Dillinger (1973)

2009. június 10. 08:03 - Orosdy Dániel

Tévéajánló

A harmincas évek elején egy öt ügynök életét követelő összecsapás után az FBI rááll John Dillingerre (Warren Oates). Melvin Purvis (Ben Johnson) és társai el is fogják, ám az egyre ismertebb és kedveltebb, az átlagemberek körében már-már Robin Hoodként tisztelt bankrabló egy rafinált húzásnak köszönhetően meglóg a börtönből: szappanból fabrikál magának pisztolyt, amit cipőkrémmel fest be sötét színűre. A szökést követően csatlakozik a bandájához, amelynek immár tagja Pretty Boy Floyd (Steve Kanaly) és a pszichopata Baby Face Nelson (Richard Dreyfuss) is. Dillinger és barátnője (Michelle Philips) próbálják folytatni korábbi életvitelüket, de Purvis egyre közelebb kerül hozzájuk, míg egy mozi előtt a sors utol nem éri a férfit. Árulója Anna Sage (Cloris Leachman), azaz „a vörös ruhás nő”. A hatóságok esélyt sem adnak Dillingernek, Purvis kíméletlenül lelövi a védekezni próbáló rablót.

John Dillinger korának sztárbűnözője volt, a mai napig az ő arca dekorálja az FBI-nál használatos céltáblákat. John Milius 1973-as filmje lehetne mindössze egy kezdő direktor Sam Peckinpah és Arthur Penn ihlette bemutatkozása, ám Milius és a színészek tehetségének köszönhetően a végeredmény jóval több egy alacsony költségvetésű akciófilmnél. Az író-rendező egyrészt adott a hitelességre (a mai napig Oates az egyetlen olyan Dillingert alakító színész, aki tényleg hasonlít a bankrablóra), másrészt hagyta, hogy mozi és valóság, legenda és tények összemosódjanak.

John Dillinger története ugyanis már eleve összekapcsolódott a mozival és a mítoszokkal: a pénztárak pultját Douglas Fairbanks-től kölcsönzött ruganyos mozdulattal átugró rabló a „nép bűnözője” volt, akárcsak az Új-Hollywood-i korszakot indító Bonnie és Clyde címszereplői, ráadásul a lebukást is részben mozimániájának köszönhette. Milius tehát nem hamisította meg a történelmet, amikor szimpatikus gonosztevőt faragott Dillingerből, és szabadon kezelt néhány tényt – hasonlóképpen bánt a valósággal, mint választott idoljai A vad bandában és a Bonnie és Clyde-ban, az akció és western műfajok revíziójával az életből lopott mesehősök történetének „mitológiai igazságát” kereste. Ez gyakorlatilag életművének visszatérő témája is, akár fontosabb forgatókönyveit (Jeremiah Johnson, Roy Bean bíró élete és kora, Apokalipszis most, Meztelenek és bolondok, Geronimo - Az amerikai legenda), akár rendezéseit (Szél és az oroszlán, Nagy szerda, Conan, a barbár) nézzük.

Milius figyelemreméltó színészi gárdát szedett össze a művéhez: Warren Oates zsenialitásához nem fér kétség, Cloris Leachman és Ben Johnson ugyanazért a filmért (Az utolsó mozielőadás) kapott Oscart két évvel korábban, nagyot alakít az akkor még szinte ismeretlen Dreyfuss, feltűnik számos remek karakterszínész (Geoffrey Lewis, Harry Dean Stanton, Frank McRae), és még a The Mamas & The Papas együttesből ismert Michelle Philips játéka is elismerésre méltó. A Dillinger nem korszakalkotó remekmű, nem is a legeredetibb filmek egyike, de még így is jelentős, igazán szórakoztató és emlékezetes darabja Új-Hollywood korai korszakának.
 

Dillinger - amerikai, 1973. Rendezte és írta: John Milius. Szereplők: Warren Oates, Michelle Phillips, Ben Johnson. 103 perc

Vetítik: Szerda (Június 10.) 22:00 - CINEMAX
           Csütörtök (Június 11.) 22:00 - CINEMAX 2
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr931169182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.