Úton a legboldogabb lány

2010. május 06. 07:25 - filmvilág

Premierek a héten

SZÉLCSEND – Sas Tamás idén bemutatott három filmje közül a „legszerzőibb”. Kamaradráma a Balaton vizén három nő (Pálmai Anna, Kováts Adél és Kovács Patrícia alakításában) fordulatos érzelmi játszmájáról.

A Filmvilág kritikusa szerint: A természet csaknem teljes kizárásával (a Balaton szinte monokróm ábrázolásban van jelen) és a dialógusok embertelen sokaságával Sas meg sem közelíti az összehasonlítási pontként kézenfekvő Kés a vízben komplex eleganciáját, így a Szélcsend megmarad a kísérleti stádiumban, dobozba zárt indulatok gyűjteménye csupán. (Csillag Márton kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható)

CAMINO – Nagy vihart kavaró spanyol filmdráma egy család életéről, egy halálos beteg kislány és a hitbuzgó édesanya főszereplésével, aki, mint az Opus Dei egyházi szervezet tagja, úgy véli, lánya szenvedése Isten akarata. A film nem csak vitákat generált, de elismeréseket is gyűjtött: a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb színésznő, a legjobb férfi mellékszereplő és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában is megkapta a Goya-díjat.

A ZENEKAR LÁTOGATÁSA – Három éves késéssel érkezik a magyar mozikba a 2007-ben Cannes-ban FIPRESCI-díjat nyerő film, amelyben egy vendégségbe érkező egyiptomi fúvószenekar izraeli kalandjait követhetjük, avagy: kultúrák, ha találkoznak.

A Filmvilág kritikusa szerint: A zenekar látogatása olyan, mintha cseh újhullám egyik díszpéldánya lenne izraeli módra, s így a delikát élményre vágyóknak, a Menzel-filmeket sivatagba álmodóknak erősen ajánlott. (Barkóczi Janka kritikája a májusi Filmvilágban olvasható)

A LEGBOLDOGABB LÁNY A VILÁGON – A román új hullám egyik – már nem is annyira - friss darabja (a tavalyi Titanic-on láthattuk először). A történet: a vidéken élő Delia apja és anyja társaságában Bukarestbe utazik, hogy átvegye azt a vadonatúj, masnival átkötött nyereményautót, amelyet üdítőitalos üvegek címkéinek visszaküldésével nyert. Ellentételezésképpen részt kell vennie egy reklámforgatáson, ahol csupán annyi a feladata, hogy az új autóban ülve nagyokat kortyoljon a kólával dúsított löttyből, és a kamerába mondja: „én vagyok a legboldogabb lány a világon”. Deliának nem csak kamaszos elfogódottsága miatt megy nehezen a 32 fogas műmosoly, de azért is, mert szülei szeretnék egyből pénzzé tenni az autóját.


A Filmvilág kritikusa szerint: Radu Jude filmje a Lazarescu úr halálával és a 4 hónap, 3 hét és 2 nappal megkezdett új román „dokurealista” iskola hagyományait folytatja – talán nem véletlen, hogy előbbi születésénél Jude rendezőasszisztensként is jelen volt. Az a fajta realizmus ez, amelyből, szemben például a dogmás „valóságképekkel”, hiányoznak a hivalkodó gesztusok. A rendező háttérbe vonul, hanyagolja a hatásvadász közeliket, a kimódolt kompozíciókat, a drámai csúcspontokat – földközeli embereket mutat be, földközeli nézőpontból. Egy tengerentúli ítésznek talán nehézséget okozna eldöntenie, mennyire hiteles a vázolt miliő, innen a szomszédból azonban nagyon is ismerősek a rendszerváltás előttről örökölt rekvizitumok, a leharcolt Dacia, a váll alá csapott autóstáska és persze a posztszocialista, kispolgári reflexek. (Baski Sándor Titanic-beszámolója; a film kritikája a Filmvilág júniusi számában lesz olvasható)

EMLÉKEZZ RÁM – Amerikai romantikus dráma a vámpírtinisztár Robert Pattinson és a Lost Claire-jének (Emilie de Ravin) főszereplésével.

