Különös kettősök, avagy koreai akcióthrillerek az Urániában

2013. november 08. 10:00 - Baski Sándor

Programajánló mára

Az Uránia moziban megrendezett koreai filmhét utolsó napján két olyan akcióthrillert láthat a közönség (ingyenesen!), amelyeket egy ideális világban – vagyis ahol nem csak a hollywoodi blockbusterek kerülhetnek moziforgalmazásba – minden multiplex műsorára tűzne. Az egyikben egy észak-koreai és egy dél-koreai titkosügynök játszik macska-egér játékot egymással, a másikban egy gengsztert alakító sztárszínész keveredik közelebbi kapcsolatba egy valódi gengszterrel. Bővebben:

Vértestvérek (Jang Hun, 2010)
Vetítik: Csortos terem, 17:00

vértestvérek.jpgLassan hetven éve már, hogy Korea kettészakadt, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a közeljövőben csökkennének a feszültségek. Az elmúlt tíz évben több olyan blockbuster is készült – értelemszerűen: Dél-Koreában –, amely az ország megosztottságára reflektált (lásd: Teszár Dávid: Az elfeledett háború, Filmvilág, 2008/04), emberarcú figurákként ábrázolva az észak-koreaiakat. A korábban Kim Ki-duk asszisztenseként dolgozó Jang Hun filmje, a Vértestvérek ugyanezt a sort folytatja, még tovább humanizálva az „ellent”. A történet egyik főszereplője a Song Kang-ho (Oldboy, Gazdatest, Szomjúság) által alakított dél-koreai titkosszolgálati ügynök, Han-gyu, aki egy észak-koreai orgyilkos utáni hajsza közben súlyos – ártatlan életeket követelő – hibát vét. Miután kirúgják a szervezettől, jobb híján magánnyomozónak áll. Egyik megbízatása közben véletlenül összefut a régóta üldözött, Szöulban élő, időközben kegyvesztetté vált észak-koreai kémmel, Ji-wonnal. Han-gyu nem árulja el, hogy felismerte, helyette munkát ajánl neki – még azt is megengedni a férfinek, hogy odaköltözzön a lakásába –, abban a reményben, hogy rajta keresztül eljut az észak-koreai bérgyilkoshoz. Amit nem sejt, az az, hogy Ji-won is tudja, kivel áll szemben – ő arra gyanakszik, hogy Han-gyu még mindig titkosügynök –, sőt jelentéseket is küld róla észak-koreai feletteseinek.

A folytatásban tulajdonképpen egy kémthrillerbe oltott buddy-komédiát látunk, a közös munka és az együttélés számtalan mulatságos helyzetet szül, miközben felszínre kerülnek a mentalitásbéli és kulturális különbségek; kiderül például, hogy az észak-koreai kém a gyakorlatban jóval érzékenyebb az emberi jogokra, mint az arrogáns Han-gyu. A történet irányvonala kiszámítható, a kezdeti kölcsönös előítéletek szép lassan szimpátiává oldódnak, az alapszituáció azonban olyan erős – az amerikai forgatókönyvíró zsargon ezt hívja high conceptnek –, hogy elrontani se lehetne egykönnyen; ráadásul a feszültség-humor egyensúly, az akciójelenetek és, nem utolsósorban, a két színész összjátéka is kifogástalan. Egyedül a happy end hagy némi keserű utóízt maga után, mert akaratlanul is arra emlékeztet: jelen körülmények között a megbékélés lehetősége pusztán filmvászonra kívánkozó, elérhetetlen utópia.


Csak egy film (r.: Jang Hun, 2008)
Vetítik: Díszterem, 19:00

roughcut.jpgEgy különös párost szerepeltet a Csak egy film is (szintén Jang Hun rendezése), amelyet a felénk már jól ismert Kim Ki-duk jegyez forgatókönyvíróként. Saját filmjeihez hasonlóan ezúttal is egy erősen szimbolikus történetszerkezetet épít fel. Egyik főhőse a Sztárszínész, aki a magánéletben a keményfiút játssza, a másik a Gengszter, aki viszont szeret két gyilkosság között elmerülni a filmek világában. Mivel sorozatos botrányai miatt senki sem hajlandó vele dolgozni, a Színész – jobb ötlet híján – felkéri a Gengsztert, hogy játssza el ő az ellenlábasát a készülő gengszterfilmjében. A forgatás során, ahogy az sejthető, a két főhős filmben és életben alakított szerepei kölcsönösen összemosódnak.

Csak egy film tulajdonképpen triviális (bár helytálló) dolgokat állít valóság és fikció viszonyáról, de szerencsére nincs híján az önreflektív humornak sem. Az utolsó harmadban sajnos a történet logikája megbicsaklik: Kim Ki-duk feláldozza a pszichológiai realizmus igényét a szimmetria oltárán. Ugyanezt szokta tenni saját, rendszerint metafizikus fináléba torkolló munkáiban is, ám ami azokban indokolható művészi döntés, az ebben a zsánertudatosabb közegben kevésbé adekvát megoldás – a helyzetet és a filmet a Gengsztert alakító, tehetségét korábban csak tévé-sorozatokban csillogtató So Ji-sub markáns jelenléte menti meg.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr105620152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.