Veszít a 3D? - Apró megtorpanás vagy krónikus betegség?

2011. augusztus 10. 16:15 - Huber Zoltán

szerző: Huber Zoltán

Nem kell ahhoz rendszeresen böngészni a különböző jegybevételi statisztikákat és nézettségi adatokat, hogy rájöjjünk: az eddig csodaszernek tekintett 3D körül mostanság valami nincsen egészen rendben. Nemcsak a lelkendező jóslatok halkultak el, de mintha az eddig oly látványos diadalmenet is lelassult volna egy kissé, és ezzel párhuzamosan egyre
kevesebb átütő sikerről lehet hallani, illetve az újabb bevételi rekordokban (Harry Potter,
Transformers
) a térhatás már nem kimondottan fontos tényező. Ezt a megtorpanást ráadásul sajátosan árnyalja az a friss jelenség, hogy az elmúlt időszakban a nézők gyakran olyan mozikat részesítettek előnyben, amelyeket eddig leginkább a kritika emelt a pajzsára, de a nézettségi és bevételi listákon csak elvétve találkozhattunk velük.
Emblematikus mid-cult alkotások, mint a Harcos, a Közösségi háló vagy a Fekete hattyú,
a legfontosabb piacnak számító tengerentúlon sikerfilmeket megszégyenítő eredményeket
tudtak produkálni, a toplistákon pedig olyan látvány-orientált mozikat utasítottak maguk
mögé, mint például a méregdrága Zöld darázs.

Igen érdekes dolgok történnek tehát manapság: szinte fillérekből készülő filmek köröznek
le nagyköltségvetésű, látványos eposzokat, és fél-független, komoly marketinget nélkülöző mozik aratnak figyelemreméltó közönségsikereket, miközben a nagy stúdiók zászlóshajói alig hozzák vissza a befektetett tetemes összegeket. Új trendek, tendenciák születésének vagyunk talán a tanúi, vagy csak a legfrissebb (és az eddigi legnagyobb) 3D hullám csengett volna le ilyen hirtelen?


A 3D pár évvel ezelőtti gyors felfutása kétségtelenül igen ígéretesen indult, és az Avatar
mindent elsöprő (elsősorban pénzügyi) sikere után a nagy hollywoodi stúdiók vezető
menedzserei is nyugodtan dőlhettek hátra, hiszen a harmadik dimenzióban megtalálni
vélték az oly régóta keresett bölcsek kövét. A térhatású film valóságos csodaszernek tűnt, mert egyszerre képes legyőzni a mozira napjainkban leselkedő összes démont: nemcsak az embereket csalogatja vissza kanapéról a hűtött multiplexekbe, de visszakézből keveri le a gonosz nethuligánoknak is azt a bizonyos, régen esedékes pofont, hiszen a monitoron (legalábbis egyelőre) nem jön létre a vágyott illúzió, az illegális letöltésnek így nem marad sok értelme. Újra vonzóak lettek tehát a nagy vásznak, az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az efféle filmekért még az extra jegyár is elkérhető, és a néző is örömmel fizet picit többet a sosem látott attrakciókért.

Érthető tehát, miért is volt olyan nagy a lelkesedés az új jelenség körül, így aztán az sem
véletlen, hogy a mozi intézményét temetők egy része hirtelen győzelmi ódákat kezdett
zengeni – a 3D pedig olyan bűvös szlogenné vált, amellyel az addig csak álomnak gondolt
jegybevételi eredmények is elérhetővé váltak. Az Avatar keltette hullámok azonban szép
lassan elültek, a mantraként szajkózott varázsige ereje pedig érezhetően csökkent, és ezzel párhuzamosan a diadalittas hangok is egyre jobban elhalkulnak, sőt, néhányan már újabb 3D-válságot kezdenek emlegetni. Természetesen mindez nem is zavarná különösebben a stúdiókat, ha a lesújtó kritikai megítélésektől függetlenül a térhatású filmek még mindig szépen és egyenletesen teljesítenének.


Mostanra azonban már néhány (egyelőre még kisebb) bukta is elcsúfította a szép pénzügyi összképet, nyilvánvaló tehát, hogy az efféle filmek produceri megítélése fokozatosan romlani fog. Gondoljunk csak az olyan biztos befutónak gondolt alkotásokra, mint a Zöld darázs vagy a Tron, amelyek épp csak be tudták hozni a magas gyártási költségeket. Százmillió dollár feletti büdzsét általában csak biztos befutóknak biztosítanak, így lehet igazán intő jel az Anyát a Marsra vesszőfutása, amely nagyszerű példája annak, hogy bizony még a három dimenzió sem garancia semmire.

A fentieken pedig azért is érdemes lenne elgondolkodniuk az érintetteknek, mert a
szuperprodukcióktól éppen olyan filmek szipkázták el a nézőket, amelyeket eddig nem
tekintettek versenytársaknak – azaz a 3D csökkenő bevételei mellett pénzügyi szempontból esélytelennek tartott kisköltségvetésű alkotások teljesítettek váratlanul jól a kasszáknál. Pár éve még hihetetlennek tűnt volna, hogy olyan „komoly” mozik lépjék át a kétszázmillió dolláros bevételi határt, mint a Félszemű, a Közösségi háló vagy az Oscar-díjjal azért erősen megtámogatott A király beszéde, és ugyanabban az évben még olyan fél-független filmek is százmillió dollár felett járnak, mint a Fekete hattyú vagy az abszolút meglepetés Harcos. Ha pedig ez a lista esetleg nem lenne elég sokkoló a blockbuster-producerek számára, akkor még azt is feltétlenül alá kell húzni, hogy a fentiek mellett olyan off-hollywoodi alkotások is figyelmet (és jegyvásárlási kedvet) tudtak kelteni, mint a szociális érzékenységű Winter’s Bone, vagy A gyerekek jól vannak leszbikus családi mozija. Igaz természetesen az is, hogy ekkora bevételeket a 3D-látvánnyal megspékelt alkotások is biztosan elérnek, mert még a legrosszabbul teljesítő látványmozik is behozzák a százmillós büdzséjüket – de a fenti eredmények befektetői szemmel ennél azért sokkal beszédesebbek.


