Sarah Silverman, a majdnem rasszista

2014. május 25. 14:55 - Baski Sándor

Best of stand-up #8

sarahsilverman.jpgMindegy, hogy amatőr színészről, virtuóz jazzénekesről vagy kisvárosi politikusról van szó, aki arra a vakmerő tettre vállalkozik, hogy kiáll egy emelvényre, idegen emberek elé, nem akarhat mást, mint hogy kivívja a közönség egyetértő elismerését. Mindenki pozitív visszajelzésekre, helyeslően bólogató, elégedett arcokra vágyik, és ezzel önmagában nincs is semmi probléma. A nagy megfelelési vágy akkor kezd kínossá válni, amikor a kudarctól rettegő Előadó teljes egészében biztonsági játékra rendezkedik be és még a határok konszolidált feszegetésére sem mer vállalkozni, nehogy véletlenül kizökkentse közönségét a komfortzónájából.

A középszerű stand-up komikusokra – vagyis a nagy többségre – ugyanúgy igaz ez a tétel, különösen mifelénk. A „lakossági humorista” populizmusban utazik, ugyanazt gondolja a világról, mint a hallgatósága, csak viccesebben tudja magát kifejezni. Kevesen vannak azok, akik nem a komfortnevetésre hajtanak, hanem merik provokálni is a publikumot, mondjuk azzal, hogy nem a „nép hangja” szerepét alakítják, hanem személyiségük egy kevésbé vonzó oldalát domborítják ki.

A hírhedten szabad szájú és gátlástalan Sarah Silverman ebben a műfajban utazik. Színpadi alteregója egoista, elitista, rasszista és végletekig infantilis. A provokáció iránti vonzalmát valószínűleg apjának köszönheti, aki a még beszélni is alig tudó pár éves Sarah-t megtanította trágárkodni. A kislány gyorsan rájött, hogy ha a felnőttek előtt megvillantja új szókincsét, akkor azonnal a figyelem középpontjába kerül, és ki sokkolva, ki nevetve nézi a produkcióját. Silverman később, felnőttként, az egyetemet félbehagyva a szokásos stand-up karriert próbálta bejárni New Yorkban, hol kevesebb, hol több sikerrel. Az, hogy nagyon fiatalon, mindössze 23 évesen be tudott kerülni az intézménynek számító Saturday Night Live című televíziós szkeccsműsorba, mint író és fellépő, egyértelműen óriási elismerésnek minősült. Hogy végül mindössze egyetlen szezon után kirúgták, és az általa írt jelenetek közül egy sem került adásba, mégsem tekinthető túl nagy meglepetésnek. Silverman stílusa annyira karcos és unikális, hogy lehetetlen – és nem is érdemes – konformizálni, előadóként pedig minden szerepben önmagát, illetve személyiségének egy elrajzolt verzióját alakítja.

A következő évtizedben tucatnyinál is több sorozatban és filmben tűnt fel epizodistaként, miközben stand-up karrierjét sem hanyagolta, de az igazi áttörésre egészen a 2005-ös Jesus is Magicig kellett várnia. A Liam Lynch által rendezett film tulajdonképpen egy hagyományos stand-up special, amelyben az előadást zenés klipbetétek és backstage-ben játszódó szkeccsjelenetek keretezik, illetve szakítják meg időről időre. Silverman minden fronton csúcsra járatja a karakterét, a színpadon az előítéletes, elitista zsidó szerepét játszva az összes létező szociális tabut megsérti – a mexikóiak, a feketék, a keresztények, a homoszexuálisok és a törpék mind sorra kerülnek –, ártalmatlanul induló, kellemes hangzású dalaival egészen zavarba ejtő témákhoz nyúl (a leggonoszabb a „Hamarosan meg fogtok halni” című szerzemény, amelyet egy idősek otthonában ad elő), az öltözőben játszódó jelenetekben pedig kiállhatatlanul és arrogáns módon bánik a menedzserével és saját nővérével (Laura Silverman).

