Kinek van szüksége kritikusokra?

2009. június 16. 08:01 - Baski Sándor

Kérdések

Ezt a kérdést tette fel pár hónapja a címlapján a brit Sight & Sound, és nem ők az egyetlenek, akik nyilvános önmarcangolásba kezdtek. Az angolszász nyomtatott sajtó egyre hangosabban agonizál, azok a lapok, amelyek még nem szűntek meg, leépítésekre kényszerülnek, a (film)kritikusok pedig mindenhol az elsők között kerülnek lapátra. Az okok nem csupán gazdasági természetűek, Nick James, a Sight & Sound főszerkesztője szerint a hivatásos filmkritikusok elvesztették korábbi presztízsüket. Régebben előfordult, hogy egy kritika hatására tömegek indultak a moziba, vagy épp maradtak távol, míg ma már sokszor sajtóvetítéseket sem tartanak a forgalmazók. Vagy azt gondolják, hogy a filmnek elég erős a marketingje ahhoz, hogy dicsérő kritikák nélkül is tóduljanak rá a nézők, vagy azt, hogy a közönséget úgysem érdekli a hivatásos kritikusok véleménye.

Eközben persze szó sincs arról, hogy kevesebb filmes írás születne: blogok ezrei ontják a témába vágó posztokat, ami James szerint (is) üdvös dolog ugyan, de ennek természetes következménye, hogy a kritikusi hivatás státusza lecsökkent. Ennek persze más oka is van, jelesül a marketing térnyerése. A nyomtatott lapok egyre kevesebb hirdetési bevételből kénytelenek gazdálkodni, épp ezért sokszor inkább kritikának álcázott ajánlót közölnek az adott filmről, hogy el ne veszítsék a lapban hirdető forgalmazók jóindulatát. Ugyanezt megteszik pusztán lustaságból is: kényelmesebb készen kapott sajtóanyagokat, sztárpletykákat, mint olyan írásokat közölni, amelyek esetleg megosztanák a közönséget.

Rogert Ebert is a marketinget kárhoztatja „Halál a filmkritikusokra! Éljen a celebkultusz!”-című cikkében. Itt éppen azon háborog, hogy az AP (Associated Press) hírügynökség 500-szavas limitet szabott a szórakoztatás és kultúra területén munkálkodó szerzőinek, ráadásul azt „kérte”, hogy a hírességekkel kapcsolatos érdekességekre fókuszáljanak, mert az a megrendelőiket jobban érdekli. Az újságok, ha túl akarnak élni, bulvárosodni kényszerülnek. Ebert szerint ennek az a következménye, hogy a „celebkultúra infantilizál minket. Arra vagyunk kondicionálva, hogy ne gondolkozzunk. Itt nem a filmkritikusok eltűnéséről van szó, hanem annak az intelligens és kíváncsi olvasóközönségnek a haláláról, amelyet érdekelnek a lényeges dolgok és képes kritikusan gondolkozni… A hírek még mindig nagyok. Az újság az, ami kisebb lett.”

Mi a helyzet nálunk? A hivatásos kritikusok presztízse ugyanúgy megkopott, ez különösebb oknyomozás nélkül is nyilvánvaló, a MUOSZ Filmkritikus Szakosztályának tavalyi vitájából pedig az derült ki, hogy a hazai kollégák is az elbulvárosodást tartják a legnagyobb problémának. Úgy tűnik, mifelénk nem a kritikának álcázott PR-szövegek térnyerése a jellemző, hanem a „kattintékonyság uralma”. Könnyű lenne persze bűnbaknak kiáltani ki a netes médiumokat, csakhogy egyáltalán nem új jelenségről van szó. Graham Greene írta 1936-ban a Sight & Sound-ban: „Nem szabad, hogy egy művészeti kritikus gondolkodásmódját a gyors elragadtatások vezéreljék… Szerencséje van, ha egy évben két vagy három elismerésre méltó filmmel találkozik, de ha hétről hétre olyan elemzéseket közöl az aktuálisan népszerű filmekről, amelyek megmutatják hogy a forgatókönyvíró, a rendező vagy az operatőr miben hibázott, akkor először az olvasóit veszíti el, aztán az állását. Szórakoztatnia kell, és a legtöbb filmkritikus a legkönnyebb módszert választja: >>nagyot ír<<”.

