Filmvilág blog

Komolyan véve - Hova tűnt a lazaság a blockbusterekből?

Why So Serious?

2014. augusztus 13. - Huber Zoltán

A filmpiac totális globalizációjával a hollywoodi blockbustereknek egyre sokszínűbb célközönséget kell a hűtött termekbe csábítani. Míg a nyolcvanas években a producerek egy átlagos amerikai tinédzser ízlését próbálták belőni, ma ugyanazzal a filmmel egy pekingi egyetemista, egy moszkvai munkás és egy iowai háziasszony figyelmét is fel kell kelteni. A korosztályokon és kultúrákon átívelő legkisebb közös többszörös a hipotetikus “nemzetközi néző” fogalma. Ma őt kell megszólítani, ami a gyakorlatban elszabaduló költségeket, felvizezett forgatókönyveket és egyre öncélúbb audiovizuális hurrikánt jelent. A kortárs blockbusterekkel kapcsolatos fanyalgások túlnyomó része közvetve vagy közvetlenül ezt a jelenséget kritizálja.

Az unalmas biztonsági játék és a térhatású romboláspornó divatja ugyanúgy innen eredeztethető, mint a franchise és a brand fetisizálása. Az alkotók eközben kényszerhelyzetbe kerülnek, hisz az öncélú látvány köré úgy kellene nagyívű és hihető történeteket szőniük, hogy közben fel kell lúgozniuk a figurákat és az őket mozgató drámákat. A kialakuló ellentmondást a többség úgy próbálja feloldani, hogy a sematikus meséket iszonyú komoly képpel és kimódoltan tálalja. A kortárs blockbuster kínosan komolyan veszi magát, mintha ezzel ellensúlyozhatná saját súlytalanságát. A kialakult helyzet ma egyértelműen rosszabb, mintha csak szimplán buta látványosságokat kapnánk.

manofsteel.jpg

Ha egy popcornmozi csak és kizárólag szórakoztatni akar, az önmagában még nem probléma, csak közben ne tegyen mindenáron úgy, mintha többről akarna szólni, mert ahhoz invenció (és kockázat) szükségeltetik. Ma minden robban, pörög és villog, a filmek állandó csúcspontokból állnak, ami azzal egyenértékű, hogy valójában egyetlen csúcspont sincs bennük. Ha most forgatnák, a Cápa vagy a Ragadozók “zavaró” párbeszédek nélküli kontans akcióból állna, folyamatosan 3D-ben mutogatnák a szörnyeket és a két órás vadászat után egy harminc perces fináléban komplett városkákat rombolnának porig.

Ez már önmagában is totális félreértelmezése e történetek hatásmechanizmusának, ám a maximalizálás logikáját követve az írók borítékolhatóan lekerekítenék és általánosítanák a jellemeket, majd megpróbálnának valami epikus drámát csiholni köréjük. E trend egy jellemző állatorvosi lova az idei Godzilla: a főhős üres papírmasé figura, akit az alkotók úgy próbálnak összetettebbé varázsolni, hogy már a film elején kivégzik az anyát és kisiklatják a tudós apa karrierjét. Mindezt ráadásul annyira közhelyesen csinálják, hogy tíz Bryan Cranston se tudna életet lehelni a párbeszédekbe.

godzilla.jpg

Ma már kibogozhatatlan, mikor is kezdődött ez a folyamat, de az biztos, hogy valami alapvetően megváltozott a Szellemirtók, az Indiana Jones és a Vissza a jövőbe óta. Nagybetűs kalandok, ügyesen vázolt kihívások vártak a hősökre, akiket egy-két ecsetvonással is sikerült hitelessé és szimpatikussá varázsolni. Míg 1977-ben volt a fekete-szürke Birodalom és a fehér-piros lázadók, a Csillagok háborúja második hármasát Lucas már egy ködös kereskedelmi-politikai válság köré építette.

