű Robert De Niro-életrajznak nem csak a beszerzésre érdemes kiadványokhoz nincs köze, elolvasni is csak akkor érdemes, ha vevők vagyunk a „bűnös élvezetekre”. Vagy leginkább akkor se.

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr956640703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Beyonder 2014.08.27. 13:35:11

Készült anno egy interjú is a szerzővel a men.hu-n, sajnos később leszedték. Íme a legizgalmasabb részek:

"...megkeresés kapcsán kezdtem el a könyvön dolgozni... évekkel ezelőtt felületesen összeismerkedtem egy szórakozóhelyen egy énekessel, aki akkoriban filmek kiadásával foglakozott, de mára áttért a könyvekre, és emlékezett arra, hogy újságíró a szakmám... Felkeresett, hogy érdekel-e a munka... nem szólt bele a munkafolyamatba, csak az oldalszámot határozta meg..."

"Nem tartoztam [De Niro] rajongói közé a könyv megírása előtt, de rengeteget nőtt a szememben, amióta meg kellett néznem az alakításai zömét. Sokan csak a maffiózó arcát ismerik, holott van még a tarsolyában sok más figura is."

"A könyv stílusa kifejezetten magazinos, könnyed, nincsen telezsúfolva felesleges adatokkal és kitekintésekkel."

"Leginkább azt élveztem, hogy amit leírok, az meg fog jelenni könyv formájában a boltok polcain."
"2 és fél hónap alatt írtam meg (ennyi időt kaptam rá a kiadótól)"

"nem volt szerkesztőm"

Ijesztő körülmény: "már javában írom Quentin Tarantino életrajzát"

Az utolsó mondatot pedig feladnám rejtvénynek: mire gondolt pontosan a költő azzal a "társszerzőkkel"?

"Tudomásom szerint más társszerzők is dolgoznak velem együtt párhuzamosan, például Stephen King életrajzán."

Huber Zoltán 2014.08.27. 13:59:02

Dani, azt szabad tudni, hány oldalon keresztül borzoltad az idegeid?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.27. 14:21:23

@Huber Zoltán: Szabad: szűk 200, NAGYBETŰS oldalt tesz ki a könyv (és ebben van pár kép is). Egyébként a tartalomjegyzék is megért volna egy misét, Scorsese pl. "mentor"-ként szerepel egy fejezet címében, ami persze véleményes, de nekem speciel abszolút nem klappol. Jagger sem mentorálta Richards-t, alkotótársak voltak, illetve azok ma is. (És a vonatkozó fejezet sem csak -- vagy főleg -- a Scorsese-De Niro filmekkel foglalkozik, hanem emlékeim szerint mindenfélével...)

Huber Zoltán 2014.08.27. 14:35:57

@Orosdy Dániel: rákerestem a mentor szóra az Értelmező kéziszótárban. Az első jelentés valóban nem passzol (ahogy írod), de lehet Naomi így értette, idézem:

2. Átvitt értelemben: Atyai jóbarát, aki pártfogol egy tőle fiatalabb közeli ismerőst, illetve rokont.

A falusi gazda a városban élő nagybácsit kéri meg, hogy legyen a fia mentora. A mentor segíti védencét a társasági életben.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.27. 14:42:54

@Huber Zoltán: Hááát... Szűk egy év van köztük, és De Niro jött tehetős családból. Az Aljas utcák idején Scorsese még max. a Corman-istálló egyik telivérjének számított, De Niro viszont már főszerepeket játszott és túl volt A keresztapa castingján. Ha ezek nem alkotótársak voltak, akkor bizony legfeljebb De Niro mentorálhatta Scorsesét. :)

Huber Zoltán 2014.08.27. 14:47:58

@Orosdy Dániel: persze, ironizálni próbáltam...elég egyértelmű, hogy nem áll meg ez a mentor-elmélet :) Egy szó mint száz, nagyon várom a QT-életrajzot!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.27. 15:14:58

@Huber Zoltán: Irónia, mi, már megint?! "Ha meghallom az irónia szót, rögtön a szarkazmusom után nyúlok!"