A különbség az akkori és a mai viszonyok között talán csak annyi, hogy egy netre dolgozó kritikus vagy blogger a kattintások alapján pontosan fel tudja mérni, milyen hívószavakat kell elhelyeznie a szövegben a minél nagyobb olvasottság érdekében. A kérdés, hogy baj-e egyáltalán, ha egy kritikus az olvasók ízléséhez, elvárásaihoz idomul? Roger Ebert idéz egy esetet, amikor egy kollégájával a szerkesztő közölte: a kritikusnak „az olvasók ízlését kell tükröznie.” A válaszkérdés ez volt: „Ezek szerint egy étteremkritikusnak szeretnie kéne a McDonalds-ot?” A szerkesztő: „Természetesen”. Ebert más véleményen van: „egy nyomtatott lap filmkritikusának bátorítania kell a kritikus gondolkodást, bemutatnia az új jelenségeket, tekintettel lennie a helyi viszonyokra, túllépni a rajongóknak szánt magazinanyagokon, a társadalmi trendek meteorológusaként működni, tágabb kontextust beemelni, tanítani, informálni, szórakoztatni, inspirálni, bátorítani, felháborodni.”   

Ezekre akár egy blogger is képes lehet, kár lenne tehát kizárólag a „hírlapi kritika” és a netes kritika ellentétére kihegyezni a kérdést. A legnagyobb veszély inkább a nyájszellem, amely blogos berkekben és a filmfesztiválok sajtóvetítésein ugyanúgy hódít. Mike Goodridge a Screen Daily-ben Cannes kapcsán, Schubert Gusztáv pedig az idei Filmszemle apropóján, a Filmvilágban elemezte a jelenséget, ugyanarra jutva: a legrosszabb kritikusi reflex az, amikor csak végletekben tudunk gondolkozni.

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr961187945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zeneigéniusz 2009.06.16. 10:17:41

Igen, a bulvárosodás a legnagyobb gond - meg az, hogy elfogynak a szavak... inkább jó nagy pikáns kép és kész.

A legjobban a honi újságírásban a HVG-t tisztelem. Ők még mernek IGAZÁN kritizálni.

egy hozzászóló 2009.06.16. 10:26:57

Követi az ember a filmes híreket, megnézi az előzeteseket, majd ezek alapján eldönti, hogy megy-e moziba vagy sem. Mit érdekel engem, hogy xy-nak mi a véleménye?

Malachi 2009.06.16. 10:35:02

@egy hozzászóló: az előzetesek becsapnak, a hírek is csak a csillogást közvetítik. ez alapján könnyű árnyékra vetődni.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2009.06.16. 10:47:45

Én is összedobok néha valami irományt valami filmmel kapcsolatban, de szerintem egy fimrajongó nem egy kritika alapján fog elmenni a moziba. Elolvasom a kritikákat, de rohadtul nem változtat meg semmit, ha meg akarok nézni egy filmet, akkor megnézem.

egy hozzászóló 2009.06.16. 10:51:01

@Malachi: Háááát, vegyük Nikki Finke oldalát vagy a slashfilmet, nem nagyon szoktam ott csillogást látni, az előzetesek többségét pedig végig sem bírom nézni, így azért elég könnyű kiválasztani azt a pár filmet per év, amit megnézünk moziban.

Varjú · http://www.varj.freeblog.hu 2009.06.16. 10:54:38

Hehe... friss munkanélküli filmkritikusok gyalázzák a blogszcénát :D (Nem erre a posztra gondolok, hanem az idézetekre). Szerintem nyilvánvaló, hogy nem a bulvárosodás a lényeg. Anno, a papíralapú sajtóban választhattam filmenként két kritika közül (Filmvilág és Pesti Műsor), az első - hacsak nem voltam az adott film rajongója - túl hosszú volt, a másik meg túl rövid. Most online van filmenként magyarul 10 kritika, ha beszélek angolul, akkor meg 10.000. Elolvasok néhányat, ütköztetem a szempontokat, elmegyek a filmre. Utána megnézem, mely kritikusokkal passzolt a legjobban a véleményem. Teszt még párszor elismétel, utána mintavétel az adott kritikusokra leszűkít, voila, és soha nem ér csalódás. Személyre szabott szabadidő-tanácsadás - ez az, amit a papírsajtó soha nem fog tudni megcsinálni.