Talán Nolan mentális problémákkal küszködő Denevéremberével jött el az a pont, mikor a legszélesebb közönség is szembesült a fantáziahősöket sújtó komorsággal. A Batman-trilógia sikere természetesen megágyazott a vulgárpszichologizáló blockbustereknek: manapság egy szuperköltségvetésű filmbe kötelezően kell egy kiadós adag tépelődés és válság. Halott szülő/testvér és némi államcsíny nélkül nem kap zöld utat semmi, hisz a tragédia és komorság majd biztos hitelesebbé varázsolja a figurákat és a nagy munkával összerakott történetet.

A nyugati ember foggal-körömmel kapaszkodik a hitelesség csalóka fogalmába és ragaszkodik a realitáshoz, bármennyire képlékeny is ez a fogalom. Míg egy távol-keleti vagy indiai néző nem akad fenn azon, ha a hétköznapi hősök repülnek, feltámadnak vagy dalra fakadnak, mi itt a keresztény kultúrkörben ragaszkodunk hozzá, hogy a film összhangban legyen az általunk ismert valósággal. Ennek egyenes következménye, hogy a trükköknek fotórealisztikusnak kell lenniük, illetve az elképzelt valóságoknak koherens törvényszerűségeket kell követniük. Sokan árgus szemekkel figyelik a filmeket, a “leleplező” ünneprontás külön műfajjá vált (személyes kedvencem az a professzor, aki azért marasztalta el a Gravitációt, mert az űrszemét a valóságban a másik irányba kering).

vissza a jövőbe.png

Gondoljunk csak bele, mennyire ironikus ilyesfajta valósághűséget számon kérni egy mesén, vagy épp azért dicsérni egy szuperhősfilmet, mert realisztikus. Az élethűség vakon követett parancsa izzadságszagúvá és nehézkessé tette a filmeket. Egy jó mese, egy eltalált hős definíció szerint hihető és a valóságra vonatkozik, mert a néző a szórakozásért cserébe szívesen belemegy a játékba és magára ölti a jelmezt. Hollywood minden áron hitelessé akarja tenni a meséit, de mára odáig jutott, hogy a blockbusterekből szép akkurátusan kiöli a humort, a jókedvet, a könnyedséget.

Nem azzal van a gond, hogy a Majmok bolygója vagy az Éhezők viadala komoly társadalmi kérdéseket pedzeget, azok a történetek ugyanis alkalmasak erre. A baj az, hogy már csak mutatóban akadnak olyan darabok, melyek felvállalják az önfeledt szórakoztatást. J.J. Abrams, Zack Snyder és a követők munkái hemzsegnek a felesleges drámai panelektől, míg a másik oldalon a Bay-féle videoklippesek szállítják az ingerelárasztásos technikával dolgozó műveket. Hasonlítsuk össze például a japán popkultúrából merítő Tűzgyűrű és a Godzilla alapállását, a különbség igen markáns.

Míg Gulliermo del Toro önfeledten eresztette össze a gigászi robotjait és óriásszörnyeit, addig Gareth Edwards ökológiai üzeneteket sulykolt és még Las Vegas pusztulásakor sem lőtt el egy árva poént sem.. A Tűzgyűrű abszolút a bennünk élő gyereket célozta meg és mindent ennek rendelt alá, míg az új Godzilla mindenáron hatásos és monumentális próbált lenni, ezért a kínálkozó mókát sötét tónusokra cserélte. Tegye fel a kezét az, aki szerint Edwards hősei illetve az ott megjelenő dilemma így hitelesebbé vagy mélyebbé vált, mint a Tűzgyűrű apokaliptikus háborúja?

