Amerikai nindzsa

2014. április 18. 11:56 - Orosdy Dániel

Filmek az alsó polcról #11

amerikai nindzsa1.png
Ahogy az embernek egyre több unokaöccse/unokahúga lesz, egyre gyakrabban kell szembesülnie a ténnyel, hogy ami gyermekkorában olyan nagyon jónak és izgalmasnak tűnt, felnőttfejjel már… khm… vitatható minőségű. Eleve az is sokkoló, hogy a közvetlen szülői gondoskodás alól kikerülve nem az első dolgunk egész nap csokit enni kólával és chipsszel – hát még ha esélyt adunk egy-egy régi kedvencnek!

Ugyanis mindaz a kendőzetlen bugyutaság, ami hétévesen oly’ szórakoztatónak tűnt, felnőttként szinte már elviselhetetlen.

Mint az Alligátor kapcsán már említettem annak idején mindenki felváltva akart nínnya és jedi lenni, meg persze Rambo, Kobra és Terminátor (pedig a T2-ig Schwarzi robotkaraktere kifejezetten gonosz volt), továbbá kommandós. A közönség igényeire fokozottan érzékeny B-filmesek rá is vetették magukat a témá(k)ra: feltűntek a robotnindzsák, kommandós jedi(nindzsá)k, rendőrrambók, a kicsit idősebbek pedig már készülhettek a fentiek szexszel és/vagy zombikkal kombinált változataira.

Sam Firstenberg műve sem pusztán kommandós akciófilm vagy nindzsás harcművészeti film: mindkettő egyszerre, sőt, az egyik főszereplő – a kiváló, de azóta sajnos elhunyt Steve James – révén még egy kicsit blaxploitation is. Apropó, Steve James! Ez az eredetileg Chuck Norrisnak szánt, American Warrior munkacímen futó opusz csinált sztárt minden idők legkifejezéstelenebb arcú akcióhőséből, Michael „Dudi” Dudikoffból, pedig a másodhegedűs szerepére rendelt James nagyjából százszor karizmatikusabb és tehetségesebb nála (amit többek között Robert Altman is sejtett, hiszen A játékosba nem Dudit hívta meg cameózni Julia Roberts és Bruce Willis mellé, hanem a fekete színész-harcművészt).

amerikai nindzsa2.JPG

Az amerikai nindzsa bizonyos Joe Armstronggal (nagyon eredeti beszélő név!) azonos, akiről ugyan senki nem tudja, hogy mikor született, mégis meg tudták állapítani, mit csinált éppen 16 évesen. Joe magányos, hallgatag, bunkó és nagyon buta, ami tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy lelkesedjenek érte a kisgyerekek.

A mű elején – miután Joe teljesen feleslegesen előadta az öntörvényű machót, aki még a lasztit se dobja vissza a bajtársaknak – rögtön egy akciójelenetbe csöppenünk, ami az első komoly trauma a gyermekkori élményekhez visszavágyó mozistának: ez bizony rossz. Nem, nem a film (azzal kapcsolatban eleve nem ápoltam komoly illúziókat), hanem az akciójelenet. Ugyan a Kobra is egy mérhetetlenül ostoba valami, mégis korrekt lövöldözésekkel és verekedésekkel van tele, ami legalábbis fogyaszthatóvá teszi (mellesleg sok más szempontból is veri Firstenberg művét).

Az Amerikai nindzsa viszont ebből a szempontból is gyenge, legalábbis többnyire. Elég talán két példa.

Az egyetlen olyan epizódnál, ami korábbról mélyebb nyomokat hagyott bennem (vagyis amikor Joe vödörrel a fején veri meg a fekete kollégát), az „akció” nagyjából abban merül ki, hogy Dudikoff – esetleg némi karatés bűvészmutatványt mellékelve – óvatosan megfogja ellenfele valamelyik testrészét, mire Steve James össze-vissza dobálja magát. Talán nem nagy meglepetés a Kedves Olvasónak, hogy a kigyúrt szépfiú a film forgatása előtt nem került közvetlen kapcsolatba a harcművészetekkel.

amerikai nindzsa3.JPG

Később Joe elszökik a laktanyából, amit motoros ugratással old meg. Nem lenne ezzel különösebb gond (minden valamirevaló filmben akad 1-2 motoros ugratás, nem igaz?), csak szegény kaszkadőrt sajnálom: a gondosan belassított felvételnek köszönhetően még nyilvánvalóbban látszik, hogy szerencsétlen irgalmatlanul beverte a fejét a kormányba.

