Az évtized filmjei (30-11)

2009. december 30. 09:01 - filmvilág

Keleti invázió

 


(előzmény: 50-31)

#30.
- 4 hónap, 3 hét és 2 nap (2007)
Rendezte: Cristian Mungiu


A román film vitathatatlanul felfelé tör, a jelenség egyik kiugró példája Cristian Mungiu remekműve, mely 1987-be, a Ceauşescu katasztrófa idejére kalauzolja a nézőt. A szűkszavú történet egy illegális abortusz körül kulminálódik; a félénk, életképtelen Otiliának talpraesett barátnője, Gabita segít ezen apró probléma elsikálásában. Egyszerűnek tűnik a feladat, ám csöppet sem az, amikor alapvető dolgokért csencselni kell, lehet pénzzel vagy mással is fizetni, egy hotelbe nem lehet csak úgy bejelentkezni, Bebe úr az angyalcsináló pedig mégsem olyan korrekt, mint amilyennek elsőre tűnik, ráadásul mint az kiderül, Ottilia nem éppen terhessége kezdetén, hanem félidőben van. Gabita tesz-vesz, szervez és retteg, Mungiu pedig gondosan megválogatja eszközeit, könyörtelenül követi őt a panel-bugyrokba, nem ragozza túl a mögöttes társadalmi állapotokat, csak teremt egy szituációt, mely mindennél beszédesebben mesél az akkori, ottani viszonyokról. (AN)

Bővebben: kritika  +  A Conducator árnya (Román új hullám)
Futottak még: California Dreamin’, Lazarescu úr halála, A legboldogabb lány a világon


#29. - A sötét lovag (2008)
Rendezte: Christopher Nolan


Kétségtelen, hogy az ezredforduló első dekádja Christopher Nolan évtizede volt, sőt az sem vitatható, hogy a képregényhősök sose látott népszerűségre tettek szert a nagyvásznon. Szégyen-gyalázat lett volna, ha épp Batman marad ki a buliból, bár erre minden esélye meg volt azok után, hogy a 90-es években a fekete palást neonfényben sütkérezett. Nolan-t azonban nem kellett félteni, a Batman: kezdődikkel, visszaállította a denevérember renoméját, a folytatás pedig akkorát durrant, hogy beleremegett az egész filmvilág. Azonosulásra aligha csábító bestiális szuperhős, és egy nála is őrültebb antagonista, megspékelve egy majdhogynem követhetetlenül dús, csavaros és brutális thriller-orgiával, ahol csak az nem bukik el, szégyenül meg, vagy ég el elevenen, akinek három anyja van; ez Gotham City 2008-ban. Ha mindez nem lenne elég, Jokerből ismét kultfigura lett, Heath Ledgerből pedig legenda. (AN)

Bővebben: kritika + Batman a mozivásznon
Futottak még: Batman: kezdődik,  A tökéletes trükk, Sin City


#28. - Ichi a gyilkos  (2001)
Rendezte: Takashi Miike


Képzeljünk el egy olyan mangát, amelyet még Japánban is (vagy legalább bizonyos részein) betiltanak, majd nyomjuk a leghírhedtebb japán rendező kezébe, és megkapjuk az Ichi, a gyilkost. Takashi Miike 1991-es pályakezdése óta hetvennél is több filmet rendezett, munkatempójánál csak sokoldalúsága bámulatosabb: készített drámát, gyerekfilmet, horrort, komédiát, musicalt, de legjobban mégis akkor érzi elemében magát, ha a jakuza-tematikánál marad, pontosabban, ha ki tudja a műfaj szokásos elemeit forgatni. Az Ichi-ben az erőszakot és a morbid humort viszi a végsőkig, egy elképesztően stilizált-szürreális-groteszk világot hozva létre ezzel. Most jönne az a rész, hogy „a brutalitás azonban nem öncélú, hiszen…”, de őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mit akart a költő, csak abban vagyok biztos, hogy az Ichi the killer az évtized egyik legenergikusabb, legvadabb filmje, igazi PUNK-mozi. Jobb híján maradjunk Kubiszyn Viktor definíciós kísérleteinél: „képszimfónia egyenesen a tudatalattiból, archetipikus démonidézés… lizergsavba mártott valóságtükrözés”. (BS)

Bővebben: Miike-portré
Futottak még: Visitor Q, Battle Royale


#27. - Szerelemre hangolva (2000)
Rendezte: Wong Kar-wai


„Hogyan tud valaki tömény érzelmeket ábrázolni másfél órán keresztül, anélkül, hogy egy pillanatra is giccsessé válna? Hogyan tud ilyen szárazon egy – az utolsó cseppig – érzelmes történetet elmondani? Hogy lehet, hogy egy ilyen „sztori”, amelyikben szinte semmi sem történik, mivelhogy a filmen látott történések voltaképpen csak a „valódi” történet közötti kihagyások, mintha kivágott szekvenciákból állna össze ez a film, mivelhogy a „valódi” történet (két ember összejön, és élvezve a bujkálást kiéli szenvedélyeit), az úgymond nem látszik a filmen, csak az ellenkezője (hogy a másik kettőnek ez nem sikerül), tehát hogy egy ilyen eseménytelen ellentörténet ennyire felkavaró legyen? (…) valami új történt a filmművészetben – annak ellenére, hogy szigorúan véve talán mégsem történt semmi radikálisan új. Jött valaki, aki a hiányt, a meg-nem-történést, két ember meg nem születő kapcsolatát úgy tudja elmesélni, olyan frappáns és ugyanakkor érzelmes nyelven, egy rideg, zajos nagyvárosi történetet olyan csöndes, némafilmre emlékeztető balladai egyszerűséggel képes ábrázolni, miközben a szépséghez társult tanácstalanság, az erotikához társult tehetetlenség örök feszültségének lényegét adja két ember arcának, kezének, szemének, szája rebbenésének pokolian egyszerű lefotografálásával (…)” (részlet Forgách András cikkéből)

