Ami a Becstelen Brigantyk-kritikákból kimaradt

2009. október 07. 15:20 - Baski Sándor

A bosszú mellékíze

Másfél hónappal a bemutató után nyugodtan kijelenthető: a Becstelen Brigantyk egyöntetű sikert aratott, nemcsak a Tarantino-filmek viszonylatában, de általában véve is jól teljesített a mozipénztáraknál; nálunk épp a múlt héten lépte át a 200 ezres határt. Ami a kritikusokat illeti, a többségnek tetszett, bár sokan kifogásolták azt, ahogyan QT a háború témájához nyúl. A Népszabadság szerzője szerint a rendező „láthatóan nem akar mondani semmit a háborúról, a zsidókérdésről, a nácikról, a filmkészítésről, nem akar a múltunk mélyére ásni, nem érdekli, hogy ebből mi lehetne érvényes ma – ez persze lehet erény, de itt most inkább lustaságnak tűnik”, és nagyjából ezt hozta fel vádpontként Vaskó Péter is a filmről folytatott rádiós vitában, kiegészítve azzal, hogy lehet ugyan viccelni is a témával, de „a II. Világháború olyan erős állítás, amit vagy parodizálni kell, vagy abszurdot tenni hozzá (…) itt ezt nem lehet megúszni.”

A kérdés tehát egyértelmű: „üzen-e” valamit a Becstelen Brigantyk, vagy csak szórakoztat? Mark Blankenship, a The Huffington Post bloggere szerint igen. Még augusztusban megfogalmazta a saját olvasatát, miután látta, hogy Rogert Ebertnek és a többi híres kritikusnak ez a megközelítés eszébe sem jutott. Becsülettel végigolvastam szinte minden magyar nyelven megjelent recenziót illetve elemzést, és úgy tűnik, a magyar kollégák sem figyeltek fel a filmnek erre az aspektusára. A tovább után erről lesz szó.


Kezdjük azzal az állítással, amivel valószínűleg a film minden nézője egyetért: a Becstelen Brigantyk vérbeli bosszúfantázia, a rendező életművében végig jelenlévő bosszútematika következetes folytatása – többek közt ezért hasonlítják sokan (mint Vaskó az említett rádiós vitában vagy Gyenge Zsolt a Filmvilágos kritikájában) a Kill Billhez. Csakhogy. A Kill Billben a bosszú egy jól megérdemelt dicsőséges-diadalmas aktus, a Menyasszony jogos elégtételt nyer a film végén, a néző így rossz érzések nélkül állhat fel a (mozi)fotelből. A Brigantyk esetében azonban ennél jóval komplikáltabb a dolog. Nem csak arról van szó, hogy a bosszú itt felemészti a bosszúállókat – Shoshanna és a két Briganti is az áldozataikkal együtt hal meg –, vagy, hogy módszereiket tekintve sokszor ők sem tűnnek különbnek a náciknál, hanem, hogy Tarantino itt a filmjének nézőit is ravaszul csőbe húzza.

Ha szimpla vágybeteljesítésben utazna, akkor egyszerű lenne a képlet: a(z amerikai) zsidó katonák szimbolikusan újraírják a történelmet, a Film bosszút áll a Történelmen, nem csak a náci vezérkar, de maga Hitler is (!) elpusztul. A film nézői – kivéve a nácikkal szimpatizálók – boldogan tapsolhatnak, mindenki elégedett. Az öröm mégsem teljesen felhőtlen, mintha maradna bennünk némi lelkiismeret-furdalás is. Vajon miért?


Blankenship szerint finálébeli mozielőadás a kulcsjelenet. Tarantino először megmutatja a háborús propagandafilmet néző náci fejeseket, akik vidáman tapsikolnak minden alkalommal, amikor Zoller agyonlő egy ellenséges katonát a vásznon. Mi nézők, amellett, hogy nyilván nevetünk a groteszkre vett Hitleren és Göbbelsen, természetszerűen undorodunk ettől a beteges náci bagázstól, akik élvezetet lelnek a lemészárolt ellen látványában. Mi történik ezután? A mozi lángba borul, a tömeggyilkos nácik menekülni kezdenek, a két Briganti pedig az erkélyről lövi őket, miközben Hitlerbe és a haverjaiba is beleeresztenek néhány tárat. Beteljesedik tehát a bosszúfantázia, a nácik azt kapják, amit megérdemeltek, a nézők örülnek, a vérmesebbek akár tapsolnak és füttyögnek is. Pont, mint a nácik egy perccel korábban, akik szintúgy a kényelmes moziszékben ülve élvezték a legyilkolt ellenfelek látványát.


Ez az, ami miatt – Blankenship szerint – a Becstelen Brigantyk több mint szimpla „kóser pornó”. „A film, ami képes egy efféle párhuzamot felállítani, több mint műfaji hommage-ok és akciójelenetek együttese: azt érzékelteti nagyon okosan, hogy milyen hatással van ránk a nyájszellem, függetlenül attól, melyik oldalon is állunk.”
 

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr191434072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szehit 2009.10.07. 16:46:04

Ez egy ragyogo meglatas!