Az átlagnál csak egy kicsivel intelligensebb néző természetesen tisztában van vele, hogy Silverman nem a kisebbségeket figurázza ki, hanem a társadalomszerte máig meglévő sztereotípiákat, előítéleteket és az álszentségbe burkolt politikai korrektséget használja fel nevettetésre és sokkolásra – hasonlóan Sacha Baron Cohenhez vagy a Felhőtlen Philadelphia szereplőgárdájához –, ennek ellenére jó párszor sikerült már egy-egy kiszólásával kollektív felhördülést keltenie, többek közt annak is köszönhetően, hogy sokszor a talk show-kban is karakterben jelenik meg. Silverman vakmerősége ezen a ponton nyilvánul meg a leginkább, ő ugyanis nem egy harsány figura maszkja mögé bújik, mint Sacha Baron Cohen Borat, Brüno vagy Ali G. esetében, illetve mint nálunk a pszichopata politikust játszó Mogács Dániel. A Silverman által alakított karakter attól olyan hatásos, és sokan azért hajlamosak összekeverni a mögötte álló valódi személlyel, mert elsőre nem karikatúrának, hanem átlagos, hétköznapi embernek tűnik. Cohen és Borat személyiségében valószínűleg nem sok közös van, Silverman ellenben beleépíti saját rosszabbik énjét is a figurába – részben ettől olyan hiteles a produkciója.

Poénjai is azért működnek, mert „menet közben” a közönség sokszor nem tudja eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan, amit előad – a Jesus is Magic-ben például majdnem elsírja magát, amikor az elhunyt nagynénjéről beszél. Legkésőbb a csattanóból persze kiderül a válasz, de Silvermannek egészen mesterien megy a nézők elbizonytalanítása és zavarba ejtése. Kedvenc poénjai duplafenekűek: a Jesus is Magic utolsó részében például – látszólag halálosan komolyan, a szerepet levetkőzve – arról morfondírozik, hogy szabad-e egy humoristának a kisebbségi sztereotípiákkal viccelődnie, majd biztosít mindenki arról, hogy nem rasszista, aztán mindezt egy politikailag inkorrekt csattanóval zárójelbe teszi. Hogy a hasonló módón felépített poénok sokadszorra is betalálnak, az leginkább annak köszönhető, hogy Silverman kiváló színész, soha nem esik ki a szerepből, az időzítése pedig egészen hibátlan.

A Jesus is Magic sikerének hála Silverman a Comedy Centralon folytathatta a polgárpukkasztást, ahol az általa kreált és főszerepelt Sarah Silverman program három évadot élt meg. A félórás szitkomban színpadi karakterének egy még gyerekesebb, még önzőbb, még nárcisztikusabb, szociopata verzióját játszotta, és az egymást követő epizódokban ugyanúgy a különféle társadalmi tabuk kerültek sorra, helyenként egészen abszurd és szürreális stílusban.

A sorozat befejezését követően 2010-ben kiadta az önéletrajzát (The Bedwetter: Stories of Courage, Redemption, and Pee), amelyben többek közt a depressziójáról és arról is mesél, hogy 16 éves koráig küzdött az ágybavizeléssel. Nem feltétlenül ennek a kitárulkozásnak köszönhető, de tény, hogy a második, 2013-as stand-up specialjében már inkább önmagaként, mintsem a karakterének álcájában lép fel.

Az HBO produkciójában készült We Are Miracles más szempontból is különleges. Minden humorista tisztában van vele, hogy minél nagyobb a közönség, annál könnyebb megnevettetni őket, ha pedig egy televízió vagy egy DVD-kiadás kedvéért rögzítik is a produkciót, akkor kifejezetten előnyös több száz ember előtt fellépni. Silverman ehhez képest egy olyan kis termet választott helyszínül, amelybe mindössze 40-en férnek el, és ebben már ő maga, illetve a tűzvédelmi felügyelő is benne van. A szerepe szerint hideg, távolságtartó „régi Silverman” számára ez a felállás a legkevésbé sem lett volna ideális, a személyesebb, őszintébb hangvételt megütő „új Silvermanhez” viszont tökéletesen passzol ez az intimitást sugárzó helyszín, ahol a nézők szó szerint karnyújtásra ülnek tőle.

Teljes stílusváltás ugyanakkor nem történt, csak az arányok változtak meg: a Jesus is Magic is részben Silverman valós életéből merített, de ott még a karakternek jutott a főszerep. A We Are Miracles ellenben idézőjelek nélkül nyúl vissza a gyerekkorba és boncolgatja – többek közt – a zsidó identitás témáját. A régi karakter persze nem vonult vissza teljesen, egy-egy merészebb poén kedvéért Silverman többször is visszatér hozzá, de utána rögtön reflektál is rá, eltávolítja magától, sőt hosszasan elemzi, hogy miként reagált a közönség ezekre a viccekre. Megkomolyodásról talán túlzás lenne beszélni, az viszont biztos, hogy az új Silverman a régivel ellentétben nem csak vicces, de szerethető is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr766205872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.