galaxisorzpoi.jpg

A bukták és a fajlagosan csökkenő bevételek ellenére a producerek még mindig a komorabb irányvonalra szavaznak, nagy kérdés, vajon változhat-e a dolog a közeljövőben. Biztató jelek egyértelműen akadnak, az idei szezon eddigi legimponálóbb eredményeit például egy olyan mozi produkálta, mely egyértelműen visszakanyarodik az ős-Star Wars és az Indiana Jones hagyományaihoz. Igaz, A galaxis őrzői sem mentes az erőszakkal beszuszakolt panelektől és a könnyeztetőnek szánt pillanatoktól, ám a jól irányzott poénokkal időről-időre visszahozza azt a bizonyos popcorn-hangulatot. A játékidő végre nem lépi túl a két órát, a forgatókönyv nincs telezsúfolva mindenféle szájbarágós összefoglalókkal és előtörténetekkel, hőseink egy-két vonással is életre kelnek.

A galaxis őrzői akkor működik, amikor nem erőlködik és kizárólag a szórakoztatásunkra koncentrál. Könnyen átlátható viszonyok, szerethető csibész-hősök, remek kísérőzenék és pontos beszólások jellemzik ezeket a részeket, melyeket a kötelező CGI-elszállások és a patetikus üzenet célba juttatása sem homályosítja el. James Gunn korántsem hibátlan filmje biztosan nem fogja egy csapásra elsöpörni az uralkodó trendeket, ám egyértelmű lépéseket tesz a jó irányba – és ezt talán végre Hollywoodban is észreveszik.

 

A témával jóval részletesebben a Filmvilág augusztusi számában foglalkozunk. Huber Zoltán az uralkodó hollywoodi üzleti modellről írt (jelen poszt annak az elemzésnek a kivágott részleteit tartalmazza), Géczi Zoltán az ázsiai filmpiac helyzetét tekintette át, míg Sepsi László az új Transformers és Majmok bolygója filmek kapcsán a prequelek és sequelek sajátosságait összegezte.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr116599945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.08.13. 13:37:38

Mocskosul jó cikk :) Grt hozzá.

Apró megjegyzés: Batmannek jól áll a komolyság, hiszen ő alapvetően is egy hihető karakter (mert repülő embert még nem, de dúsgazdagot már láttam párat). Ugyan Nolan Sötét lovag trilógiája sem 100%-osan realisztikus, de a főhős, az ellenfelek, a használt kütyük egy része simán elképzelhető a valóságban.

És pont az a baj, hogy ami Batmannek jól állt, a többi képregényhősnek már nem. Mert nehezebb komolyan venni egy skandináv istent egy párhuzamos univerzumból, vagy egy Jézusként tetszelgő szuperhumán újságírót egy felrobbant bolygóról.

Speciel a Marvelnél általában az előzetesek sötétebb hangulatúak, mint maguk a filmek, ott azért mindig akad pár poén, de az már tényleg vicckategória, hogy a világ megmentésénél kisebb feladat kb. már nem is képzelhető el egy-egy ilyen történet során. És ebbe persze A galaxis őrzői is beletartoznak, bár őket a nevük deklarálja is erre.

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.08.13. 13:53:10

@lisztes: Jegyezzük meg, Batmannek az ökörködés is jól áll. Az 1966-os Adam Westes film máig az egyik kedvencem. :D

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.08.13. 15:09:51

Mondjuk számomra a Sötét Lovag trilógiában (amiket amúgy kedvelek) pont az volt a fájó, hogy teljesen steril volt. Hiányzott belőle az a HANGULAT ami a Burton filmekben volt.

A Thor 2 egy érdekes esett hiszen ugyanez a sötét/komor marketing ment körülötte, de a film tele volt vicces részekkel, sőt sokszor igen komolytalan volt, néhol meg próbálták nagyon komorra venni.

Nagyon várom már az Őrzőket, remélem az tényleg olyan FUN lesz, mint amilyennek beállítják. Én is szívesen néznék szimpla szórakoztató blockbustereket, már kicsit tele van a hócipőm ezzel a komor/komoly/sötét irányzattal.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.08.13. 15:11:36

@SzamárCsacsi: Az egy zseniális film, kár, hogy sokan félreértik és nem ismerik fel, hogy valójában egy paródia film amit sosem kellett komolyan venni.