Tisztán pénzügyi szempontból nézve ugyanis a filmkészítés rendkívül nagy haszonnal
kecsegtető, de hatalmas kockázatokkal járó üzlet. Ha például állampapírt veszek, az szinte kockázatmentes választás, cserébe viszont csak egy-két százalékkal gyarapíthatom a befektetett összeget. Ha azonban a Winter’s Bone című moziba fektettem volna a pénzem, durván 600%-os haszonnal zárhattam volna az üzletet (egy dollárral hatot kereshettem volna). Igaz ugyan, hogy ebben az esetben igen nagy volt kockázat, ki gondolná ugyanis egy független, kis költségvetésű filmről, hogy tisztes hasznot fog hajtani – tegyük hát a pénzünket inkább olyan alkotásokba, amelyekre biztosan beülnek majd az emberek. Pontosan erre lenne jó a 3D mágikus hívószava, hiszen (eddig legalábbis) pénzemberként jó eséllyel bízhatunk az ilyen produkciók megtérülésben, dacára az ezzel járó igen nagy költségvetésnek is. Innen pedig rögtön érthetővé is válik, miért lehetett kisebbfajta hidegzuhany a producereknek, hogy miközben például a Tron nagyjából 170 millió dollárba került, és világszinten körülbelül 400 milliót hozott (messze nem tudta megtriplázni a befektetett összeget) – addig a 38 milliós költségvetésű Félszemű 250 milliónál jár (a bevétel tehát több, mint hatszorosa a költségeknek). Ez az eset ráadásul egyáltalán nem elszigetelt, hasonló arányokat lehetne kimutatni a már említett Titánok harca, a Zöld darázs, a Narnia krónikái 3 vagy a Gulliver utazásai esetében is, és a lista ezzel még korántsem lenne teljes.

De hagyjuk most a hideg számokat, hiszen ezzel a rögtönzött pénzügyi levezetéssel csak
demonstrálni szerettem volna azt az egyébként is igen jól kivehető trendet, hogy a nézők
bizony kezdenek elpártolni a látványorientált alkotásoktól, és inkább részesítik előnyben az okosabb, történet- és színészközpontú történeteket. Tévedünk azonban, ha a fenti folyamatok mögött a befogadói szokások és elvárások gyökeres átalakulását keressük. Nem lett egy csapásra minden moziba járó átlagpolgár egyben filmkritikus is, és nem támadt hirtelen tömeges igény a művészi megoldások iránt sem. Ne felejtsük el: a néző a film kiválasztásával egyszerűen csak szavaz, ezzel pedig mintegy figyelmezteti a filmkészítőt. Ha az adott alkotás nem köti le, hát majd olyanra ül be, amin biztosan nem unatkozik. És talán éppen ez az, amit a nagy lelkesedésükben mintha figyelmen kívül hagytak volna a 3D-filmek készítői, hiszen gyakran olyannyira elvesztek a megfelelő látvány létrehozásában, hogy közben elfeledkeztek az olyan apróságokról, mint a lebilincselő történet, a jól megírt karakterek, vagy a feszes dramaturgia. Gondoljunk csak vissza arra, hogy már az Avatar is épp az ilyen hiányosságai miatt kapta a legtöbb kritikát - de a legfrissebb 3D-alkotásokat szemlélve már egyértelműen érezhető, mennyire elhanyagolták a készítők az egyébként alapvető fontosságú forgatókönyvet, és minden erejükkel a lélegzetelállító látvány kidolgozásán fáradoztak. A néző azonban hamar beleun a szép csomagolásba, és egyre inkább a belbecsre lesz kíváncsi. Olyan figurákat és történeteket akar látni, amik róla és neki szólnak, azaz olyan mesékben szeretne hinni, amik valamiért megérintik. Ezért is lehetett talán közönségkedvenc A király beszéde, a Harcos vagy a Fekete hattyú, és ezért kerül majd szinte biztosan a süllyesztőbe a Tron vagy az Utolsó léghajlító.


Fussunk csak végig a 3D-mozi sikerlistáján! Az Avatart leszámítva szinte csak olyan
filmeket találhatunk az egyértelmű kasszasikerek között, amelyek a hagyományos módon
is biztosan megállták volna a helyüket a mozikban. A Toy Story harmadik része, a Fel!
vagy az Alice Csodaországban egyértelműen olyan mesék, amelyek jól kitalált figurákkal,
erős történetekkel dolgoznak, és ugyanez igaz a legfrissebb sikerekre is, hiszen senki nem
gondolná, hogy a legújabb Harry Potter és a Karib tenger kalózai 4 a harmadik dimenziónak köszönhetően robbantottak kasszát. Az extra látvány inkább csak ráadás, de semmiképp sem a fő vonzóerő. Ha ugyanis nem elég erős az alapanyag, akkor még az animáció+térhatás kombinációja sem jelent garanciát semmire – erről például az Anyát a Marsra alkotói biztos hosszasan tudnának mesélni nekünk.

A 3D a gyerekmesék támogatása mellett pedig szép csendben mintha elkezdett volna az
egyszerű cirkuszi látványosságok területére visszaszorulni. Megbízhatóan aknázzák ki
ugyanis a technikában lévő zsigeri potenciált a különböző trancsírozós horrorok (Fűrész 3D, Véres Valentin 3D, Piranha), a térhatás erejében bíznak az egzotikus helyszínekre kalauzoló kalandok (Sanctum), és az olyan abszolút vásári mutatványosok is, mint a Jackass stábja. A harmadik dimenzió ilyetén felhasználása pedig akár a vég kezdetét, a divat eljövendő lecsengését is szimbolizálhatja, hiszen viseltek már az emberek sokszor celofánszemüveget az elmúlt hatvan évben az efféle filmek alatt - az újdonság elmúltával azonban gyorsan más izgalomforrás után néztek.


