A halhatatlan Piedone, akit csak Bud Spencernek hívnak

2013. október 31. 08:00 - filmvilág

Szerző: Lányi János

Bud-Spencer-02.jpgA közelmúltban jelent meg magyarul is a „Különben dühbe jövök” című önéletrajzi könyve. Nálunk is azonnal bestseller lett, csakúgy, mint az egész világon. Néhány éve a Kairói Filmfesztiválon Életmű-díjat vehetett át. 100 filmben szerepelt, de mindenki leginkább abból a 17 vígjátékból emlékszik rá, amelyekben Terence Hill partnereként pofozta végig a fél világ rosszfiúit. Közben ez az aranyszívű, szakállas óriás, rokonszenves mosolyával, varázslatos egyéniségével, nézők millióinak szívébe lopta be magát. A morgós mackó, minden idők egyik legnépszerűbb olasz filmsztárja, ma ünnepli a 84. születésnapját.

Bud Spencer – eredeti nevén Carlo Pedersoli – 1929 október 31-én, Nápolyban született. Jómódú családban nőtt fel, jogi egyetemet végzett, majd a vízilabdázásnál kötött ki. A szép szál, akkoriban még sovány, jóképű fiatalember az olasz vízilabdázók büszkesége lett. Úszóként is világhírre tett szert: 1952-ben olimpiai ezüstérmet nyert. Utolsó vízilabda-mérkőzését 1955-ben, Budapesten játszotta. (7:3-ra vesztettek!), majd sportolói sikerei csúcsán, az ötvenes évek végén megcsömörlött a sztárélet zajos világától, visszavonult és pályát változtatott. Hirtelen elhatározással Brazíliába szerződött, favágónak… A trópusi dzsungelben a poklok poklát megjárta: lefogyott, minden éjjel sírt, végül rájött, hogy az ember minden körülmények között élni tud.

Megrázó élményekkel gazdagabban, két évvel később tért vissza hazájába. 1960-ban megnősült, gyermekruhaboltot nyitott és statisztálni kezdett a Cinecittában. Első villanásnyi szerepét – még sportoló korában – 1950-ben játszotta a Quo vadis? című amerikai szuperprodukcióban. Ugyanebben a filmben debütált egy ismeretlen, fiatal lány, bizonyos Sofia Scicolone, aki később Sophia Loren néven vált ismertté.

A hatvanas évek közepén a látványos, kosztümös szuperprodukciók kimentek a divatból, helyükre a megújult makaróniwestern lépett. A vadnyugati produkciók jó 10 éven keresztül uralták az olasz filmpiacot. Pedersoli is átnyergelt a spagetti-westernekre: egyre nagyobb szerepeket kapott, egyelőre a műfaj nagy sztárjai árnyékában. Ekkoriban vette fel művésznevét, amelyet kedvenc sörének (Budweiser) és kedvenc színészének (Spencer Tracy) nevéből állított össze. 1967-ben az Utolsó számlát te fizeted! című, nagysikerű vadnyugati történetben játszott, Lee Van Cleef oldalán – még szakáll nélkül.

budspencer3.jpg
Azután, még ugyanebben az évben rámosolygott a szerencse. Próbafelvételre hívták az Isten megbocsát… én nem westernjéhez, az akkor már közismert Terence Hill partnerének. A szerephez szakállt kellett növesztenie, amelyet annyira megszokott, hogy végleg meghagyta. A 190 centis, 150 kilós óriás és a vakító kék szemű kollégája, a 10 év korkülönbség ellenére életre szóló barátságot kötött. Párosuk olyan sikert aratott a moziközönség körében, hogy ezután sorozatban ontották a humoros-kalandos történeteket. Eleinte westernekben halmoztak sikert sikerre. Igazi nagy áttörésüket Az ördög jobb és bal keze (1970) hozta meg. Kialakult a biztos sikerrecept: az örökké morgós, nagydarab óriás és mindig vidám, világító kék szemű testvére hatalmas, humoros verekedésekkel tarkított, fordulatos történetekben tanította móresre a gonoszokat. A Terence Hill-Bud Spencer páros működésének köszönhetően a korábban véresen komoly western észrevétlenül könnyedebb, vígjátéki vizekre evezett.