Pont ezért volt sikeres, mert a gyerekek élvezték mint egy akció sorozatot addig a felnőttek meg jókat nevettek a paródia elemein.

Deepblue Noir (törölt) 2014.08.13. 15:22:09

mivel a blockbusterek története-figurái jobbára gyerekesek, nyakonöntik némi műsötétséggel, műdrámával, műnihilizmussal, hogy kevésbé tűnjön az egész infantilisnek. ezek a filmek jobbár a számítógépes játékok, képregények és egyebek rajongóihoz szólnak.

a manapság népszerű, igen visszataszító, skandináv meg azokat majmoló műsötét giccsdrámákba csomagolt krimik is nagyjából ebbe a vonulatba illenek, a horror meg tarantino meg ehhez hasonlók rajongóinak már szimpla krimiket nemigen lehetne eladni, hát jön az áldráma.

a visszafogott (sötét) humort, iróniát meg sokszor fel sem ismerek, vannak akik szerint pl. depalma gyilkos vágyak, soderbergh mellékhatások vagy mondjuk flynn holtodiglan humortalan történetek, jézusmária.

Deepblue Noir (törölt) 2014.08.13. 15:23:58

@The Man Who Laughs:

a sötét lovagnál visszataszítóbb blocbustert elég nehéz elképzelni, nekem egy sem jut eszembe, a tetovált lány talán közelít, de azért nem nyer.

herelovasz 2014.08.13. 15:33:46

"Ma minden robban, pörög és villog, a filmek állandó csúcspontokból állnak, ami azzal egyenértékű, hogy valójában egyetlen csúcspont sincs bennük."

Ugyanaz, mint a zeneiparban a loudness war.
en.wikipedia.org/wiki/Loudness_war#mediaviewer/File:Michael_Jackson-Black_or_White_Loudness.png

Beyonder 2014.08.13. 16:47:45

Csak egy dologba tudnék belekötni: a Tűzgyűrűt én nem merném ellenpéldaként említeni a térhatású romboláspornókhoz képest. Vannak benne poénok meg önfeledtség is, de ugyanolyan komolyan veszi saját magát, mint a legtöbb blockbuster, amikor pedig szenvednek a szereplők, akkor nagyon szenvednek. (Lásd még: Acélember.) A Godzilla csak annyiban más, hogy ott az első félórára koncentrálódik a vérkomoly szenvelgés, utána minden alárendelődik az óriásszörnyek harcának, az emberi szereplőkből meg statiszták lesznek. Valószínűleg pont ezért jobban élveztem a filmet, mint a Tűzgyűrűt. A "kínálkozó mókát" pedig eléggé kimaxolta a film, eleve az, hogy a japán gumijelmezes Godzilla alapján alkották meg a címszereplőt, végtelenül menő húzás, a tűzokádós rész meg pláne, pedig nyilván tudták, hogy a film komolyságának (= hitelességének, realizmusának) nem fog jót tenni.

Az én ízlésemhez képest amúgy még a Galaxis őrzői is lehetett volna kicsit komolytalanabb, a romboláspornós részeket sokszor untam.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.08.13. 16:57:16

jó poszt, de kicsit rövid. majd megveszem az újságot azért a "téma bővítésért".

Huber Zoltán 2014.08.13. 17:01:43

@Beyonder: a Galaxis őrzőivel kapcsolatban egyetértünk.

