Sherlock: Remixelve

2012. július 12. 09:04 - Huber Zoltán

Sorozat

A világ talán leghíresebb detektív-párosa számtalan mozgóképes feldolgozást megért már. Az angol közszolgálati csatorna nemrég mégis gondolt egy nagyot, és lendületes öltésekkel felvarrta a szép csendben megöregedett karakterek ráncait, majd a kétezres évekbe helyezte a híres nyomozásokat. Sherlock Holmes és Dr. Watson XXI. századi belépője ütősre sikeredett: az imponáló merészségnek, a finom arányérzéknek hála a mára kissé megkopott mítosz újra régi fényében ragyog. A Sherlock frappáns válasz a Guy Ritche-féle viktoriánus Bond-átiratra, de az alkotók a doyle-i hagyományokból sokat merítő, kortárs amerikai tévésorozatokat is lekörözik. A széria üzenete világos: jöhetnek ugyan a divatosabb klónok, de a detektívek királya akkor is a jó öreg Holmes marad.

sherlock0.jpg

A BBC új produkciója tökéletes újragondolása a klasszikus alapanyagnak, hiszen úgy varázsolja aktuálissá a legendás történeteket, hogy egyszerre portalanítja, konzerválja és dekonstruálja Sir Arthur Conan Doyle elgondolásait. A sorozat kiagyalói, Mark Gatiss és Steven Moffat a legismertebb ügyeket használják. Néhol pimaszul rájátszanak a néző elvárásaira, míg máshol okosan kiaknázzák az ismert panelek, illetve az átirat között indukálódó feszültségeket. Az új Sherlock egyszerre hagyománytisztelő és formabontó, klasszikus és önironikus, de a legfontosabb mégis, hogy izgalmas és friss - fényesen bizonyítva a tételt, hogy nincsenek elavult történetek, csak fantáziátlan rendezők.

Holmes szájából eltűnik a pipa, helyette három nikotintapasz kerül a karra. Watson állandóan aggódik, nehogy véletlenül meleg párnak nézzék őket. A ködös, gázlámpás London helyett a metropolis levegős, modern arca kerül előtérbe, miközben hőseink képtelenek mobil vagy laptop nélkül létezni. Sherlockék technológiai függősége azonban csak a nyomozások tempóját pörgeti fel, a valódi attrakciót még mindig a nyomozó elképesztő dedukciós képessége, illetve a kiszámíthatatlan, szociopatikus viselkedése jelentik. Aki eddig csak felületesen ismerte a figurát, az most kénytelen rádöbbeni, hogy a CSI laboránsaitól kezdve egészen Doktor House-ig mindenki Holmes köpönyege alól bújt elő.

sherlock2.jpg

A néző kapkodhatja a fejét, mert az apró jelekből komplett történéseket rekonstruáló érveléseket a legmodernebb képi trükkökkel, szédítő sebességgel vázolják az alkotók. Egy-egy ilyen elemzésből vélhetően négy-öt NCIS-epizódot írnának a tengerentúlon, itt azonban gyakran több esetből áll össze egy rész. A széria valóságos krimi-tűzijáték, az első évad zárásaként például öt (!), önmagában is értelmes nyomozás kerül egymás mögé, a néző pedig táthatja a száját a szédítő tempó láttán. Az írók ráadásul nemcsak a deduktív dramaturgiát pörgetik a maximális fordulatszámra, emellett külön figyelmet szentelnek az egyes epizódokon átívelő kerettörténetre is. Behozzák a képbe a detektív testvérét, illetve a misztikus főellenségét, Dr. Moriartit is.

Mindezek az ötletek hatástalanok lennének megfelelően átdolgozott jellemek, illetve az őket összefűző, sajátos viszonyrendszerek továbbgondolása nélkül. Az alkotók szerencsére a karakterekre is nagy figyelmet fordítottak, így a sorozat legnagyobb erősségét az ismert személyiségjegyek meglepő és humoros átfazonírozása jelenti. Watson és Sherlock kapcsolatát elsősorban a doktor szemszögéből ismerhetjük meg, és a figurák gyakran groteszk vonásokkal is gazdagodnak. A kényes feladatra sikerült megtalálni a tökéletes színészeket is: míg Martin Freeman Watsonja elsősorban a komikumot erősíti, addig Benedict Cumberbatch hatalmas élvezettel ölti magára a kibírhatatlanul egoista nyomozózseni szerepét. Holmes valósággal tobzódik a nyers, politikailag inkorrekt, de annál morbidabb beszólásokban, míg máskor a sajátos érzelmi élete is terítékre kerül.

