Az alelnök - Hasznavehetetlen politikusok

2013. szeptember 23. 11:51 - Pernecker Dávid

Daráló

Larry David Félig üres című alapvető sorozatában akad egy rendkívül metareflexív epizód, melyben David – mint a Seinfeld társalkotója – felkeresi Julia Louis-Dreyfus színésznőt, hogy meglóbálja előtte legújabb sorozat-tervét. David ezen sorozatában a főszereplő egy olyan színésznő lenne, aki egy valaha volt nagysikerű sorozatban alakított maradandót, s akit a világ ezért képtelen elválasztani sorozat-szerepétől. Az epizód reflexív játéka többrétegű. Egyrészt David sorozat-ötlete a Félig üres esszenciáját foglalja magában, tehát a már létező, és épp nézett sorozat formájára utal vele – ahogy tette azt a Seinfeld önreflexív második évadával is. Másrészről Louis-Dreyfus csak úgy vállalná el a sorozat főszerepét, ha az a Félig ürest is sugárzó csatornán, az HBO-n menne le. Azért, mert ott mondhatná, hogy „fuck”. E rendkívül látványos gesztusnak köszönhetően Louis-Dreyfus már egyszer tehát mondta az HBO-n, hogy „fuck”. Mégis, az általa dédelgetett „F-bomba” – odaát így hívják a rútul káromkodós filmeket/sorozatokat – csak a Veep félórácskáiban robban szerteszéjjel dicsőséges tűzijátékként.

A Veep (Az alelnök) ugyan nem a Louis-Dreyfus által örökéletűvé tett Elaine Benes utóéletéről szól, a hevenyészetten felhúzott párhuzam mégis érdekes, hisz az HBO illetékesei, mintha csak hirtelen visszaemlékeztek volna a Félig üresre és az ott feléjük kacsintgató Louis-Dreyfusra. A Veep főszereplőjét – Selina Meyer alelnököt – ugyanis Louis-Dreyfusra szabták, senki másra.

veep1.jpg

Persze a Veepet nem csupán a színesebbnél-színesebb fuck-permutációk emelik ki a szürkülő sitcom-színtérből. De mégis, ki lehet belőlük indulni. A Veep ugyanis, mint minden magára valamicskét is adó szatíra, a hétköznapokból rajtol el. A zengzetes neve ellenére skót Armando Iannucci alapelve az volt – akárcsak a kitűnő Egy kis gubanc esetében – hogy a politikai gúnyrajzot az Office által kanonizált munkahelyi komédiák kínos faux pas humorával rántsa közelebb az ovális irodára eddig csak vagy áhítattal, vagy éppen rettegve felnéző otthonülő polgárhoz. Az alelnök is ember – mondja Iannucci. Ráadásul milyen ember! – mondaná a néző, ha épp nem a térdét csapkodná nevettében.

A Veep alelnöknője (Vice President, VP, a könnyebb kiejtés érdekében „veep”) ugyanis valamiféle nevetségesen kiábrándító politikai Beckett-univerzumban kóvályog fel-alá, mely csak hétköznapi és életszerű karakterének köszönhetően nem tűnik állatkertszagúan elemelt tucat-politikai színpadnak. Selina minden nap úgy megy be az alelnöki hivatalba, mint aki még elhiszi, hogy munkája jelent valamit. De nem. Az alelnöki poszt szemmel láthatóan semmit sem jelent, legalábbis semmi fontosat. Ez a jól csengő pozíció a lehető legrangosabb zsákutca a politikai karriert választók számára. Önmagába visszaforduló rutin-körök járása ez a láthatóság látszata kedvéért, miközben a babérokat egy megtagadott barát aratja le, kinek telefonjára csak várni lehet, csak várni, és várni. Az Egyesül Államok elnöke ő, de akár lehetne Godot is.

Selina tehát magára maradt, hisz az alelnökre figyelni sem érdemes. Iannucci szatírájának földközelisége pedig éppen abból ered, ahogy a szánalmasan jelentéktelen Selina küzd a figyelemért. Hihetőségükben idétlen és fergetegesen bagatell tettek követik egymást, miközben feltárul Iannucci fricskájának igazsága. A politikus – és nem csak Selina – olyan, amilyennek mindig is képzeltük. Inkompetens, önsorsrontó, normalitástól elidegenedett nárcisztikus embercsökevény. Nem érdemes miattuk idegeskedni, sokkal kifizetődőbb, ha kiröhögjük őket. Selina Meyeren és kompániáján pedig bőven lehet nevetni. A munkakörének kongó ürességétől fojtogatott Selina ugyanis bármit megtenne, hogy a politikai hírverések élvonalába kerüljön. Karnyújtásnyira van az első embertől, mégse látja senki. Selina egója ezt nem bírja ki, valamit mindig tennie kell, hogy a média által igazolhassa szerepének kétes jelentőségét. Iannucci csavart labdája pedig az, hogy Selina minden erőfeszítése ellenére sem válik kompetens politikussá. Egomán önmámorában nyomul mindig a rivaldafény felé, de mikor a reflektorok már ténylegesen sütik az arcát, besül. Csúnyán, és fergetegesen viccesen.