A gumijelmezes-tűzokádós Godzilla rendben is volt, de az egész szörnyharc kapott egy komor öko-mázat és az egész végig komolyan volt véve, szerintem lett volna itt még bővem móka-potenciál, vagy legalább elég volna csak egy kisfiút kitenni a veszélynek.
A Tűzgyűrű esetében a robotok már önmagukban karakteresek és viccesek voltak (lásd az orosz), aztán meg szuperkarddal, vonattal püfölték a szörnyeket térdig állva a tengerben. Az egész cucc annyira el volt túlozva (a jó értelmeben), hogy a közé pakolt szenvelgést és menőzést sem lehetett nagyon mellre szívni. Persze, romboláspornó, de szerintem Del Toro legalább nem tett úgy, mintha nem lenne az. Én legalábbis ezt tudtam úgy nézni, mintha 12 éves gyerek lennék...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.08.13. 19:26:29

Tökéletesen igazak a leírtak, de ennek apropóján tendenciáról beszélni inkább 1 vagy 2 éve lett volna jogos, mint most.
A Marvel az Avengers óta szinte csak poénkodik a filmjeiben (Iron Man 3, Thor 2), a legújabb X-Menben is volt jó pár humoros kiszólás, A holnap határa sem vette vérkomolyan magát, a Transformerst nem kell mondanom, de itt van a legendát cinikusan szétszedő Herkules is...
Szóval szerintem ez a Nolan-divat már kezd bőven lecsengeni, igazából amióta A bosszúállókkal a Marvel behozta (és sikerre vitte) ezt az új felfogást, azóta egyre inkább ez nyer teret, nem a műdráma és a műtragikum.

Beyonder 2014.08.13. 19:44:57

@Huber Zoltán: Godzilla-film ökomáz nélkül olyan, mint Tarantino-mozi motherfuckolás nélkül. :)

A Tűzgyűrű nekem talán pont azért volt csalódás, mert a komolytalankodásra csábító téma (óriásrobotok vs. szörnyek) miatt még inkább zavartak a melodramatikus betétek. De ez már abszolút ízléskérdés: te a Tűzgyűrű hibáit bocsátottad meg könnyebben, én meg a Godzilláét.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.08.14. 08:13:03

A "romboláspornó" kifejezés alapján tisztára olyan érzésem támadt, mintha a pornó valami rossz dolog lenne... ;)

Huber Zoltán 2014.08.14. 09:39:55

@danialves: Jó pár humoros kiszólás azért még nem egyenlő azzal, amit hiányolok. Ha megnézed az idei év tentpole-filmjeit, A galaxis őrzői mellett alig akad olyan élőszereplős, ami a komolytalanságát emelné ki. Hiába vannak bennük sűrűn poénok, a Vasember 3 és a Thor is tele van pakolva konyhapszichológiával. Az Avengers tényleg vicces és laza, csak az meg annyira túl van írva az univerzumépítés miatt, hogy csak na...

@Beyonder: Ja, ez teljesen jogos. A legfontosabb dologban egyetértünk: ezek a melodramatikus betétek oda is befurakodtak, ahová nagyon nem kéne.

@Orosdy Dániel: A pornó jó, de ha sokat dumálnak benne és karaktert akarnak építeni, te is tutira áttekered azokat a részeket (tudom, a net megölte már ezt a műfajt...) ;)

Beyonder 2014.08.14. 11:03:56

@Orosdy Dániel: @Huber Zoltán:

Ha már pornó és Galaxis őrzői: az meg van ugye, hogy James Gunn a YouTube-ra csinált néhány szex nélküli pornót? :)

Ebben ő maga a főszereplő:
www.youtube.com/watch?v=Gxb7b0jGZvc

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.08.14. 14:00:27

@Huber Zoltán: Ugyanakkor szerintem ha nem ökörködik végig a filmet, az sem egyenlő azzal, hogy a TDK-trilógia hipertragikus önmarcangolását látjuk. ;)
Nem feltétlenül látom be, hogy miért lenne szükségszerű minden blockbustert vígjátékká változtatni, vannak történetek, amelyeknek jobban áll a komolyabb hangvétel, és vannak, amelyeknek kevésbé. Egy Transformersnél vagy egy Pókembernél kicsit hülyén is néz ki ez a komolykodás, amivel most próbálkoztak, de pl. egy X-Men simán elviselne egy cseppnyivel sötétebb atmoszférát.