Elismerem, hogy ez a hozzáállás alapvetően arra szolgál, hogy jó filmeket nézzek, és nem arra, hogy beható információkhoz jussak a rendező előző filmjeiről, a forgatás körülményeiről, az irodalmi és filmes párhuzamokról stb., de - kövezzetek meg - ezek engem nem is érdekelnek. Én csak jó filmeket akarok nézni.

kaamir 2009.06.16. 10:59:43

Nagyon tetszenek Ebert szavai, jó lenne, ha sok kritikus megfogadná őket.
Sajnos a nagy filmes magazinok itthon teljesen átmentek búlvárba. Kétoldalas kép, és mellette egy egy-flekkes kritika (ami szépen szelíden húzza le a legnagyobb ócskaságot is, nehogy megsértődjön a forgalmazó).
Az meg h ki kritikus, nem azon múlik, h hol, milyen formában publikál, hanem h mit és hogyan ír. Sztem sok blogger van, aki különb kritikus, mint a "hivatásosak".

kompi · http://filmtrailer.hu 2009.06.16. 11:06:46

Én speciel örülök neki hogy a túlmisztifikált filmkritikusi szakmai presztizse leáldozóban van: Egy mozifilm - akárcsak egy könyv - mindenkinek egyénre szabott élményt jelent, nem tartom túl relevánsnak, hogy egy-egy bölcsész-beállítottságú ember szubjektív véleménye meghatározó tényező legyen abban,hogy mennyire élvezhető egy film. Jómagam már rég behatároltam magamnak azokat a BLOGokat, amelyek szerzőinek ízlése nagyjából az enyémnek felel meg, ha ők ajánlanak egy filmet, azt bátran megnézem, míg a neves kritikus magasztos írásait nagyívben (...)
A papíralakú sajtó pedig haldoklik - ezen lehet szomorkodni, de inkább - hozzátok hasonlóan - tovább kell lépni a nagyobb nyilvánosság felé.

kilobike 2009.06.16. 11:32:49

@Varjú: "Személyre szabott szabadidő-tanácsadás - ez az, amit a papírsajtó soha nem fog tudni megcsinálni. "
Erről van szó! A bulvárosodás már csak következménye a nyomtatott kritika haldoklásának.
Azért van itt egy két nem mellékes "hazai" vonatkozás.Mármint hogy a "jó filmek" fele, de lehet, hogy több, el sem jut a magyar mozikba (DVD-t,BD-t hagyjuk). Indiai, távol-keleti, ázsiai filmek között legalább olyan arányban vannak remek alkotások, mint a mainstream filmtermelő országok termékei között. Honnan értesülök ezekről? Filmblogok (magyar is van már jópár, akár specializálódva, lsd. Ázsiafilm.hu vagy asiafun.hu), filmekre szakosodott adatbázisok (IMDB), vagy akár direkt kritikákat megjelentető elektronikus sajtó (a magyar Mozinet.hu vagy a Rottentomatos) segít tájékozódni. Az elérhető oldalakból rövid idő alatt szelektálódik az a pár site, amit a filmrajongó látogatni fog, mert hitelesnek véli a szerző véleményét, vagy egyszerűen csak ez a legszimpatikusabb, itt található a legtöbb infó,stb. stb.
(Saját vélemény: minden filmet megnézni nem lehet, valahogy meg kell hozni a döntést, mi az ami egyáltalán további figyelmet érdemel. Ezekből kerül ki az a (nálam havi szinten) néhány alkotás, melyről úgy döntök, megnézem. A tévedés lehetősége kisebb, de még nem nulla - olyan nincs is - ezzel párhuzamosan kevesebb a TV ill. vászon (monitor?) előtt töltött idő is.Kisebb a lehetőség "beleszaladni" egy fércműbe (időrablás!), a személyreszabott szelekció működik.)
Ezzel együtt érdemes lenne kitérni a "bulvárosodó filmes sajtó" témakörhöz szorosan kapcsolódó "bulvárosodó filmipar" vizsgálatához. De ez már egy másik történet.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.06.16. 15:19:06

Egy érdekes adalék a poszthoz, Báron György a júliusi Filmvilágba írt egy cikket Truffaut kritikusi munkásságáról. Egy részlet belőle:

Szomorúan tapasztalja [Truffaut], hogy a hetvenes-nyolcvanas években a filmkritikusokat már nem a szenvedély, az elkötelezettség, a moziszerelem és a filmműveltség fűti; ezért nem bánja, hogy – mint írja – rendezőként átkerült a barikád másik oldalára. Keserűen idézi a hollywodi szólást: „Mindenkinek két szakmája van. Az egyik a sajátja, a másik a filmbírálat.” Bárkiből lehet filmkritikus, panaszolja, tizedannyit sem kell tudnia, mint az irodalom-, a zene- vagy a művészetkritikusnak: „A rendezőnek bele kelle törődnie abba, hogy olyanok ítélik meg a munkáját, akik soha nem láttak egyetlen Murnau-filmet sem”. Azok a lapszerkesztők, írja, akik mélységesen tisztelik a zene- vagy irodalomkritikusok véleményét, bármikor felelősségre vonhatják a filmbírálót, amiért letolt egy filmet, ami a feleségüknek tetszett.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.06.16. 18:26:17

