100 éve született Gene Kelly

2012. augusztus 27. 10:55 - filmvilág

Szerző: Lányi János

gene kelly.jpg„Úgy sír, zokog a szél, És rám tör az eső, Én csak énekelek, Szívem álmokat sző…” Ki ne ismerné ezt a gyönyörű dalt, Záray Márta felejthetetlen előadásában, Bradányi Iván remek magyar szövegével? A sláger eredetileg az Ének az esőben című amerikai filmben hangzott el, Gene Kelly előadásában.  Azóta számtalan nyelvre lefordították, a világ minden részén dúdolják az emberek.

„Minden táncnak egy történetet kell elmesélnie” - vallotta Gene Kelly, aki világsikerű zenésfilmek főszereplőjeként írta be a nevét a mozi aranykönyvébe. Univerzális tehetség volt: színész-énekes-táncos-koreográfus-rendező egyszemélyben. Ez a csodálatos művész 100 éve született.

1912 augusztus 23-án, Pittsburghben (Pennsylvania állam) látta meg a napvilágot. Egyetemet végzett, fivérével táncolni és énekelni tanult. Az első tánclépéseket édesanyja tánciskolájában tette meg, tehetségére hamar felfigyeltek szülei és tanárai is. Oly annyira megszerette a táncot, hogy rövidesen saját tánciskolát nyitott. 1934-ben kezdte tánctanári pályafutását, olyan sikerrel, hogy 1938-ban már Broadway-n léphetett a világot jelentő deszkákra. Kisebb szerepek után, 1940-től már főszerepeket kapott, sőt koreográfusi feladatokkal is megbízták. A Pal Joey című musical fergeteges sikere után, 1942-ben Hollywoodba hívták filmezni. A Metro-Goldwyn-Mayer Stúdió szerződtette.

Fantasztikus tánctudása nemcsak a közönség, de a szakma és a kritikusok elismerését is kivívta. Sikeresen ötvözte a hagyományos tánclépéseket a modern táncelemekkel, repertoárja a sztepptől a balettig terjedt. Később már minden filmjének koreográfusa is volt egyben. Figuráit remek mozgáskultúrával, kedves humorral és nagyszerű jellemábrázoló képességgel formálta meg.

1944 és 1947 között a haditengerészetnél teljesített katonai szolgálatot. Leszerelése után, Frank Sinatrával szerepelt együtt több sikeres zenésfilmben. 1948-ban A három testőr D’Artagnan-jaként akrobatikus ügyességről és káprázatos vívókészségről tett tanúbizonyságot.

kelly-ének.jpg

Első világsikerét az Egy amerikai Párizsban (1951) filmmusicaljében aratta, Vincente Minnelli rendezésében. A film óriási közönségsikere mellett, Oscar-esőben fürdött, új távlatokat nyitott a zenésfilmek történetében. Kelly-t speciális Oscar-díjjal tüntették ki koreográfusi tevékenységéért. A hihetetlenül látványos, hangulatos, gyönyörű színesfilmet mára a műfaj legnagyobb klasszikusai között tartják számon. Az Egy amerikai Párizsban egy éjszaka alatt sztárrá varázsolta a tehetséges művészt. Kritikusai szerint tánctudása csak nagy példaképe, Fred Astaire képességeihez volt mérhető.

A következő évben ráduplázott a sikerre: az Ének az esőben (1952) minden rekordot megdöntő kasszasikert aratott. De nemcsak a mozipénztáraknál tarolt, hanem a kritikusok elismerését is kivívta. Kelly nemcsak a főszerepet játszotta, felejthetetlenül, hanem társrendezőként és koreográfusként is közreműködött. A címadó dal, a „Singin’ in the Rain” világsláger lett, magyarul Záray Márta előadásában hódította meg a hazai közönséget. A klasszikus zenésfilm a műfaj mérföldkövének számít. Gene Kelly egycsapásra lekörözte nagy elődjét, az idősödő Fred Astaire-t.

kelly-ének1.jpgA rendkívül tehetséges művész ontotta a jobbnál jobb zenésfilmeket, munkabírásáról legendák keringtek. Kedves, humoros, sztárallűröktől mentes egyéniségével nemcsak a közönséget, de kollégáit is meghódította. Fred Astairerrel jó barátságot kötött, később kétszer is együtt szerepeltek a gyöngyvásznon.

Talán hihetetlenül hangzik, de a kiváló énekes-táncos prózai szerepekben is megállta a helyét. Az Aki szelet vet (1960) című filmben drámai tehetségét bizonyította. A legkülönbözőbb műfajokban sikert sikerre halmozott: a Melyik úton járjak? (1964) vígjátékában Shirley MacLaine egyik férjét játszotta. A hatvanas évek közepétől már önállóan rendezte filmjeit.

Rendezői tevékenységének csúcspontja az 1969-es Hello, Dolly! című panoráma-szélesvásznú musical, Barbra Streisand főszereplésével. Ebben a produkcióban már nem szerepelt, „csupán” a rendezői székből irányította a látványos zenésfilmet. Következő rendezése, a Cheyenne Social Club (1970) igazi western (!) volt, a műfaj veteránjai, Henry Fonda és James Stewart főszereplésével.

1974-ben, Fred Astaire társaságában a Hollywood, Hollywood című, klasszikus zenésfilmekből összeállított dokumentumfilm narrátoraként lépett fel. A nagy siker újabb folytatást eredményezett: a Hollywood, Hollywood 2. (1976)-t már ő rendezte, ismét ő és Fred Astaire vezette a nosztalgikus összeállítást. Néhány éves szünet után a Xanadu (1980) című nagysikerű musicalben tért vissza a mozivászonra, Olivia Newton-John partnereként. 1985-ben az Ez a tánc! című nosztalgia-show narrátoraként búcsúzott szeretett közönségétől.

Gene Kelly több volt, mint, mint énekes-táncos színész: valósággal megújította az általa rajongásig szeretett zenésfilm-műfajt. Filmjei, felejthetetlen alakításai bevonultak a filmtörténetbe.

1996. február 2-án, 84 éves korában hunyt el. De alakja és filmjei halhatatlanok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr204735044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.