The Ninth Configuration – Jegyzetek egy ismeretlen remekműhöz, 1. rész

2013. december 20. 08:35 - Orosdy Dániel

Eltűntnek nyilvánítva - Különkiadás

9 alakzat2.jpgBevezető. Több, külön elért kisebb-nagyobb siker után a két William, Friedkin és Peter Blatty egyszerre, egyazon művel ért pályája csúcsára. Friedkin ugyan Oscart kapott A francia kapcsolatért és Blatty nevéhez is fűződtek emlékezetes filmek (pl. Blake Edwards második Rózsaszín párduc-vígjátéka, a műfaj klasszikusaként tisztelt Felügyelő életveszélyben), de az 1973-as Az ördögűző diadala minden korábbi eredményüket túlszárnyalta. Ez az extrém horror a kritikusok és a közönség köreiben egyaránt nagyon népszerű volt, és kivételesen író és rendező ugyanannyira sajátjának érezhette a közös gyermeket: Friedkin ihletett és kíméletlen színészvezetése, realizmus iránti elkötelezettsége, kiforrott képi eszközei (különösen a zseniálisan összeállított montázsok) ugyanúgy kellettek a – szó szerint – sokkolóan hatásos végeredményhez, mint a filozofikus hajlamú Blatty bestsellere, amelyből maga írta az ugyanolyan hatásos, Oscarra érdemesített forgatókönyvet. És Hollywood nagyjai természetesen mindent megtettek, hogy együtt tartsák a csodás párost, ám a két William egy valamiben teljesen egyetértett: egyikük sem akart részt venni Az ördögűző 2. munkálataiban.

A John Boorman jegyezte folytatás a filmtörténet másik, jóval kevésbé dicsőséges lapjára tartozik, de a maguk módján a külön utakra térő kreatív duó tagjai is ragaszkodtak közös művük szellemi örökségéhez. Friedkin a korlátlan lehetőségek birtokában költséges álomprojektjét, A félelem bérének remake-jét valósította meg A félelem ára címen, melyet azonban – elgondolkodtató remekmű létére és komoly szórakoztató-értéke ellenére – egy oldott hangulatú, kalandos űropera, bizonyos Csillagok háborúja kiradírozott a mozikból.

Sajnos hasonló sorsra jutott Blatty első rendezése is, amely a szép indulás után a senkiföldjén kötött ki, a sokadik újravágás és forgalmazóváltás után sem találva meg a közönségét (ezekről bővebben később). A The Ninth Configuration („A kilencedik alakzat”) William Peter Blatty régi, személyes és dédelgetett filmterve több szálon kötődik Az ördögűzőhöz, ám – a párhuzamosan előkészített Friedkin-mű szempontjából bizonyos fokig ironikus módon – annak optimista változatát nyújtja.

Twinkle Twinkle Killer Kane.JPGEredet. Az ördögűző publikálásáig regényíróként „csak” elismert, de anyagilag nem igazán sikeres Blatty az 1960-as években megbízást kapott a Columbia stúdiótól egy Steven Gethers nevű televíziós forgatókönyvíró színdarabjának adaptálására. Egy bolond(os) katonák intézetében játszódó vígjátékról van szó, címe: Cook for Mr. General. Blatty meglátta az anyagban rejlő lehetőségeket, elkezdte „mélyíteni” a művet, ami persze nem tetszett az illetékeseknek – kirúgták. Az író annyira megszerette az ötletet, hogy megírta regénynek, ez lett a Twinkle, Twinkle, Killer Kane. Gethers műve jó kritikákat kapott, de sem a szerző, sem a komédia nem vált különösebben ismertté, a filmváltozat sem készült el, így – az anyag pontos ismeretének hiányában – nehéz megítélni, mennyi köze van Blatty művének Gethers-éhez, de Blatty nyilatkozata és a fellelhető leírások alapján nem sok. Ezt támasztja alá az amerikai bíróság döntése is, amely a Gethers kontra Blatty ügyben az alperesnek adott igazat, megállapítva, hogy a regénnyel egészen eltérő, új minőség jött létre, tehát nincs szó plágiumról. (És bár az efféle eredetiség-vitának a legtöbb esetben nincs sok értelme, magunk is elgondolkodhatunk rajta, hány olyan történetről hallottunk a Cook for Mr. General előtti és utáni időszakból, amely hasonló vagy közel azonos témát dolgoz fel, a katonai közegben játszódó szatírákról nem beszélve. Svejk, a derék katona, A 22-es csapdája, MASH, McHale’s Navy [filmen: Gyagyások serege], Hogan’s Heroes, Bilko főtörzs, Kecskebűvölők.– Az őrület határán mozgó és/vagy bohóckodó egyenruhásokkal tele van a padlás.)

A Twinkle jó kritikákat kapott, de nem lett bestseller, ami tulajdonképpen nem csoda. A sok remek ötlet és jelenet, a vitathatatlan gondolati tartalom ellenére a szüzsé „nem áll össze”, és a befejezés is lehetne megrázóbb. (A cselekmény szétesése betudható annak is, hogy a szerző gyorsan írta, még nem élvezett teljes anyagi függetlenséget.) A történet nem hagyta nyugodni Blatty-t: először filmváltozatot akart készíteni belőle, majd Az ördögűző világsikere és az ennek köszönhető egzisztenciális biztonság birtokában átírta, hogy aztán az új változatot tényleg filmre is vigye – immár „hivatásos” rendező segítsége nélkül, önmaga producereként.