Temessük hát el ismét a harmadik dimenziót, vagy egyszerűen csak utaljuk a gyerekfilmek
és az olcsó szenzációmozik kétes birodalmába? Ezt talán még korai lenne eldönteni, hiszen
a gyászbeszédet íróknak itt van rögtön a hangosfilm esete: évekig folytatták a zörejekkel
ellátott, de valójában még némafilmnek tekinthető alkotások gyártását, és csak hosszas
tanulási folyamat után kezdték valóban fontos filmes eszközként használni a hangot. El tudjuk ma képzelni, hogy a beszélő filmszínészt annak idején többen mozis zsákutcának tartották? Lehetséges, hogy ez a helyzet a vászon mélységével is, hiszen a harmadik dimenzió használatával még a legprogresszívebbnek kikiáltott Avatar sem újította meg a filmnyelvet, így azt hiszem, a valódi térbeli mozira még mindenképpen várnunk kell. És talán nem is sokat, mert éppen olyan nagyágyúk forgatnak most térhatású filmeket, mint Steven Spielberg, Peter Jackson vagy Martin Scorsese – így ha az említett áttörést talán nem is ők fogják elkövetni, az azért mindenképpen elvárható tőlük, hogy a káprázatos látvány mellé egy épkézláb történetet is kikerekítsenek. Ezzel pedig mindenképpen demonstrálhatják a 3D-ben rejlő, eddig még kiaknázatlan potenciálokat, vagy felvillanthatják a fejlődés új irányait.

Ez azonban csak a bizonytalan jövő – a jelen viszont biztosan a megtorpanásról, a divathullám lecsengéséről szól. Az erre szóló figyelmeztetést mindenestre már nemcsak az Amerikai Filmakadémia küldte el a hivatalos irányvonalat is reprezentáló Oscar-jelölésekkel, de már mi, a nézők is állást foglaltunk az ügyben azokkal a nézettségi adatokkal, melyeket a fentiekben végigtekintettünk. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthessük, a 3D meccse még messze nincs lefutva. Egy azonban biztos: ezekkel az új tendenciákkal bizonyosan mi, a nézők járunk majd a legjobban. A bevételi adatok fényében ugyanis a közeljövőben biztosan bőkezűbben fognak majd fél-független, illetve mid-cult produkciókat finanszírozni, ezzel párhuzamosan pedig a látványos mozik alkotói is megpróbálnak majd igényesebben megírt, okosabb alkotásokkal előrukkolni. Egy dolgot azonban sohasem szabad elfelejtenünk! Ezt a meccset a vásárolt mozijeggyel végeredményben mi döntjük majd el...

30 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr603137274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

algi 2011.08.10. 16:42:19

Szerintem egyszerű a megoldás: átverték a nézőket. Mikor látták, mekkora siker a 3D, elkezdtek konvertált 3D mozikat nyomni, amik egyszerűen borzalmasan néznek ki. A filmekre csak annyit írnak rá, hogy 3D, a nézőknek meg nincs kedvük nyomozni, hogy az most igényes 3D-e vagy gagyi. Ha a plakátra nemcsak azt írnák ki, hogy 3D-e, hanem azt is, hogy konvertált-e vagy természetes (vagy ahogy Mike Stoklasa mondta: azt is, hogy digitális vagy filmszalag a nyersanyag), akkor talán idővel elbukna a kamu 3D és megmaradna az igazi 3D. Így azonban a gagyizás maga után ránthatja az egészet.

galamb01 2011.08.10. 17:13:17

"Szerintem egyszerű a megoldás: átverték a nézőket. "

Anyám, ez mekkora hülyeség, már megbocsáss. MIntha érdekelne az embert, hogy mi konvertált, vagy mi nem. Az átlagembernek fogalma nincs róla, hogy van konverzió. Fogalma nincs. Semmi. Nulla. Zéró.

Nem mintha a cikket lehetne értelmezni, hiszen egy nemlétező problémán lamentál. Főleg, hogy pár hete történt meg, hogy annyian néztek meg 3D-ben egy filmet az első hétvégén, mint amennyien egy éve soha. Az új Harry Potter (KONVERTÁLT, ALGI, BASSZUS!) csak Amerikában 72 millió dollárt hozott 3D-s vetítésekkel első hétvégén, aminél többet csak az Alice Csodaországban termelt (KONVERTÁLT, ALGI!) az első hétvégén.

ui: Az Avatar első hétvégi bevételeinek 56%-a származott 3D-s vetítésekből. Ennél még a Transformers 3 is jobb arányt produkált. Persze akkor még nem volt ennyi 3D mozi.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2011.08.10. 17:56:37

@galamb01: A Harry Potteren nem lehet megmérni a 3D népszerűségét, ahogy ez a cikkben is benne van:

"Az Avatart leszámítva szinte csak olyan
filmeket találhatunk az egyértelmű kasszasikerek között, amelyek a hagyományos módon
is biztosan megállták volna a helyüket a mozikban. A Toy Story harmadik része, a Fel!
vagy az Alice Csodaországban egyértelműen olyan mesék, amelyek jól kitalált figurákkal,
erős történetekkel dolgoznak, és ugyanez igaz a legfrissebb sikerekre is, hiszen senki nem
gondolná, hogy a legújabb Harry Potter és a Karib tenger kalózai 4 a harmadik dimenziónak köszönhetően robbantottak kasszát."

zvladij 2011.08.10. 18:02:23

@galamb01: Algi is arra akart kilyukadni hogy nem érdeklni a nézőket hogy konvertált vagy eleve 3d-ben forgatott filmet látnak. Látnak ezt is, azt is, de főleg utólag konvertáltat ami nem ad akkora élményt. A benyomásuk pedig rossz lesz, és ezután nem fogja érdekelni őket az "igazi 3d" mert csak legyintenek majd mert "...átverték a nézőket"

Ez a 3D divat meg újra" kikopik" majd a mozikból szvsz.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.10. 18:29:10

@galamb01: A cikket lehet értelmezni és létező problémán "lamentál", ld. [bs] kommentjét -- és magát a cikket.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2011.08.10. 19:33:42

"mindenképpen elvárható tőlük, hogy a káprázatos látvány mellé egy épkézláb történetet is kikerekítsenek."

