Sons of Anarchy (Kemény motorosok) - 6. évad

2013. december 23. 11:22 - Huber Zoltán

Spoilermentes évadértékelő

Az alábbi írást valószínűleg csak azok olvassák majd el, akik befejezték az évadot. Ennek ellenére szándékosan kerültem a konkrétumok emlegetését: saját tapasztalatból tudom, nincs annál rosszabb, ha akaratán kívül, akár csak egy cikket átgörgetve, véletlenül fut spoilerbe a néző. Ennek még a lehetőségét sem szeretném megteremteni.

kemény motorosok_1.jpgJax Teller és bandája teljes sebességgel száguld a következő szezonra ígért, reméljük valóban nagyszabású és katartikus finálé felé. A Sons of Anarchy (vagy a kritikán aluli magyar fordításban Kemény motorosok) íróstábja a kreátor Kurt Sutter vezetésével évadról évadra fejlődött és érzett rá egyre jobban a kiinduló alapképlet dramaturgiai lehetőségeire. A Hamlet központi felállását, az eltemetett titkok és a meghozott döntések hatásait boncolgató széria a család és a kisközösség önvédelmi mechanizmusira, a hagyományok és rítusok fenntarthatóságára koncentrál, miközben sikerült legalább egy fél tucat olyan figurát és motivációs hátteret kreálni, melyek lazán termelik a jobbnál jobb szituációkat és fordulatokat. A hatodik évad cselekménye a korábbiaknál is feszesebb és pörgősebb, a jó útra térő vezért a múlt árnyai, a kilépés érdekében tett manőverek egyre tragikusabb kényszerpályára lökik. A klubra vadászó ügyész kénytelen szembesülni az igazság fogalmának kínzó ellentmondásaival és nemcsak ellenfélként, de a főhős lelkiismereteként is rendkívül fontos szerepet játszik az események alakulásában. A legemlékezetesebb jelenetek mégsem a marcona motorosok és a törvény két oldalán álló riválisok küzdelmeihez, hanem a két anyafigura epikus pszichológiai háborújához kötődnek - melyben az alfahím is egyszerű sakkbábú csupán.

A korai évadok széttartóbb, szabálytalanabb cselekményszövése után az újabb epizódok komolyabb üresjáratok nélkül, nagyfokú formai tudatossággal dübörögnek. Az amerikai alkotók által valamiért nagyon kedvelt zenés tablókat (érzelmes gitárzene, svenkelő kamera, a főbb figurák klippszerű életképei) ugyan nem ússzuk meg, a giccsbe hajló kiállásokat bőségesen ellensúlyozzák a meghökkentően kacskaringózó események, illetve a belépő régi és új karakterek. Peter Weller kiváló a dörzsölt pizskos zsaru szerepében, ahogyan a kult-státuszát kitűnő érzékkel építő Walton Goggins is feledhetetlen a most mellékszereplővé emelt transzvesztita bőrében. Ők azonban inkább csak késleltető elemként, esetleges későbbi szálként funkcionálnak, az írók láthatóan nem bővítik tovább az elbeszélői univerzumot,a fináléra a korábbi ellentétek éleződhetnek ki. Az IRA, a neonácik, a pedofilok, a mexikóiak és kínaiak gyűrűjében Jax küldetése, a klub törvényes útra terelése egyre kilátástalanabbnak tűnik. A kényes hatalmi egyensúly megborul, az állandó fenyegetettség, a bizonytalan jövő a gyermekek sorsáért aggódó anyák brutális összecsapásához vezet.

kemény motorosok1_1.jpg
Az igazi örömjáték lehetősége ezúttal is a királynő szerepében brillírozó Katey Sagalnak, illetve a szabadulni vágyó anyát alakító Maggie Siffnek adatik meg - de az állandó színészgárda láthatóan tökéletesen érzi már a figurákat. A jók és rosszak között végleg elmosódik a határ, a Teller család belső történései mégis sokkal izgalmasabbak és árnyaltabbak, mint a rosszarcú, ám alapjában véve a jó oldalon motorozó bandatagok kalandjai. Az írók számos régi kulcsfigurát visszahoznak, a börtönbe zárt korábbi főellenség sorsa is izgalmas marad, sőt, még az a bravúr is összejön, hogy az elkerülhetetlen, megjósolható befejezésből is sikerül óriási csavart faragni. A dráma mellett az alkotók ezúttal az akciókra is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek: a párbeszédeket időről-időre látványos tűzharcokkal és összecsapásokkal szakítják meg. A “Káosz fiai” akaratukon kívül olyan helyzetbe lavírozzák magukat, ahol a háború gyakorlatilag elkerülhetetlenné válik. A halott apa is tartogat azonban még meglepetéseket, az egy-két pillanatig felbukkanó hajléktalan hölgy rejtélye a folytatásban mindent más megvilágításba helyezhet.