A sztori új változata a The Ninth Configuration címet kapta és jelentősen eltért az előzménytől, miközben a cselekmény fő szálát és a szereplők többségét megtartotta. Blatty számtalan önmagában értékes és szórakoztató apróságtól megszabadult, hogy erőteljesebbé tegye a vízióját. Tulajdonképpen sikerrel is járt, a The Ninth Configuration összeszedettebb regény a Twinkle-nél, bár hiányzik belőle annak spontaneitása és rokonszenves fésületlensége, ami persze megkönnyíthette a forgatókönyvíró Blatty dolgát (a regény- és filmváltozat csaknem annyira hasonlít egymásra, mint Az ördögűző két inkarnációja – azaz meglehetősen).

Blatty állítólag a többféle humort egyesítő Twinkle tervezett filmváltozata kapcsán is találkozott Friedkinnel, akinek ugyan nem kifejezetten zsánere a komédia, de valószínűleg nem okozott volna neki gondot a feladat, mégis Az ördögűző valósult meg első közös projektként évekkel később.

9 alakzatblattyfried.jpg
Blatty és Friedkin. Egyes források szerint tulajdonképpen Friedkin és Blatty megismerkedése eleve a The Ninth Configurationnek, pontosabban első regényelőzményének, a Twinkle, Twinkle, Killer Kane-nek köszönhető. A szerző ebből az írásból próbált mozifilmet készíteni, amikor összeakadt a nagy sikerek előtt álló rendezővel. Friedkin börleszkmiliőben játszódó vígjátéka, a Razzia Minsky bárjában meggyőzte róla az írót, hogy a fiatal direktor alkalmas a többféle humort egyesítő történet feldolgozására, ám ebből az együttműködésből akkor nem lett semmi. Helyette kasszát robbantott A francia kapcsolat és az eladási listák élére került Az ördögűző – a producerré avanzsáló Blatty pedig utóbbi filmváltozatának megrendezésére előbbi alkotójában találta meg az ideális jelöltet. (Igaz, az ideális jelölt kifejezetten rossz választásnak tűnt a stúdió szemében, egyedül Blatty kitartásának köszönhető, hogy tényleg Friedkiné lett a feladat.)

Vissza az álomprojecthez. Könyve sikere és a forgatókönyvért kapott Oscar után a szerzőnek nem lett volna más dolga, mint elfogadni az ajánlatokat, vagy írni egy újabb horrort (akár regényt, akár filmet). Blatty azonban egy eredeti ötletéhez tért vissza, amely látszólag sokkal jobban kötődött a Blake Edwards-nak írt könnyed filmjeihez és humoros jellegű irodalmi műveihez, mint bármihez, aminek köze van a rémülethez és okkultizmushoz. Átírta a Twinkle, Twinkle, Killer Kane-t, amely immár The Ninth Configuration címen jelent meg, majd megpróbálta tető alá hozni ennek filmváltozatát is, méghozzá író-rendező-produceri minőségben (az már csak hab a tortán, hogy végül kénytelen volt színészként is feltűnni a filmben).

9 alakzat.png
A magyar kapcsolat. Több évtizedes álomgyári múltja, régi és friss sikerei ellenére Blatty-nek nem volt könnyű dolga. Az ördögűzőhöz hasonló mozikra áhítozó stúdiók még egy szájuk íze szerint készülő film olcsó csatolmányaként sem vágytak a The Ninth Configurationre, így az író független producerként csak a forgalmazásban tudott rájuk építeni, a gyártáshoz egy üdítőitalokkal foglalkozó cég anyagi segítségét vette igénybe. Az eleve szokatlan megállapodást a vállalat legfontosabb kikötése tette igazán furcsává és a mi szempontunkból különlegessé, ugyanis a Pepsi-Blatty együttműködés feltétele az volt, hogy a Kelet-Európa felé terjeszkedő nagyvállalat legfontosabb célországában, Magyarországon forogjon a film minden belső jelenete, azaz csaknem egésze. A Pepsi így gyártósorokat telepíthetett kis hazánkba, míg a magyar kormány joggal reménykedhetett benne, hogy hazánk neve más külföldi filmek előkészítésekor is felmerülhet – vagyis ez a sajnálatos, furcsa és szégyenletes módon itthon nem forgalmazott mozi nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magamfajta, nyolcvanas években cseperedő magyar állampolgárok kólamámorban dülöngélhettek az utcákon suli után.

Ami magát a forgatást illeti, nem volt mentes a kisebb botrányoktól (színészcserék, fékevesztett bulizás, Joe Spinell kalandjai, állambiztonsági szorgoskodás a rendező és a stábtagok körül [*]), de magán a mozin mindebből alig látszik valami. Bár a külföldi nézők erre biztosan nem kapják fel a fejüket (főleg hogy a stáblista említést sem tesz a magyar helyszínekről és munkatársakról), jó pár szívünknek kedves hazai elem feltűnik a filmben, egy imádnivaló pulitól az ifjú Piroch Gáboron és a már Blatty regényeiben is szereplő Lugosi Bélán át Anonymus szobráig. Product placementként megjelenik a vásznon maga a finanszírozó is: az egyik jelenetben egy apácának öltözött ápolt vesz magának Pepsit egy automatából.

[*] Blatty emlékei szerint Elek Ottó beugratásával sikerült kideríteniük, hogy lehallgatják őket (a rendező és egy kollégája a szobájába visszavonulva szidta a magyar gyártásvezetőt, aki másnap feltűnően hűvösebben viselkedett velük). A produkció megfigyelése érintőlegesen szóba kerül Gervai András egyik cikkében is (Ütközet békében – Két történet a hatvanas évekből; Élet és Irodalom, LI. évfolyam 35. szám, 2007. augusztus 31.).


Folytatása következik!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr975700517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scorsesefan 2013.12.22. 18:46:45

Remek cikk, várom a folytatást! Filmnek utánanézek.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.12.22. 19:07:04

@scorsesefan: Köszi! :) A folytatás sztem jövő pénteken érkezik.