Filmvilág blog

Variációk Ed Geinre - Deranged

Eltűntnek nyilvánítva - Különkiadás

2014. február 14. - Orosdy Dániel

Deranged - amerikai, 1974. Rendezte: Jeff Gillen és Alan Ormsby. Producer: Bob Clark és Tom Carr. Zene: Stompin' Tom Connors és Carl Zittrer. Fényképezte: Jack McGowan. Effektek: Tom Savini és Alan Ormsby. Szereplők: Roberts Blossom, Cosette Lee, Leslie Carlson, Robert Warner és mások.

 

Miért pont Ed Gein? Miért Edward Theodore Gein?

 

Ed-Gein-in-cuffs.jpgA sorozatgyilkosok legendáriuma és hatása lassan nagyobb lesz, mint a II. Világháború végével kezdődő korszak hagyományos hőséé, azaz a Zsarué (katona, kommandós, Jedi lovag, FBI ügynök, rendfenntartó, önbíráskodó állampolgár stb.). A bűnözők és a rendőrök már régóta filmek hősei és antihősei, a sorozatgyilkos sem éppen új jelenség (ld. Hasfelmetsző Jack), mégis az embereket egymás után gyilkoló pszichopaták iránt igazán az utóbbi 30-40 évben nőtt meg az érdeklődés. Agatha Christie úri bűnözői, a rigójancsiba mérget csempésző öregasszonyok és a teraszkorlát csavarjait kilazító bárógyerekek már nem vonzanak tömegeket a mozikba. Beköltöztek a tévés gettóba, Hannibal Lecter viszont a vásznon és a kasszánál is arat.

 

A sorozatgyilkosok lettek a hősei a modern filmművészetnek és -iparnak (becsületes krimi/thriller/horror ma már nem is nagyon létezhet földöntúli intelligenciájú és/vagy embertelen gonoszságú sicko nélkül), de a valós ihletettségű mozis serial killerek közül mintha egy wisconsini farmer tett volna szert a legnagyobb jelentőségre, három meghatározó és több tucat kevésbé fontos filmet ihletve.

 

Szóval, miért Eddie Gein?

Nyilván nem áldozatai száma miatt. Geinre mindössze két nő megölését sikerült rábizonyítani (illetve ennyit vallott be), néhány másikkal kapcsolatban erős a rá vetülő gyanú – de még ha 10 ember likvidálásáról beszélnénk is... Mi ez Ted Bundyhoz, Andrej Csikatyilóhoz vagy Henry Lee Lucashoz képest? Szinte semmi. Az említettek mégsem ihlettek annyi fontos filmet, mint Ed. Valahogy nem ették be magukat annyira a kollektív tudatalattiba, mint Tobe Hooper kedvenc nekrofil gyilkosa.

 

Akkor a durvaság számít? Minél kegyetlenebb és szörnyűbb dolgokat művel valaki, annál inkább érdekli a rendezőket és filmírókat? Ez sem tűnik teljesen igaznak. Nehéz ilyet méricskélni, de Jeffrey Dahmer mintha mindenkin túltett volna a huncutságaival. Mégsem mond annyit az átlagembernek a neve, mint Geiné, „életművéből” is talán csak egy rendőri felsülés nevezhető igazán hírhedtnek (Dahmer egyik bekábítózott áldozata kiszabadult a kannibál gyilkos karmaiból, az utcán rá is találtak a rendőrök teljesen meztelenül és összezavarodva, de a felbukkanó Jeffrey sikeresen meggyőzte őket, hogy a „szeretője” csak berúgott és eltéblábolt otthonról egy veszekedés után).

 

texaschainshawgif.gif


Ed Gein nem tudatosan durvuló, vérszomjas, válogatás nélkül gyilkoló őrült volt. Mindenképpen betegebb volt a sokéves átlagnál, de minden bizonnyal nem tisztán gonoszságból tette mindazt, amit tett. Nem volt hozzá elég intelligens, hogy belássa cselekedetei helytelen voltát: az ösztöneit engedte szabadjára, ami természetesen nem menti fel, de más megvilágításba helyezi, mint mondjuk az értelmes és sármos Bundyt, vagy a pénzért (is) kegyetlenkedő Lucast. Gein fényképét nézve nem veszedelmes pszichopata gyilkost látunk, hanem egy szánalmas, a szó szoros értelmében véve beteg emberi lényt. Félelmetes, morbid, groteszk, visszataszító és szerencsétlen. Egyszóval: izgalmas.