Bővebben: a teljes kritika
Futottak még: 2046, Blueberry nights


#26. - Szigorúan piszkos ügyek (2002)
Rendezte: Andrew Lau és Alan Mak


A hongkongi rendezőpáros (Andrew Lau és Alan Mak) zseniális tükörjátékba csomagolt sorstragédiája nem csak csavaros története, de tökéletes kivitelezése révén is új színt hozott a gengszterfilmek világába. Az idővel A Keresztapához hasonló trilógiává duzzasztott történet első, 2002-es felvonásában egyszerűen minden a helyén van: a történet könnyedén túllép a szokásos zsaru-gengszter sztorik kliséin, kifogástalan a színészi játék, a pontosan végiggondolt, összetett szimbólumrendszer pedig a cselekmény és a képi világ szintjén is mindvégig meghatározó. Azonban, ahogy az évtizedben oly sok más ázsiai gyöngyszem, úgy a Szigorúan piszkos ügyek sem úszhatta meg a nyugati egyszerűsítést, ráadásul a sors furcsa fintoraként az Aljas utcák, a Nagymenők és a Casino egykor kreatív energiáktól duzzadó és kétségkívül nagyszerű alkotójának épp e hongkongi remek felesleges amerikai remake-je hozta meg az „oly rég esedékes” díjesőt. (KCS)

Bővebben: kritika + Beretta-szimfóniák (Hongkongi bűnügyi filmek)
Futottak még: A tégla, Amerikai gengszter, Közellenségek


#25. - A bosszú ura (2002)
Rendezte: Park Chan-wook


Park Chan-wook talán a legelismertebb kortárs koreai rendező Kim Ki-duk mellett. Nemzetközileg nagyjából az Oldboy óta jegyzik a nevét, és azóta is ez számít a legfontosabb filmjének, holott a Bosszú trilógia nyitódarabja semmivel sem gyengébb alkotás. Meglepő módon Park, szemben a rendezők 99%-val, a letisztultabb, eszköztelenebb filmek felől halad a stilizáltabb, zsúfoltabb alkotások felé, A bosszú asszonyához vagy a Cyborg vagyok, amúgy minden oké-hoz képest így A bosszú ura egy kifejezetten minimalista film, amely ezzel ellentétben – vagy éppen ezért – talán az életmű legmegrázóbb darabja. A történetből – egy süketnéma fiú elrabolja főnöke lányát, hogy beteg nővérét megmentse –, és a szereplők kegyetlen sorsjátékából már itt kiderül, hogy Park mit gondol a bosszú természetéről; a trilógia későbbi részeiben tulajdonképpen csak elismétli, nyomatékosítja a tananyagot. (BS)

Bővebben: kritika
Futottak még: JSA, Thirst


#24. - Fallal szemben (2004)
Rendezte: Fatih Akin


Ironikus vagy sem, de a legmarkánsabb hangvételű és stílusú német rendező az utóbbi 10 évben a török (származású) Fatih Akin volt. A 2004-ben Arany Medvét nyert Fallal szemben egyszerre „bevándorló film” is, meg nem is. Hősei németországi törökök, de a beilleszkedés és az asszimiláció problémái, a kulturális ellentétek kérdése egy pillanatra sem tolakodnak didaktikusan az előtérbe, csupán kulisszaként szolgálnak a gyötrelmes-gyönyörű szerelem történetéhez. Egy fiatal török lány és egy kétszer olyan idős férfi – mindketten lázadnak a hagyományok ellen, erőszakosak, nihillisták és őrültek; először saját magukat, majd egymást kezdik módszeresen pusztítani, felőrölni. Balladai szerkezet, nyers képek és még nyersebb színészi játék: ez az évtized egyik legszenvedélyesebb filmje. (BS)

Bővebben: kritika    
Futottak még: A másik oldalon, Júliusban


#23. - Werckmeister harmóniák (2001)
Rendezte: Tarr Béla


Egyetlen olyan magyar rendező létezik jelenleg, akit a kritikán túl a művészmozik közönsége a világon mindenhol ismer és elismer, sőt, a különböző filmes portálok tanúsága szerint bizonyos körökben kultikus alkotónak is számít. A több mint hét órás Sátántangó után hat évet kellett a következő Tarr-opuszra várni, de mint utólag kiderült, megérte. A szintén Krasznahorkai László regényéből készült film „civilizációs rémdráma, egy kisváros szétesésének, szétmállásának története”, olyan kiváló színészekkel a főszerepekben, mint Lars Rudolph, Hanna Schygulla, Derzsi János, Djoko Rosic, Peter Fitz. A Werckmeister harmóniákat oldalakon át lehetne elemezni (lásd a linkeket alul), ám sok szerzői filmmel ellentétben nem csak intellektuális síkon működik, nézőjét filmszerűségével, hipnotikus erejű fekete-fehér képeivel és – nem utolsó sorban – Víg Mihály gyönyörű zenéjével is könyörtelenül maga alá gyűri. (BS)

Bővebben: kritika + A rend éjszakája (beszélgetés a filmről)
Futottak még: A londoni férfi


