Under the Skin - A felszín alatt

2014. augusztus 01. 12:40 - Nemes András

Best of 2013 - #15

under-the-skin-poster.jpg

Jonathan Glazer a reklámok (Levi's, Nike, Volkswagen) és videoklipek (Massive Attack, Blur, Jamiroquai, Radiohead - a Karma Police főszerepében magával Kovács Lajossal) világából indulva jutott el a nagyjátékfilmekig, ő is, akár csak hasonló szakmai életutat maguk mögött tudó kollégái (Spike Jonze, Michel Gondry) a bámulatosan ötletes vizuális megoldások mestere, a járt utat a járatlanért bármikor elhagyó, kreatív, ösztönös tehetség. Már első munkájában, a Szexi dög című, Ben Kingsley főszereplésével készült, nem mindennapi gengszterfilmjében, vagy a Nicole Kidman meglepően bátor alakításával fémjelzett Születés pszichotikus szerelmi drámájában is találkozhattunk emlékezetesen komponált képekkel, bravúros beállításokkal, a rendező azonban most odáig merészkedett, hogy a "mozgókép" fogalmát szó szerint értelmezze: kizárólag a vizualitás erejében bízva, minden lehetséges nézői elvárással konokul szembemenve nem hagyományos mozit forgatott, inkább vizionárius, gyönyörű, éjsötét képkölteményt konstruált.

Egy idegen lény női álcában (Scarlett Johansson) a Földön, konkrétan Skócia esőáztatta tájain portyázva férfiakat csábít el, hogy aztán testüket feleméssze egy sűrű, melaszos, rejtélyes eredetű anyagban. Miközben vadászik, óhatatlanul érdeklődni kezd a faj jellegzetességei iránt, egyre közelebb kerül áldozataihoz, és lassan eredeti céljait is figyelmen kívül hagyva kockázatos kísérletbe kezd: megpróbál otthonra lelni a világban, mely soha nem lesz a sajátja.

under_the_skin_3.jpg

Glazer saját bevallása szerint is alaposan átformálta Michael Faber azonos című regényét, melyből Walter Campbell segítségével, rengeteg változtatás után a szkriptet írta (egy korábbi verzióban Brad Pitt is szerepelt volna idegenként). Legmerészebb húzása, hogy a filmben szinte teljes egészében hanyagolja a szokványos narratívát, csupán sejthető értelmű motívumok egymásutániságává degradálja a cselekményt, nincsenek támpontok, nincs útmutatás, magunkra hagyatva bolyongunk a szürreálisan szép, vagy éppen rettenetesen realisztikus kulisszák között. A hagyományos nézői azonosulásnak az esélyét sem veti fel, Johansson arcán a legritkább esetben látunk érzelmeket (ráadásul ezekről is tudjuk, hogy nem egészen a sajátjai), mégis, azzal, hogy az események kizárólag az idegen lény karakterére fókuszálnak, óhatatlanul mi magunk is az ő szemszögéből figyeljük, próbáljuk értelmezni a világot. A földi életmód, a legegyszerűbb emberi cselekvések számunkra is furcsának, kísértetiesnek, vagy egyenesen értelmetlennek tűnnek, többé mi sem vagyunk otthon a bolygón, Skócia sötétebb, vészjóslóbb atmoszférát áraszt, mint a legkietlenebb holdbéli tájak. A film - minden műfaji szabálytalansága ellenére - a sci-fi olyan jellemző, alapvető témáit tárgyalja, mint a fajok közötti kommunikáció problematikája, vagy humánumunk lényegének elemzése, a megközelítés bámulatos eredetisége azonban csípőből utasítja el a zsánerbe illesztés lehetőségét, vagy úgy egyáltalán, bármiféle kategorizálást.

A korábban már méltatott vizualitás lehengerlő erejű, Glazer páratlan, specifikus filmnyelvet használ, amivel nem csak számít figyelmünkre, de kreatív, öntörvényű tudatosságával egyenesen kierőszakolja azt magának. A látvány egyszerre a valóságtól elemelkedett és ízig-vérig földhözragadt, a hétköznapi helyszínek futurisztikus díszletekkel váltakoznak, az árny-és fényjátékok maguktól értetődő természetességgel mossák össze a realitást és az álomszerűséget. A képi megvalósítás ily módon tökéletesen irrelevánssá teszi a magyarázó jellegű dialógokat, a szavak feleslegessé válnak, a kietlen partot ostromló hullámok kérlelhetetlensége, a városi (valódi civilekkel, rejtett kamerával felvett) forgatag nyugtalanító látványa, vagy a férfiáldozatok elnyelésének lidércnyomásos, teljesen erőszakmentes, mégis horrorisztikus szcénái beleégnek az agyba, bonyolult többlettartalmakat generálnak, sűrű asszociáció-folyamot hömpölyögtetnek. 

under-the-skin-review-5.jpg

Johansson szinte eszköztelen, hüllőszerűen rideg, ugyanakkor teljes kiszolgáltatottságát is érzékletesen megjelenítő játékával magabiztosan uralja a filmet: az Under the Skin egyes aspektusai alapján női szenvedéstörténetként is értelmezhető, a romlatlan, naiv rácsodálkozástól indulva az ártatlanság elvesztésén keresztül jut a szexuális megaláztatásig, a színésznő pedig rendkívüli bátorsággal veszi az akadályokat, a szokatlan szerepválasztás láthatóan jól megfontolt, tudatos művészi döntés eredménye. Rajta kívül leginkább amatőr (de kiválóan teljesítő) szereplőket láthatunk, közülük is kiemelendő a súlyos, neurofibromatózis nevű genetikai betegségben szenvedő Adam Pearson, aki meghökkentő fizikai megjelenésével számunkra is idegennek hat, annak ellenére, hogy ugyanolyan ember, mint bármelyikünk - személyével önmagában szimbolizálja a szokatlantól, az ismeretlentől való oktalan félelmeinket, és le a kalappal nyílt őszinteségéért, amivel elénk áll.

Bár Jonathan Glazer több, mint másfél órás, meditatív videoklipje kétségkívül sokat követel nézőjétől, figyelmünket maximálisan honorálja, világával a megtekintése után még napokig fogva tartó, felkavaró, utánozhatatlan filmélmény. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr116564345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

herelovasz 2014.12.23. 08:16:25

Hát ez cuki volt... Egész éjszaka rémeket álmodtam, pedig SJ nem is az esetem.

Mondjuk én kihagytam volna belőle 1-2 percet. Egy látványos hideg rázós jelenetet, ami egy másik filmben teljesen jól működött volna, de ebben gyengítette az emlegetett földhözragadtságot. Majd az azt követő tovább magyarázást, mert akinek erre szüksége van, az addigra úgyis otthagyja a filmet. És a végéről ismét egy túl sokat megmutató magyarázkodást, mert enélkül is rendesen oda basz.

De így is az utóbbi idők sci-fi hullámának a legjobb darabja.

Alejandro Meggypálinka 2016.05.23. 12:38:45

6 különböző blogot olvastam végig erről a filmről, de arról senki nem beszél, hogy vajon ki lehet az a motoros férfi, meg hogy egyáltalán miért van benne. na erre válaszoljon nekem valaki pls. gyakorlatilag az eleje után, hogy elvisz a nőnek egy másik női holttestet, értelmetlenné válik a szereplése, mégis csomószor mutatják. nem vagyok művészfilm rajongó, légyszi valaki válaszoljon erre.