veep.jpg
Iannucci pedig a látszat ellenére nem ítélkezik – annyira. Azt ugyanis nem mondja ki, hogy Selina milyen pártot képvisel. Ez pedig dramaturgiai bravúr, hisz a Veep CNN- és Fox News-hírmorzsákat idéző epizódjainak önfeledt lendületét pontosan a kékek és a pirosok közti precíz és észrevétlen pártsemleges osonás jelenti. Csakhogy nem tudni: kik a kékek, kik a pirosak? A politikus lehet hülyébb és okosabb, sunyibb és számítóbb, tisztességesebb és naivabb, karrieristább és lustább, idegroncs és érzéketlen cápa, de következetesen pártszimpátiától függetlenül. A karaktereknek csupán személyes attitűdjük és a munkához való hozzáállásuk domborodik ki, ami bőven elég ahhoz, hogy a politikai közeget megfertőzze valószerű emberi roncsokkal.

Élükön természetesen Selina Meyerrel. Louis-Dreyfus pedig döbbenetesen erős a szerepben. Időzítése már a Seinfeldben is zseniális volt, az ott látható elragadó verbalitása és félelmet nem ismerő helyzetkomikuma pedig jelen esetben Iannucci nyers és odamondós cinizmusával egészül ki. Az azonban kérdéses, hogy Louis-Dreyfus megtörte-e végre a Seinfeld-átkot? Vannak, akik szerint Selina Meyerben már nem igazán érezhető Elaine Benes, és vannak, akik szerint konkrétan Elaine Benes a Veep alelnöke. Ha van vitaindító aspektusa a sorozatnak, akkor az ez – szóval mindenki döntse el maga. Selina holdudvara pedig ugyancsak lenyűgöző. Az olcsójános és beszari Mike (Matt Walsh), a két lábon járó retikül-csicska Gary (Tony Hale), a szélsőségesen karrierista Dan (Reid Scott), a félelmetesen lakonikus Sue (Sufe Bradshaw), a széthulló életét gereblyéző Amy (Anna Chlumsky), és a félig-meddig antagonista fehérházi gyökér-gyakornok Jonah (Timothy Simmons) egytől-egyig kibontásra alkalmas nagyszerű karakterek, akik a közeljövőben feltehetően egynéhány semtaikus vonásukat is le tudják majd vetkőzni.

veep-biden.jpgJulia Louis-Dreyfus és az USA alelnöke, Joe Biden

Ahogy végigvonulnak a hivatal folyosóján, amint éppen úgy tesznek, mintha fontos dolgokról beszélnének (kitűnő visszatérő gag-variáns), akarva-akaratlanul is felidéződik Aaron Sorkin elnöksorozata. Iannucci viszont a munkásságában megacélozott hiteles politikai hablatyot sokszor használja egyfajta ellen-formában. Míg Sorkin fontos dolgokról folyamatosan folyosókon szövegelő karaktereivel a lehető legkomolyabban vette magát és témáját, addig Iannucci e motívumot kamuszintre fordítja. Selina csapatának falanxba verődött vonulása éppen Sorkin humortalan rezonanciáját zárja ki azáltal, hogy az alelnök látszat-tevékenységeinek és felelősség előli menekvésének központjává válik. Sorkin karaktereinek idealizmusa nem kap szerepet Iannucci politikaképében. A Veep a mosdatlan ambíció, a felszínesség, és a hozzá nem értés erdejében veszejti el karaktereit, aminek feltehetően több köze lehet az Egyesült Államok jelenlegi politikájához, mint azt bárki is gondolná.

                                        

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr415516166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nagylaszlo971 2013.09.23. 13:29:44

szomorú, hogy egy ennyire buta, primitív és infantilis nemzet amúgy élet-halál ura ezen a földön ;-((((

nagylaszlo971 2013.09.23. 13:30:28

@nagylaszlo971: és ebbe persze beleértettem az ábrázoltakat és az ábrázolókat is...

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2013.09.29. 08:35:36

Még jó, hogy a Boldogságos Szűzmária hétszer csavarodott nemzete politikai érettségében, nagy eszében meg úgy mindenben fényévekkel előrébb jár, mint szegény hülye amcsik, amit többek közt szellemesebbnél szellemesebb parlamenti szatíráink hosszú sora is bizonyít.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2013.09.30. 09:31:47

@Keresztény szellemiségű luxuskurva: Nem kell túl komolyan venni a kollégát, vannak ilyen visszatérő fixációi, hogy mi felsőbbrendű minél. :)