Amikor a hetvenes évek közepe felé a vadnyugati film is kiment a divatból, sikeres párosuk akcióvígjátékokban folytatta töretlen diadalútját. A nyitányt a Különben dühbe jövünk (1974) jelentette. Az eget-földet rengető világsiker hatására a páratlan páros modern, humoros kalandfilmek sokaságában játszott. 17 közös világsiker fémjelezte töretlen diadalútjukat, közben mindketten külön-külön is bizonyítottak.

budspencer5.jpg
Bud Spencer először a Piedone, a zsaru (1973) kemény öklű, de aranyszívű Rizzo felügyelőjeként lopta be magát a moziközönség szívébe. Az átütő siker további három folytatást eredményezett. Ugyancsak egyedül vitte sikerre A zsoldoskatonát (1976), az Akit Bulldózernek hívtak (1978) és az Aranyeső Yuccában (1981) című, ma is élvezetes produkciókat.

Önálló filmjei – hasonlóan a Terence Hill-lel közös mozidarabokhoz –, egy újfajta életérzést hirdettek: vedd könnyen az életet, nevess, egyél-igyál jókat, győzd le az ellenségeidet, és a végén meglátod, minden jóra fordul.

Ez a sikerrecept egész életében végigkísérte Bud Spencert, filmjeinek köszönhetően multimilliomos világsztár lett, a Cinecitta egyik legnagyobb csillaga. A filmezés közben sikeres üzletemberként is bemutatkozott: gyermekruha üzletei mellett étteremláncot és magánrepülőgép-céget is létesített.

A civil életben három felnőtt gyermek apja, közismerten példás apa és mintaférj. Legnagyobb „kicsapongása”, ha legjobb barátja, Terence Hill társaságában, jóízű sörözés közben nosztalgiával idézi fel a régi szép időket.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr475604001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.10.31. 09:49:56

Pár apró pontosítás:

"mindenki leginkább abból a 17 vígjátékból emlékszik rá, amelyekben Terence Hill partnereként pofozta végig a fél világ rosszfiúit" -- 17 közös filmjük van (illetve a kakukktojás Hannibállal már 18), ez igaz, de nem mind vígjáték, vagy éppen verekedős (eklatáns példa a kalózos filmjük, de még a korai westernek sem elsősorban a poénokról vagy verekedésekről szólnak).

"1967-ben az Utolsó számlát te fizeted! című, nagysikerű vadnyugati történetben játszott, Lee Van Cleef oldalán – még szakáll nélkül." -- Tudtommal ez 1968-as film, és kifejezetten már az Isten megbocsát, én nem (1967) után készült. Bud éppen azért borotválta le a szakállát, mert nem tudta, hogy "kell a sikerhez", és a közönségnek bejött a korábbi filmben, úgy emlékszem, sztorizik erről a könyvében is.

"Próbafelvételre hívták az Isten megbocsát… én nem westernjéhez, az akkor már közismert Terence Hill partnerének." -- Ez egy másik ismert sztori: nem volt próbafelvétel. A rendező megkérdezte tőle a lakásán (más verziók szerint a feleségétől), hogy:
Ült-e már lovon? "Nem." Beszél angolul? "Nem." Hord szakállat? "Soha." Jó, akkor fel van véve az angol nyelven forgó westernembe szakállas főszereplőnek!
Erre Bud első körben nemet mondott, hogy feltornássza a honort. Szóval az ő verziója szerint nem volt próbafelvétel, Colizzi egyszerűen a megjelenése alapján szerződtette a filmhez.

Huber Zoltán 2013.11.01. 09:36:23

@Orosdy Dániel: és azt is tegyük gyorsan hozzá, hogy az Isten megbocsát... egy egészen kiváló, erős hangulatú és erőszakos spagettiwestern, amit sokan azért utálnak, mert "nem olyan" mint a páros későbbi, komikus elemekkel egyre bővebben átszőtt filmjei.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.11.01. 12:57:45

@Huber Zoltán: Bevallom, bizonyos fokig én is az utóbbi csoportra tartozom. (pirul) Nem utálom a filmet, elismerem az érdemeit stb., de elég sokkoló volt még ifjan ezekkel a korai, komolykodós Hill--Spencer-filmekkel szembesülni, úgyhogy a mai napig nem tudtam igazán megbarátkozni velük.