Garas Dezső (1934 – 2011)

2011. december 31. 16:18 - Orosdy Dániel

Gyász

Ki hitte volna, hogy az év utolsó napján nekrológot fogok fogalmazni. És ki hitte volna, hogy ennyire szomorú haláleset miatt. Nem mintha Russell, Herskó, Laszlo, Hess, Falk vagy Lumet távozása sokkal vidámabb lett volna, éppen csak távolabbi figurák: zseniális rendezők, akik ritkán bújtak elő a kamera mögül, idegenbe szakadt hazánkfiai, nemzetközi hírű filmsztárok... Garas Dezső hozzájuk képest félelmetesen evilági, mindennapi és hazai karakter – volt. Ebben rejlett a zsenije is.

A Grósz Dezsőként született művész magyar kisemberek megformálójaként alkotott igazán maradandót, ami persze nem jelenti azt, hogy más szerepekben ne lett volna remek (ld. egyik első alakítását: ifjú Schnaps a Liliomfiban). Összes jelentős filmjének (tévéfilmjének, tévéjátékának, színházi fellépésének...) felsorolása szinte lehetetlen, hiszen még az olyan néma (statiszta)szerepekben is kiváló volt, mint „A Lokomotív kapusa” a Mese a 12 találatról című Makk Károly-vígjátékban.

A számtalan klasszikus és remekmű között is kitüntetett helye van azoknak a moziknak, amiket Sándor Pállal forgatott, kettejük (illetve Kern Andrással együtt már hármójuk) pályája minden idők egyik legjobb filmje, az 1973-as Régi idők focija óta gyakorlatilag összefonódott: Herkulesfürdői emlék, Szabadíts meg a gonosztól, Ripacsok, Szerencsés Dániel, Csak egy mozi, Miss Arizona, Szeressük egymást, gyerekek! (az Ég a város, ég a ház is című epizód), Noé bárkája. Meg kell említeni a Gárdos Péterrel közös produkciókat (Uramisten, A hecc, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A Brooklyni testvér), különös tekintettel a Szamárköhögésre, aztán az olyan tévéfilmeket, mint az Őszi versenyek vagy a Mocorgó, nem maradhat ki Fábri Két félidő a pokolbanja, a Herskó rendezte Vasvirág és Két emelet boldogság … De minek tovább sorolni? A tévében épp a Meztelen diplomata megy, Garas mellékszerepben, Szendrő József oldalán bohóckodik benne – ebben is zseniális. És ugyan a kritika (beleértve a Filmvilágot is) annak idején lehúzta első és egyetlen filmrendezését, Garas az azóta kultfilmmé avanzsált Legényanyával is nagyot alkotott.

Morbid évértékelő: a halál ebben az évben sem kímélte a filmvilágot, ráadásul hagyott kellemetlen meglepetést az utolsó pillanatra is. Nem csak Magyarország, hanem a világ egyik legjobb színésze hunyt el tegnap. Mellesleg e sorok írójának egyik kedvence.

Szólj hozzá!
Címkék: nekrológ

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr913509762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.