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.10.07. 20:24:03

Annak, aki nem olvassa a Filmvilág fórumát, idézném ejropalepkével folytatott diskurzusom, mert nagyon is idekapcsolódik, főleg, hogy kvázi az ő egyik bejegyzése miatt született meg ez a cikk. Ezt írta elsőként:

"Megértettem saját magamon, miként működik a népmese. Roppant egyszerű, még csak nem is én fedeztem fel, azonban csak most tapasztaltam meg a saját bőrömön: vágyteljesítő hatása elementárisan felszabadító érzéssel tölti el a befogadót."

Most pedig ezt:

"Többször tűnődtem azon, hogy vajon nem deformálódik-e azok személyisége valamelyest, akik a Wiesenthal-féle csoport munkájában, a náciüldözésben részt vesznek. Nem mintha egy szemernyi kétség férhetne hozzá, hogy erkölcsileg teljesen jogos a ténykedésük, mert hiszen attól, hogy sok év telt el a bűntett óta, meg az illető náci joviális öregúr a mitsem sejtő (?) környezete számára, attól még az egykor elkövetett gyilkosságok elévülhetetlenül gaztettek.
Azonban az egyén szempontjából talán mégis aggályos - gondoltam én -, hogy az élete centrumában a bosszú van.
Épp a napokban egy beszélgetés során felhoztam a fenn említett aggályomat, mire beszélgetőtársam azt mondta, hogy ebben az esetben nem a személyes bosszú munkál, hanem a jogos számonkérés. Őszintén szólva akkor nem győzött meg az érvelés, de most visszagondolva, kiegészítem ismerősöm megkezdett gondolatmenetét.
Mert milyen annak a világnak az erkölcsi állapota, amelyben a náci bűntettek megtorlatlanul maradnak, a hajdani elkövetők békésen élhetik mindennapjaikat, hiszen bízhatnak benne, hogy a számonkérés elmarad?
Wiesenthal és munkatársai az efféle moralitást vesztett világ ellen küzdöttek, küzdenek.
Összemosni az áldozatok halálát a gyilkosok halálával, egy nevezőre hozni a két "oldalt" - habár lehetséges, hogy semmilyen morális megfontolás téged nem vezérelt - , erkölcsi úttévesztés.
A nyájszellemnek ehhez kurvára nincs köze.
Igaz, nagyon nem mindegy, hogy az elkapott nácit megskalpolják, vagy bíróság előtt kell számot adnia a tetteiről.
Viszont abban a helyzetben, amikor a náci törvények, az amoralitás ülte torát (lefordulok a székről, de mit tegyek, ez tolult az ujjaim alá), miféle bíróságban lehetett reménykedni?
Vannak helyzetek, amikor a mindenáron való pacifizmus maga az öngyilkosság, és valahogy az utolsó világháború gyanúm szerint ilyesféle helyzet volt."

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.10.07. 20:25:16

@[bs]: a válaszom:

Kár, hogy félreértetted a cikket. Senki nem akarja összemosni az áldozatokat a gyilkosokkal, itt nem nácikról vagy zsidókról van szó, nem igazságról, a számonkérés jogosságáról, hanem a LÁTVÁNYRÓL, arról, hogy a vérontás, amely az egyik pillanatban gusztustalan látvány, hogyan válhat pillanatokkal később a kielégülés forrásává ugyanannak a nézőnek, úgy, hogy ez nem is tudatosul benne, csak legfeljebb utólag.
De elfogadom, hogy mindez mentalitás kérdése is lehet. Amerikában a kivégzéseken rendszeresen megjelennek az áldozatok családtagjai, hogy végignézzék az ítélet végrehajtását. Személy szerint én nem tudom elképzelni, hogy nekem egy emberi lény halálának látványa bármiféle kielégülést okozzon, és ez független attól, hogy mit követett el. Ha az újságban olvasom, hogy XY tömeggyilkost kivégezték, akkor valószínűleg azt mondom, oké, megérdemelte, de végignézni egészen más dolog. (Az idézett cikk szerzője is ilyesmit ír: "That's not a pleasant thing to think about, but that's the point. Why should it be easy to cheer for another person's death, no matter how wicked they are? When we celebrate death, who have we become?") Ugyanez vonatkozik a fikcióra is: ha valakinek lefűrészelik a lábát (Audition) vagy beverik a koponyáját egy üveggel (A faun labirintusa), akkor összerezzenek, függetlenül attól, hogy mennyire gonosz az illető, akivel ez történik. Maga a nyers látvány hat, az absztrakció később jön.

A "nyájszellem" kifejezésen sokat gondolkodtam, lehet, hogy nem a legjobb választás volt, de az eredetit nehéz lefordítani, körülírni könnyebb lenne (talán azt kellett volna). A "hive minds"kifejezésről van szó, ami a wiki szerint a pszichológiában jelentheti a "központi tudatosságot", a konformitást vagy a csoportgondolkodást, tehát akár pozitív jelentése is lehet. Itt kábé arra az állapotra utalhat, amelyben egy közösség tagjai kollektíven lépnek fel egy (akár jogos) sérelem érdekében, amikor is a hétköznapokban megengedhetetlen tettek (pl. gyilkosság) is megengedhetővé válnak (lásd: lincselések)

Real013GSF 2009.10.08. 15:21:22

Túl van magyarázva a film, de attól még kurvajó.

