Filmvilág blog

Tarantino nyomában - 4.

A zsoldos

2009. augusztus 18. - P. Szabó Dénes

A zsoldos (Il Mercenario, The Mercenary, 1966). Rendezte: Sergio Corbucci. Írta: Giorgio Arlorio, Adriano Bolzoni, Sergio Corbucci, Franco Solinas, Sergio Spina, Luciano Vincenzoni. Szereplők: Franco Nero (Sergei Kowalski), Jack Palance (Curly), Tony Musante (Paco Roman), Giovanni Ralli (Columba). 110 perc. 


Utazók, útra fel!Mit kell tudni róla?

Bár Sergio Corbucci számos műfajban kipróbálta magát, rendezett történelmi filmet, politikai thrillert és vígjátékot, mégis a spagetti-westernnel vált igazán ismerté. Az olasz direktor a zsáner erőszakosabbik, korántsem vérszegény vonulatát képviseli, nem elégszik meg a pisztolypárbajokkal, alkotásaiban a dinamitrudaktól kezdve a baltán át a géppuskáig mindent felhasznál, hogy pörgős összecsapásokban gazdag jelenetekkel szórakoztassa akcióra éhes közönségét. Híressé az 1966-os, Franco Nero főszereplésével készült Django tette, melyben egy, a meggyilkolt feleségéért vériszamos bosszúhadjáratot indító férfi kálváriáját követte végig. A két esztendővel későbbi Il Mercenario (A zsoldos) már a zapata western műfajához tartozik, azaz egy politikai kontextusba helyezett vadnyugati történetet mesél el.


Egy táska rejtélyes fényei
Miről szól?

Szergej Kowalski (Franco Nero), lengyel zsoldos megbízást kap a mexikói Garcia testvérektől, hogy ezüst készleteiket jutassa át Sierra Palóból az Egyesült Államokba, ugyanis Mexikóban küszöbön a forradalom, és vagyonukat biztonságban szeretnék tudni. A bérenc azonban a helyszínre érkezve azzal szembesül, hogy a várost Paco Roman (Tony Musante), egy forradalmi terveket szövő mexikói és csapata kifosztotta. Kowalski csatlakozik a fegyveres bandához (természetesen busás haszonért), és besegít a felszabadítási akcióba. Nyomukban van azonban Paco volt főnöke, Alfonso Garcia generális (Eduardo Fajardo), és a keménykezű Curly (Jack Palance).

Apró különbségek
Hol jön QT a képbe?

Tarantino híres arról, hogy kitűnő érzékkel választ filmjei jeleneteihez passzoló dallamokat. A Kill Bill második részében Beatrix Kiddo élve eltemetéséhez, és a fakoporsóból való kiszabadulásához Corbucci tárgyalt westernjéből Ennio Morricone méltóságteljes L’Arena című szerzeményét emeli át. Továbbá a Menyasszony halállistája és Kowalski egy bankrabláshoz készített öt pontos jegyzetének külalakja teljesen megegyezik, ráadásul mindkettőn kétszer van aláhúzva az utolsó tétel (Bill -- bank). 


Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…?Hommage, „lopás”, vagy valami más?

QT köztudottan rajong az italowesternekért, a filmtörténelem legnagyobb műfajának tartja őket. Corbucci munkáit és Morricone zenéjét pedig különösképpen nagyra értéli, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy A zsoldos mellett az olasz westernmester indiános Navajo Joe-jából további két Morricone számot használt fel a Kill Bill második részében. A film- és zenebolond rendező mentségére szolgál, hogy az aláfestő dallamokat a nagyközönség számára kevésbé ismert művekből válogatja össze, ráadásul azokat az eredeti kontextusuktól eltérő jelenetekhez és más helyszínekhez társítja. Ez történik a L’Arenával is, amely A zsoldosban többnyire lovaglós és párbaj jeleneteknél, tágas terekben, míg a Kill Billben, épp ellekezőleg, egy szűknél is szűkebb környezetben, történetesen egy koporsóban játszódó jelenet alatt erősíti a film hangulatát.


Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin!
Verdikt

Tarantinóra a Kill Bill második volumenének megálmodásában vélhetően hatással lehetett Corbucci stílusa a véres leszámolásokat és a kölcsönzött zenét illetően. A zsoldos azonban a Kill Billhez fűződő kapcsolatától függetlenül, önmagában is megállja a helyét, erőssége kétségkívül a humoros karaktereknek és a jól megválasztott színészeknek köszönhető. Tony Musante hatalmas beleéléssel hozza a széles vigyorú, kispályás banditából tettre kész forradalmárrá avanzsáló Pacót, Jack Palance maga a megátalkodott gonosz, míg Franco Nero, ahogy azt tőle a Djangóban és a Campañerosban (Egy kincskereső Mexikóban) is láthattuk, eszelős módjára szedi géppuskájával az áldozatait. Ezek után nem is kérdés, hogy a keményebb spagetti-westernek kedvelőinek és a Morricone-zenék szerelmeseinek Corbucci alkotása kötelezően ajánlott tétel.  
 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr741316657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

magyarhangja 2009.08.18. 11:33:13

Na és hol lehet ezt látni? Gondolom itthon nem adta ki senki.

P. Szabó Dénes 2009.08.18. 13:36:02

A kérdésedre privátban küldök üzenetet.

2009.08.18. 14:22:23

Ezaz, kiváló cikk, köszönjük szépen! Nagyon tetszett. :)

manuva 2010.04.27. 10:24:13

Jack Palance-t a City Slickers-ben is Curly-nek hívják.

P. Szabó Dénes 2010.04.27. 11:54:49

Hm, ez egy ritkaságszámba menő megfigyelés. :)

Silenzio 2010.06.18. 19:41:32

A Djangóban valóban utalnak halott feleségre, de bosszúhadjárat? Ez kissé erős. A film még közvetett módon sem mutat kapcsolatot az antagonisták és a feleség halála közt. A Terence Hill-es "prequel"-t meg ne vegyük ide. Amúgy most nézem a Mercenary-t, eddig kiváló.
süti beállítások módosítása