#22. - A gyűrűk ura (2003)
Rendezte: Peter Jackson


Míg néhány évvel ezelőttig szinte mindenki megfilmesíthetetlennek tartotta J. R. R. Tolkien három kötetből álló remekművét, addig 2001-ben, A Gyűrűk Ura – A Gyűrű szövetsége bemutatását követően már a legvérmesebb rajongók (és a kritikusok) is kénytelenek voltak visszakozni. Sőt mi több, egyúttal azt is be kellett látniuk, a Hullajó (1992) és a Törjön ki a frász! (1996) kezdetben sokat bírált direktoránál bizony aligha létezik ma alkalmasabb filmes erre az embert próbáló feladatra. Míg Spielbergnél és Baynél nyilván a mesebeli szörnyű lények és a sosem látott, nagyszabású csatajelenetek, addig Cameronnál egyértelműen Gollam, Lucasnál pedig nyilván Jar Jar Binks játszhatták volna a főszerepet… Peter Jackson azonban bátrabb, fantáziadúsabb és hűségesebb is mindannyiuknál, így A Gyűrűk Ura trilógia szívvel-lélekkel (no és hobbitokkal, tündékkel, entekkel, mágusokkal és orkokkal) teli varázslatos világa nem csak az évtized legnagyratörőbb -, de rögtön a legsikerültebb filmes vállalkozásai között is helyet követelt magának. (KCS)

Bővebben: kritika - A gyűrűk ura + A két torony + A király visszatér
Futottak még: Harry Potter (hat kört is), Narnia krónikái, Csillagpor, Eragon, Avatar


#21. - A halál jele (2003)
Rendezte: Bong Joon-ho


A halál jele Dél-Korea első sorozatgyilkosának esetével foglalkozik: a máig szabadlábon lévő elkövető 1986 és 1991 között összesen tíz női áldozatot szedett Gyeonggi tartományban. Park Doo-man, az együgyű, vidéki rendőr vezeti a nyomozást, aki soha nem foglalkozott még ilyen komplexitású esetekkel. A teljesen inkompetens helyi felügyelő mellé kirendelnek egy tapasztaltabb szöuli kollégát, hogy együttes erővel szálljanak szembe az egyre több halálesetet okozó, hasadt elméjű ámokfutóval. Bong realista, karcos bűndrámája nem a tettest, hanem a rivalizáló rendőröket állítja a cselekmény középpontjába, akik kétségbeesetten kutatnak a bizonyítékok után – sikertelenül. A nyolcvanas évek katonai diktatúrájának (vö. Jeon Du-hwan) korhangulatát megidéző A halál jele gyönyörű képekben elmesélt, végtelenül keserű (ám a Bongra jellemző szatirikus fekete humort sem megvető), fatalista történet, amely látványosan példázza, hogy Bong Joon-ho a történetmesélés egyik legnagyobb kortárs mestere. (TD)

Futottak még: Az üldöző, A zodiákus, Mother


#20. - Ádám almái (2005)
Rendezte: Thomas Anders Jensen


A kilencvenes évek második felében indult Thomas Anders Jensen az elmúlt évtized meghatározó európai forgatókönyvírójává vált, akinek szkriptjeiből és saját rendezéseiből markáns szerzői kézjegyekkel zsúfolt világ bontakozott ki. A 2005-ös Ádám almái a Jensen-univerzum eddigi egyik csúcspontja és enciklopédiája: a látszólagos önámításba menekült pap és a frissen szabadult neonáci, groteszk figurák körében zajló, olykor az eszmei összecsapás kereteit bőven túllépő párharca során előkerül szinte az összes jelentős kérdés a hiten és a valóságtól való menekülés értelmén és hasznán át a nem szükségszerűen makulátlan jellemekből álló közösség megtartó erejéig. Jensen mozija kíméletlen és brutális – nem csupán az erőszakjelenetek szintjén –, miközben a skandináv mozi Kaurismäki vagy Bent Hamer nevével fémjelzett, egyszerre humanista és olykor kegyetlenül abszurd vonalát is hűen képviseli. (SL)

Bővebben: Thomas Anders Jensen filmjeiről
Futottak még: Gengszterek fogadója, Zöld hentesek, Kiságyúk, Wilbur öngyilkos akar lenni


#19. - Donnie Darko (2001)
Rendezte: Richard Kelly


Negyvenen felül valószínűleg kevesen értik, hogy kerülhetett Richard Kelly debütfilmje ilyen előkelő helyre, hiszen némileg zavaros a története, gyanúsan emós a címe, és még azt is rá lehet fogni, hogy helyenként szentimentális és hatásvadász. Tény: a Donnie Darko elsősorban a koraérett kamaszok és a huszonévesek filmje, nem véletlenül vált (igaz, csak második nekifutásra, éjféli vetítéseken és DVD-n) nemzedéki kultuszfilmmé. A bemutató óta eltelt majd egy évtizedben azonban egyáltalán nem öregedett rosszul, érdemei nem koptak meg, a legfeljebb a betétdalok ütnek kisebbet, köszönhetően éppen annak, hogy a film hatására újra bekerültek a köztudatba. Kelly nagy ötlete „csupán” annyi volt, hogy ötvözte a (közép)iskolás környezetben játszódó coming of age filmeket a misztikus sci-fi elemeivel, nyakon öntve mindezt egy jó adag szatírával és az amerikai független filmekből is ismerős, divatos kamasz-spleennel. Nagy kár, ámbár nem meglepő, hogy zseniális elsőfilmje árnyékából azóta sem tudott kimászni. (BS)

