Egymillió dolláros zsákmány

2010. november 16. 08:00 - Orosdy Dániel

Tarantino nyomában - 32.

Kansas City Confidential - amerikai, 1952. Rendezte: Phil Karlson. Írta: Harold Greene és Rowland Brown történetéből George Bruce és Harry Essex. Kép: George E. Diskant. Zene: Paul Sawtell. Szereplők: John Payne, Coleen Gray, Preston Foster, Neville Brand, Lee Van Cleef, Jack Elam, Dona Drake, Mario Siletti. 99 perc.


Utazók, útra fel! Mit kell tudni róla?

Phil Karlson rendező hírnevét három ötvenes évekbeli, alacsony költségvetésű noir alapozta meg, amelyek főszereplője John Payne, producere Edward Small volt. Ezek közül először az Egymillió dolláros zsákmány készült el, amit a mai napig kultusz övez a film noir rajongói körében. A heist filmként induló történet középpontjába csakhamar a főszereplő bosszúja, majd beépülési kísérlete kerül, de helyet kap a sztoriban egy szerelmi szál, több verekedés-lövöldözés és némi humor is. A rendező ügyesen használja ki a szűkös anyagi lehetőségeket, hatásos beállításokkal és vágástechnikával tartja fenn a feszültséget, a kicsit csöpögősre sikerült lezárástól eltekintve végig határozottan, stílusosan, mégis üdvös visszafogottsággal adaptálja vászonra a kellően csavaros és a korhoz képest elég kemény forgatókönyvet. Karlson különösen tehetségesen választotta ki a mellékszereplőket, akik közül utóbb hárman is fontos karakterszínésszé váltak (Neville Brand - Eaten Alive, The Ninth Configuration, Jack Elam - Volt egyszer egy Vadnyugat, Ágyúgolyó futam 2., Lee van Cleef - A Jó, a Rossz és a Csúf, Menekülés New Yorkból).


Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

Egy titokzatos férfi különleges rablási tervet eszel ki: egyedül ő, a főnök ismerheti a másik három elkövetőt, ezért mindenkinek álarcot kell viselnie az akció előtt, alatt és után is. A bő egymillióra rúgó zsákmányt sem osztják szét azonnal, némi költőpénzen kívül minden a szálakat a kezében tartó vezérnél marad. Az akció részét képezi a gyanú egy ártatlan virágoskocsi-sofőrre terelése is, csakhogy ő, azaz Joe Rolfe (John Payne) azután sem hagyja annyiban a dolgot, hogy a rendőrség -- némi verés és kínzás után -- elengedi. A börtönviselt veterán követi az egyik rabló nyomát Mexikóba, majd az ő halála után átveszi a negyedik elkövető szerepét, hogy kárpótlásként megszerezze a pénz (legalább) negyedét.


Apró különbségek Hol jön QT a képbe?

Természetesen a Kutyaszorítóbanra volt (bevallottan) hatással az Egymillió dolláros zsákmány, csak éppen Tarantino nem négy álarcosban, hanem hat "névtelenben" -- pontosabban színek szerint elkeresztelt bűnözőben -- gondolkodott. A film szerepel QT kedvenc filmjeinek listáján, ahogy Karlson egyéb munkái is rendre feltűnnek a Tarantino nevével fémjelzett fesztiválokon (Walking Tall, Csávában).


Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…?Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Valami más: egy ötlet felhasználása, továbbfejlesztése. Az Egymillió dolláros zsákmány ihlette a Kutyaszorítóban cselekményének egyik legfontosabb elemét, vagyis hogy a rablási tervért felelős főnök fokozottan ügyel a végrehajtók anonimitására, de az alapötlet átvétele után Tarantino (szokás szerint) egészen más irányba vitte tovább a gondolatot. Ugyanis a különbségek nem csak abban merülnek ki, hogy Karlson filmjében kevesebb bűnöző van, és álnevek helyett maszkokat viselnek. SPOILER Mint utóbb kiderül, a főnök terve sokkal körmönfontabb annál, hogy pusztán a lebukás elkerülése miatt megnehezítse az elkövetők azonosítását, valójában nagyonis börtönbe akarja juttatni a többieket, csak éppen úgy, hogy végül a bűnözőket kézre kerítő állampolgárnak járó dicsőség mellett övé legyen a biztosító által felkínált nagy összegű jutalom is. SPOILER VÉGE Ezzel szemben QT "leragadt" az alapötletnél (nála nincsenek Joe Cabotnak hátsó szándékai a névkódokkal, legalábbis nem tudunk róla), viszont hihetőbbé tette (a maszkok folyamatos viselése nem lenne túl meggyőző a kilencvenes években egy gyémántrablásnál) és feldobta egyéb "cool" ötletekkel (ld. a Hajsza a föld alattból vett "színnevek" alkalmazását, és az ezek felett folytatott vitát).


Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!Verdikt

Karlson soha nem lett több a B-kategória egyik megbízható titánjánál, ami nem jelenti azt, hogy teljesen jelentéktelen lenne (pl. ő rendezte Marylin Monroe-t a leendő sztár első komolyabb szerepében), vagy ne aratott volna sikereket (utolsó előtti filmje, a Walking Tall kasszát robbantott, több folytatása és egy remake-je is készült, utóbbit itthon is bemutatták, főszereplője Dwayne "The Rock" Johnson). Tipikusan olyan rendező, akinek a filmjeit QT valószínűleg fülig érő vigyorral és jegyzettömbbel a kezében tekinti meg. Az Egymillió dolláros zsákmány nem tartozik a kifejezetten jelentős alkotások közé, de összességében jól sikerült munka, és hatvan év elteltével is szórakoztató maradt. Tarantino saját bevallása szerint elsősorban Stanley Kubrick Gyilkosság című filmjének egyéni változatát akarta elkészíteni a Kutyaszorítóbannal, de a konkrét forgatókönyv fontosabb elemeit más filmekből kölcsönözte, ezek között pedig kiemelt helye van az Egymillió dolláros zsákmánynak.


A teljes film megtekinthető (legálisan) a YouTube-on!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr842450486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gunsmoke (törölt) 2010.11.21. 23:03:45

Hát nem tudom! Az azért kicsit furcsának tűnik, hogy ugyanazt az ötletet egyszerre több filmből is átvette (lásd: The Killing, City on Fire, Taking of Pelham 123).

Kicsit erőltetettnek tűnik ez a párhuzam. Egyébként az írás jó és a filmre is felhívta a figyelmemet.

Ui.: Egy ötlet: (nem tudom volt e már, de szívesen olvasnék egy Sógun orgyilkosa vs. Kill Bill összehasonlítást.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2010.11.21. 23:25:25

@gunsmoke: Valamit félreértettél, nem ugyanazt az ötletet vette át ezekből a filmekből, és én azt sem zárnám ki teljesen, hogy több film is hatott rá 1-1 ötlet kidolgozásakor, egymástól független (vagy éppen hogy nem konkrét utalásokról van szó, amit nem zárhatunk ki teljesen, még ha nem is hiszen valószínűnek).

De nézzük konkrétan: a Killing modell volt a Kutyaszorítóbanhoz, mint alap heist-movie; a City on Fire-nek szinte csak a fináléját használta fel a saját filmje befejezéséhez (mexican standoff stb.); a Taking of Pelham 123 hatását tagadta (pontosan öntudatlan kölcsönzésnek nevezte a "névszínek" alkalmazását); a Kansas City Confidential-ből a nagy terv egyes részletei származnak (az egymást nem ismerő elkövetők ötlete). Ezek szerintem nem teljesen azonos ötletek, sőt. :)
(Egyébként Karlson filmje kapcsán Leonard Maltin és a wikipedia hivatkozik QT-ra, és ő eddig nem nagyon tiltakozott.)