Biztos, hogy a filmkritikus csak a (potenciális) nézőknek ír? És hogy az alapján kell dönteni a film megtekintéséről? És hogy a kritikusnak azt kell kitalálnia, mit gondol majd a közönség? Lehet szerepe egy kritikusnak abban, hogy egy alkotás/alkotó nem tűnik el a süllyesztőben, és még örömet okozhat olyan nézőnek is, aki egyébként sosem olvas filmről szóló írást? Roger Ebert vajon éhenhal, ha nem alkalmaznak hivatásos filmkritikust az amerikai lapok? Biztos, hogy egy "azonos érdeklődésű" blog mindig megalapozott kritikát közöl? Miért gondolja ma Magyarországon úgy néhány rendező, hogy a kritikust megfenyegetheti vagy lealázhatja, ha rosszat ír a filmjéről? Ha a közkedvelt mondás ("Kritikusnak még sosem állítottak szobrot.") igaz, miért van szobra a kritikusként is működő magyar íróknak-költőknek? Miért kommentel valaki egy blogon, ha nem érdekli mások véleménye? (...)
Nem állítom, hogy minden kérdésemre tudom a választ, de kb. ezek jutottak eszembe. :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.06.16. 19:23:04

Én filmkritikusként (bár jobban szeretem a filmes szakújságíró megjelölést) azt hiszem, hogy ma már igencsak kevés olyan film készül, melynek olyan nehéztüzérséggel lehetne nekimenni, mint amilyet B.Nagy-tól Almási Tamáson át Báronig tartó régi generáció(k) (és még néhány megveszekedett mai, ifjú követő) alkalmaz(ott). Egész egyszerűen a túlüzletiesedett filmgyártás nem tűr meg olyan szabad, egyéni művészi megfogalmazási módokat, melyhez megérné/nyílna mód méltóan mély, alapos elemzéseket készítenünk. Nincsenek mély filmek, melyről mély gondolkozhatnánk->Még Tarr Béla sem...:) Így marad a néhol sekélyesedő, néhol izzadságszagún felemelő, néhol bombasztikusan hatásvadász, vagy éppen szenzációhajhászón fikázó zsurnál-favágás. Ilyen értelemben (ma már) nem nagyon látom értelmét a klasszikus filmkritikának.

Bloggerként pedig azon vagyok, hogy olyan filmekre hívjam fel csekély olvasói táborom figyelmét, amelyet még mindig értékesnek gondolok, utána kíváncsian várom a véleményeket, vitákat. Próbálom ezeket olyan kontextusba helyezni, hogy könnyebbé tegyem a film befogadását, ha bonyolultabb témáról szól, már ahol erre van lehetőség, továbbá segítséget nyújtsak a nézőknek az alternatív filmdömpingben való böngészéshez. Információkat, érdekességeket, tudnivalókat közlök az adott fimről. Ezt az egész filmes blogolást valamiféle filmről való kommunikációnak, közös elmélkedésnek gondolom, nem pedig amolyan ex catedra észosztásnak, mint amilyennek ma már inkább tűnik a régi, Filmkultúrás, Filmvilágos filmkritika. A blogolás jó, kár hogy nem fizetnek érte.... :)))) Filmes szakújságírói tevékenységemben is inkább erre törekszem, mintegy megengedve, hogy a nézőnek is legyen lehetősége felfedezni valamit.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2009.06.16. 20:28:04

Mármint Almási Miklós, nem? Almási Tamás inkább rendezőként ismert. :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.06.16. 20:57:49

@Orosdy Dániel: Így van. A Miklósra gondoltam természetesen..:)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.06.16. 20:59:05

@efes: Ebből is látszik, hogy inkább foglalkoztatnak a filmesek, mint a kritikusok..:P

m_e_n_t_a 2009.06.29. 23:49:06

Valaki nem írt összefoglalót az aznap esti vitáról?

Bordwell nem úgy gyakorló kritikus, mint Ebert,
ezért ő így vág rendet:
www.filmtett.ro/cikk/878

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2009.06.30. 18:13:03

@m_e_n_t_a: Nem lett volna értelme: a moderátor csak egy kérdés erejéig foglalkozott a témával, utána teljesen másfelé terelte a beszélgetés irányát (a magyar film helyzete, fájlcserélőznek-e a kritikusok stb.)