Bővebben: Kritika 
Futottak még: A káosz birodalma, A doboz, Brick


#18.  - Az ajánlat (2005)
Rendezte: John Hillcoat


A westernnek létezik olasz, de újabban japán (Sukiyaki Western Django) és koreai változata is (The Good, The Bad, The Weird), miért pont ausztrál mutációja ne lenne, hamár a tájkép és a domborzat is pont megfelelő hozzá? Ami azt illeti, készültek korábban is ebbe a műfajba sorolható filmek, de igazi remekmű nem akadt köztük – egészen 2005-ig, amikor is Nick Cave forgatókönyvéből John Hillcoat leforgatta Az ajánlatot. A film méregerős alaphelyzete – egy angol kapitány foglyul ejti a Burns testvérpárt, majd azzal a feltétellel engedi szabadon egyiküket, hogy meg kell ölnie a harmadik testvért, a kegyetlen bandavezér Arthur Burns-t – önmagában elég lenne ahhoz, hogy feszültséggel lásson el egy „hagyományos” westernt, de a Hillcoat-Cave páros ennél többet tesz: a történetet meditatív, lenyűgöző hangulatú balladává stilizálja, ahol tartalom és forma ritkán látott harmóniában olvad össze. (BS)

Bővebben: kritika
Futottak még: The Road


#17. - Mind game (2004)
Rendezte: Masaaki Yuasa


A Studio 4C a kísérleti animáció egyik nippon fellegvára, korántsem véletlen hát, hogy az anime médiumának egyik legragyogóbb kreatív elméje, Masaaki Yuasa (Kemonozume, Kaiba) itt rendezte első egészestés rajzfilmjét. A Mind game, miként azt a neve is jelzi, par excellence pszichotróp agymenés, egy gigantikus trip, amely mind a történetszövés, mind pedig a képi világ tekintetében tartózkodik a bevett szabályok alkalmazásától. 2D keveredik a 3D-vel, a szkeccsszerű, szálkás alakok ábrázata helyébe gyakorta a szinkronszínészek valódi arcai applikálódnak az ún. rotoszkópos technika segítségével (vö. Linklater: Az élet nyomában, Kamera által homályosan), illetőleg egy absztrakt, festett animációs betéttel is megtisztel minket a rendező: ezek után már az sem meglepő, ha a mangarajzoló főhős dicstelen halála után egy alakváltó istennel értekezik, és lehetősége nyílik visszamenni az időben, hogy megváltoztathassa sorsát, leszámoljon a gengszterekkel és egy autós üldözést követően egy bálna gyomrában kössön ki gyerekkori szerelme, annak nővére és egy modernkori Jónás mellett. Yuasa páratlan szerzői invencióval használja ki az animációs filmben rejlő lehetőségeit, munkája ötlet- és humorsziporkák olyan ellenállhatatlan egyvelege, amelynek okán a Mind game joggal nevezhető az új évezred leginkább előremutató experimentális rajzfilmprodukciójának. (TD)

Futottak még: The Sky Crawlers


#16. - Isten városa (2002)
Rendezte: Fernando Meirelles és Kátia Lund


Isten városa nyilván remek hely. Igazság, szeretet és rend uralkodik az utcáin, az emberek szeretik felebarátaikat, mint tenmagukat, a tízparancsolat betartása annyira evidens, hogy szinte nem is emlékszik rá tételesen senki... Hát nem. Fernando Meirelles és Kátia Lund remekművének helyszíne egy Isten városának nevezett hely, csakhogy ez a Rio de Janeiro-i nyomornegyedek (alias favellák) egyike, ahol a Mennyek Ura elsősorban távollétével tüntet. Ez az egyszerre végletesen stilizált és sokkolóan naturalista remekmű valós eseményeken alapul, a színészek többsége maga is valamelyik favella lakója, a rendezők pedig korábban díjnyertes dokumentumfilmeken tanulmányozták a szegénység, bűnözés és kábítószer tébolyító miliőjében élők kilátástalan életét. Az Isten városa lehetne pusztán provokatív helyzetjelentés egy egzotikus városrész szörnyűségeiről, de minden kegyetlensége ellenére inkább a görög tragédiákkal rokon, semmint az erőszakos hisztiben utazó mondofilmekkel. És ha a néző nem kíváncsi a mélyebb rétegekre, még mindig marad neki egy élvezhető, pörgős gettófilm, sok akcióval, feszültséggel és színes figurákkal. (OD)

Bővebben: kritika
Futottak még: A zóna


#15.  - Chihiro szellemországban (2001)
Rendezte: Hayao Miyazaki


Alapállítás: Hayao Miyazaki a valaha élt legzseniálisabb animátor. Bizonyíték: bármelyik filmje. Bár tehetségét a minőségi animáció szerelmesei korábban is elismerték (A szél harcosait [1984] és A vadon hercegnőjét [1998] még nálunk is vetítették), Japánban pedig mindig is népszerű volt (tárgyalt filmjét többen látták arrafelé, mint a Titanicot), a világ először a Chihiro szellemországban bemutatója után borult le a lábai elé. A film – animáció létére – megkapta a berlini Arany Medvét, majd az Oscart is, forgalmazását pedig a Disney vette kézbe. És hogy mitől különleges? Elsősorban a szemléletmódjától. Miyazaki nem gügyögve beszél nézőjéhez (legyen az gyerek vagy felnőtt), tanít, de nem kioktat, szórakoztat, de nem öncélúan. A neveletlen kislány története, aki disznóvá változó szüleit csak a szellemek palotájában végzett szolgálataival tudja kiváltani, igazi fejlődésregény, gyönyörű tündérmese és nem mellesleg ökológiai és etikai példázat is egyben. (BS)

