Kevés sorozat bemutatójához fűztek vérmesebb reményeket az alapvetően nagyjátékfilmekre kihegyezett mozibarátok, mint a Terminátor - Sarah Connor krónikái. A stáb elsőrangú alapokra építkezhetett: a mozifilmeket a kétséges színvonalú harmadik installáció ellenére is masszív rajongótábor kultiválja, és csábító leágazások sokaságát kínálták fel egy alternatív történetfolyam megírására. Bőséggel akadtak hát kiaknázható lehetőségek, könnyedén gólra váltható tizenegyesnek tűnt a feladat – de csak egy lagymatag kapufára futotta.

A T:SCK elemi szintű hiányossága, hogy a nagynevű showrunner, Josh Friedman már a startnál képtelen volt határozott döntést hozni, miszerint egy szervesen fejlődő történetfolyamot kreáljanak, vagy önállóan is értelmezhető részekből álljon fel a sorozat, a crossover megoldás pedig tökéletesen demonstrálja mindkét stratégia hátrányait. A túlzsúfolt writer’s room dolgozói szeszélyesen csapongtak, nem tudták markáns karakterekkel felruházni a szereplőket (még John Connor figuráját is menet közben farigcsálták), vagy határozott irányt adni a cselekménynek. A főhősök tanácstalanul tébláboltak a dramaturgiai zsákutcák között, a mellékszereplők jöttek-mentek, nyilvánvalóan random üzemmódban vonták be és írták ki őket (Derek Reese halála egyike volt az emlékezetes WTF?! pillanatoknak), még az S02 legnagyobb dobásának szánt Catherine Weaver (Shirley Manson) alakja is kibontatlan maradt, identitását nem tisztázták, szándékait nem tárták fel. Aggasztó gyakorisággal fordultak elő a filler (tehát a rendes cselekménytől eltérő, kvázi független, a sztori hézagait kipótló) és a bottle (a budget kiegyensúlyozását szolgáló, vagyis filléres) epizódok, a nézőben csak a szemérmetlenül hatásos cliffhangerek és a profin megvágott előzetesek tartották a lelket (na meg Summer Glau, mármint a pasik esetében), miszerint érdemes lesz a jövő héten is nekiszaladni az aktuális 45 percnek.

A csapnivaló dramaturgia mellett technikai szinten is komoly gondok mutatkoztak, az epizódok kivitelezési nívója a legkevésbé sem volt egyenletes. A Terminator-franchise-nak kritikus eleme a látványos akció, s bár akadtak viszonylag jól sikerült részek (pl. a pilot), a költségvetés zord korlátai miatt gyakorta hihetetlenül irritáló alibizés zajlott, a készítők aljas cselekkel próbáltak meg lealkudni az adott jelenet minimális követelményeit. Valahogy így és így:



Az pedig még a fentiekhez hasonló tanyasi megoldásoknál is zavaróbb, hogy egyetlen cselekményszálat sem tudtak tisztességesen lezárni, a feltett kérdések szinte kivétel nélkül válasz nélkül maradtak. Miután az első évad az írósztrájk miatt csonkult (összesen 9 epizódot készítettek el), az S01-et méltatlanság volna korbácsolni befejezetlensége miatt, de az S02 furcsa fináléja bizony bicskanyitogatóra sikeredett. A 22. epizód végén a sorozat meghatározó hagyományához méltón bedobtak egy kapitális cliffhangert, ami jócskán felkavarta a rajongók kedélyét, és valóban érdekes, feltárásra méltó irányba is vihetné a sztorit – ha esetleg mégse sújtana le a folyamatosan romló nézettségű szériára a régóta körülötte sertepertélő, a pénteki halálnapon kiváltképpen tevékeny cancel-manó.

A T:SCK zűrzavaros sutaságát ironikus módon maga Andy Vajna, a sorozat eredeti producere foglalta össze egy tévéinterjúban, mikor a következőképpen ajánlotta a magyar nézők figyelmébe az anyagot: „Ez egy szingöl mádör, ez egy egyedüli mama, van egy tínédzsör fia és néha a jövő bekoppan és üldözi és senki nem hisz neki.” Részemről megpróbáltam, lelkiismereti alapon kitartva szántottam át magam 31 epizódon, de két ilyen évad után sajnos már én sem tudok hinni Sarah Connornak.


Terminator: The Sarah Connor Chronicles, 2008 - amerikai akciófilm-sorozat. Rendezte: David Nutter. Szereplők: Lena Headey (Sarah Connor), Summer Glau (Cameron Phillips), Thomas Dekker (John Connor), Richard T. Jones (James Ellison). Magyar forgalmazó: Fórum Home Entertainment. 31 X 60 perc