Ez alapból elvárható minimum lenne, mert hiába szép a film, ha elalszik rajta a néző, vagy meg se nézi, annyira gagyi.

Amúgy mióta otthon is lehet 3D TV-t nézni, persze, hogy visszaesik a mozik látogatottsága, mivel a 3D magában már nem vonzerő.

Silenzio 2011.08.10. 20:10:11

Olyan ez a cikk, mintha a szerző most jött volna le a falvédőről. Fellendül a 3D-s filmek piaca, aztán 2-3 év alatt szépen lecseng a hullám, és mit állapít meg lényegi konfliktusnak? Látvány vs. történet, a film legősibb problematikája. Gratulálok. És? Hozzáfűzném, hogy a '60-as években, Hollywood nagy kómája, vagy ha úgy tetszik, halála idején még nem létezett a CGI, ami ésszerűsítette volna a látványorientált, grandiózus filmek büdzséjét. Mindent meg kellett építeni, le kellett forgatni, és a "kamerában vágni". Ez az anyagi kockázat aztán az összes nagy stúdió bedőlését eredményezte. Ma sokkal pitiánerebb a dolog, de az ízlés változásának folyamata tökre ugyanaz. Akkor az európai művészfilmek kerültek ki győztesen az ízlések harcából, nomeg az amerikai független filmek, amik sokat nyúltak az európai művészfilmekből. Ezek a filmek komoly újításokat hoztak mind tematikai, mind filmnyelvi tekintetben, emberközelibbek, őszintébbek voltak, nem kezelték dedósnak a nézőket. Igenis, azt mondom, könnyen lehet, a szerző végkövetkeztetése helytelen. Nem csak plasztikusabb történet kell a népeknek, meg jobb karakterek - az Avatar pl. behízelgően idealista, a folklór egy régi -borzasztóan hazug- történetének újra hangszerelése, szerintem ezeket az igényeket kielégítette plasztikus hősével, az ő morális dilemmáival, gond egy szál se. Nem lehet ennyivel elintézni, itt egy valódi szemléletváltás is indulhat, a 3D tartalmi silánysága valósággal szúrja a néző szemét. :) Ezért messzire el fogja kerülni a csicsás filmeket.

"...visszakézből keveri le a gonosz nethuligánoknak is azt a bizonyos, régen esedékes pofont, hiszen a monitoron (legalábbis egyelőre) nem jön létre a vágyott illúzió, az illegális letöltésnek így nem marad sok értelme." Megint egy tévedés. Már az Avatar után fél évvel, tehát idestova egy éve lehet kapni 3D képes megjelenítőket. Egy kit nagyjából 30-40-ből megvan, tehát alig 4, ezt a technológiát támogató Blu-Ray lemez ára, és igen, torrenten a valódi 3D-s filmek is fent vannak. Ennyit a mozi előnyéről. A mozi eddigi nagy vívmányai közül (színes film, sztereó hang, szélesvászon) ez lett a legrövidebb ideig exkluzív, 2 évig tartott mindössze, mire a technológia otthon is elérhetővé vált, ugyanazzal a sztereoszkopikus, polarizált, anyámkínnya 3D technológiával.

"...a gyászbeszédet íróknak itt van rögtön a hangosfilm esete: évekig folytatták a zörejekkel
ellátott, de valójában még némafilmnek tekinthető alkotások gyártását, és csak hosszas
tanulási folyamat után kezdték valóban fontos filmes eszközként használni a hangot." Igen, de a hangosfilm új médium: teljesen átalakította a művészet nyelvét. A 3D nem alkot új filmnyelvet. Miért nem? Mert a befogadó helyzete ugyanaz. Nem kell forgatnod a fejed, nem kell hátrafelé nézned, semmiféle plusz információ - azaz a filmnyelvben szintaxis részeként információt hordozó dolog- nem jön létre. Ugyanonnan érnek az ingerek, elölről, és hiába lép ki a vászon síkjából -látszólag- a szemlélt tárgy, téged, nézőt elérni sosem fog. Azt hiszem nem nehéz belátni, hogy annak, hogy egy 3D-s világot a vászon síkjára vetítünk, ezáltal nyelvet artikulálva, majd 1-2 technikai trükkel a síkból "kiemuláljuk" a síkbeli képet, igazából nem nagy változás. A holografikus filmhez új nyelv kell majd. a 3D-s filmhez nem kell és nem is lesz.

"...még a legprogresszívebbnek kikiáltott Avatar sem újította meg a filmnyelvet, így azt hiszem, a valódi térbeli mozira még mindenképpen várnunk kell. És talán nem is sokat, mert éppen olyan nagyágyúk forgatnak most térhatású filmeket, mint Steven Spielberg, Peter Jackson vagy Martin Scorsese" És? Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy Cameron sokat tett a tömegfilmek nyelvének felfrissítéséért. A háttérvetítések újszerű alkalmazása, a CGI kreatív használata, a hiperrealizmus népszerűsítése (T2), filmforgatásnál alkalmazható, újszerű rendszerek létrehozása, mint a mélységi búvárrobot, ami a sztori része volt A mélység titka esetében, de 8 évvel később már a rendezőnek segített felfedezni a Titanic roncsait a valóságban - ezekre gondolok itt. Mellette talán Lucasról lehet elmondani, hogy pionír volt, sem Spielberg, sem Scorsese, Jackson meg aztán pláne nem ilyen. Mindhárom kiváló, de sosem tettek hozzá semmit a médiumhoz. Higgyétek el, ha Cameron nem tudott vele ennél többet kezdeni, mások sem fognak, mert ez ugyanaz a film, mint 116 évvel ezelőtt, csak becsapja a szemed.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 09:09:28

