Képforradalom és mobilmozi, avagy legyen Ön is rendező!

2009. október 15. 07:55 - Baski Sándor

CinePécs

Alexandre Astruc francia filmteoretikus 1948-ban fogalmazta meg híres kamera-töltőtoll elméletét, amely szerint a film legfőbb szerzője a rendező, aki – ideális esetben – éppen úgy használja a kameráját, mint az író a tollát. Karl Bardosh, azaz Bárdosh Károly professzor, aki az idei CinePécs Fesztiválon MOBIL VIDEO FORRADALOM címmel tartott előadást, kölcsönvette és továbbfejlesztette ezt az elméletet. Szerinte a toll, ami mindannyiunk zsebében ott lapul, ma a mobiltelefon, segítségével bárkiből rendező lehet. A szerzőiség így még inkább érvényesül, hiszen a kameratoll szó szerint az alkotó kezében van, és az alkotói folyamat többi részét is maximálisan kontrollálni tudja, mivel a felvett anyagot, azonnal meg is vághatja saját kezűleg, ugyanazon a készüléken, és a kész anyag egyből forgalmazható is a (mobil)internet segítségével.

K a r l   B a r d o s h


Rendező, író, producer, szerkesztő, a New York University professzora. Sok úttörő kezdeményezés fűződik a nevéhez: televíziós filmesztétikai oktatási sorozat indítása (még Magyarországon, 1967-ben), verses zenés videók készítése Allen Ginsberggel (1984). Rendezett díjnyertes rövidfilmet (Iron and Horse, 1976 – operatőr: Zsigmond Vilmos), és az első amerikai dokumentumfilmet Bollywoodról (1992). Ő indította el a Magyar Amerikai Televíziót 1978-ban, amely még ma is működik a Time Warner Cable TV programjában. Ő tervezte az első Virtuális Emlékhelyet az interneten (AltaVista, 1998), és ő rendezte a legelső többkamerás internetes közvetítést a Microsoft számára (Backstage at the Tony Awards, 1997). 2007-ben jelent meg a Digital Video című könyve a Penguin kiadó The Complete Idiot’s Guide sorozatában, jelenleg pedig Cell Phone Cinema címmel tart kurzusokat a New York-i egyetemen, amelyből könyv is készül.

Előadásában Bardosh először a magát a „mobil video” kifejezést definiálta, amely nála nem csak a kamerás mobilokat, de minden egyéb kisméretű, hordozható felvevőt is jelöl, kezdve a digitális kameráktól a mozgókép rögzítésére is alkalmas fényképezőgépekig. Eloszlatott néhány népszerű tévhitet is, például azt, hogy a mobilkamera használatával szükségszerűen rossz felbontású, csak kisképernyőn megtekinthető anyagot tudunk rögzíteni. A digitális kamerák piacán egyfelől megjelentek a profi és a konzumer kategóriák mellett az úgy nevezett prozumer (prosumer) készülékek, amelyek minőségükben nem, vagy alig maradnak el a profi kamerákétól, de mégis megfizethető(bb)ek. Ugyanakkor a kamerás mobilok fejlődése is eljutott odáig, hogy immár igazi HD-ben (!) képesek videót rögzíteni (Bardosh a 12 megapixeles Samsung HD Omniát hozta fel példának), amit már nyugodtan át lehet írni 35MM-re, de sok készüléken TV OUT kimenet is van, illetve a jövőben képesek lesznek a projektorokhoz hasonlóan kivetíteni a képeket, így tényleg nem kell miniatűr képernyőkön rongálni a szemünket.

A mobillal készített egészestés filmek egyébként már nem számítanak újdonságnak, Bardosh a 2005-ben forgatott Újabb beszélgetések a szerelemrőlt emelte ki, amely az első olyan nagyfilm, amelyet ezzel a technikával rögzítettek. Az olasz rendezőpáros Pasolini Beszélgetések a szerelemről című dokuját gondolta újra, ők is a szerelem és szex tárgykörében kérdezgették az utca emberét, aki – ezt már én teszem hozzá – valószínűleg könnyebben megnyílt egy mobilfelvevő optikája előtt.