 

Ez járhatott Robert Bloch, a Psycho írójának fejében is, amikor elolvasta a Geinről szóló újságcikket. Bloch állítólag nem ismerte részletesen a történetet, mindössze annyit tudott, hogy egy farmer kitömte a halott anyját, és együtt élt vele. Ha „mindössze” ennyit tett volna Ed, már elég lett volna ahhoz, hogy – Joseph Stefano adaptált forgatókönyve alapján – Alfred Hitchcock megrendezze minden idők egyik legnagyobb filmjét, a Psychót.

 

De volt persze más is. Tobe Hooper gyermekkorában hallotta a legendát, amely szerint egy déli kannibálcsalád eltévedt turistákra vadászott, akik maradékával aztán ízlésesen kidekorálták a házukat. A történet kannibálcsaládra vonatkozó része városi legenda, de A texasi láncfűrészes mészárlásban látható Sawyer család belsőépítészére és lakberendezőjére egyértelműen hatott Mr. Ed Gein. Truth is stranger than fiction: amikor rátaláltak a Gein-házra, az egyik szobában egy szarvas módjára lefejezett és kibelezett női holttest lógott lábbal felfelé. Az egyik áldozat koponyájából levesestál készült, a másik bőréből lámpabúra. Az elhunyt nők mellbimbója öv alapanyagául szolgált. És persze ott volt még az emberi bőrből készült ruha…

 

psycho.jpg


Ezzel nagyjából el is érkeztünk a harmadik legfontosabb horrorhoz, amely nem készülhetett volna el a farmer rémisztő öröksége nélkül. A bárányok hallgatnak című bestseller az ex-újságíró Thomas Harris kiváló regénye, a Buffalo Bill névre keresztelt központi karakter egyik ihletője pedig nyilvánvalóan Gein. A három történet szerzői közül egyértelműen Harris dolgozott a legmódszeresebben, legtudatosabban, legtudományosabban. Az FBI quanticói központjában az „igazi” Jack Crawford mellett készült fel a könyvére, tanulmányozta a sorozatgyilkosok profilját, majd a neki tetsző elemeket beépítette könyve gyilkosainak személyiségébe. Így alakult át Albert Fish Hannibal Lecterré, Gein és Bundy Buffalo Billé. A Jonathan Demme rendezte film természetesen óriási siker volt a közönség és a kritikusok körében egyaránt.

 

Gein története és annak helyszíne tehát három klasszikus horror modelljéül szolgált: Psycho, A texasi láncfűrészes mészárlás, A bárányok hallgatnak. Az első film a hitchcock-i suspensere és a „minél kevesebbet látsz, annál félelmetesebb elv”-re alapoz. A második nem fél a maga konkrétságában, kifejezetten exploitation-jelleggel megmutatni a rémségeket, de a hangsúly nem a vérontáson, hanem a szinte elviselhetetlen feszültségen van. A harmadik egy komplex nyomozás középpontjába helyezi a karaktert, miközben ügyesen ötvözi a két korábbi film technikáit. Norman Bates (és háza a dombon), Bőrpofa (és a Sawyer-farm), Buffalo Bill (és a pincéje): ugyanannak a jelenségnek három különböző arca.

 

Gein hatása egyértelmű még Brett Easton Ellis Amerikai Psychóján (a műből készült film éppen ezeket a vonatkozásokat hagyta ki), és néhány éve is feldolgozták a történetet egy nem különösebben sikeres alkotásban (Ed Gein – In the light of the moon), Steve Railsbackkel a főszerepben. Azonban a sok film között, amely részben vagy egészben Gein dolgain alapul, gyakran elveszik egy jól sikerült 1974-es alkotás, méghozzá a gyilkos történetének sokáig leghitelesebb feldolgozása.

