Best of 2013 - Huber Zoltán évértékelője

2013. december 25. 13:00 - Huber Zoltán

# Első

Különösen örömteli feladat idén évösszegzőt írni, most ugyanis nem azon kellett agyalni, mi kerüljön a listára, hanem hogy mi kerüljön le róla. A 2013-as felhozatal kissé talán felemásra sikeredett, de mindenképpen érdekes és változatos volt. Bár a nagy meglepetések, váratlan helyekről befutó gyöngyszemek végül elmaradtak, az óriási kínálattal így sem lehetett lépést tartani. Ha csak a legtöbbet emlegetett, ilyen-olyan okból fontosnak gondolt mozikat és tévésorozatokat tekintette volna meg az ember, már akkor is minden estére jutott volna valami néznivaló. Aki hozzám hasonlóan egyszerre szeretné követni a multiplexek, a művészmozik és a televízió sokat hivatkozott produkcióit, az gyakorlatilag lehetetlen dologra vállalkozik. Gond nélkül írhattam volna egy listát azokról az idei művekről, melyekre még nem volt időm, de muszáj lenne pótolnom. Ez pedig kifejezetten pozitív dolog, hisz bizonyítja, hogy a mozgókép világa jótékonyan pezseg.

huber-gatsby1.jpg

A tavalyi évhez hasonlóan a legizgalmasabb dolgok most is a tengerentúlról érkeztek. Bár a sci-fi várva várt nagy áttörése végül elmaradt, a blockbusterek színvonala összességében mintha javuló tendenciát mutatna. Az amerikai midcult, illetve a vele párhuzamosan virágzó független szcéna változatlanul erős, sőt, a legkiválóbb tévésorozatok ma már egyértelműen felzárkóznak a legjobb alkotások mellé. Az európai mozi azért idén is előrukkolt néhány remek darabbal, az pedig külön öröm, hogy a britek egyre jobb szériákat készítenek. Év végére a magyar filmgyártás is beindult, ami annak ellenére is jó hír, hogy az első alkotások korántsem voltak hibátlanok. Komolyabb hiányérzetet elsősorban az átütő távol-keleti és dél-amerikai filmek elmaradása, illetve a semmiből előbukkanó remekművek hiánya okozhatott - de mint fentebb már szóba került, könnyedén előfordulhat, hogy ezek a művek egész egyszerűen elvesztek a masszív kínálatban.

Ha a mozgókép tényleg az uralkodó korszellem kifejeződése, akkor valami bizony fortyog a felszín alatt, a változás előszele egyértelműen érezhető. Az alkotók mégsem pesszimisták: az apokalipszisből az év legjobb vígjátékai csináltak viccet (Világvége, Itt a vége), ahogyan a technikai fejlődés (Robot és Frank), az Y-generáció (Frances Ha) és a család megtépázott intézménye (Családi üzelmek) sem feltétlenül reménytelen. A Napos oldal két neurotikusa egymásra talál, a csodálatos Mud fiatal hőse is fontos élettapasztalatként éli meg a szomorú eseményeket. A szűkebb közösség, ha mély sebekkel is, de még a masszívabb, méregerős drámákban is túléli valahogyan a krízist (Fogságban, A vadászat), a borúlátóbb analízisekre a hasonló témákat boncolgató sorozatok vállalkoztak (SoA, The Walking Dead, Broadchurch).

huber-field.jpg
Hollywood most is alternatív valóságok, soha nem látott fantáziavilágok ígéretével csábított a multiplexekbe. Lehengerlő látványosság volt az Óz, a hatalmas, az enyésző Föld csodálatosan nézett ki a Feledés képein, a Tűzgyűrű monstrumait látva pedig nagyon jó volt újra lelkes tízévessé válni. A brutális reklámkampánnyal beharangozott blockbusterek (Sötétségben - Star Trek, Az acélember) nem csigáztak fel, a modoros, steril és végletekig megtervezett látványossággal szemben én a Boszorkányvadászok, G.I. Joe - Megtorlás vagy a Halálos iramban 6 öncélú attrakcióira szavazok. Hiába működött a Vasember 3 vagy a Z világháború, örömfaktor tekintetében a nyomába sem értek ezeknek a mellőzött és lesajnált, mégis rendkívül szórakoztató alkotásoknak.