@Silenzio: Ez így a "falvédővel" meg a többivel kicsit erős, de engem érdekelne egy vita erről a témáról (már csak azért is, mert nem vagyok túl jártas a 3D világában). Cikk, válaszcikk, első lövés, segédek stb. Ismerem a szerkesztőt, szóljak neki? :)

Huber Zoltán 2011.08.11. 11:22:47

@Silenzio: Talán valóban a falvédőről jöttem le ezzel a cikkel, de ha így van, büszkén vállalom, hiszen a hollywoodi producerekkel együtt jöttem onnan. Ne feldd, tömegfilmekről beszélünk, ahol igen…látvány és történet…körülbelül ilyen szinten gondolkodnak, ha kasszát akarnak robbantani. Jó történethez jó látványt – így szól a nagy trükk, és én ebben a hosszú írásban arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez a krédó csúnyán megborult mostanában, és talán éppen ez tehet a 3D visszaszorulásáról. A producerek ugyanis általában ügyeseb lekövetik a közízlést, mind az elvárt látvány, mind a vágyott történet tekintetében – és igaz ugyan, hogy néha mellényúlnak, de a 3D varázsszava egyértelműen azzal járt, hogy csak a látványra fókuszáltak, és hamisan arra gondoltak, ha az rendben, a többi már megy magától…de ha böngésszük az adatokat, kiderül, mekkorát tévedtek. A 60-as éveket ne hozd ide példának, hiszen akkor teljesen más pénzügyi helyzetben voltak a stúdiók…egy-két filmbe feccöltek mindent, és amikor buktak, vitte is őket magával. Ma már sokkal diverzifikáltabban fektetnek be, de azért nehogy azt mond már, hogy a mai CGI-látvány olyan olcsó kis bolondozás…mert ezek a filmek bizony komoly dollármilliókba kerülnek, és ha buknak, azt megérzik ám még ezek a hatalmas világcégek is. Egyébként én is azt mondom, amit Te…szemléletváltás indulhat, amit bizonyítanak az általam kiemelt filmsikerek, de azért azt kétlem, hogy olyasmi történne, mint amikor a modernista film (ami azért távolról sem mozgatott meg tömegeket!) lassan elindított valamit, ami ismét fejbe kólintotta a stúdiókat, hogy “basszus, figyelni kéne az emberekre, mert nem nekik csináljuk a filmeket”. A tömegfilm ugyanis soha nem vált szemlélelet, csak megtalálja a legideálisabb, legkonformistább megoldásokatt…látványban és történetben! A 3D további sorsa ebből a szempontból lesz érdekes…
2. amit a nethuligánokkal kapcsolatban írsz, azzal csak annyi gond van, hogy a blure-ray megjelenés utáni kalózkodás a moziforgalmazást már nem érinti, hiszen akkora a film kifutott, a fanatikosk meg elnéznek úgyis az éfjéli vetítésre. A gond eddig sem a megosztott dvdkkel volt elsősorban, hanem a kamerával felvett verziókkal, melyek épp a legkritikusabb időszakban, az első két hétben csökkentették a jegybevételeket. A 3D-t nem lehet kamerázni, a nép így elmegy rá – sőt, a Blue Ray megjelenés után is, hiszen otthon egyszerűen nincs akkora vászon, amin kijön a dolog. Amiről pedig írsz, az –már ne haragudj- a kockákon kívül keveseket érdekel…nehogy azt mond már nekem, hogy jeleneg reális veszély az otthoni 3D a mozibevételekre?! A személyes véleményem amúgy az, hogy a 3D házimozi amúgy sem lesz nagy durranás, egész egyszerűen azért, mert hülyén érzi magát az ember, ha szemüvegben ül a kanapén: nem látja a vacsoráját, a WC-re menet nekimegy az ajtónak, nem tud bealudni stb. Biztosan lesz majd egy réteg, aki rá fog kattanni, de a nagy többségne édes mindegy a dolog… Abban pedig igazad van, hogy a a mozi technikai előnyét egyre gyorsabban behozzák, de ez még nem jelenti azt, hogy a befogadói szituációt is le tudják másolni. (azt meg majd írd már meg, hol tudok én 30-40ért otthoni 3D-t szerezni, mert ez érdekelne…)
3. ha a 3D-ben nincs plusz információ, akkor az érvelésed alapján hangosfilm=színház, hiszen mindkettőnél ugyanaz a befogadó helyzete, nem néz maga mögé, nem forgatja a fejét. Én úgy gondolom, a hang, a színek vagy a széles vászon ugyanúgy alkalmas újabb filmnyelvi eszközök bevetésére, mint a vászonról kitüremkedő 3D. A hangosfilm nem új médium, hiszen a film soha nem volt néma - egyszerűen arról van szó, hogy elkezdték "a helyén kezelni" a plusz információ lehetőségét, ahogyan történt ez a színek vagy a szélesvászon esetében is (stb.). Vagy esetleg azt állítod, hogy a pl. a Vörös Sivatag színkezelése vagy a 2001 Űrodüsszeia széles vászna semmiféle filmnyelvi pluszinformácitót nem hordoz? Én igenis azt állítom: jelenleg a 3D valóban nem hordoz pluszt, de ennek az oka nem a technika maga, hanem a rendezők, akik még nem fedezték fel, mit is lehetne vele kezdeni.
4. Spielberg, Scorsese és Jackson megemlítése felettébb önkényes döntés tőlem, és természtesen én sem gondolom komolyan, hogy ők majd biztosan meghozzák a valódi 3D forradalmát, hiszen régen megkopott már a fényük. Jó lenne tudni, ki az a fiatal, ismeretlen valaki, aki talán éppen ezekben a percekben győzi meg a producer arról a 3D-filmtervről, ami majd földcsuszamlást idéz elő – jó lenne ismerni a következő “térhatású-Tarantino” nevét, de sajnos nem vagyok látnok…a három nagy nevet csak és kizárólag azért dobtam be, hogy jelezzem: komoly pénzek és szándékok mozognak még mindig a térhatású film körül, szóval igenis van esély a nagy áttörésre. Azt viszont nem tudom elfogadni érvként, hogy mivel Cameron nem tudott vele bármi komolyabbat kezdeni, már ki is fulladt a dolog…tény, hogy tömegfilmes zseni az ürge, de ennyire talán mégsem…