 

deranged_poster_.jpgA Deranged (kb. „tébolyult”) Jeff Gillen és Alan Ormsby filmje. Mindketten Bob Clark, a kiváló Black Christmasről a kevésbé kiváló Minizsenikre váltó író-rendező-producer protezsáltjai voltak, aki maga is közreműködött a film készítésében (producerként). Nagy karriert nem futottak be, főleg nem rendezőként: Ormsby nem túl jelentős íróként működött a 2000-es évek elejéig, Gillen 1995-ben bekövetkezett haláláig elsősorban színészként dolgozott (komolytalan szerepekben). Filmjükből a főszereplő, a 2011-ben elhunyt Roberts Blossom lehet a leginkább ismerős – ő játszotta az ijesztő, de jóságos öreg Marley szerepét a Reszkessetek, betörők!-ben, és feltűnt pl. Spielberg filmjeiben is.

 

Blossom alakítja (vérfagyasztó hitelességgel) Ezra Cobbot, akiben nem nehéz Ed Geinre ismerni: a forgatókönyv gyakorlatilag teljes egészében az ő életét követi, apróbb eltérésekkel. A legkomolyabb húzás a rendezők részéről a narrátor-riporter bevezetése a történetbe. A borzalmakat könnyebb fekete humor mellett elviselni (ld. „Look what your brother did to that door!”), ezért egyes jelenetekben a maga testi valójában megjelenik a vásznon a Mesélő, hogy freitamási objektivitással kommentálja az eseményeket.

 

Csakhogy Gein nem egy egzotikus országban tengette életét aranyban fürdőző milliárdosként, úgyhogy Frei véletlenül sem piszkálná meg a sztorit. A Narrátor inkább valamilyen szociálisan érzékeny közszolgálati műsorból vagy folyóiratból érkezhetett a forgatásra, hogy drámai pillanatokban megjelenjen a kamera előtt és gondosan fogalmazott mondatokkal egészítse ki a látottakat. A hatás éppolyan abszurd, mint Ed története. (A Narrátor pedig természetesen színész, aki Ormsby mondatait tolmácsolja a vásznon.)

 

deranged-narratorx.jpg


Az objektív és enyhén hatásvadász riporteri bevezető után a film az Anyuka halálától indítja a történetet. Eddie jó gyerek, talán túlságosan is. Meglett korához képest nyilvánvalóan tapasztalatlan és infantilis. Kötődése édesanyjához Norman Bates furcsa mondatát idéz: „Egy fiúnak a legjobb barátja az anyja, nem igaz?”. És ha igaz, logikus, hogy az ember nem hagyja a legjobb barátját egyedül szomorkodni a temetőben – ugye?

 

Ekkor kezdi el Cobb a valóságba is átültetni halottak iránt érzett vonzalmát (a film erre nem tér ki külön, de Gein gyerekkorától kezdve lelkesen olvasott a fejek töpörítéséről és a halottkultuszokról). A talán Joe D’Amato Buio Omegára is ható autós temetőlátogatások és a tetemek kreatív újrahasznosítása persze nem elégíti ki hosszú távon a mi antihősünket.

Felfigyel a gyengébb nemre, ami nem is csoda egy meglett ember esetén. Kihasználva gyámoltalan megjelenését és a gyilkosok ösztönös ügyességét, csapdába csal egy pincérnőt, majd – elbízva magát és kihasználva az adódó lehetőséget – megöl egy vegyesbolti eladólányt, „barátja” fiának kedvesét. A film azzal zárul, hogy a lányt keresők rábukkannak az áldozat már leírt módon fellógatott tetemére.

 

deranged1x.png



Gein történetének többi része persze nem kerül mozgóképre, hiszen az elfogott rém már csak a kutatókat szokta érdekelni, pedig a farmer az elmegyógyintézetben is egyértelmű jelét adta az emberi lélek furcsa kettősségének: mintaápolt volt. Ahogy – látszólag – polgári életében sem bántott senkit, bezárva sem volt soha agresszív. Bár a nővérkék talán még ma is tudnának beszélni a tekintetéről…

 

Korrekt exploitation filmhez híven a rendezők bemutatnak néhány keményebb gore jelenetet is, de nem ezeken van a hangsúly, ráadásul az édesanya agyeltávolításának rövidke epizódja még a DVD változatra sem került fel (a német kiadáson megtalálható).