Ha ilyenek a technikai megoldások, milyen lehet a sztori?

Kicsit rosszabb. A legnagyobb gondot a hitelesség okozza, pontosabban a hiánya. Egy ilyen film megtekintésekor eleve el kell fogadnunk néhány apróbb következetlenséget a „belső univerzumban”, de a Cannon Group agytrösztjei által teremtett világ legfeljebb múló hasonlóságokat mutat a valósággal. Elég talán a legidegesítőbb momentumot megemlítenem: miután Hősünk megmenti a főtiszt lányát a kettejük kreálta teljesen felesleges életveszélytől (aminek négy katona élete látja kárát), a nő amiatt kezd el sipákolni, hogy nem közlekedhet magassarkúban az őserdőben.

És ennek természetesen nem az a következménye, hogy Joe leteker neki két nagy tockost, esetleg otthagyja a dzsungelben a rájuk vadászó nindzsáknak, neeeem…

A „Maga még kifizeti nekem ezt az olasz cipőt!” kijelentés bizony egy szép szerelem ígéretét hordozza magában.

amerikai nindzsa.JPG

Bíró úr, a vádnak nincs több kérdése!

Mégis, azért adjunk szót a védelemnek is. Itt van a már említett Steve James, ugye: minden őt szerepeltető jelenet nézhető, ami azért valami. Aztán nem teljesített nagyon rosszul az operatőr és a zeneszerző sem. A film közepére már elfogadható minőségű akciójelenet is akad, és Sam Firstenberg rendezőről sem merném azt állítani, hogy mindig következetesen rossz helyre rakja a kamerát. Feltűnik a színészek között a Kincs ami nincs veteránja, John Fujioka (alias Kamaszuka!), ami már önmagában kellemes meglepetés. Nem nagyon csúnya a love interest, Judie Aronson sem (kár, hogy a szerepe szimpátia helyett múlhatatlan gyűlöletet ébresztett az egyszeri ítészben).

És persze nem feledkezhetünk meg a kisiskolás-faktorról sem: akárhány kéjvágyó közelit is kap Dudikoff beolajozott, izmos hasa, akárhány ellennindzsát is mészárolnak le géppisztollyal vagy karddal, a 8 éves korosztály zabálni fogja az összes – többnyire vértelen – hülyeséget. Nem zavarja őket, hogy a gonoszok mindig udvariasan megvárják, amíg Joe végez valamelyikükkel, nem kérdőjelezik meg tettei mozgatórugóit, nem sajnálják az önfeledten ugrándozó túlkoros óvodás vétlen áldozatait.

Az Amerikai nindzsa legnagyobb érdeme paradox módon mégis az, hogy egy korszak emblematikus filmjévé vált. Mutogathatunk rá, hogy „Igen, gyerekek, ez ilyen volt. Akkor így nézett ki az, amit szerettünk.” Mi meg úgy nézünk ki, ahogy.

 

Az írás első változata a Sokk Magazin online folyóiratban jelent meg, sokezer webévvel ezelőtt.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr396046119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.04.18. 13:39:49

nem vagyok hajlandó elhinni a poszt egy szavát sem ez a film hibátlan, tudta ezt a saját 8 éves énem akkor is, meg most is. :D

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.04.18. 15:01:27

Na ez eddig valahogy érthetetlenül kimaradt, pedig sokat olvastam már érdemeiről és filmtörténeti jelentőségéről :D Lehet, hogy ideje pótolni.

Huber Zoltán 2014.04.18. 15:25:58

Én egyszerűen képtelen vagyok olyan objektív szigorúsággal nézni ezt a filmet, mint a tisztelt kolléga. A mű minden hibája és bénasága fontos a hatás és az atmoszféra miatt - de azért azt is tegyük hozzá, a második rész fényévekkel jobb!