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2009.10.08. 16:09:20

Hátrálnék időben egy lépést: a tömeggel való azonosulásra-azonosításra a másik oldalt illetően is történik kísérlet. Nézői pozíciódnál fogva ugyanis kénytelen vagy a náci mozinézőkkel együtt félni, amikor a lángoló filmbéli vászon szinte 1:1 arányban tölti be a valós mozivásznat. (Nekem legalábbis átfutott az agyamon, hogy ugyan nyitva van-e a teremajtó...)

Ilyenformán, ha kizárólagos, a bosszúfantázia minősítéssel is vitáznék. Az azonosulás és az empátia minimum bipoláris ebben a filmben, és talán ezért az a leheletnyi lelkiismeret-furdalás.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.10.08. 16:49:53

@Pikszi: Nem rossz gondolat, de ha jól emlékszem, a a menekülő nácikat végig felülnézetben látjuk, a Brigantik szemszögéből. Ha QT azt akarta volna, hogy komolyabban beleéljük magunkat a nácik helyébe, akkor a földszintről, sok közelivel, a náci arcokat személyesebbé téve mutatta volna meg a zűrzavart és a káoszt.

A cikk egyébként épp arról szól, hogy a film nem egyszerű bosszúfantázia, noha a legtöbb néző és kritikus szerint az -- lehet, hogy én voltam félreérthető.

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2009.10.08. 20:01:01

@[bs]: Bár én másképp emlékszem (talán újra kéne néznem?), az osztozás a rémületben szerintem perspektívától függetlenül lehetséges, pusztán a "moziban nézem, hogy lángol a mozi" effektus miatt.
Nem tudom, a rendező mit akart, de jobban is izgat a film működése, mint bármilyen szándékolt alkotói üzenet.
És: akarom mondani, én IS vitázom a bosszúfantázia-minősítéssel.

Styxx 2009.10.09. 14:35:10

Ami nekem tetszett a filmben, QT szokásos csemegézése B és egyéb kategóriás előzményekből (persze lehet, hogy belemagyarázás):

1/Landa a francia paraszt kihallgatásán az udvarias, ám szószátyár melléfecsegéssel és a szerénységgel leplezett mesterdetektívi géniuszával tiszta Colombo

2/Szintén a kezdő jelenetben Landa tanmeséje (patkány vs mókus), azaz a zsidókat lehet, hogy racionális ok nélkül utáljuk (course, már aki) az atavisztikus, zsigeri rasszizmus príma kis összefoglalója

3/ Az európaiak elnagyolt kultúrfölénye a jenkik felett (bárcsak olyan szinten beszélnénk nyelveket:-))

4/ Utalás a Tavasz 17 pillanatára (Hugo Stiglitz, muhaha:-))

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Én a végét visszatereltem volna a racionalitás vizére, olyan mókásan-szappanoperásan. Sztálin másnaposan ébred a dácsájában és az üres vodkás üvegekre bámulva hitetlenkedve vigyorog bizarr álmán.

keresztesgergo 2009.10.10. 02:26:13

én ezt az olvasatot képviseltem már augusztusban a prae.hu-n. Lásd az első kommentet. :)

www.prae.hu/prae/forum.php?tid=17289#forumPostsStart

keresztesgergo 2009.10.10. 02:35:32

ja, és a kérdés magyar recepciótörténetéhez annyi még hozzátartozik, hogy a film.hu-s varró cikk is a mozis-jelenetet emeli ki mint az egyik legerősebb szerzői/önreflexív motívumot, csak nincs ott ez még nincs kibontva...

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.10.10. 12:53:08

@Styxx: Apró korrekció: Hugo Stiglitz-nek semmi köze A tavasz 17 pillanatához (amit sztem QT nem is ismer), ez egy népszerű mexikói (igen) színész neve, aki pl. cápás horrorokban szerepelt:

en.wikipedia.org/wiki/Hugo_Stiglitz

Tarantino szimplán lenyúlta a nevét a filmhez, mint pl. Ed(wige) Fenech-ét, Antonio Margheritiét stb.

Styxx 2009.10.10. 23:12:40

@Orosdy Dániel: ksz. De lehet, hogy mégis ismeri és 2 in 1? Olyan jólesik belemagyarázni:-)

ricardo montelban 2009.10.11. 08:30:58

@Styxx: nem Columbo az, illetve csak annyira, mint amennyire Columbo Sherlock Holmes. Landa semmi más, mint egy sötétre pácolt, pipás úriember a Baker streetről.

Styxx 2009.10.12. 15:31:17

@ricardo montelban:
Így is mondhatjuk. Valahol Columbonak is előképe Scherlock, mint a Megváltónak Keresztelő Szent János. nekem Columbo ugrott be róla, de így a míves porcelán pipát újraértelmezve, mondasz valamit:-)