The Belgrade Phantom – szerb-magyar-bolgár, 2009. Rendezte: Jovan Branislav Todorović. Írta: Jovan Branislav Todorović, Bogdan Petković. Kép: Nagy András. Zene: Nemanja Mosurović. Szereplők: Milutin Milošević (Fantom), Marko Živić (Fandjo), Boris Komnenić (Felügyelő). 89 perc.
Vetítik: Duna TV – 21:40
Ahogy azt történelmi vagy akár személyes tapasztalataink is tanúsíthatják, diktatúrában, önkényuralomban átértékelődik a bűn fogalma. A gyűlölt hatalmat meglopni, átverni bocsánatos vétség a köz szemében, a bűnöző akár a rendszerbomlasztó lázadó szerepében is tündökölhet, és ehhez még Robin Hoodot sem kell játszania.
Valami ilyesmiről szól a belgrádi fantom legendája is. 1979-ben, tíz napon át tartotta izgalomban a jugoszláv főváros lakosságát egy fehér Porsche, amely éjszakánként 200 kilométeres sebességgel száguldozott Belgrád főutcáin. A rejtélyes sofőr szándékosan provokálta a rend egyre bosszúsabb őreit, akik ócska Zastaváikkal csak messziről követhették a hanyatló nyugat csúcskategóriás termékét. A rögtönzött kaszkadőrshow-ra egyre többen lettek kíváncsiak, a végén már több tízezer ember szurkolt új hőséért a belgrádi utcákon.
Jovan B. Todorovic rendező szokatlan módját választotta a téma feldolgozásának: A belgrádi fantom dramatizált dokumentumfilm, ahol a beszélő fejes interjúkat keretező, az eseményeket felidéző fikciós betétek nem csak illusztrációként állják meg a helyüket, de szinte játékfilmszerű élményt nyújtanak. A magyar kollégákkal is megerősített stáb ugyanolyan precízen teremti meg a korhű atmoszférát, mint ahogy azt Donnersmarck tette A mások életében, az üldözési jelenetek pedig hollywoodi mércével is vállalhatóak, nem kis részben Nagy András operatőri munkájának köszönhetően. Akár sajnálhatnánk is, hogy nem készült el az az izgalmas ká-európai akcióthriller, amelyhez minden szükséges kellék rendelkezésére állt. Egy valódi játékfilmben ugyanakkor a Fantomból hús-vér embert kellett volna kreálni; Todorovic szerencsére úgy döntött: nem megfejti, hanem továbbépíti a legendát.
