Filmvilág blog

Az élet császárai, avagy az amerikai rémálom

Részlet

2014. február 11. - Baski Sándor

Hollywood „amerikai álom” mozija erények maximumához köti a vágyálmok beteljesülését, az új trend szerint viszont a féktelen hedonizmus és törtetés vezet a csúcsra.

Az amerikai álom ideája a filmekben már régóta nem rózsaszínű. Az 1931-ben, James Truslow Adams által definiált tétel első mozgóképes cáfolatára tíz évet kellett csak várni. Az Aranypolgár bemutatója óta eltelt évtizedekben az Álomgyár kétségkívül hozzájárult a mítosz építéséhez, a fősodor peremén vagy azon kívül készült produkciók azonban a hatvanas-hetvenes évektől kezdve rendre az álom árnyoldalára koncentráltak. Nem csak azt mutatták be, hogy a kemény munka és az eltökéltség nem mindig nyeri el méltó jutalmát, de A Keresztapához, a Sebhelyesarcúhoz vagy a Nagymenőkhöz hasonló bűnfilmek sikeresen forgatták ki a fogalom eredeti jelentését, emlékeztetve rá, hogy a boldogulást és az önkiteljesedést sokan a törvény keretein kívül képzelik el.

wall street farkasa.jpg

A 2013-as moziévben különösen sokan próbálkoztak vágyaikat unortodox módon, vagyis mérsékelten legális eszközökkel beteljesíteni. Igazán érdekessé ezeket a figurákat az teszi, hogy a gengszterfilmek antihőseivel szemben számukra nem vezet a születésüktől fogva egyenes út a bűn világába. Nem kényszeríti őket senki a határok átlépésére, nem belesodródnak a rosszba, hanem saját elhatározásukból hoznak egy tudatos döntést. Aligha meglepő, hogy a Spring Breakers és a Lopom a sztárom tinilányai, a Pain & Gain testépítői vagy éppen A Wall Street farkasa és A nagy Gatsby pénzemberei az új idők új (anti)hősei. Ma, a permanens gazdasági válság korában a klasszikus amerikai álom tündérmeséjénél hitelesebbnek, életszagúbbnak tűnnek azok a történetek, amelyekben az alulról jövők a kitörésre nem látnak más opciót a törvények és a társadalmi normák felrúgásánál.  Módszereik morális szempontból természetesen elfogadhatatlanok, motivációik azonban többnyire érthetőek és átélhetőek.

(…)

A megtörtént eseten alapuló Pain & Gain főszereplője, Daniel Lugo (Mark Wahlberg) rögtön az első másodpercekben közli a nézővel, hogy mélyen hisz az amerikai álom érvényességében. Ez az idea szerinte arról szól, hogy mindenki egyenlő esélyekkel születik, és aki hajlandó megtenni azt, amit kell, az bármit megszerezhet. Az amerikai álom lényege az önfejlesztés. Személyes hősei, Rocky, a Sebhelyesarcú és A Keresztapa szereplői is így, önerőből valósították meg magukat, és Amerika is ettől vált olyan nagyszerű nemzetté. Polgárainak ennél fogva nem csak lehetőség az önmegvalósítás, hanem egyenesen hazafias kötelesség.

pain-and-gain-image10.jpg
Daniel, aki személyi edzőként dolgozik egy floridai fitness klubban, meg is tesz mindent, hogy előre jusson, de mindhiába. A gazdagok világával nap, mint nap szembesülve egyre frusztráltabbá válik, mígnem egy motivációs tréner előadásától fellelkesülve cselekvésre szánja el magát. Két testépítő kolléga asszisztenciájával elrabolja az egyik, vagyonával hencegő arrogáns klubtagot, és kínzással ráveszi minden ingósága és ingatlana átruházására. Beköltözik áldozata kertes házába, polgárőrséget szervez, edzéseket tart a szomszédok gyerekeinek, hétvégenként pedig boldogan nyírja a füvet, vagyis igyekszik beilleszkedni a közösségbe. A lebukást követően, miután halálra ítélik kettős gyilkosságért, a nézőnek címezett narrációban úgy összegzi az életét, hogy tulajdonképpen nem akart semmi mást, csak egy kicsivel többet, mint amit megszokott. Ha csak egy rövid időre is, de úgy akart élni, mint a körülötte lévők, hogy végre olyannak lássák, amilyennek ő látja saját magát.