Tudom, Jancsi és Juliska shotgunos vadászata, a Himalája oldalán futkározó ninja-csapat vagy a tankos autós üldözés sokak szemében a gagyival egyenlő, én mégsem látom be, miért lennének ezek hajmeresztőbb vagy olcsóbb ötletek, mint egy csapat lebegő robot, egy vulkánszunnyasztó szuperbomba, vagy komplett nagyvárosokat letaroló idegen-ökölharc. A gigaköltségvetésű, nagy csinnadrattával beharangozott megaprodukciókkal szemben ezek a cirkuszi látványosságok nem ígértek többet másfél óra agyatlan szórakozásnál - vállalásukat pedig pontosan be is tartották. Hasonlóan rendben volt az Erőnek erejével és a Szupercella is: Schwarzenegger ez utóbbi műben előadott német nyelvű monológja az év legjobb pillanatai közé tartozott, a finálé akcióit pedig a nézőtéren spontán felcsattanó taps kísérte.

Mintha a 3D is kezdené szép lassan megtalálni a helyét. A Dredd szikár, rendkívül okos képregényfilmje nagyszerűen aknázta ki a térhatás lehetőségeit, ahogyan A nagy Gatsby is sikerrel használta a technikát. Baz Luhrmann adaptációja sikerrel mentette át Fitzgerald szellemiségét a multiplexekbe, a kritika paradox módon mégsem magával az alkotással, hanem a cannes-i bemutató és a bojkott körül kialakult kavarodással foglalkozott többet. Pozitív hype után lett viszont óriási siker a Gravitáció, mely remélhetőleg számos ponton befolyásolja majd a producerek gondolkodását.

huber-mester.png
Cuarón mellett több ünnepelt rendező alkotott emlékezeteset. Soderbergh (Mellékhatások) és Tarantino (Django elszabadul) még mindig nagyon értenek a műfaji játékokhoz, Paul Thomas Anderson rafinált és rejtélyes mesterművet készített (The Master), Kathryn Bigelow kiváló háborús mozija (Zero Dark Thirty) korunk egy igen stílusos metaforája. Jól sikerült posztmodern átértelmezés az új Anna Karerina is, a mozi és a néző megváltozó viszonyából pedig a Resolution faragott pimasz indie-horrort. Friedkin mocskos southern gothic drágakövét (Killer Joe) a tavalyi összegzőben már említettem, idén azonban váratlanul felbukkant a testvérdarabja is.

Az újságos fiú  egy imádnivalóan ragacsos és párás neo-noir, melyet hevesen utált szinte mindenki. Lee Daniels egyéb munkáit, manipulatív Oscar-hajhászatait látva nem vagyok biztos benne, hogy a rendező tudatosan kormányozta a giccs és trash határvidékére filmjét – engem mindenesetre fellelkesített ez a groteszk szennymozi. Hasonlóan vérpezsdítő élményt okoztak Harmony Korine és Ben Wheatley újabb művei is: a korántsem hibátlan Spring Breakers audiovizuális megoldásai valósággal beleégtek az agyamba, az A Field in England minimalista drámája pedig maga az abszurd csoda. A felsorolás remélhetőleg jövőre is folytatódik, hisz kapásból tudok legalább fél tucat olyan alkotást mondani, ami borítékolhatóan remek lesz (A Wall Street farkasa, Nebraska, Inside Llewyn Davis, American Hustle, Her, Snowpiercer, The Grand Budapest Hotel).

