Moziklip 7.: Bennett Miller

2009. augusztus 28. 11:20 - klág

Privátfilm

Bennett Miller sem az a kifejezett túlbuzgó szerző, eddig rendezett egy dokumentumfilmet Speed Levitchről (Levitch egy new yorki urbánus legenda, aki látta Linklater zseniális Waking Life-ját, az biztos emlékszik a torzonborz megmondóemberre, aki Lorcát idézget) és egy visszafogott kvázi-életrajzi filmet Capotéről. A legprominensebb szereplése - az Oscar-ceremónián tett látogatásától eltekintve - az volt, amikor a Felkoppintva DVD egyik extrájában eljátssza, ahogy Judd Apatow helyére beugrik megrendezni egy jelenetet. És persze jól kioktatja Apatow-t a filmkészítésről, plánozásról, míg a bromance rendező el nem küldi a francba. A Cruise-t nem láttam, a Capote pedig nekem túl steril és analitikus volt, hogy bármilyen módon élvezni tudjam - viszont Boby Dylan, When The Deal Goes Down című számának készített klipjét belengi valami keserédes gyönyörűség. Lehet, hogy a szupernyolcas felvételekből kifolyólag, vagy a korszaknak választott "amerikai aranykor" miatt. Vagy egyszerűen csak jó nézni Scarlett Johanssont, ahogy úgy viselkedik, mint egy átlag szöszke, aki meglátogatja a családját.

 

Sokaknak mondtam már, de most a világnak is továbbítom: az elmúlt néhány év legjobb műsora a magyar televíziózásban a Privát Filmmúzeum. Persze, a Filmmúzeum nagyrészt helykitöltésből választotta, de mégis tartalmasabb az Akváriumnál, a minimáltechnóra és elektropopra (esetenként más filmek zenéjére) vágott archív felvételek egyrészt anakronizmusukból következően új minőséget hoznak létre, másrészt pedig egyszerűen csak hatásosan mutatnak be egy már rég eltűnt világot. A When The Deal Goes Down is ugyanezen okokból működik: a jelenkorban készült, de részletgazdagon mutat be egy világot, ami ötven éve létezett; egy mai sztárszínésznő játszik benne, de archaikus eszközre forgatták. És akkor még nem is említettük meg Bob Dylan hangját, ami egy világot volt képes megmozgatni negyven évvel ezelőtt, és most ez a pár évtized keserűsége szól a hangjából. Miller ezt a keserűséget képes a technikájával nosztalgiával keverni, és ezért lesz eszköztelensége ellenére a When The Deal Goes Down érzelmes, megható és valahol nagyon-nagyon szomorú.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr591343814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.08.28. 13:29:52

Egy kérdés: a Capote miért "kvázi-életrajzi"? Nem kötekedni akarok (nem is láttam a filmet), de ha tényleg Gerald Clarke könyvéből készült (amit viszont olvastam), akkor egyértelműen életrajzinak kéne lennie...

klág 2009.08.28. 13:34:03

azért mert nem teljes életrajz, én nem látom benne az ívet, csak a fordulópontot (a Hidegvérrel megírása, hatása rá).

és mert kábé olyan izgalmas film mint egy rádiójáték, és oda akartam szurkálni, mert egy szemét vagyok :D

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.08.28. 13:36:48

"Vagy egyszerűen csak jó nézni Scarlett Johanssont, ahogy"

Pontosítanék: Scarlett Johanssont mindig jó nézni. :)

klág 2009.08.28. 13:38:33

@[bs]: na, tudtam, hogy ráugrasz Scarletre :D

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.08.28. 19:04:07

Sanyinak teljesen igaza van, és Scarlettre magam is ráugranék. :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.08.28. 19:06:16

Egyébként a filmtől teljesen függetlenül Clarke könyve meglepően jó volt, gyakorlatilag jobban lekötött, mint Capote regényei.

mapadu 2009.08.30. 18:33:05

Nagyon hangulatos klip lett! a régies hatás kizárólag a super8 miatt lehet, vagy a nyersanyagtól is függ ez a dolog? tudja valaki?

klág 2009.08.30. 18:37:27

a szuper8 (azaz 8 mm keskeny film) a nyersanyag jelen esetben.

en.wikipedia.org/wiki/Super_8_mm_film

nem tudom, hogy ezután kellett-e egyáltalán utómunkával öregíteni, szerintem hozzá sem kellett nyúlni.