Anno Domina

2010. január 21. 09:38 - filmvilág

Báthory Erzsébet legendája

Báthory Erzsébetet szadista szörnyként tartja számon a közhiedelem, a ponyva és a mozi. Jakubisko filmje kísérlet a véres legenda realista magyarázatára.

De szeretni csak áldozatok árán lehet. S valahány áldozat, mind vérrel kell megpecsételni.” (Joseph Sheridan LeFanu: Carmilla)

A Rubik-kockán, a gulyáslevesen és Puskás Ferencen túl akad még egy világhíres (ez esetben inkább hírhedt) hungaricum: a csejtei várúrnő, Báthory Erzsébet.

A baljóslatú név hallatán leszbikus orgiák, kannibáli lakomák, öncélú kegyetlenkedések, meggyalázott jobbágylányok képe sejlik fel előttünk – a kulturális emlékezet csak nehezen szabadul a véres grófnő nyomasztó figurájától. Pedig a Kárpátok női Draculáját a magyar és nemzetközi történészszakma java része rehabilitálta már, igaz a másik fele továbbra is él a gyanúperrel, hogy Báthory Erzsébet (1560–1614) korának egyik „legkegyetlenebb sorozatgyilkosa”, „súlyosan terhelt”, „skizofrén és őrült”, „gonosz és kártékony”, „szexuálisan aberrált” volt.

Metamorphosis Transylvaniae
A Báthory-legenda egyes elemeinek bérelt helye van a várúrnőről szóló műalkotásokban – a filmvilág csak nehéz szívvel mondana le a meztelen szüzekkel körülvett, fiatalsága megőrzése érdekében vérben fürdőző, ezüst kupákból vért kortyolgató vagy S/M kellékekkel körülvett Erzsébet expresszív látványáról (Countess Dracula, Erkölcstelen mesék, Metamorfózis, Stay Alive – Ezt éld túl).

Hogy a szexuál-horror-legenda a mai napig makacsul tartja magát, valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy a csejtei szörny vérrokonain kívül egy másik nemzetséggel is rokonságot ápol, igaz csak szellemit: alakjában olyan archetipikus mítoszok, örök életű hiedelmek, vándormotívumok öltenek testet és élnek tovább, mint például a vámpír-legendák, az antropofág rítusok vagy az „ifjúság kútjáról”, az életelixírekről szóló babonák.


Erzsébet – akárcsak Vlad Ţepeş vagy Gilles de Rais, vagyis az erdélyi Dracula és a francia Kékszakáll – történelmi személyiség, „arisztokrata vámpír”. A maguk korában komoly befolyással bíró nemesi ivadékokról fennmaradt történetekben az évszázadok során menthetetlenül összekeveredett a valóság és a fantasztikum: így nyert esetükben a „vérszomj” konkrét és átvitt értelemben is jelentést. Míg azonban a románok Dracula grófról lemosták már azt a gyalázatot, mit rákentek a századok – mi több, valóságos nemzeti hősként tisztelik –, Kékszakáll és Erzsébet még mindig perújrafelvételre vár. Védőik ugyanazt az érvet hozzák fel mindkettő védelmében: családi/hatalmi összeesküvés áldozataivá váltak, a legképtelenebb vádakkal feketítettek be őket, hogy birtokaikat, vagyonukat megszerezzék.

Hogy a három „szadista vámpírt” egy lapon szokás emlegetni, nem véletlen. A folklór szerint az öröklét kérdése mindahányukat mániákusan foglalkoztatta, és vérontásra késztette – míg a rangidős Kékszakáll kezeihez a „bölcsek kövének” keresése közben tapadt gyermekvér, Dracula gróf az örök szerelemtől hajtva üzemanyagként vette magához az áldozatok testnedveit, Erzsébet pedig a fiatal szolgálólányok vérétől várta a megifjodást.

A Hammer Stúdió mára klasszikusnak számító horrorjában (Drakula grófnő / Countess Dracula) a címszerepet alakító Ingrid Pitt nincs már ifjúsága virágában, amikor megismerkedünk vele. A hagyatéki tárgyalásra érkező távoli rokon, az ifjú nemes, Tóth Imre (Sandor Eles) ennek ellenére felkorbácsolja a szenvedélyét. Szerencséjére (a szolgálólányok szerencsétlenségére) egy napon ráébred, hogy teste képes a szűzi vértől megifjodni – sikerrel el is csábítja a férfit, igaz hamvassága konzerválása egyre több véráldozatot követel. A Hammer Báthory-filmje vagy Walerian Borowczyk Erkölcstelen mesék című mozija – melyben Paloma Picasso alakítja a várúrnőt – bizonyosság arra nézve, hogy a csejtei szörny legendája nem csupán a vámpír-történetek, de a mindenkori vamp legendájának továbbélése is. A Férfi ellenőrzése alól kiszabadult, a másik (időnként szó szerinti) kizsigereléséből táplálkozó és a kielégülést nem feltétlenül a Férfitól váró női vágy ábrázolására Báthory személye kifejezetten ideálisnak bizonyult – nem véletlen, hogy – LeFanu regényalakja, az 1872-es születésű Carmilla mellett – egy egész alműfaj, az erotikus töltetű „leszbikus vámpírfilm” (Daughters of Darkness, Ceremonia sangrienta, Countess Dracula) megszületését hívta életre.