(…)

Oliver Stone lepődött meg rajta a legjobban, amikor kiderült, hogy Gordon Gekko, a Tőzsdecápák hüllőagyú ragadozója a brókerek körében valóságos ikonná vált – sokan miatta választották a pénzügyi pályát. A Sebhelyesarcú DVD-je hasonlóképpen elengedhetetlen tartozéka minden, magára valamit is adó gengszterrapper kollekciójának, a maffiafilmeknek pedig köztudomásúlag maguk az érintettek is rajongói. Alkotóik ezeket a karaktereket aligha szánják példaképül – általában meg is bűnhődnek, lásd Tony Montana esetét –, egy-egy szűk, speciális nézői réteg azonban, az író-rendezők akarata ellenére, képes azonosulni velük.  

wall street farkasa-leogif.jpg
Az új idők új antihőseinek nyílt dicsőítésétől a tárgyalt filmek készítői is eltekintenek, de ha a szereplők életmódja és az általuk hajszolt vágyképek bizonyos fénytörésből mégis kívánatosnak tetszenek, akkor az nem a véletlen műve. A Pain & Gain testépítőivel ugyan nehéz, ha nem éppen lehetetlen szimpatizálni, mert személyükben – a filmbéli magánnyomozó szavaival élve – „ostoba barmokat” tisztelhetünk, de a képlet itt sem mentes az ellentmondásoktól. Michael Bay pontosan annak a macsó Amerikának állít görbe tükröt, amelyet korábbi, nagyszabású látványfilmjeivel saját maga is erősen fetisizált, és ezúttal is hasonló élvezettel legelteti kameráját az esztétikus testeken. Meglepő lenne-e ezek után, ha kiderülne, hogy a Transformers mozik rajongói közül jó páran rá sem ébrednek, hogy nem szimpla akcióvígjátékot, hanem szatírát látnak?


A teljes cikk a Filmvilág februári számában olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr245809197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 14:33:54

Az Amerikai Álom hátulütője az, hogy mindenki azt akarja, hogy az Amerikai Álom VELE történjen meg, és ne valaki mással. És EZ már rémálom.

Az Amerikai Álomhoz nem elég az, hogy sok pénzed legyen. Jól is kell kinézed, különben nyomorult vagy. A prím Nina Hartley az Amerikai Álom.

Tony Montana egy igényfékek nélküli szociopata szupervadállat, és így teljes mértékben legitim aspiráns, hogy szubmittálásra kényszerítse az Amerika Álmot. De a Nagy Gatsby mitől nagy, mondja meg valaki? Nagyok a téveszméi? Nagyokat költ? Nagyokat szenved? Gatsby mitől - "Nagy"?

nagylaszlo971 2014.02.11. 14:43:13

@GyZ: figyu, Nagynak születni kell ,-)

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 14:46:04

@nagylaszlo971: mindenki annak születik/senki sem születik annak.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2014.02.11. 15:15:01

@GyZ: Gatsby "nagy" a nagyszerűség értelmében. Persze nem szerintem, hanem a narrátor-rezonőr szerint, aki azt csodálja benne, hogy szemben a felszínes, egoista szupergazdagokkal, őt a vagyon nem izgatta, csak arra kellett neki, hogy meg-( vagyis vissza-)szerezze élete szerelmét.

A nagy Gatsby ettől függetlenül kimódolt, unalmas és nagyon túlértékelt történet. (Nyilván: szerintem.) Nem olvastam a regényt, de láttam az összes adaptációt, egy említésre méltó sincs köztük.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 16:52:34

@Baski Sándor: Köszönöm, megerősítetted titkos gyanakvásaimat Gatsby "Nagy"-szerűségét illetően.

Röviden, olyan full eltorzult az Amerikai Álom által diktált mosolyversenyhelyzet, hogy ha már valaki emberi gyengeségeket merészel exhibitálni, az az ember MÁR Nagyszerű!! Persze Gatsby még embernek is "csak" egy önmaga körül forgó szupraegoista, aki szerint az áhított NŐ kizárólag VELE lehet boldog. Ezért világraszóló partikat hajít, persze elsősorban magáért, hogy hátha eljön egyszer a lány. Hihetetlen, hogy az ember mit meg nem tesz MAGÁÉRT. :D

A film képi világa persze megrészegítő, - bár interaktívan jobban tetszene, de nyakunkon az is - de akkora bornírt öngratulatív szuperfelszínes és érzelmileg kváziretardált öndagonyabadarságot, mint a sztori, még nem pipáltam.