Atkakukac1989 2014.04.18. 15:53:06

Tényleg nehéz lehet erről a filmről írni ma, de kvázi minden régebbi filmről nehéz írni 10-20-40 év távlatából. Ami igaz, hogy vannak hibái, de pont ezek az erényei is, hiszen süt róla, hogy mikor és miért készült. Egyszerű film, de nagyon rendben van.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.04.18. 19:36:48

@doggfather: A 8 éves énem nem tud vitatkozni veled. :)

@The Man Who Laughs: Mindenképpen!

@Huber Zoltán: Valójában ez az igencsak régi írás inkább szigorú, mint objektív... Ma már nem így és ezt írnám, sok szempontból megértőbb lennék. (Ami a második részt illeti, az már külön kategória.)

@Atkakukac1989: Egyetértek, ld. fent.

Punxsutawney Mormota 2014.04.18. 19:53:12

Dír Posztoló!

Ha a realitásokat keresed egy filmben, akkor inkább a Discovery Channelt ajánlom.

A filmek kb. 99,99%-ban komoly logikai bakugrások és bukfencek vannak.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.04.18. 20:11:58

@Punxsutawney Mormota: Dír Kommentelő!

A hitelesség (ld. "belső univerzum") és a realitás két különböző kategória. Én az előbbiről írtam, és mellesleg minden filmtől elvárható (a szöveg alaposabb elolvasása sokat segít volna ennek megállapításában).

Ami a Discovery Channelt illeti, csak szólok, az ott leadott "realitások" jelentős része kamu és/vagy megjátszott és/vagy túlzás, olvass bátran utána.

Firpo hadnagy · http://krumplishal.blog.hu 2014.04.18. 21:28:07

Én hangalámondásosan láttam. Beégett... :)

DeMarco 2014.04.18. 21:28:18

Az Amerikai Ninjáról valakinek a film jut eszébe??? Ez komoly?

Nekem az első videónk jut eszembe és a vhs kazetták. De legelőször egészen más...egy olyan meghatározó negatív élmény, ami a mai napig mozgat filmekkel kapcsolatban.

A borzalmas narrátor !!! Egy hang, nőt, férfit, a létező legmonotonabb hangon előadva. Nulla intonáció, nulla érzelem, nulla hangszín változás. Azt a narrátort még harminc évvel később is szó nélkül lilára verném...
Később kapott szinkront is, de nem lettünk sokkal beljebb tőle...

Allesmor Obranna 2014.04.18. 21:37:31

www.youtube.com/watch?v=zRwE0Ne4DtE

Amerikai Nindzsa 2, a legbénább dublőr-hiba, 10:53-tól.
Nem tudni ki ez a srác, de még a kamerába is belebámul :))))

sírjatok 2014.04.19. 03:23:25

@DeMarco: "A borzalmas narrátor !!! Egy hang, nőt, férfit, a létező legmonotonabb hangon előadva. Nulla intonáció, nulla érzelem, nulla hangszín változás. Azt a narrátort még harminc évvel később is szó nélkül lilára verném..."

Ne is mondd, iszonytató volt.

OoOoOo 2014.04.19. 07:28:04

hasonló tapasztalatok.

mel gibson 2014.04.19. 07:34:23

az én 8 éves énem már akkor felismerte,hogy micsoda csicska bohóc egy film.
: D
dudikoff egy vicc volt a duran duran/kajagoogoo hajával.
nézhetetlen,pláne egy bruce lee film után.ha őt láttad,leszartad a shurikeneket.

Nick Leeson 2014.04.19. 08:58:59

@sírjatok: Iszonytató egy frászt! A VHS korszak hajnalán ilyen filmeket megnézni is nagy sikk volt! Örültünk neki, hogy nem németül beszél! Persze, hogy szar volt az alábeszélés. De még mindig jobb volt akkor mindennél!
Utálom amikor valaha elmúlt jó dolgokat, mai szemmel lefikáznak. Igenis mindenki erre a filmre "verte egy ideig a farkát" (a csajra biztosan). Aki ezt tagadja, az vagy hazudik, vagy amnéziás!
Narrátor! Örültünk ha volt egyáltalán narrátor.
Ennyi!

Arról nem is beszélve, hogy nyilván valóan házilag került rá a legtöbb alámondás ezekre a filmekre. Mégis csak úgy mellékesen kérdezem, abban az időben a tisztelt fikázók hogyan oldották volna meg jobban a szinkronizálást házilag?