sherlock.jpg

Remek ízléssel és okos ötletekkel sikerül tehát friss vért pumpálni a százhuszonöt éve született detektívbe. Becsülendő az alkotók fantáziája, elvégre egy veterán párost küldtek csatasorba, de a nézettségi adatok és a kritika szerint lazán ellopták a dicsőséget a fiatalabb trónkövetelők elől. A sorozat sem véletlenül hangsúlyozza a modern London látképét, ahol a Big Ben és a London Eye, a Szent Pál Székesegyház és az Uborka mindig egy vágóképre kerül, szimbolizálva a múlt és a jövő szerves egységét. Sem az elzárkózó, merev hagyománytisztelet, sem a romboló, esztelen újítás nem vezetne sikerre - a megfelelő minőséget csak a kettő kiegyensúlyozott elegye hozhatja létre. Mindez nem elsősorban pénz, hanem akarat és ötlet kérdése. Vajon nekünk nincsenek olyan történeteink, melyek remekül mutatnának a XXI. században is?

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr474646157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algi 2012.07.12. 13:02:54

Létezik a magyar irodalomban olyan modern figura, amilyen Sherlock Holmes? Mert nekem az az érzésem (a kevés ismeretem alapján), hogy többnyire a saját koruk patinás erényeit képviselő hőseink vannak, akiknek a tettei ma már nevetségesnek hatnának.

Huber Zoltán 2012.07.12. 13:54:12

Sherlock Holmes és Watson is "saját koruk patinás erényeit képviselő hősei", mégis sikerül időről-időre kipofozni. Én titkon egy Toldi-Rambóra vágyom egyébként :)

algi 2012.07.12. 14:08:56

@Huber Zoltán: Persze, Holmes, mint a tipikus XIX. századi londoni úriember. Ugye, viccelsz?

Huber Zoltán 2012.07.12. 14:14:36

@algi: Miért, szerinted Holmes nem a XIX. század tipikus angolszász erényeit testesíti meg?!

nagylaszlo971 2012.07.12. 14:22:03

@Huber Zoltán: Toldit manapság úgy sittelnék le a zsernyákok, hogy öröm lenne nézni. Önbíráskodás, halált okozó súlyos testi sértés, hivatalos közeg elleni bűncselekmény, soroljam még?
,-)))))

nagylaszlo971 2012.07.12. 14:22:59

egyébként miért kellett törölni a faszbúkon a hozzászólásokat? angol úriember nem csinál ilyet...

Huber Zoltán 2012.07.12. 14:25:37

@nagylaszlo971: ja, tökéletes Bosszúvágy-átirat lehetne belőle és az Expendables farvizén akár nemzetközi siker is lehetne belőle (a gonosz testvér szerepében Franco Nero?)

nagylaszlo971 2012.07.12. 14:29:17

@Huber Zoltán: én Kuroszava filmnek szeretném inkább. Csak megy, tombol, leöli sorban az ellent, közben meg gomolyognak a szürke felhők, de a lelkében azért érző szív lapul ,-)

Huber Zoltán 2012.07.12. 14:31:53

@nagylaszlo971: akkor legyen Sergio Leone és kiegyeztünk :D

mrskowalski · http://youarenotinkansasanymore.blog.hu 2012.07.13. 13:34:56

Engem nem győzött meg a brit sorozat. Kosztüm nélkül holmes és watson csak egy markáns nyomozópáros, még ha annak jól is működnek, de ha éppen nem őket mutaják, akkor látványban, cselekményben nem tudom megkülönböztetni a fent említett NCIS egyik részétől.

Döm-dö-döm 2012.07.15. 00:08:39

Eleinte tré volt a sorozat (nekem), de a másfél órák alatt megkedveltem, a második évad végére meg is szerettem.
... azért a "Sherlock műfajban" House inkább viszi azt a bizonyos prímet.