Próbaidő

2009. szeptember 22. 08:25 - Orosdy Dániel

Tarantino nyomában - 9.

Próbaidő; Visszaesők; Kiszámított percek (Straight Time, 1978) Rendezte: Ulu Grosbard. Írta: Edward Bunker regénye alapján Alvin Sargent, Edward Bunker és Jeffrey Boam, valamint Michael Mann, Nancy Dowd (stáblistán nem jelölve). Szereplők: Dustin Hoffman (Max Dembo), Theresa Russell (Jenny Mercer), M. Emmett Walsh (Earl Frank), Gary Busey (Willy Darin), Harry Dean Stanton (Jerry Schue), Kathy Bates (Selma Darin), Edward Bunker (Mickey).

Utazók, útra fel!Mit kell tudni róla?

A Próbaidő Dustin Hoffman bemutatkozó rendezése – lett volna, ha nem adja fel a küzdelmet már a forgatás idején, néhány nap elteltével. A sokat dédelgetett projekt így az inkább színházi rendezőként ismert Ulu Grosbard kezei között kötött ki, aki korábban a Who Is Harry Kellerman and Why Is He Saying Those Terrible Things About Me? című mozin dolgozott a sztárral. A film alapjául szolgáló mű, Edward Bunker A vadállatban is van szánalom című regénye a modern amerikai bűnügyi próza kimagasló alkotása, már a megjelenésekor nagy figyelmet keltett. A forgatókönyvön a szerző mellett többen dolgoztak, így az utóbb rendezőként bizonyító Michael Mann (Szemtől szemben) is, aki állítólag egymaga végezte a munka dandárját, ennek ellenére még a stáblistára sem került fel.
A Próbaidőt mintha átok sújtotta volna: problémás volt az előkészítés (ezért dolgoztak annyian a történeten), a forgatás (amely Grosbard és Hoffman barátságának végéhez vezetett) és az utómunka (Hoffman nem kapta meg a végső vágás jogát, ezért beperelte a stúdiót). Mindezért kárpótolhatta volna az alkotókat a kedvező fogadtatás, ám ez is elmaradt. A nézők nem hagytak sok pénzt a kasszáknál, a kritikusokat szintén nem érdekelte különösebben a film, legfeljebb az alakításokat méltatták.

Egy táska rejtélyes fényeiMiről szól?

Max Dembo (Dustin Hoffman) hosszú évek elteltével végre szabadlábra kerül, és esze ágában sincs visszajuttatnia magát a börtönbe. Állást vállal, összejön egy lánnyal (Theresa Russell), de valami mégsem stimmel. Talán a társadalom nem akarja visszafogadni, talán vele van a gond, mindenesetre egy idő után minden rosszra fordul, és Dembo újra közel érezheti magát a cella hűvöséhez. Ahogy sorra előkerülnek a régi haverok és szaporodnak a megaláztatások, egyre nagyobb a kísértés, s a volt fegyencnél lassan elszakad a cérna: rátámad a felügyelő tisztjére és visszatér a bűnözéshez. Egy balul sikerült ékszerrablás után, amikor már minden kapcsolatát elvesztette a „civil” világgal (beleértve a barátnőjét is), már csak abban lehet biztos, hogy újra el fogják kapni.






Apró különbségek
Hol jön QT a képbe?

A Kutyaszorítóban színészi gárdájában csak egy kakukktojás volt, bizonyos Eddie Bunker, aki ugyan „címszereplő”, de nyilvánvalóan sem a színészlegenda-, sem az ifjú titán-skatulyába nem fér bele. Tarantino túl tudatosan építi fel a filmjeit ahhoz, hogy ez a szinte ismeretlen, amatőrnek tűnő figura csak úgy véletlenül megkaphassa Mr. Kék szerepét, ami persze még nem magyarázza meg a jelenlétét. Ma már tudjuk, Bunker elsősorban nem filmszínészi érdemei miatt lett tartálykutya (bár nem egy ismert moziban kapott szerepet korábban), hanem mert élő legenda volt bűnözőként, íróként egyaránt (utóbbi minőségben maga James Ellroy sorolja a legnagyobbak közé).


Bunker legkomolyabb fegyverténye első, önéletrajzi ihletésű regénye, amelynek feldolgozása, a Próbaidő QT egyik kedvenc filmje. Többek között ezt a mozit nézette meg a Jackie Brown operatőrével, és innen kölcsönzött hangulati elemeket a Kutyaszorítóbanhoz (ez különösen a raktáron kívül játszódó részeknél érezhető), egy-két mellékes apróság mellett (pl. a halállal végződő ékszerrablás motívuma, Mr. Szőke háttértörténete).






Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…?
Hommage, „lopás”, vagy valami más?

A legrosszabb esetben is csak hommage, méghozzá a legkorrektebb fajtából. Tarantino tulajdonképpen konkrétan semmit nem emelt át a Próbaidőből sem a Kutyaszorítóbanba, sem a Jackie Brownba, csak rájátszott annak hangulatára, viszont ennek fejében a debütjében szerepet adott az egyik alkotónak (Bunker) és a stáblistán köszönetet mondott egy másiknak (Grosbard, aki a Sundance workshopján szakmai tanácsokkal is ellátta az ifjú tehetséget, többek között a gyémántkereskedelem egyes kérdéseivel kapcsolatban).






Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!
Verdikt

A Próbaidő nagyon jó, de nem fontos alkotás, és igazi remekműnek is csak nagy jóakarattal nevezhető. Az alapötlet érdekes, a hangulat és a képi világ meggyőző, a színészek tehetségesek, de a sztori valahogy nem áll össze, a sok jó jelenet ellenére maga a történet egyre jobban szétesik a befejezéshez közeledve. QT gyakran emlegeti szeretetettel ezt a mozit, szívesen terjeszti jó hírét, ami bizony rá is fér. Kár lett volna, ha a Próbaidő teljesen eltűnik a süllyesztőben, annál jóval értékesebb, de valószínűleg nem sokan vennék észre a hiányát, és keveseknek jut majd eszébe lopással vádolni Tarantinót a megtekintése után. Ebben az esetben ő kivételesen egyértelműen a jó fiú szerepében tetszeleghet: sokat tett azért, hogy a nagyközönség újra felfedezzen egy túl hamar leírt filmet, és ezt elsősorban nem azzal érte el, hogy lemásolta a használható ötleteit. Az itthon több címen is ismert, néha tévében is játszott Próbaidő megtekintése mindettől függetlenül kifejezetten ajánlott.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1001397695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

droidkiller 2009.09.23. 15:16:46

köszi a cikket, már töltö... izé rendelem is meg a dvd-t :)

droidkiller 2009.09.23. 15:20:27

Eddie Bunkertől nem jelent meg valami magyarul? mintha láttam volna a libriben valamit tőle, de lehet hogy rosszul emlékszem

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.09.23. 15:59:46

A regény, amin a Bűnidő alapul (No Beast so fierce - A vadállatban is van szánalom), megjelent nemrég a Cartaphilus gondozásában.