A szabadság útjai

2013. augusztus 20. 16:05 - filmvilág

Tévéajánló ma éjjelre

Revolutionary Road – amerikai, 2008. Rendezte: Sam Mendes. Írta: Richard Yates regényéből Justin Haythe. Kép: Roger Deakins. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Leonardo DiCaprio, Kate Winslet, Ryan Simpkins, Ty Simpkins, Kathy Bates. 112 perc.
Vetítik: TV2 - 00:20


Eseményfilm a javából: újra együtt a nagy páros, Kate és Leo több, mint tíz évvel a Titanic után; emellett Kate Winsletet először rendezi férje, Sam Mendes, és akkor még az Oscar-esélyekről nem is beszéltünk. Kevésbé bulváros, de nem kisebb szenzáció, hogy A szabadság útjai Richard Yates 1961-es, a legnagyobb kortárs amerikai regények közt számontartott művének adaptációja. De bármekkorának ígérkezik a felhajtás a film körül, szerencsére – és híven a Yates-könyv szelleméhez – valami sokkal keményebb tükörfelmutatás történik, mint Mendes szűk évtizeddel ezelőtti, Oscarokkal megdobált kertvárosi tantörténetében, az Amerikai szépségben. Itt is a jóléti idill felszíne mögé pillant a mozi, ám ezzel véget is érnek a hasonlóságok.

Az ifjú és szép, kétgyermekes Wheeler házaspár egy újonnan épült, connecticuti kertvárosban gondtalanul törleszti a jelzáloghitelt és követi a középosztály társadalmi életének elfogadott szabályait. 1955-öt írunk, amikor tipikus amerikai családapaként, aki fiatalon túlélte a háborús bevetéseket, Frank Wheeler a karrierjét építi, szürkeöltönyös férfiak seregével együtt ingázva New Yorkba, míg egy nap felesége, April azzal az ötlettel nem lepi meg, hogy hagyják ezt az egészet, mentsék meg ifjúkori álmaikat, amíg nem késő, költözzenek Párizsba, ahol Franknek lesz alkalma kibontakoztatni a tehetségét, akármiről szóljon is, Frank pedig osztja a lelkesedését. Döntésük, mint katalizátor, a következő jelenetekben színvallásra kényszeríti a történet többi szereplőjét, és a járatlan útnak csupán a felvetése is sokatmondó fejleményeket hoz ki az előálló helyzetekből. Még éppen a rock and roll-korszak előtt ez a két elő-hippi kis háztáji forradalmat csinál a Revolution Roadon, aztán valahogy mégis másképp alakul.

Az 1926-os születésű író saját életkorát adta regényhősének, mégis sokkal többet tett egy nemzedéki életélmény megragadásánál. A „reménytelen ürességet” találta telibe, amely minden modern társadalomba betagozódott embert fenyeget és a legtöbbször el is nyel. Justin Haythe a regényt sokszor szóról szóra követő forgatókönyve, Mendes korhű miliőn át is szíven ütő rendezése, valamint a két sztár helytállása a bergmani lelki mélységekbe szurkáló veszekedésjelenetekben ezt a kérdésfelvetést adja tovább a mai nézőnek – nem tesz többet, de kevesebbet sem.


Nevelős Zoltán

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr332203136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peczek · http://peczek.freeblog.hu 2010.08.06. 12:18:33

Az elmúlt egy év egyik legfontosabb élménye volt ez a film nekem. Az amerikai szépséget még nem mertem megnézni, mert félek, hogy ezután a film után nagy csalódás lesz.

Egyébként ez a Titanic folytatása, csak nem süllyed el a Titanic, Kate és Leo hazamennek, és összeházasodnak. Bár ne tennék.

9,5/10

John Quentin · http://johnquentin.blog.hu/ 2010.08.06. 14:10:12

Az alább linkelt véleményt talán kevesebben osztják:
forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=1129987&highlight=1129987#1129987

De JQ szerint is, ez a film egy rossz adaptáció.

Beyonder 2010.08.06. 14:51:33

Komment ugyancsak a port.hu-ról:

>>>
Ha valaki meg akar nézni egy lehangoló drámát, aminek a lényege az, hogy az emberek nem tudják mi az élet értelme, és ezért menekülni próbálnak tőle, hogy hátha akkor megtalálják... Nekem nem tetszett... bár a színészek valóban jól alakítanak, de igazából nem egy lélekemelő, és léleképítő film, a mondanivalója csak az, hogy az emberek önzők...
>>>
Ha én lennék a rendező, egy ilyen visszajelzésnek nagyon tudnék örülni.