Bővebben: kritikaportré 1 + portré 2A Studio Ghibli története
Futottak még: A vándorló palota, Ponyo a tengerparti sziklán, Fel!, WALL-E


#14.  – A sötétség útja - Mulholland Drive (2001)
Rendezte: David Lynch


Sajnos már soha nem tudjuk, meg, milyen lett volna a Mulholland Drive tévésorozatként, de nagy szerencse, hogy legalább filmként megszülethetett, hála a francia Canal Plus közreműködésének. Lynch ezúttal Hollywoodról, feltörekvő színésznőkről, dróton rángatott rendezőkről, nagyhatalmú öltönyös figurákról és gengszterekről mesél, mintha szatírát forgatna, csak éppen sajátos, védjegyszerű stílusában, üvegfal mögül dirigáló törpékkel, rébuszokban beszélő cowboy-jal és démonian vigyorgó nyugdíjasokkal. Mint a Lost Highwayben, megkettőzi a történetet, a szőke Betty és a fekete Rita szerepet és személyiséget cserélnek, a romantikus, érzéki dráma pedig átcsúszik valami végletesen szürreális rémálomba. Lynch filmjeit nem lehet úgy „megfejteni”, ahogy egy konvencionálisan építkező  történetet, de a Mester itt még meghagyja a nézőnek az illúziót: agyaljon, ha kedve van hozzá (és a netes fórumok tanúsága szerint van). Az Inland Empire-ben sajnos már kulcsokat sem kínál fel, és a gyönyörűen komponált képeket is becseréli a digitális-kézikamerás felvételekre. Miután kijelentette, hogy a jövőben már csak így akar forgatni, nagy valószínűség szerint a Mulholland Drive az utolsó, „igazi” Lynch-film. (BS)

Bővebben: kritika + Lynch-szótár
Futottak még: Inland Empire


#13.  - Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
Rendezte: Michel Gondry


A neves kliprendezőkben Fincher óta általában megbízhatunk, ha más nem is, munkáik vizuális világa nem hagy kívánnivalót maga után. 2004-ben Michel Gondry azonban minden szinten zseniálisat alkotott, a Makulátlan elme… érdemei nem képezik vita tárgyát, hiszen mára kultfilm. Első blikkre semmi különös, egy egyszerű szerelmi történet, pontosabban egy szakítás története, Charlie Kaufman neve azonban garancia a posztmodern játékosságra; az elválás tehát a mindenki számára ismert ábránd formájában kerül tálalásra – azaz milyen jó lenne, ha az együtt töltött X időt csak úgy kitörölhetnénk a fejünkből, így minden fájdalom nélkül megúszhatnánk ezt az egészet. Kaufman bemászik alanya agyába, az örök gyerek Gondry pedig képekbe önti mindezt, visszafelé halad, apránként felszámolva a képeket. Nonszensz és abszurd az egész, ráadásul szívszorongató is. (AN)

Bővebben: kritika + Metafizikai darázsfészek1 (Charlie Kaufman forgatókönyvei) + Metafizikai darázsfészek 2 (Filmes utazások az agyban)
Futottak még: Tekerd vissza haver, Adaptáció


#12. - Amélie csodálatos élete (2001)
Rendezte: Jean-Pierre Jeunet


Az Amelié-ről kétféleképpen lehet beszélni: vagy ellenállunk minden bájának és egy kérges szívű barlanglakó benyomását keltjük, vagy átjár minket az a hihetetlen joie de vivre ami belőle árad, álmodozunk, vigyorgunk, mint a tejbetök, figyeljük "az élet apró örömeit". Ennél elcsépeltebb szókapcsolatot nem ismer a magyar nyelv, de Jean-Pierre Jeunet filmje tényleg erről szól, azokról a másodpercek alatt elszálló pillanatokról, amiktől boldogok vagyunk, amiktől elszomorodunk, amik felemelnek minket, amiktől csalódunk. Amitől úgy érezzük, hogy élünk, csak hogy még gyorsan ellőjjek még egy közhelyet. Vitathatatlanul az Amelié volt az évtizednek az a filmje, amelytől legalább két órára megszépült minden körülöttünk. De ha igazán tetszett, akkor még napokig odavágytunk a pasztellszínű Két Malomba, hátha csomagot hagy Audrey Tatou vagy Matthieu Kassovitz. (KD)

Bővebben: kritika
Futottak még: Hosszú jegyesség, Az álom tudománya


#11.  - A pankrátor (2008)
Rendezte: Darren Aronofsky


Aronofsky 1998-tól induló nagyjátékfilmes karrierjéről bizton állítható, hogy az idén negyven éves rendezőzseni sosem a nyugodt vizek felé evezett. Jóllehet a tavalyi Velencei filmfesztiválon Arany Oroszlánnal jutalmazott filmjében tett egy lépést a konvencionálisabb történetmesélés felé, a pankráció, mint tematika megválasztása így is elég radikálisnak hatott. A sikerhez továbbá hozzájárult, hogy a főszerepet Mickey Rourke játszotta el, aki bokszoló múltja, alkohol- és drogproblémái miatt kitűnő választásnak bizonyult a megfáradt, karrierje leszálló ágába jutó pankrátor megformálására. Ebben a filmben ugyanis kiemelkedő szerepet kap a test, hisz ez Randy, a Kos saját „munkaeszköze”, melyet a ringben húsba markoló megpróbáltatásoknak kell alávetnie. Varró Attila szavaival élve A pankrátor „a pankrációs filmek Dühöngő bikája lett”, hiszen Aronofsky testfilmjében is, akárcsak Scorsese klasszikusában egy előadóművész-sportoló bukásra ítélt harcát követhetjük nyomon. Rourke pedig kitűnő érzékkel hozza a családja megbecsülését és munkáját vesztett pankrátort, aki az élet nehéz játékszabályaitól a szorító biztonságos, ámde véresen komoly világába tér vissza.  (SZD)