A profik persze ezután is profi kamerákkal fognak forgatni (szerencsére), de a médium demokratizálódásának következtében bárki képalkotásra adhatja a fejét, ráadásul egyből meg is tudja szerkeszteni, majd forgalmazhatja is ugyanazzal a készülékkel. (Itt persze nem csupán a fikcióról van szó, elég az iráni választások után kialakult helyzetre gondolni, ahol az egyik meggyilkolt tüntetőről készült mobilfelvétel bejárta az egész világot. Bővebben erről: Szilágyi Anna - Csivitelő forradalom, Filmvilág, 2009 szeptember.) A film ezáltal közelebb kerül a printkultúrához, azaz olyan lesz, mint az irodalom: művelésére bárkinek megvan a lehetősége. Bár a teoretikusok szerint a film eddig is nyelv volt, ezentúl szó szerint az lesz, hiszen bárki használni tudja, éppen olyan könnyen, mint a saját anyanyelvét.

De szükség van-e arra, hogy boldog-boldogtalan filmet forgasson, és hogyan lehet az elképesztő mennyiségű képanyagból az értékesebbeket kibányászni (a közönség egyik aktívabb tagja, ezt úgy fogalmazta meg, hogy „több a kolbász, mint a kerítés”). Bardosh erre megint az irodalom példáját vette elő, és feltette a kérdést: „Árt-e az irodalomnak, ha minél többen tudnak jól írni és olvasni?” Biztosan nem. Nem lesz ugyan mindenkiből Nobel-díjas író, de hozzáértőbb olvasó igen. Ugyanígy a mobilvideózó emberek audio-vizuális írástudó képessége is fejlődni fog, és így – remélhetőleg – sokkal többen fognak érteni a Filmhez. Ez a képi forradalom Bardosh szerint csak azoknak árthat, akik ki akarják zárni az iparba bejutni próbáló tehetségeket, és mivel ehhez már nem kellenek súlyos dollármilliók, egyre több ilyen jelentkező lesz. Példaképpen a 15 ezer dollárból készített Paranormal Activity című horrort említette, amely büdzséjéhez képest rekordbevételt ért el, hála többek közt az ügyes marketing stratégiának, amely az Idegleléshez (Blair Witch Project) hasonlóan ál-dokumentumként próbálta eladni, és eleinte éjféli vetítéseken mutatta csak be.

              A kínai gyártmányú Epoq EGP-PP01, a világ első projektoros mobilja

A digitális technikának köszönhetően olcsóbban lehet filmet készíteni, ami viszont túlkínálathoz vezethet, Bardosh legalábbis ennek tulajdonítja, hogy „az idei torontói fesztiválon összeomlott a függetlenfilmes piac”, és a filmek nagy része nem talált forgalmazót (más inkább a válságot és a filmek minőségét okolja). Bardosh szerint a független filmes alkotók többé nem engedhetik meg maguknak, hogy ne gondoljanak már a forgatókönyv megírása előtt arra, hogy a közönség melyik szegmenséhez kívánnak szólni (lásd: niche market), majd tudatosan abba az irányba pozícionálják a filmet, ahelyett, hogy csak az „általános forgalmazásban” reménykednének. Így persze ezek az alkotások akár a mozikból is kimaradhatnak, és egyéb utakon találják meg közönségüket, de „a moziforgalmazás ma már úgyis csak kirakat”, a nagyobb pénzek DVD-n és a televíziós sugárzás során jönnek be.

Bár az előadás kiindulópontja épp a technikai eszközök forradalma volt, végül mégis kiderült, hogy nem a hordozó az igazán fontos, hanem a tartalom („content is the king”), ha jó az ötlet (mint a Paranormal Activity esetében), akár „vécépapírra is lehet forgatni”, és megtalálja a maga közönségét a film.
 