@Orosdy Dániel: megfelel első lövésnek? :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 13:21:55

@-hz-: Abszolút megfelel. Ez a Titánok Harca! (Csak hogy stílszerű legyek. :) ) Várom a válaszcsapást Jean-Louis Trintignant-tól.

Silenzio 2011.08.11. 13:23:28

@Orosdy Dániel: Nagyon hízelgő, Dani, de én még nem láttam olyat, hogy valaki csak úgy hasraütés szerűen felvázolta volna egy médium lehetséges szemiotikájának buktatóit. Mondhatom én azt, hogy szerintem nem bírhat a 3D önálló nyelvi készlettel, mert lényegileg ugyanaz, mint a 2D, csak plusz síkot emulál - de nem tudom bizonyítani. Ha belegondoltok abba, hogy hogyan működik, talán megértitek, miért mondom. Szerintem a 3D -az Avatar esetében legalábbis- olyan, mint a mozgásparallaxis jelenségét kihasználó 2D-s mászkálós játékok. Van 4 sík, és ezt egymástól eltérő sebességgel csúsztatják ide-oda, plasztikus tér hatását keltve. Nem olyan nagy szám ez, ezért unnak rá a népek. Lehet, nem könnyű belátni, hogy a 3D film nem is valódi 3D, ahogy számítógépes példával élve a bump mapping sem valódi, térbeli kiterjedéssel bíró textúra, csak a a fény ad neki egy virtuális plusz dimenziót. Nem vagyok én olyan felkészült, hogy be is bizonyítsam. Egy ezzel foglalkozó látványtervező biztos bevallaná, de nem érdeke, mert a filmet el kell adni. Én viszont sem fizikus, sem optikus, sem filmelméletben annyira jártas nem vagyok - a diplomám is az húzta le, na tessék.

@-hz-: Nem állt szándékomban bárkit is megsérteni, dehát a látvány vs. történet 100 éves történet. Ez egy új apropót ad a konfliktusnak, de nem új konfliktust a médiumnak. Bunkó voltam, ezt belátom. De csak erre próbáltam utalni. Szerintem a '60-as évek zavarbaejtően jó példa: a tömegkultúra a művészi és politikai forrongásra figyelt, a művészek pedig a tömegkultúrára (ld. Antonioni: Zabriskie Point pl.) és a fiatalok köré húzódó szakadékra. Szerintem sokat mondó, hogy ebből a korszakból senki sem beszél már az A-kategóriás Hollywoodi filmekről, viszont a független filmekről, a Grindhouse-éráról és az európai újhullámokról mind több szó esik. És ezek befolyásolták a későbbi tömegkultúrát. Igenis van lehetőség az újabb szemléletváltásra még a tömegkultúrán belül is. Nézzünk csak meg egy háborús filmet az '50-es évekből, vagy egy westernt, és hasonlítsuk össze mai társaikkal. Nem is egy nyelvet beszélnek. Ciklikus folyamatok ezek, ha a világ megunja a tespedtséget, fellázad a status quo-t begyöpösödötten éltető filmek ellen, hogy essen némi szó a cultural studies-ról is. :) Ez a szemlélet nem teljesen helytálló a mostani 3D vonulatnál, de tény, hogy a mostaniak az akkoriakhoz hasonlóan tartalmatlan látványfilmek.

2. Nem volt egyértelmű számomra, mire gondolsz. Tiszta sor, ennek ellenére azt mondom, azért jócskán töltik ezeknek a filmeknek a 2D variánsait, sőt, az Avatarnak még piros-kék papír 3D-s verziója is készült. :) Hogy releváns-e? Globális szinten igen. Az otthoni képnézés (tv) 40 évvel maradt le a mozitól, a hang már csak 15 évvel, a színes film mindössze is kb. 15-20 évvel, bár ezek sokmindentől függő adatok. A szélesvászont a tévék esetében szabvány korlátozta, de a digitális korszak házimozi mániája eltörölte a 4:3-at a köztudatból. Semmije nincs a mozinak, ami otthon ne volna reprodukálható. A befogadói élményt otthon létrehozni óriási fegyelmet igényel és szélsőséges körülményeket (szék, csend, sötét), de a legtöbbeknek erre nincs igényük. A lustaság győzött a társas filmnézés rítusa fölött. A mozi ugyan nincs közvetlen életveszélyben, de a 60-70 évvel ezelőtti dömping és a 20-30 évvel ezelőtti másodvirágzás irdatlan messze van. Igen, nem most, de komoly veszély is lehet.