huber- breaking.jpg
Bármennyire is változatos és felemelő az idei kínálat, 2013 számomra egyértelműen a Breaking Bad miatt marad majd emlékezetes. A váratlan spoilerek elkerülése végett önkéntesen vállalt internetmegvonás napjai, az ökölcsapásszerűen ható fordulatok, az írói zsenialitás kiváltotta döbbenet meghatározó és maradandó élmények. Régen találkoztam már olyan alkotással, mely ennyire magával ragadott: a finálé után napokig nem tértem magamhoz, mindenkivel a látottakról akartam vitatkozni vagy csak megosztani az áhítatot. A széria hiánya a mai napig kísért, a televíziós produkciók konstansan emelkedő minőségét látva azonban előbb-utóbb befuthat majd egy méltó utód. Az abszolút kedvenc tehát vitán felül a Breaking Bad – mögötte, a filmeket számba véve nálam végül így állt össze a 2013-as év tízes toplistája (helyezés nélkül, szigorúan ABC-sorrendben):

A Field in England
A nagy Gatsby
Az újságos fiú
Django elszabadul
Dredd 3D
Gravitáció
Mud
Spring Breakers
The Master
Zero Dark Thirty

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr165704651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.12.25. 13:43:21

Oh, pedig azt hittem, hogy több lesz a közös pont, de úgy látom, hogy nagyon eltérő az ízlésünk :)

Atkakukac1989 2013.12.25. 14:07:27

5 film az én TOP 10-ben is benne van, de egyébként örülök, hogy nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a G.I. Joe szórakoztató és látványos volt. Nekem is tetszett, hogy annyit adott amennyit vállalt. Ez persze sokak szemében kevés, pedig ettől kéne, hogy több legyen. Hiszen nem beszél mellé, nem veri át a nézőjét.

Izgatottan várom a további évértékelőket is.

scorsesefan 2013.12.25. 19:23:02

Nálam is 5-6 egyezés van, de még van is belőle amit nem láttam.
És egyébként szerintem is Breaking Bad. :)

Deepblue Noir (törölt) 2013.12.25. 22:58:39

az évértelőhöz hozzáadnám de palma alulértékelt gyilkos vágyak (passion) című filmjét.
nálunk sokan nem szerették, de attól még van és élvezetes:)

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2013.12.26. 10:10:41

A Passion szerintem felháborítóan rossz, főleg hogy remake...

Nekem azért az alábbiak a Dredd-nél vagy a Gatsby-nél nagyobbat ütöttek.

Fogságban
Kings of Summer
The Place Beyond the Pines
Senki többet
Vonzások
Kelet

Deepblue Noir (törölt) 2013.12.26. 12:08:39

@Interstellar Overdrive:

de palma úgy képzelte el corneau szatirikus melodrámájának megfilmesítését. tartalom-forma remekül illeszkedett, nem eredeti, nem nagyon okos, de szórakoztató és egyáltalán nem buta ("közvélekedéssel" ellentétben)
sokkal inkább passion, mint pl.
gravity, only god forgives, before midnight.

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2013.12.26. 13:45:39

@Deepblue Noir: én nagyon nem akarlak arról meggyőzni, hogy a Passion egy gyenge film, mert nekem már az eredetije sem tetszett. De tartom, üres és gyengécske.

A Hijacking-et kihagytam a fenti kommentemből.

Deepblue Noir (törölt) 2013.12.26. 14:40:14

@Interstellar Overdrive:

hát erről itt nem fogunk vitázni, majd egy passion-blogbejegyzésnél esetleg:)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.12.27. 18:11:42

nagyon tetszik, hogy a dredd is rajta van!

repulogepszerelo 2014.01.06. 01:10:05

A Sightseers után annyira akartam szeretni az A field in England-et, de nem ment. Okos, egyedi, hipnotikus, future cult classic - így dicsérik. Értem, hogy miért, én is ezt vártam tőle az előzetes alapján, de nálam az ellenkező hatást érte el: okoskodó, elbaszottságában sem egyedül álló, unalmas erőlködés. A kikukázása után felszabaduló hely majd jól fog jönni.

(Nem a pláza filmeken ki nem fejlődött ízlésemmel van a baj: előtte és utána az El Topot és Straight to Hell Returns-öt néztem meg, szerettem és élveztem mindkettőt.)