Nemes András 2014.08.27. 17:22:55

Sokkal, sokkal visszafogotabb, elegánsabb írás, mint amit vártam:) (egy kurv@nyád simán befért volna:) Ezt a de niro nevűt meg amúgy is csak a Csak egy kis pánikban láttam, Billy Crystal simán lejátszotta, na azzzz, egy óriási színész! Remélem, lesz róla éetrajz! Ovasnám!

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.27. 18:51:46

@Nemes András: Crystal a nyomába sem érthet Adam Sandlernek, ooookkkéééé? Ez a Robert De Pacino meg nem érdekel macskát se.

A visszafogottság két oka van: 1) tényleg nem akartam túlságosan lemenni kutyába 2)az első két bekezdés ötlete már az első 20 oldal után beugrott, márpedig a könyv nem válik igazán súlyossá mindaddig, amíg elő nem kerülnek a filmek (a magánélet után). Ha a 2) nem lenne igaz, akkor valszeg az 1) sem.

Atkakukac1989 2014.08.27. 19:51:12

Pont akartam írni, hogy ez a tehetséges és minden kétséget kizáróan a filmvilágban abszolút bennfentes szerző már dolgozik az új életrajz-szörnyetegen, de látom más megtette.

Amikor a boltban a kezemben akadt, először örültem, aztán belelapoztam (már nem tudom hol), találtam 2 tárgyi tévedést, aztán tettem is le.

Egyébként képzelem, hogy ünnepekkor mennyi filmrajongó megkaphatta ezt valamelyik családtagjától. Borzongató.

Huber Zoltán 2014.08.27. 20:04:55

@Atkakukac1989: Jaja, nekem is ez a bajom ezzel az egésszel, hogy nincs rajta jelölve sehol, hogy "Vigyázat! Magyar író angol néven ír, gagyiveszély!".
Mert ugye mi belelapozunk vásárlás előtt, sőt, Orosdy kolléga önfeláldozó munkájának az eredményét is ismerjük. Aztán meg a keresztanyám vagy a nagybátyám jót akar a "filmbuzi" rokonnak és mit sem sejtve meglep vele valami nevezetes alkalomra...horror!

Atkakukac1989 2014.08.27. 20:13:04

@Huber Zoltán: Elhiszem, hogy a kiadónak ez pénz, jól fogyott (akkor nem jönne újabb kötet), de nincs valami "Nagy Filmes Etikai Kódex", hogy ami ennyire vállalhatatlan, az zúzzuk be és legyen belőle gyújtós a szegényeknek. (Azzal legalább haszna is lesz a dolognak).

Kiváló példa a Korszakalkotók - Kortárs amerikai filmrendezők, amiben ugyancsak van 1-2 tévedés (nem is vészes), de olyan közérthető, olyan szerethető regény, hogy remélem még attól a csapatól jön más is.

Lehet ezt jól is csinálni, de úgy látszik, itt nem ez a törekvés célja. :(

Deepblue Noir (törölt) 2014.08.27. 20:13:26

ez úgy általában a magyar, talán a nyugati, újságírás színvonala.
ránk erőltetett irreálisan rövid határidővel, mesterszintű szakirányú diplománk ellenére is gyenge nyelvhasználattal írjunk valamit olyasmiről, melyről csak meglehetősen halvány fogalmunk van, legyünk harsányak, lazák, szellemesek, pontosság-igényesség nem számít.
vannak kivételek, persze.

Atkakukac1989 2014.08.27. 20:14:28

@Atkakukac1989: Bocsánat, nem regény a Korszakalkotók, de gondolom a lényeg így sem veszett el az előző gondolatmenetemből. :D

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.27. 22:56:47

@Atkakukac1989: Hát igen, a Korszakalkotók abszolút nem egy kategória ezzel könyvvel, semmilyen szempontból. "Nagy Filmes Etikai Kódex" pedig nincs, sajnos. "Anything goes" - minden vállalható.