3. Hang, színek, szélesvászon. Tiszta sor. Mindegyik hordoz plusz információt. Illetve az utóbbi önmagában nem, de máshogy komponál rá az alkotó, más a percepció is sok esetben - persze figyelembe véve, hogy a legtöbb filmet 4:3-ról kroppolják le 16:9-re, már nem olyan biztos, hogy helytálló, amit mondasz. A T2 milyen überfaszán megrendezett film pl., milyen látványos, pedig az is 4:3-as képarányban forgott. Nem vagyok sem rendezőzseni, sem élszemióta, de semmiféle indokot nem látok arra vonatkozóan, hogy olvadna bele a 3D a filmnyelvbe vagy akár alkotna vizuális stílust. Esetleg egy absztrakt animációs filmben, ahol az egymással eltolt, a vászonból kilépő síkok reflektálnak egymásra vagy ki-be tolódva kergetőznek, de egy normál filmnél nem jelentenek semmit. Persze sokkal bölcsebb megoldásnak tűnik, ha agyalunk rajta egy sort, és megállapítjuk: "ki vagyok én, hogy eldöntsem, biztos van valami plusz a dologban", de nem kell hozzá képzőművész vagy filmes zseninek, festőnek vagy neurobiológusnak lenni, hogy belássuk: semmi olyat nem mutat, ami megváltoztatná a nézői mentalitást. A színházas példa eléggé távoli volt. Azt hiszem, elég jól leírtam az érveimet ahhoz, hogy egy ennyire más médium ne kerüljön elő.
4: Cameron meg szerintem jó példa volt. Persze én sem gondolom, hogy ő egy istenség, és ha neki nem sikerült, bármit is bizonyít, de ne itt a különféle személyiségekben rejlő potenciál -szerintem- sokat elmond a médiumról is. Edison és a Lumiere fivérek nem csak feltalálók voltak, de sokat tettek a filmnyelv első artikulálásáért is. Azt állítom, mert meggyőződésem, hogyha a 80 éves 3D-ben lenne bármi művészi plusz, az azt feltaláló és tökéletesítő mérnökök már megmutatták volna. Azt állítom, ha az idén 39 éves imaxnak volna bármi értelme, attól eltekintve, hogy nagyobb a vászon és a kamera másfajta teret fog át, már rég tudnánk róla. Az imax a kamera erősségei és gyengeségei miatt másfajta vizuális kompozíciót igényel, hatással van a rendezésre. A Sötét Lovagon ez jól látszik. A 3D-nél még ez sincs meg...

Abban viszont tökéletesen egyetértünk, hogy -ahogy a 60-as évek elején- most sem a technikai vívmányok fogják megmenteni az amerikai filmet.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 13:56:37

@Silenzio: Tényleg csak azt sajnálom, hogy ez a vita kommentekben zajlik, nem rendes posztokban, mert megérdemelné a fokozott figyelmet. Érvek, ellenérvek, elméletek és vélemények küzdelmének vagyunk lenyűgözött szemtanúi. :) (Félre az iróniával: érdekes az eszmecsere.)

És mivel biztosan nagyon érdekel titeket, "Pihenjünk egy kicsit a csata hevében!"-jelleggel elárulom, melyik 3D-film érdekel engem a legjobban:

www.imdb.com/title/tt0082193/

Guilty pleasure, anyone? :D

Silenzio 2011.08.11. 14:39:46

@Orosdy Dániel: Ez megvan 3D-s dvd-n. :) Még nem láttam, de máshogy nem is hozzáférhető. Nem mertem megnézni. :D

Huber Zoltán 2011.08.11. 14:41:25

@Silenzio: Nem sértettél meg, szeretek vitatkozni :D
Hol állítottam én, hogy ez egy új konfliktusa a filmes médiumnak? A cikk maga arról szeretne szólni, hogy lejtőn a 3D és talán ennek ilyen meg olyan hatásai és okai lehetnek. Ne haragudj, de a szemiotikai okfejtésekkel kibontott, a filmnyelv egészét érintő konfliktust már Te hoztad fel – én mindenesetre tartózkodnék attól, hogy két-három éves jelenségek alapján hasonlót kiáltsak ki, mint ami a hatvanas években lejátszódott…Egyébként nyilvánvaló, hogy a tömegkultúra eszközei és tartalmi megoldásai állandóan változnak, és beolvasztják az aktuális művészi trendeket és társadalmi jelenségeket, de producer (és a studio) részéről maga a hozzáállás ugyanaz maradt. Lehet ugyanis, hogy Coppola valami eszméletlen nagy modernista kiáltványnak szánta a Keresztapát, de attól az még egy perfekt blockbuster is, vérrel, erőszakkal és látvánnyal…és igen, az ízlés status quo-ja állandóan változik, de én csak azt állítottam a cikkben (és a kommentemben is), hogy a 3D-címke nem működik tovább, mert elment egy rossz irányba, de attól még nem gondolnám, hogy emiatt egy újabb hollywoodi reneszánsz van születőben, mert ha jönne is valami ilyesmi, ahhoz komoly társadalmi-, gazdasági- vagy tudományos változások kellenének…a 3D igénytelensége ehhez szerintem édeskevés.

A letöltős-vitába ne is menjünk most bele (én nem hiszek abban, hogy annyira odaütne a mozinak, mint amennyire kongatják, de ez cask személyes hit, bizonyítani nem tudom). Abban azonban biztos vagyok, hogy a mozinak azért sok mindene van, amit otthon ne lehetne reprodukálni, és az a brutális látvány, amit mondjuk a 3D is csinál, az egy ilyen dolog…ettől még lehet, hogy töltögetnek, high-tech cuccokat vesznek és csökken a bevétel, de hogy nem a térhatású TV fogja bedönteni a filmipart, arra akár nagyobb összegekkel is fogadnék. Ja igen, a virágzás már messze, de ez egy kicsit olyan, mint amikor azt dörgi a mélymagyar, hogy bezzeg, amikor 3 tenger mosta az ország partjait. Más világ volt, és a studio vezetői szimpla elmebetegek lennének, ha azokat a nézettségi és bevételi adatokat tartanák elérendő célnak. A baj inkább azzal van, hogy a filmes egy nagyobb része mintha inkább panaszkodna a nézőkre (lusták, igénytelenek, kalózkodnak) és nem a megoldásokon dolgozna, amivel vissza lehetne csábítani az embereket. Nyilván könnyebb persze siratni a mozit…de ebbe se mennék bele, megint nagyon messzire visz a 3D-től.

