Gyorsabban cicamica, ölj, ölj! (Faster, Pussycat! Kill! Kill!) – amerikai, 1965. Rendezte és vágta: Russ Meyer. Írta: Russ Meyer és Jack Moran. Kép: Walter Schenk. Szereplők: Tura Satana (Varla), Haji (Rosie), Lori Williams (Billie). 83 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Russ Meyer nevét az amerikai szexploitation megteremtőjeként ismerhetik a beavatottak, az általa forgatott Az erkölcstelen Mr. Teas (1959) volt az első olyan játékfilm, amely bevallottan a (nagy)közönség szexuális felajzását tekintette céljának. A következő két évtizedben ugyanezen recept alapján készítette filmjeit, és bár idővel a történetek komplexebbé és erőszakosabbá váltak, egy valami nem változott: meztelenkedő, dús keblű nők nélkül nincs Meyer-mozi. A thriller-elemekkel és noiros hangulatokkal átitatott Gyorsabban cicamica, ölj, ölj! (1965) mégis kilóg a vidám nudi-cutie-k közül, különleges testi adottságokkal felvértezett alfa-nőstények ugyan vannak benne (rögtön három is), de a ruhát végig magukon tartják. Talán éppen ezért nem lett belőle nagy siker a mozikban, kultuszfilmmé csak később vált.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

A klasszikus nudie cutie opuszokhoz hasonlóan itt is dögös go-go táncosok a főszereplők, Varla, Rosie és Billie azonban korántsem a férfivágyak passzív tárgyai, éppen ellenkezőleg: megzabolázhatatlan fúriák, akik veszélyt jelentenek a társadalmi játékszabályokat betartó kispolgárokra. Első áldozatuk is egy „all-american boy”: a jóképű fiatal férfit pusztán heccből verik agyon, barátnőjét pedig magukkal hurcolják egy farmra, ahol egy nem kevésbé kattant családot akarnak a pénzüktől (és aztán az életüktől is) megszabadítani. Itt kezdődnek a bonyodalmak, a három bestia közt ugyanis megbomlik az összhang, és a helyiek sem adják könnyen a bőrüket.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A hatvanas-hetvenes évek exploitation klasszikusai előtt tisztelgő Halálbiztosnak – illetve a második felének – három öntörvényű amazon a főszereplője, akik szintúgy imádnak száguldozni; vadak, vakmerőek, és az erőszaktól sem riadnak vissza. (Valójában négyen vannak, de Lee, mint a társaság legnőiesebb és leggyengébb tagja, kimarad a finálébeli vendettából.) Tarantino meg is jelöli az idézet forrását: az első történetben az egyik szereplő pólóján a Badass felirat látható, a Cicamica…-béli lánybanda vezetőjének (Tura Satana) képmásával, a stáblista végén pedig Meyernek is köszönetet mond.

 Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Nem csak a tárgyalt film, de Russ Meyer egész munkássága, filmjeinek szellemisége jelentősen formálta QT rendezői stílusát és alkotói krédóját, ekképpen elmondható, hogy egy-egy konkrét cselekményrészletnél jóval többet merített példaképétől. Jelen esetben sem lopásról, sem egyszerű hommage-ról nem beszélhetünk, a Halálbiztos három amazonja ugyanis csak annyiban hasonlít a Gyorsabban cicamica pszichopata (anti)hősnőire, amennyire Jackie Brown Elmore Leonard Jackie Burke névre hallgató karakterére. Zoë Bell és barátnői ugyanolyan ön- és közveszélyesek, mint Meyer pussycatjei, de egyáltalán nem gonoszak, sőt belőlük lesz majdnem áldozat. A film végén ugyan brutálisan kivégzik Stuntman Mike-ot, ő azonban csak azt kapja, amit megérdemel. A Gyorsabban cicamicát… autonóm, erős nőalakjai miatt sokan feminista filmnek tartják, QT verziójától ugyanez elmondható, miközben szereplői csak habitusukban hasonlítanak az előképeikre, motivációikban egyáltalán nem. Meyer mintha elrettentő példaként mutatná be az Erős Nő-t, aki fenyegetést jelent a társadalomra, és legfőképp a férfiakra, míg Tarantino – a Kill Billhez vagy a Jackie Brownhoz hasonlóan – ünnepli ezt az archetípust.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

Az erkölcstelen Mr. Teas mellett a Gyorsabban cicamica, ölj, ölj! Russ Meyer legfontosabb filmje, igazi exploitation-remekmű és (B-)filmtörténeti alapvetés. Stílusa épp oly vad és anarchista, mint a hősei, „szabálytalan”, merész vágásokkal meséli el történetét, amely úgy képes sokkolni nézőjét, hogy valójában sem vér, sem egyéb testnedvek nem folynak benne. Egydimenziós karikatúra-karakterei és camp-dialógusai ellenére – sőt, éppen azért! – ma is ugyanolyan bűnös élvezetet nyújt a műfajra fogékony nézők számára, mint elkészültekor. (Meyerről bővebben: itt.)