 

A Gein-legendát belengő Ödipusz-komplexus viszont majdnem olyan hangsúlyosan kerül elő, mint a Psychóban, sőt! Ugyan nem ugrik a semmiből az utolsó előtti jelenetbe egy pszichológus, hogy nagyhangon ecsetelje a lelki összefüggéseket, viszont a maga (élő) testi valójában találkozunk minden gondok eredőjével: Gein Anyukával.
Cobb/Gein/Bates tragédiájának egyik oka, hogy a bigottan vallásos édesanya útját próbálta állni olyan természetes folyamatoknak, mint a kamaszodás. Mire juthat egy zavarodott, együgyű, komoly lelki problémákkal küzdő fiatalember, ha a Legfontosabb Forrás (az egyedülálló mami) szerint a NŐK gonoszak, a szex undorító, és a hit az egyetlen menedék? A csillagok szerencsétlen együttállása esetén a végeredmény egy anyja testét konzerváló, szexuális feszültségeit gyilkosságokban kiélő őrült lesz.

 

derangedx.jpg
Gein történetének másik fontos eleme a Hitchcock filmjében hangsúlyozott anyai kötődés mellett a farm ábrázolása. Cobb lakhelyének bemutatása – a filmesek anyagi lehetőségeit figyelembe véve – a maga módján kifejezetten erőteljesen sikerült. Ormsbyék mintha a Psycho és A texasi láncfűrészes mészárlás képeit kombinálták volna: kísért Anyuka emléke és a Bates Motel gótikája, de érzékelhető a lepattant mucsaiság és az agybaj deleje is. Klausztrofóbia szempontjából a Deranged talán minden rokonát felülmúlja: a pincérnő menekülési próbálkozása az egyébként teljesen világos (tehát hagyományosan „nem félelmetes”) folyosón majdnem olyan maradandó élmény, mint amikor Bőrpofa elkapja és berángatja áldozatait a konyhába.

 

A kiváló főszereplő, jó rendezés, ügyes ötletek és díszletek mellett a film legnagyobb erőssége mégis a hangulata. A képekről dől a lepusztultság érzése, mintha az operatőr „Depression in the USA” szűrőt szerelt volna a kamerára. A színek fakók és sötétek, még az is valahogy haloványnak vagy piszkosnak tűnik, ami a környezeténél élénkebb árnyalatú. Persze nem csak a tárgyak ilyenek, az emberekre is kiül a leszámoltság atmoszférája: a beesett arcú, tébolyult tekintetű Cobb kirí ugyan a többiek közül, ám messze nem ő az egyetlen defektes elme a környéken. Az éttermek, boltok, utcák, farmok ugyanazt a lehangoltságot sugározzák, még a fára eszkábált kerékhinta is búsan leng. Musicalhez talán nem ideális a hangulat, de horrorhoz és Gein történetéhez tökéletes.

 

És ha már minden sötét, a humor is legyen fekete. Talán furcsa, de a szürke melankóliához jól passzol a paródiába, szatírába hajló riporterszereplő és az események néha groteszk alakulása. Például ahogy a beesett arcú, csontvázszerű, őrült vigyorú Blossom üldözi a jó húsban lévő, halálra rémült áldozatot, a látvány egyszerre ijesztő és nevetséges.

 

deranged4x.jpg
Geint nem véletlenül tartották eleinte ártatlannak: nehéz volt elképzelni róla, hogy öl. Látszólag Cobb sem olyan ember, aki hirtelen ötlettől vezérelve lelő egy szegény eladólányt a vegyesboltban, csakhogy ez a szemünk láttára történik meg. Gein is elővigyázatlanná vált, és – ahogy a legtöbb elmebeteg gyilkos – önmagát buktatta le.

 

A Deranged nem korszakalkotó remekmű, de nem véletlenül lett kultfilm: érdekes megvilágításba helyezi egy sorozatgyilkos alakját, illetve a róla készült többi filmet. Alacsony költségvetése ellenére korrekt és ötletes alkotás, kiváló főszereplővel. (A nevét eleinte letagadó producer sokáig tervezgette egy remake elkészítését... Ha bármiféle pozitívumot felhozhatunk a tehetséges, de Hollywoodban hamar elkurvuló Bob Clark korai és erőszakos halála mellett (RIP!), akkor az minden bizonnyal az, hogy ebből a feldolgozásból most már valószínűleg nem lesz semmi.)

 

Az írás első változata a Sokk Magazin online folyóiratban jelent meg, sokezer webévvel ezelőtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr845811245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagylaszlo971 2014.02.14. 16:42:47

erős idegzetűek itt nézhetik meg a műremeket:
www.youtube.com/watch?v=T_WqE2rhSl0
süti beállítások módosítása