Lo chiamavano Trinità - olasz, 1970. Rendezte és írta: Enzo Barboni. Kép: Aldo Giordani. Zene: Franco Micalizzi. Szereplők: Bud Spencer (Bambino), Terence Hill (Trinity), Farley Granger (Harriman), Riccardo Pizzuti (Jeff). 109 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Eltekintenénk attól, hogy Terence Hill és Bud Spencer párosát bemutassuk – aki a magyar televízió(k) műsorán nőtt fel, az betéve ismerheti a két, méltán közkedvelt olasz színész munkásságát. Noha már 1970 előtt is szerepeltek együtt a vásznon (Hannibál, Isten megbocsát, én nem!, Bosszú El Pasóban, Akik csizmában halnak meg), az első nagy sikert Az ördög jobb és bal keze hozta meg a számukra – legalábbis Amerikában, ahol a kedvező fogadtatásnak köszönhetően a korábbi westernjeiket is újra bemutatták. (Az Akik csizmában halnak meg a keresztségben a Boot Hill: Trinity Rides Again címet kapta, azt a megtévesztő látszatot keltve ezzel, hogy köze van a jelen posztban tárgyalt, angolul They Call Me Trinity néven forgalmazott filmhez.) Az Olaszországban forgatott spagettiwestern-komédiát az E.B. Clucher művésznéven futó Enzo Barboni rendezte (nem mellesleg ő volt a Corbucci-féle Django operatőre), aki később is több alkalommal kollaborált a Hill-Spencer párossal (Az ördög jobb és bal keze 2., Nyomás utána, Bűnvadászok, Nincs kettő négy nélkül).

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Egy vérbeli westernhez illően a történet a magányos cowboy megérkezésével indul, a Terence Hill alakította Trinity azonban nem egy tipikus pisztolyhős. A nyereg helyett a lova után kötött travois-ban szunyókálva közlekedik, különösebb cél vagy ambíció nélkül. Így jut el egy vadnyugati kisvárosba, ahol rég nem látott bátyja a sheriff, aki, mint kiderül, valójában szökött fegyenc, és a helyieket megtévesztve, jogtalanul bitorolja a posztot. Bambino nem is akarja sokáig viselni a csillagot, csak amíg megérkezik bandájának másik két tagja. A városban eközben egyre nő a feszültség: a helyi kiskirály, Harriman őrnagy a határban építkező békés mormon telepeseket terrorizálja – meg akarja szerezni a földjeiket. Bambino viszont az őrnagy méneseit szeretné elkötni, ezért Trinity-vel közösen a mormonok védelmére kelnek.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A Django elszabadul utolsó másodperceiben, - SPOILER KÖVETKEZIK - az afroamerikai bosszúfantáziát beteljesítve, a főhős leszámol az elnyomókkal, majd feleségével közösen ellovagol az éjszakába, miközben mögöttük Candyland romjai lángolnak. Hogy ez a képsor a kész filmben is épp olyan hatásos és hangulatos legyen, mint a forgatókönyvben leírva, azt elsősorban a zenei aláfestés szavatolja. Tarantino ezúttal is csalhatatlan érzékkel hasznosított újra egy ismert dalt, méghozzá Az ördög jobb és bal keze főcímzenéjét. Az Annibale Giannarelli énekelte, Franco Micalizzi és Harold Stott által szerezett dal nemcsak jellegzetesen spagettiwesternes stílusa, hanem szövege révén is tökéletes választás („He's the top of the West, always cool, he's the best, he keeps alive with his colt 45.”)

Kicsi a valószínűsége, bár nem elképzelhetetlen, hogy a magát sheriffnek kiadó kőrözött bűnöző figuráját is ebből a filmből kölcsönözte QT. A Django elszabadul elején likvidált ál-sheriffért Dr. Schultz 200 dollárt kap - épp ennyi vérdíjat tűztek ki Bambino fejére is.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A gyerekként kiváló szórakozást biztosító Hill-Spencer opuszok némelyike felnőtt szemmel és aggyal akár infantilis bohóckodásnak is tűnhet (amiért persze nem feltétlenül a filmek a felelősek), Az ördög jobb és bal keze azonban nem tartozik ebbe a kategóriába. Barboni filmje azért működik még ma is, mert komolyan veszi a parodizálni kívánt műfaj jellemzőit, vagyis a külsőségeket illetően (helyszínek, motívumok, szereplők, kosztümök – és a zene) úgy funkcionál, mint egy „valódi” spagetti-western, így a Hill-Spencer páros slapstick humora nem transzformálja súlytalan blődlivé a produkciót. Talán csak a finálébéli pofozkodás tart a kelleténél tovább, minden más tekintetben Az ördög jobb és bal keze (a folytatással együtt) egy szellemes és szórakozató műfajhibrid. (És amelyet – a Django elszabadullal ellentétben – magyar szinkronnal érdemes megnézni.)