Bővebben: kritika
Futottak még: Rekviem egy álomért, A forrás

50 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr981631804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Papp Sanyi 2009.12.30. 09:25:25

Aronofsky esetén gondolom azért választottad a Pankrátort, mivel az talán érthetőbb(fogyaszthatóbb). Szerintem a Rekviem egy álomért jobb film, ha mondhatok ilyet. Sokkal megrázóbb és egy szélesebb körben jelenlévő problémát feszeget, mint az elsőként említett filmje.
Egyébként nagyon jó az összeállítás, pótlom is amit nem láttam.

SzőröstalpúJeti 2009.12.30. 11:34:46

Jó kis lista ez, külön öröm, hogy "Az ajánlat" ilyen előkelő helyen van, nagyon eltalált film. A bosszú-trilógiából érdekes módon épp "A bosszú ura" volt az, amelyiket nem néztem meg egynél többször, lehet hogy pótolnom kéne a lemaradást.

tüske · http://ketertelmu.blog.hu 2009.12.30. 11:43:37

Hm, a Szerelemre hangolvát nehéz lett volna elkerülni, sokat nyomják a tévében. Meg persze Chihiro :).
De úgy általában az ázsiaiak valahogy kimaradtak nekem, még mindig régtemozinak tűnnek. Pótolom.

scorsesefan 2009.12.30. 12:41:52

Impozáns folytatás, most már tűkön ülök, mi lesz az első 10-ben. És nagyon jók a kis írások, köszönet a szerzőknek.

A pankrátor számomra Aronofsky legjobb filmje, minimalizmusában is volt annyira hatásos számomra, mint a Rekviem. Azzal nem teljesen értek egyet, hogy egy filmet jobbnak ítélünk egy másiknál azért, mert annak a témája többeket érint.

HUN_Sector 2009.12.30. 13:15:49

a filmek 90%-ról nem is hallottam még, bár valószínűleg ez nem az én szegénységi bizonyítványom. Európában egy top 50-es listán túlnyomórészt ázsiai filmek? itt valami nem stimmel cimbora.

VVega · https://debugme.eu/ 2009.12.30. 13:35:38

Hát nem kevés pótolnivalóm van, de amiket láttam azok szerintem is abszolút megérdemelten vannak itt. Chihiro-t és az Isten városát előzetesen a top10-be tippeltem volna :)

nál 2009.12.30. 13:37:09

Hát, ez nem az én listám. :)
A "futottak még" közül többször választottam volna a "nyertes" helyére, meg van egy-két film, amit már csakazértsem írnék a listára. (Donnie Darko - pedig még harmincas sem vagyok :) , A gyűrűk ura, A bosszú ura)

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.12.30. 14:08:06

@Orosdy Dániel: Hun Sector jóvoltából megszületett az év kommentje, másnak asszem már felesleges is erőlködnie. :)

nyuszisz 2009.12.30. 14:08:23

A gyűrűk urát én se méltattam volna említésre :)

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2009.12.30. 14:26:41

A tökéletes trükk és a Sin City, mint futottak még? Na ne :P

paulkemp · http://halfpecssquad.blog.hu/ 2009.12.30. 14:27:11

@nyuszisz: hát kisasszony, akkor most szégyeld össze-vissza magad :)
na de komolyravéve, minden bizonnyal a legambiciózusabb válalkozása volt a 2000-es éveknek (egyébént most ezzel kapcsolatban hogyan is egyeztetek meg :D ), s mindenképpen ott a helye egy ilyen listán, mácsak Tolkien miatt is (de a filmek sem rosszak, sőt a várakozásaimat simán felülmúlták)

Jester 2009.12.30. 14:46:26

Sajnos az ázsiai részlegben teljesen járatlan vagyok, ahhoz nem tudok hozzászólni. Amelie abszolút megérdemelten került ide, a Sötét Lovagot előrébb pakoltam volna, a Gyűrűk Ura, pedig az egyik legjobban sikerült könyvadaptáció evör.

Várom a top10-et.

nyuszisz 2009.12.30. 14:52:46

@paulkemp: hát untam rettenetesen, de ha azért van a top30-ban mert sokan szeretik, akkor felőlem benne lehet :)

Luxa · http://blog.luxa.hu 2009.12.30. 14:53:02

Nem gondoltam volna, hogy Mind Game ennyire ismert, de lehet, hogy tényleg itt a helye. A biztos, hogy egy nagyon elvont, nagyon érdekes és elég beteg rajzfilm.
Lista többi tagja is tetszik, közel van az ízlésemhez, az egy kivétel a Mulholland Drive, szerintem blöff, de értem miért tartják sokan mesterműnek.
Kíváncsi vagyok mi kerül az első tízbe...