Sutter és stábja a sakktáblára helyezi a bábukat és felvillantja az első lépéseket: a nagyon erősnek ígérkező utolsó évad egyértelműen a SAMCRO létébe kódolt szétesésről és bukásról, illetve a Jax előtt álló óriási feladatról szól majd. Tragikus hősünk, aki “elsősorban férj, apa és férfi”, gigászi igyekezete ellenére is képtelen megfelelni ezeknek a szerepeknek. Mardosó bűntudata ellenére tisztában van vele, mennyire élvezi ezt az életét, melynek azonban előbb-utóbb meg kell fizetnie az árát. A sorozat nagy kérdése, sikerül-e végül megtörnie a családi átkot akár a saját élete árán is. A most véget ért etap legszimbolikusabb monológját a jóságos Nero adja elő, mikor a tetteink súlyáról, a karmáról értekezik. A SoA világában minden döntés kozmikussá növő folyamatokat indít be, melyek hatványozódva, törvényszerűen hatnak vissza a hősökre. A múlt nem ereszt, állandóan ismétli önmagát, az ördögi körforgásból a fiatal királynak kell valahogyan kitörnie, de csak a gyermekei által fémjelzett jövőben, az erkölcsi győzelemben bízhat, ő ugyanis már menthetetlen. Nagyon ígéretes finálé vár ránk!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr55704669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.12.23. 11:46:03

mitől is motoroznak ők alapvetően a jó oldalon? Ne csináljunk már úgy, mintha nem első résztől fogva csúnya fegyver, meg narkószállítók lettek volna. Ehhez most jön a striciskedés is. Messze voltak ők a jó oldaltól mindig is.

Illetve a robotzsaru volt egy kicsit kevés nekem. Mondták, hogy ő a kemény, de ezt nem nagyon mutatta meg. :S

Érdekes amit a "széttartósról" írsz, szerintem ez volt a legszéttartóbb évad eddig. Tara-szál (börtön vagy nem), Jax-szál (merre az arra a klubbal), Gemma-szál (melyik férfi, börtönrománc), Nero-szál (vissza a gang-life-ba vagy sem). Plussz Juice "szenvedése", Clay-el is csinálni kellett valamit, és Tig sorsa is ebben az évadban rendeződött, ugye az első részben kiderült, hogy ő még "tartozik" Pope "örököseinek".

És ehhez jött az ír-feka-mexikói-kínai erőegyensúly ami ugye a klub története.

Huber Zoltán 2013.12.23. 12:12:49

@doggfather: a jó oldalt dramaturgiai alapon értem. itt nincs erkölcsileg jó oldal, de azért csak nekik szurkolsz, nem?

igen, Weller kevés volt, de behúzta a figurát, tuti lesz belőle több

szerintem te nagyon mást értesz széttartás alatt, mint én. igen, több szál volt, melyek külön mentek, viszont minden összefüggött mindennel és szépen egységben volt az egész. az első évadokban mintha nem lett volna kész a koncepció csak ad hoc alapon írták volna a dolokat. itt meg minden (múlt, jelen, mellékszereplők) a helyére került és egy irányba mutat...

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.12.23. 12:20:31

@Huber Zoltán: nem én Opie-nak szurkoltam ő volt az egyetlen SAMCRO tag aki igazából azt testesítette meg amiről a klub szólt.
Ha van bajom a sorival akkor pont az, hogy nem tudok egy olyan nyavalygó, férfiatlan szerencsétlennek szurkolni, mint amilyen jax teller, pedig elméletileg ő a főszereplő.

Az első évadokban Clay nagyon egyben tartotta a brigádot, meg háttérből jól irányított mindenkit, szóval ő is összefogta akkor a szálakat. Legalábbis ha jól emlékszem.

Kitsilatzi · http://leggitar.blog.hu/ 2013.12.23. 14:50:49

Sajnos nagyon sematikus lett már az egész. Nincs itt már semmilyen sakktábla, Sutter semmi mást nem tud kitalálni csak azt, hogy időről-időre bedobja a tévedés-gyilkosságot, meg a sok öncélú keménykedés. A motoros banda legendáriuma, meg a stílus elviszi még a hátán a sorozatot, de ez már semmilyen szempontból nem egy jó dráma.

Furfangos Frigyes 2014.01.31. 00:48:01

Ez most komolyan az utolsó évad volt?
Na, ne.....