Szép magyar história
Ennek a titokzatos és a köztudatban veszélyes bestiaként élő nőalaknak a személyisége a mai napig rengeteg találgatásra ad okot – tizenhatodik-tizenhetedik századi élettörténetéből ugyanúgy kikanyarítható romos kastélyokban játszódó horror-történet, pszichológiai dráma, erotikus thriller, leleplező erejű, összeesküvésre fókuszáló történelmi film, mint kosztümös románc vagy feminista vádirat.

Az egyik legújabb adaptáció, Juraj Jakubisko Báthory - A legenda másik arca című filmje pont ezt, az olvasatok és az értelmezések sokféleségét, a valóság és a legenda kölcsönhatását állította középpontjába. A három részből álló mozi három alcíme (Ferenc, Darvulia, Thurzó) a címszereplő életének három központi alakját idézi, így kötődve szorosan a történelmi tényekhez.

Báthory Erzsébetet a törökverő, „fekete bég”, Nádasdy Ferenc 1573-ban vette nőül – a várúrnő közel harminc évig volt felesége a hadak útját járó férfinak, akit majd’ tíz esztendővel túl is élt. Végzete azonban Thurzó György nádor lett, aki 1610 márciusában nyomozást rendelt el ellene, és életfogytig tartó elzárásra ítélte, mondván: „több leányt és szüzet és más nőket, akik a lakosztályában tartózkodtak, kegyetlenül és a halál különböző nemeivel megölt és megöletett”. Egy 1611-ben keltezett levél még részletesebben tárgyalja a bűntetteket: „több ártatlan lányt megölt, testüket megcsonkította és forró vasakkal égette, a húsukat kitépte és tűzben megsütötte és a megsütött darabok elfogyasztására kényszeríttette őket”. Mindezen kegyetlenkedések a fáma szerint akkor vették kezdetüket, amikor Erzsébet a sárvári birtokon egy bizonyos Darbulia vagy Darvolia asszony befolyása alá került.

Jakubisko filmje az olyan misztikus jelenségekre, mint a vámpír-motívum, az asszony őrülete és szadista kirohanásai, a vérben fürdés, megpróbál evilági és elfogadható magyarázatokat találni, miközben azt sem zárja ki teljesen, hogy mindezek a mendemondák valójában megtörténtek. A csejtei várúrnőt felvilágosult reneszánsz emberként, gondos anyaként, robbanékony temperamentumú, kissé indulatos úrnőként, bővérű szeretőként, a birtokaira odafigyelő gazdaként mutatja be, akinek – amennyiben tényleg őrült, szadista, vérszívó vámpír volt – érthetőek a pszichológiai mozgatórugói, tetteinek orvosi, biokémiai okai. A film a Thurzó-motívummal lép ténylegesen a rehabilitáció útjára, minden rágalom hátterébe a férfi viszonzatlan szerelemét és a kapzsiságát állítva.


Az azonban, hogy a szlovák rendező nem foglal határozottan állást a Báthory-rejtély megoldását illetően, nem válik a filmje javára, mi több, határozottan zavarossá teszi. A csejtei várúrnőről pont azért nem tudunk meg végül semmit, mert minden lehetséges teóriát megtudunk róla.

A folklorizálódás folyamata megállíthatatlan, ha Báthory Erzsébetről van szó. Míg a Metamorfózis Thurzó Györgyből csinál vámpírt, és Báthory Erzsébet férjében egy másik Báthoryt tisztel, a Stay Alive – Ezt éld túl! című horrorfilm azt állítja teljes bizonyossággal, hogy a csejtei szörny New Orleansban a Gerouge-ültetvény egy iskolájában adta át tudását a vérszomjas amerikai tinilányoknak. Az egyébként kissé bugyuta történet azzal, hogy egy számítógépes játék avatarjává teszi a Kárpátok női Draculáját – akinek a hatalma nem csupán a cyber-térre, de a valóságra is kiterjed –, lényegében nem cselekszik mást, mint Jakubisko mozija: a realitás és a legenda kibogozhatatlanságát, menthetetlen összegabalyodását hirdeti, vagyis rávilágít arra, hogyan születnek meg azok az újabb és újabb mítoszok, amelyektől aztán az utókor csak nehezen szabadul.

Hungler Tímea

Bathory - szlovák-cseh-angol-magyar-amerikai, 2008. Rendezte és írta: Juraj Jakubisko. Kép: Ján Duris. Zene: Simon Boswell. Szereplők: Anna Friel (Báthory Erzsébet),Karel Roden (Thurzó György), Hans Matheson (Caravaggio), Vincent Regan (Nádasdy), Franco Nero (Mátyás király). Forgalmazó: Jakubisko Film. 138 perc.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr191687529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.