Mindenki másképp egyforma?! - BuSho 3.

2012. szeptember 06. 10:31 - Huber Zoltán

Suzie és a zombik

bushologo.pngRövidfilm-fesztivált látogatni kétségtelenül szórakoztató és izgalmas időtöltés, elvégre az ember relatíve kevés idő alatt rekordmennyiségű élménnyel és impulzussal gazdagodik. A BuSho változatos programja azonban a magas élvezeti-faktor mellett gondolatébresztőnek sem utolsó: elég akár néhány órányi ebből a színes masszából, és az óvatlanok máris a globalizáció kontra kulturális sokszínűség dzsungelszerű kérdéskörének a kellős közepén találják magukat. De ebben tulajdoknépp nincs is semmi meglepő. Régóta bizonyított tény, hogy a rövidek halmozott fogyasztásával a bölcsesség exponenciálisan növekszik!

A tegnapi napon találkozhattunk például birkákkal illusztrált, humorral fellazított politika-filozófiai értekezéssel (Gottfried Mentor: Oh sheep!), portugál Seppuku-sokkal (Pedro Rocha: Miss Mishima), olasz Lynch-kopírral (Corrado Mariani: Behind Elsewhere), de magyar zombi-apokalipszissel is (Kövi Gergő: Suzie - a tovább után megtekinthető!). A színes választékot látva szinte azonnal adja magát a kérdés, vajon a rövidfilmes szcéna még mindig számtalan, egymástól markánsan különböző nézőpontot és mozgóképes felfogást közvetít, vagy már itt is tapasztalhatóak az uniformizálódás jelei? Talán a virtualizáció, az összefonódó világfalu eltünteti lassan a karakteres különbségeket? Esetleg a kínálat örömteli bővülése, a demokratizálódó filmkészítés jótékony hatásai a jellemzőbbek? Egyáltalán az olyan fesztiválok, mint amilyen a BuSho is, alkalmasak lehetnek ilyen összetett problémák vizsgálatára?

Hadd ábrándítsam ki rögtön az olvasót, e rövidke írás keretei között még egy vitaindító válasz-kezdemény fabrikálására sincs lehetőség, ám a jó hír az, hogy az előző bekezdés utolsó kérdésére mégis egyértelmű válasz adható. Bár egy napi fesztiválozás után azt még nem sikerült minden kétséget kizáróan eldöntenem, a rövidfilm lelkéért vívott háborúban a jók vagy a rosszak állnak-e nyerésre – az már most biztosnak látszik, hogy a BuSho merítése kiváló alkalmat és alapot teremt a fentebb vázolt, igen összetett kérdések megvitatására. A vetítéssorozat laza, baráti atmoszférája azonban jótékonyan ellenpontozhatja az effajta súlyosabb elmélkedéseinket. A legokosabbak talán épp azok a nézők, akik nem gyötrik magukat, csak hátradőlnek, és élvezik a műsort.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr364758513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.