Rögtön a film végén ez munkált bennem, hogy "Dehát mitől NAGY a Gatsby? Segített valakinek valamit elérni? Meggyógyított valakit, megkönnyített valamit, jobbá tett valamit? Gatsby csak egy vadromantikus rettegő szupraegoista."

Szóval a narrátor szempontjából vagy azért Nagy a Gatsby a narrátornak, hogy 1. hátha a narrátor is kap tőle majd valamit - számítás - vagy 2. hihetetlen, hogy autentikus érzelmek munkálhatnak valakiben az ultimate pompa és excess közepette - ez MÁR "Naggyá" tesz az ilyetén fényűzés ölén, mert más ellenpontozásod nem marad, hiszen amit az anyagból megkaphatsz, azonnal tiéd.

Kurvaistenbasszameg, hogy naponta csak 24 órám van élvezni. ^_^

Egyébként itt van az úgynevett "fallacy", vagy önbecsapás is, mert nem kell attól kiállhatatlan trollnak lenned, ha rengeteg pénzed van. Ez az Elitt - vesztettem egy szintet - saját maga örömére elkövetett (ön)félrevezetése, ahol a már abszolvált és végfokon megélt luxusból az egyetlen kiút az őrülettel flörtölő privátapokalpiszis, mert már mindenkivel lefeküdtem, akivel akartam.

Ezt a pályát futja be a "Nagy" Gatsby is, aki Nagyszerűségének záloga, hogy szupergazdagon is hű mer lenni egy bizonyos nő szerelmének áhításához.

Mérhetetlen vacakság, spirituális fegyelmezetlenség, de delegalább EZEKET jól bemutatja a film.

"A Silány, Gazdag Gatsby" lenne a jó cím.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 16:53:17

@GyZ: Bárnem. A SZEGÉNY Gazdag Gatsby.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.11. 18:24:23

@GyZ: Szeretném lényeglátón megjegyezni, hogy Nina Hartley RANDA. Volt, van, lesz.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2014.02.11. 18:52:15

@GyZ: A "mitől nagy?" kérdésre lehet egy harmadik válasz is.

Ma már nem kell lábjegyzettel, epilógussal (lásd: vörösfarok)kimentenie magát egy írónak / rendezőnek, ha antihőst tesz meg hősnek, Scott idejében viszont még illett romantikusnak és nemes lelkűnek lefesteni a főszereplőt.
A narrátor azért mondja bele az olvasó / néző képébe, hogy Gatsby "great" volt, hogy 1. biztosan átmenjen az üzenet, 2. utólag is felemelje a regényt / filmet, hiszen ha egy alapvetően jónak született figura bukik el, az mégiscsak tragédia, indokolt a dráma, indokoltak a nagy szavak, és akkor meg is van a válasz arra a kérdésre, "hogy miért is kéne, hogy érdekeljen engem ez a szerencsétlen pojáca?"

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 19:44:28

@Baski Sándor: szóval afféle "embedded command". "Hát biztos nagy, megmondta a narrátor." Minden végletes kijelentés nagyon gyanús, éppen ezért.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 19:45:40

@Orosdy Dániel: Sunáztad volna, sunáznád, még holnap is sunáznád. (Bocs, ha ezzel majdem kiléptem a komfortkeretekből, pláne, ha tényleg csak majdnem.)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.11. 20:02:04

@GyZ: Man sunasiert Nina Hartley nicht. Nur Ron Jeremy, vielleicht, für geld. Ahogy a bölcs németek mondják.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 20:05:33

@Orosdy Dániel: Vigyázz, mit kívánsz, mert indítom is a Kicksarter.com projektet! ^^

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.11. 20:06:35

@GyZ: *kickstarter.com. Megint bocs a fléretüséektré. :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.12. 08:02:31

@GyZ: "Bocs", persze... Ez nyílt porvocákió!

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.12. 13:52:22

@Baski Sándor:

az adaptációk között nincs, a regény viszont gyöngyszem, persze azt kell nézni, milyen korban született, nyilván ezen század huszas éveiben már nem így íródna meg, de hát ez magától értetődik
annak nem nehéz utánanézni, hogyan született a cím, az író sem ezt akarta. egyébként egy másik regény címe ihlette ezt a verziót, ott is egy romantikus ideálokat kergető főhős volt a középpontban.
a nagyságnak mindenesetre nem volt egy konkrét szándékolt szerzői értelme
süti beállítások módosítása