Azt hiszem, picit amúgy elbeszélünk egymást mellett, hiszen amit Te "igazi 3D" alatt értessz, az valami olyasmi lenne, hogy a néző "benne ülne", de akkor már elég nehezen lehetne filmről beszélni, sokkal jobb lenne a virtuális valóság kifejezés, amiben nem a néző mozogna, hanem a rendező mozgatná a nézőt. Ebben az értelmben valóban nem változtatott semmit sem az “ál-3D”, sem a szín, sem a szélesvászon a befogadáson…de azért egy picit erős azt állítanod, hogy tulajdonképpen semmi filmnyelvi változás nem volt a hangosfilm bevezetése óta, és a rendezők tulajdonképp nem vesznek figyelembe semmi újítást, amivel dolgozhatnának, azaz nincs semmi olyan újdonság, ami változtatott volna a befogadói szokásokon. Lehet, hogy én a "ki vagyok én, hogy eldöntsem, biztos van valami plusz a dologban" érvet dobom be, de Te meg a nem indokolod meg számomra elfogadhatóan, miért tartod KIZÁRTNAK, hogy lehessen kezdeni bármit is a dologgal…mert az nem érv, hogy a mostani 3D csak illúzió, és ennél nem több, illetve az sem jó érv, hogy mivel eddig nem kezdtek vele semmit a mérnökök és az olyan újítók, mint Cameron, ezért BIZTOSAN nincs benne semmi több. Szóval én se képzőművész, se filmes zseni, se festő vagy neurobiológus nem vagyok, de még mindig nem győztél meg, miért tartod KIZÁRTNAK, hogy a 3D illúziójára nem lehetne komponálni rendezést, történetmesélést vagy kifejezésmódot.

Azt azért halkan tenném hozzá, hogy a cikkem tényleg nem ezzel a kérdéssel foglalkozott…ha jól értem, Te tulajdonképpen azt hiányoltad, hogy nem tértem ki a filmnyelvi vonatkozásokra és az általános befogadói szokások változására és nem vontam párhuzamot a korábbi korszakokkal – de újra elmondom: arról szerettem volna írni, hogy az utóbbi egy-másfél évben egyértelműen lejtőre került a 3D, de ebből én még nem vonnék le olyasmit, amit hiányolsz, mert túl kicsi a rálátásunk.

Abban azonban tökéletesen egyetértek veled, hogy a mozit a technika önmagában soha nem mentheti meg…már csak abban nem értünk egyet, meg kell-e menteni és ebben a technika szerepe mekkora lehet :)

Huber Zoltán 2011.08.11. 14:52:54

@Orosdy Dániel: én olyan 12 évesen láttam vidéki moziban celofánszemüveges 3D filmet...egy zöld gumiszörny "nyúlt ki" néha a vászonról, plusz egy-két bútordarabot "bekomponáltak" az előtérbe, de sajna ez alapján nem találtam meg az imdb-n (ki érti, miért nem :)

A film 70 perc körül volt, de így is volt benne egy 10 perces szünet...utána meg enyhe fejfájás, szédülés jelentkezett nálunk, mintha az egyik szememet megnyomorgatták volna - ez pedig nagyban megnehezítette a guilty pleasure-élményt :D

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 15:02:01

@Silenzio: Akkor ezt mielőbb tekintsük meg, ha egy mód van rá! :D

@-hz-: Én akkora tróger vagyok, hogy még sosem láttam "igazi" 3D-t, csak a 2D-s verzióját. Szégyen. :( Viszont ez a zöld gumiszörnyes cucc nagyon jól hangzik. :)

A világért sem állnék közétek a vita kellős közepén, mindössze annyit kérdeznék, hogy a következő témánk ugye lehet a szagos film jelene és jövője? :D

Huber Zoltán 2011.08.11. 15:10:14

@Orosdy Dániel: Hidd el, jobban hangzik a dolog, mint amilyen...bár az aurája valóban jó volt, mert ráparáztunk, hogy mennyire jó lesz...igazi exploitation volt ez a mozitulaj részéről, ki is csalta tőlünk azt a négy gombóc fagyi árát :D

Amúgy szagos film...az új Kémkölykök illatozni fog, az megvan?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 15:37:32

@-hz-: A szagos Kémkölykökről még nem hallottam, de végül is nem hangzik rosszul, valószínűleg erre van a leginkább szükségünk a fejlődés eme szakaszában. Csak ne legyenek nagyon büdösek.

Huber Zoltán 2011.08.11. 16:18:57

@Orosdy Dániel: en.wikipedia.org/wiki/Spy_Kids:_All_the_Time_in_the_World

Való igaz, annyira kell nekünk a szagosfilm, mint egy falat kenyér! 4D - csak szerényen így dübörög a reklámgépezet :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 16:27:43

@-hz-: Akkor már csak ide kéne eljutni a valóságban is (1:40 táján indul a lényeg):

www.youtube.com/watch?v=0mWIlO3FyGo

FEEL-O-RAMA, yeah!!!!

zene47 2011.08.11. 16:41:27

Üdv a vitázóknak! Érdekes, hogy ez a téma mennyi hozzászólást aktivált?!Ezek szerint a 3D témája igen aktuális!(engem spec. nem hoz lázba a látványra menő mozizás,a korosztályom nem ezen nőtt fel)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.08.11. 16:49:52

@Beyonder: A "B-kategóriás" John Landis éppen elemében volt, no meg a ZAZ-fiúk is. :)

csipkefa 2011.08.11. 21:01:43

Én eddig egy filmet láttam 3D-ben, és semmi, de semmi extra élményt nem adott csak szétnyomta a fejemet a szemüveg.

Huber Zoltán 2011.08.16. 09:51:01

@Beyonder: Igen,vélhetően ez lesz a trend...trancsírozós horrorok, jackass-féle látványosságok és hasonló mutatványok maradnak majd a 3D-nél.

Huber Zoltán 2011.08.16. 15:41:07

@Beyonder: háát, én ezt a nyilatkozatot betudom a Hugo-nak megágyazó marketing-gépezetnek.