Ajánlott olvasnivaló a Filmvilág aktuális (októberi számában): Hirsch Tibor - MikroHollywood (YouTube mozi)

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr381450356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bobbyperu · http://twitter.com/bobbyperublog 2009.10.15. 09:44:33

"A digitális technikának köszönhetően olcsóbban lehet filmet készíteni, ami viszont túlkínálathoz vezethet, Bardosh legalábbis ennek tulajdonítja, hogy „az idei torontói fesztiválon összeomlott a függetlenfilmes piac”, és a filmek nagy része nem talált forgalmazót (más inkább a válságot és a filmek minőségét okolja)."

Bekövetkezett végre ami évek óta várható volt. Ez nincsen összefüggésben a válsággal, pusztán technikai kérdés: Az igazi függetlenfilmes tehetség ideje jött el. Immár ugyanis nem működő- és piacképes a 35mm-re forgatott semmitmondó nagy művészet, amit a minőségi technika esztétizáló hatásának köszönhetően bárki reprodukálhat.

John Quentin · http://johnquentin.blog.hu/ 2009.10.15. 11:21:14

"bárki képalkotásra adhatja a fejét" -- na ja, egy majom is tud képet készíteni, mikor játszik az ürülékével...

ez cikk most nem képvisel túl sok hozzáadott értéket

mi van pl. a hazai mobilvideo közösséggel?

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.10.15. 14:09:41

@John Quentin: Kedves János, ez a cikk a bevezetőben említett előadás összefoglalása, az van benne, ami ott elhangzott, a hazai "mobilvideo közösség" nem került szóba.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.10.15. 14:32:13

@bobbyperu: Az addig rendben van, hogy most már könnyebb forgatni, mert ki lehet váltani a drága nyersanyagot, de ettől még a többi költség nem változik (színészek és stáb gázsija, díszlet, stb.) és a bevételekből se fog nagyobb százalékot kapni a film. Hobbiból persze bárki forgathat, fel is teheti a netre, de megélni már nem fog tudni belőle. Más lenne a helyzet, ha már kialakult volna valamiféle alternatív forgalmazási rendszer, de egyelőre az még messze van. Csak az a biztos, hogy a 3D-s (halivudi) szuperprodukciók a jövőben is ott lesznek a mozikban.

John Quentin · http://johnquentin.blog.hu/ 2009.10.22. 12:24:40

@[bs]: Nem kekeckedésből írtam, hanem buzdításnak. Szerintem, olyan béna dolgokat állít Bardosh, amit bátran lehetett volna kommentálni, így a szimpla beszámolóból vitaindítót csinálni. (Mert miért is van itt ez a beszólás lehetőség?)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.10.23. 11:03:24

@bobbyperu: Inkább arról van szó, hogy elvált a szar a májtól: a művészet és a piac két tökéletesen különböző dolog.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.10.23. 11:11:36

@efes: Mondom rá az ezerszer idézett példát: Van Gogh is csak egyetlen képet adott el életében... Nem kell lefikázni a művészi indíttatásból készült filmeket, melyeknek - sarkítva fogalmazva - akár még az is jelenthet egyféle értéket, ha csak kevés, de értő közönség nézi azt meg. Ez viszont nem működhet piaci alapon, ez tiszta sor. A digitális filmtechnika erre lehet orvosság. Én is a hajam tépem, amikor bevett (értsd: bevett :) filmművészek kardoskodnak a már a baromi drága 35 mm mellett, ahelyett, hogy példát vennének mondjuk a festőművészekről, akik pénz híján, adott esetben az alkotás technológiai metódusain változtatnak - más, kevesebb festék, kisebb vászon, stb., stb. Mindig eszembe jut szegény Kaposi Tamás, aki saját lepedőjére festett, amikor nem volt mire, vagy Menyhárt Menyus Tamás, aki saját lakásának (sőt, talán albérletének) falára festett, jobb híján. Ez a korszak jött most el az önmegvalósító filmművészeknek is.