HUN_Sector 2009.12.30. 14:56:49

@[bs]: aham, tehát akkor ez nem top 50, hanem underground top 50? Valami nem stimmel nálad értelmezésben. Ezeknek a filmeknek a fele még a hazai mozikban sem futott, kiváltképp az ázsiai, amit max torrentről húztál le. De szerintem úgyanígy reagáltad volna ha a cikkíró top 49 szuahéli filmet meg egy afgánt választana a top 50 közé, akkor is a hozzászóló a hülye.

letter hero 2009.12.30. 14:57:43

Oldboyt gyanítok a top10be, pedig számomra a bosszú ura volt a legerősebb darab, pont a minimalizmusával ütött nálam akkorát.
A rekviem egy álomért és a Donnie Darko szerintem durván túlértékelt alkotások, A forrás pedig örülök, hogy a futottak még kategóriában maradt, a legrosszabb film, amihez valaha volt szerencsém (persze nem Adam Sandler-filmekhez mérve :))

klág 2009.12.30. 15:03:12

@HUN_Sector: ha jól számoltam, az eddigi 40 filmből 6ot nem forgalmaznak itthon. ez marhára nem underground. ne legyél a cikkíróra dühös, nem tehet róla.

popcore · http://leples2tang.blogspot.com/ 2009.12.30. 15:05:22

@paulkemp: abszolút agreed.
egyébként a lista első fele (alsóhúsz) még nagyjából egyetértős volt.
a második session már kevésbé. bosszú urát és ichit egyáltalán nem értem. előbbi top 50 talán, másik sehol.
@Pitypalatty úrfi: és valóban, ezt én sem értem

Luxa · http://blog.luxa.hu 2009.12.30. 15:07:34

@HUN_Sector:
Nem, ez globális top 50, tehát nem foglalkoznak vele, hogy megjelent-e itthon, akár moziban, akár dvd-n.
@letter hero:
Én is pont ezen gondolkoztam, hogy mi kerül top 10-be, szerintem Oldboy, Nem vénnek való vidék mindenképp ott lesz, esetleg Kill Bill, Engedj be, Bukás vagy Mások élete, hazaiból meg Taxidermia. És, ha így lenne, kb. egyet is értenék. :)

k.g. (törölt) 2009.12.30. 15:11:53

Aronofskytól nekem A Forrás és a Pi a kedvenceim (ebben a sorrendben), én inkább ezek közül választottam volna.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.12.30. 15:11:55

Eddig csak "időben" kellett volna korrigálnunk a sorozatot (ld. mikor kezdődik és ér véget az évtized), most bejött a képbe a "tér" is: Ázsia pedig nem játszhat! Érdemes lenne elgondolkodni további megszorításokon is, végülis válság van... Szerintem hagyjunk ki minden filmet, aminek a rendezője szemüveges.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.12.30. 15:13:32

@solmyr: A Pi egyébként nem lenne rossz tipp, de sajnos 1998-as.

Nándo 2009.12.30. 15:57:24

Elnézést, hogy jövök trollkodni, de egyre zavaróbb, hogy 2009-ben egyre többen jönnek az "évtized..." válogatásokkal. Ugye mindenkinek tiszta, hogy az évtized 2010 dec. 31-én ér véget? :(

shawshank 2009.12.30. 16:02:04

Nem fennakadva azon, hogy most a keleti filmek tényleg ennyit érnek, vagy a lista készítője nem kicsit elfogult, csak egy kérdésem lenne:
Mi lesz ha jövőre kijön egy még zseniálisabb keleti film? Újra írjuk az egész listát, mert az évtizednek bármekkora fájdalom is még egy évig nincs vége..

Linkovic Csumoszky · http://geekz.blog.hu 2009.12.30. 16:13:08

@HUN_Sector: neked most mi is a problémád? hova kellett volna leszűkíteni a kört? milyen szempontok alapján?

Sepsi László · http://prizmafolyoirat.com/ 2009.12.30. 16:30:47

Az eddigi negyven filmből hét (vagy nyolc, lehet hogy elszámoltam) távol-keleti, ebből kettő anime,és akkor cakkompakk beszélünk Hong-Kongról, Japánról, Dél-Koreáról, etc. Arányaiban hol itt a probléma?

bigchange 2009.12.30. 16:31:10

HUN_Sector zseniális. A listán szereplő ázsiai filmek túlnyomó többségét még a tv-ben is láthatta volna...
És még nem sejti, hogy az Oldboy, a Tavasz, nyár, ősz, tél és tavasz, valamint a Bábok közül kerülhet ki a győztes, ha nem tévedek.
Egy remek dán filmet nem említett senki: Testvéred feleségét...

Nándo 2009.12.30. 16:46:59

@[bs]: Hát ez nagyon durva. :(

Eastbay1 2009.12.30. 17:06:49

Akkor most már biztos, hogy a Carandiru tízben lesz:D

bigchange 2009.12.30. 17:11:21

Eszembe jutott még egy : Kitano Fivér című filmje (2001). Például ezt is tévében láttam...

namhanman 2009.12.30. 17:17:09

@HUN_Sector: Éleslátásoddal és tiszteletreméltó tájékozottságoddal feldobtad a napom:)

bolomba (törölt) 2009.12.30. 19:38:06

ahogy elnezem, a Zuhanas (The Fall) nem fog mar bekerulni. kar.

habar nalam A sotet lovag az 50-be se, az Isten Varosa es A Pankrator pedig a 30-ba se kerult volna. Na jo a Pankrator csak azert nem, mert lattam a korabban keszult doku filmet a figurarol, ami rendesen odabaszott es nem tudta felul irni a pankrator.

bolomba (törölt) 2009.12.30. 19:41:31

azert a Big Fish-t remelem meg sikerul beszoritani, annak ellenere, hogy csak harmotoknal szerepelt a korabbi top10-ben.

Sance · http://freakcinema.blog.hu/ 2009.12.30. 22:31:51

A listával egyetértek pár kivétellel, az általam még nem látott filmekről pedig nem tudok nyilatkozni:).