De tulajdonképpen szerintem A holnap határa vagy az X-Men egy egészen jó középutat valósított meg idén, hogy egy alapvetően komoly történetet igyekezett minél több ponton oldani humorral.

Huber Zoltán 2014.08.14. 14:22:09

@danialves: egyetértünk, az X-Men és A holnap határa szerintem is korrekt volt. nem is kell minden blockbusterből vígjátékot faragni, a baj azzal van, ha ész nélkül nyomják azt, amiről azt gondolják, csodaszer.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.08.15. 22:36:27

@Huber Zoltán: Közben megnéztem A galaxis őrzőit, és nem érzem úgy, hogy ez lenne a jó irány. Hogy lehet komolytalan egy film, ami egy haldokló anyával indít, ami később is visszatérő elem? Inkább jellemzi az, amit a Vasemberről vagy a Thorról is írtál, hogy jönnek sűrűn a poénok, de közben meg mégis arról dumálnak a karakterek, hogy milyen jó lenne barátok között meghalni. Ennyire melodramatikusan a saját halálukra készülő szereplők még talán egy Marvel-filmben sem voltak.
Kicsit pofára is esett nálam az egész ezzel, hogy a drámaisághoz túl vicces, az önfeledt humorossághoz túl drámai. (Szóval inkább maradok a fenti két példámnál.)

Viszont offtopic, ami még érdekesebb, hogy egyszerűen mennyire futószalagon gyártottnak tűnik a produkció. A moziból kisétálva egyszerűen egy dolgot nem tudtam volna mondani, ami miatt újranézném. Most félretéve azt, hogy van benne mosómedve, meg fa, igazából ugyanazokat a hajszálvékony karakterfejlődéseket, ugyanazt a csoportdinamikát, ugyanazt a szerkesztést, ugyanazokat az akciókat darálja le, mint bármelyik másik blockbuster. A végén már üvölteni tudtam volna, hogy legalább egy közelharcot vagy repülős üldözést ne úgy vegyenek fel, ahogy a Star Wars óta csinálja mindenki, mert elmondhatatlanul generikusnak tűnt tőle a film, minden egyedisége ellenére is. Szórakoztató volt, és igazából sok kifogásom nincs A galaxis őrzőivel szemben, de nekem ez a produkció kellett ahhoz, hogy csömört kapjak a szuperhősöktől.

Huber Zoltán 2014.08.17. 11:49:50

@danialves: tényleg futószalag-feeling van, de ilyen költségeknél (ahol 200 milla az alsó határ) egyszerűen nem mernek változtatni. érzik a producerek is ezt, talán pont ezért adják olyan rendezőknek, akiknek csak egy-két indie-cucc van a háta mögött. azt mondjuk tényleg én se értem, miért vesznek fel minden üldözést/harcot ugyanúgy. amúgy ha megnézed a következő években várható terveket, nagy változás ebben sajna nem lesz. egy-két függetlennek/kis költségvetésű mozinak kéne iszonyú nagyot szólnia, akkor talán...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.08.17. 21:40:09

@Huber Zoltán: Nem lenne feltétlenül szükség akkora változtatásokra, pl. az AmKap2 pont azért tetszett, mert nem arra épített minden akciót (a végét leszámítva), hogy jó nagyot szóljon. A pénzt ugyanúgy megkeresték vele, és én akkor azt láttam, hogy a Marvelnél tényleg van valami elképzelés, ha már évi 3 filmet ki akarnak hozni, de most ebben elbizonytalanodtam. Ráadásul pont James Gunntól nem vártam volna, hogy ennyire fantáziátlan lesz.
Mindenesetre ettől függetlenül nem látom sötéten a helyzetet, a Jurassic World Trevorrow vagy a Terminátor Alan Taylor kezében igencsak bíztatónak tűnik.
süti beállítások módosítása