Homo Criticus 2014.08.28. 08:57:27

Azt, hogy vietnamiháború-ellenes, tényleg így kell írni (mozgószabály), de a cikk lényegén ez mit sem változtat, nyilván nem fogom elolvasni a könyvet.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.28. 09:04:13

@Homo Criticus: Ez esetben pardon, esküdni mertem volna, hogy helytelen, és kb. a „vietnami háború-ellenes” változat a helyes. Na sebaj, korrigálunk, köszi!

Homo Criticus 2014.08.28. 09:37:20

@Orosdy Dániel: No problem. Én a magam részéről alapvetően kerülném az olyan kifejezéseket, ahol befigyel a mozgószabály, a fenti részletben például lehetne úgy fogalmazni, hogy "a vietnami háború ellen tiltakozó film", vagy ilyesmi. Annó engem az "angolnyelv-tudás" kapcsán világosítottak fel erről a szabályról, amit intuitíve úgy írtam volna, hogy "angol nyelvtudás", de, mint kiderült, nem a nyelvtudás az angol, hanem az angol nyelvnek van az ő tudása. Hát, kábé ennyi. A cikket mindenesetre érdemes volt végigolvasni, a könyvet viszont biztos, hogy nem fogom ezek után. :)

virtualdog 2014.08.28. 11:15:00

@Homo Criticus: A mozgószabály(ok) a magyar nyelv leghülyébb, -idegesítőbb, legkevésbé intuitív részét képezik, én személy szerint utálom ezeket a bonyolításokat.

Az ilyen könyvekkel kapcsolatban pedig engem sosem a pár ezer kidobott forint zavar - bár az sem kellemes tudat -, hanem egyrészt hogy a vétkes valószínűleg sosem nyeri el méltó büntetését, másrészt a fentebb pedzegetett esetek lehetősége (illetve valószínűleg nagyszámú előfordulása), amikor valaki JÓ SZÁNDÉKKAL megvesz egy ilyet, aztán nem érti az eltorzult arcát a szegény filmrajongó családtagnak. És ez mindkét fél részére nagyon kínos, és egyedül a T. Szerző nem érzi magát kínosan, megalázva... Na ez húz fel nagyon.

Mindegy, köszönjük a cikket, mindenkivel megosztom, igyekszek terjeszteni!

BTW nem olvastam a Vágvölgyis Tarantino-könyvet, csak belelapoztam, illetve a címlapot csodálhattam meg, de ezen tapasztalatok alapján nagy ívben kerültem azt is....

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.28. 12:01:21

@Homo Criticus: A mozgószabály(ok)ra ezután megpróbálok figyelni, viszont az írás többi részét változatlanul tartom, úgyhogy a könyvet tényleg hagyd ki inkább. :)

@Borbíró Andris: A büntetéssel és az esetleges kínos esetekkel kapcsolatban nagyon igazad van, de az ár ez esetben nem teljesen mellékes, ez a könyv ugyanis kifejezetten drága. Le se írom, mennyi a boltokban (ha még nem tudod, nézz utána).

Vágvölgyi könyve tele van tárgyi tévedésekkel és (sztem) felesleges szubjektív beszámolókkal, de azért még nem ez a kategória, főleg a szerző íráskészsége miatt. (Fun Fact: a megjelenés idején írtam volna róla, de a szerkesztő nem támogatta az ötleT, mert saját bevallása szerint Vágvölgyi "félig-meddig haverja". :D Nem Sanyi volt az a szerkesztő, teszem hozzá gyorsan.)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.28. 19:42:22

@h.zs.: Hát igen, ez még a benga betűkkel se tesz ki egy oldalt. :)