A blog szerzője szerint: A Time magazin e hónapban megjelent éves, 100 legbefolyásosabb embert felvonultató listáján előkelő helyeken csücsül az egész Twilight bagázs, és bár a lista igen hamar elévül (egy 1999-es rangadót átböngészve egészen tarkónkig szaladhat a szemöldökünk), mégis jelez valamit. Bizony-bizony a Twi-pack skacok fiatalok, szépek, meglepően dörzsöltek, kezükben a szenny is arannyá válik, a Summit Entertainment nekik köszönheti csinos kis vagyonát, egy filmért átlagosan annyi milliót keresnek, ahány évesek. Üzleti szempontból mind közül Robert Pattinson a legütőképesebb, útját a sarki boltba lecsoszogván is hiperventilláló, hisztérikus transzban tébolygó lányok, Beatles-koncerteket megszégyenítő tömeg-sikolyok szegélyezik, a szakmai körök egyik oldalról „ki-ez-a-köcsög” kérdéssel minősítik a jelenséget, a másik oldalról Jack Nicholson utódjaként emlegetik. Annyi biztos, hogy a Hollywoodlandet jegyző, kvalitásos sorozatokat alkalmi megélhetésként dirigáló Allen Coulter Emlékezz rám című romantikus melodrámájának kizárólag ifjú sztárja miatt van létjogosultsága. Szép a történet, de a csattanóval együtt sem elég ütős, kiváló a színészi gárda, de valahogy senki sem elég hangsúlyos, a film egyetlen érdekessége, hogy a producerként is jelenlévő R-Pattz megmutatja milyen az, amikor nem meszelt képpel sóvárog a gyenge kezű rendezők karmai közt. Ügyes fiú, profi, minőségi munkát végzett – de még mindig kérdéses, hogy csak piszok mázlista, vagy valóban megéri a pénzét. (AN)


A hét bemutatója: AZ ÚT

A Nem vénnek való vidék után újabb Cormac McCarthy-regényből készült adaptáció. A posztapokaliptikus világban játszódó film rendezője Az ajánlattal ismertté vált John Hillcoat, főszereplők: Viggo Mortensen és Kodi Smit-McPhee.

A Filmvilág kritikusa szerint: McCarthy hősei, apa és fia, nukleáris télben, kannibál hordákon át, hóban, sárban, hamuesőben gyötrik előre magukat, remélve, hogy valahol a tengerparton nyugodalmat lelnek. Ami borzalom megeshet, az meg is történik, Az út mégis a reménység könyve: a civilizáció az utolsó emberig, pontosabban az utolsó két emberig tart. Apa és fiú nem egyszerűen az életüket mentik át az apokalipszisen, hanem egymás iránti szeretetüket, és a végítélet idején végképp betarthatatlannak látszó parancsolatot: embert enni nem való. (Schubert Gusztáv beszámolója a 2009-es Velencei Filmfesztiválról)


Az útban nagy ellentétek találkoznak, a világkatasztrófa elkoptatott témáját tárgyalja művészi érzékenységgel, a népszerű műfaji formát mély tartalommal töltve meg, éles és nyers hatásokat alkalmaz, de ősi és egyetemes kérdésekre irányítja a figyelmet – a film nyelvén továbbgondolva McCarthy prózai alkotását, úgy, hogy két óra szürkeség és halál után is bízni tudjunk a jövőben. (Nevelős Zoltán kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható)

The Road – amerikai, 2009. Rendezte: John Hillcoat. Írta: Cormac McCarthy regényéből Joe Penhall. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Nick Cave és Warren Ellis. Szereplők: Viggo Mortensen (Apa), Kodi Smit-McPhee (Fiú), Robert Duvall (Öregember), Guy Pearce (Veterán), Charlize Theron (Anya), Bob Jennings (Szakállas férfi). Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 111 perc.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr181978002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.