A Sötét lovagot én picit előrébbre érzem, mivel Nolan hatása a blockbusterre elég jelentős. Ezt még jóvá tehetitek a Batman Begins top10-be helyezésével:). A Mr. Vengeance-el is csak akkor értek egyet, ha az Oldboy top10-es film lesz. A Wrestler nagyon jó helyen van, valóban zseniális alkotás, a Rekviemet viszont én is erősebbnek érzem, az a film ugyanis olyan kemény lélektani hatást gyakorol a nézőre, mint korábban semmi sem.

Az Amélie szerintem picit túl van értékelve, ahogyan a Gyűrűk ura is.

nál 2009.12.30. 22:51:14

@Sance:
Szerintem meg a Rekviem egy álomért rettentően túlhájpolt, hatásvadász, didaktikus alkotás, a mondanivalója pedig nagyjából annyi, mint Mackey bácsinak "a drog rossz, ééértem?" szólása.

ettumifilii 2009.12.30. 22:58:21

@HUN_Sector: ezek abszolút nem underground filmek, a nagyrészük a világ legnevesebb filmfesztiválján díjnyertes, kritikailag is elismert alkotás, és nagyon könnyen hozzájuk lehet jutni. Attól még mert koreai egy film, még van rá némi esély, hogy jó...
Ha pedig szerinted a gamernek, a fantasztikus négyesnek, vagy bármilyen tucatfilmnek kéne a listán lennie, nem a filmvilágot kéne olvasnod, hanem vmi ifjúsági magazint vagy nem is tudom...

ettumifilii 2009.12.30. 23:02:01

egyébként meg a lista nagyonj jó, a legjobb " évtized filmjei" lista amit mostanában olvastam...kiváncsian várom az első tízet, bár azért " A mások életét" megtippelem mint biztos top10est

Sance · http://freakcinema.blog.hu/ 2009.12.30. 23:49:22

@nál: Ilyen szempontból a Pankrátor sem sokkal mélyebb film, és a Rekviem ereje nem is ebben rejlik sztem. Bizonyos elemeiben elfogadom, hogy hatásvadász, de ez a jelző sokkal jobban igaz mondjuk a Trainspottingra, mivel a Rekviem nagyon alaposan és időt nem sajnálva körüljárja a témát és nem kapkod, szóval azért mégsem akkora az a hatásvadászat:).

Didaktikussága megint egy jó kérdés, mivel tény, hogy az üzenetet belédsújkolja a film, de szerintem ez szükséges is ahhoz, hogy utána fél napig döbbenten nézz magad elé, mint ahogyan én is tettem.

Túlhájpoltnak egyáltalán nem az (sőt, még hype-olt sem:)), egyszerűen csak kultfilm, amit mindenkinek meg kell néznie.

nál 2009.12.31. 01:08:16

@Sance:
Oké, elfogadom, ebben nem fogunk egyetérteni soha. :)
Én úgy álltam fel utána, hogy "eh, ez dögunalom volt".

És egyébként hasonló a véleményem a listában 19. helyezettként szereplő Donnie Darkóról is, bár az még a didaktikusságot is nélkülözi szerintem. Pedig a misztikus filmeket szeretem, a spleenes amerikai fiatalokról szóló filmeket szintén... De valahogy annál is csak az járt a fejemben, hogy ez egy nagy hatásvadász kamu.
Azt meg sosem bocsátom meg Kellynek, hogy a Mad World Gary Jules féle feldolgozását világhírűvé tette. Hogy az mit művelt a jó kis Tears for Fears eredetivel...! :)

scorsesefan 2009.12.31. 13:47:36

Kezembe tartom a legújabb Filmvilágot, ahol itt van elvileg az első tíz helyezett, de ez, úgy nézem, másik lista. Mi a különbség?

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.12.31. 14:18:32

@scorsesefan: Ami a lapban megjelent az ennek a 40 listának az összesítése:
filmvilag.blog.hu/2009/12/14/az_evtized_filmjei

A TOP50 meg a blog saját listája, amiben viszont (csak, hogy bonyolítsuk a helyzetet) benne van a fenti szavazáson első 20 helyet szerzett film (30 címet meg a blog szerzői tettek hozzá, így lett meg az 50-es lista, ahol újra szavaztunk mind az 50 filmre).

afterward 2010.01.02. 12:13:02

Először is: egy ilyen lista nekem arra jó, hogy felhívja a figyelmemet pár olyan film címére, amit még nem volt szerencsém látni. Esetleg kedvet kapok és megnézem. Arra semiképpen nem jó, hogy megmondja nekem mennyire tetszett egy film (20. vagy éppen első helyen). Mérhetetlenül szubjektív...
(ui. kicsit nekem is sok a távol keleti film...így érzésre)
Másodszor: Darren Aronofsky nem ötvenéves hanem csak negyven és van egy jó bőr felesége Rachel Weisz személyében, aki szintén nem tehetségtelen és gondolom nem szeretne egy 10 évvel idősebb férjet:)

Fekete Lamour 2010.01.02. 20:33:49

Donnie Darko ezek közül (amiket láttam) viszi a prímet, sőt az összes film közül is final four-os lenne (amiket láttam), a makulátlan elmét is (még) előrébb tenném... várom a top 10et.

piezo 2010.02.26. 10:44:16

Köszi a tippet, a Mind Game tényleg nagyon-nagyon jó volt. Más kérdés, hogy az évtizedes listátok nagy része rettenetes ízlésre vall.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2010.02.26. 13:01:04

@piezo: Még szerencse, hogy néha jön valaki kommentelni, aki mindent jobban tud. Különben még rosszabb lenne az ízlésünk és még ostobábbak lennénk.