Csendkirályság - Hang nélkül

2018. április 28. 11:53 - Huber Zoltán

a_quiet_place.jpg

[TELJESEN SPOILERMENTES] A menetrendszerű hájphisztéria miatt szinte lehetetlen káros prekoncepciók és mindenféle elvárások nélkül beülni a moziba. Hiába kerüli az ember az előzeteseket és a rafinált reklámfogásokat, a közösségi média korában egyszerűen képtelenség elkerülni a bombasztikus, sommás jelzőket. A Hang nélkül zajhorrorját is futótűzként előzte meg a híre, rágcsálni, köhögni vagy lélegezni nem merő nézőkről lehetett olvasni, meg hogy itt aztán olyan feszült csend lesz a nézőtéren, mint még soha. Nyilván nincs az a film, ami egy ilyen habzó hírverésnek meg tudna felelni, ebben az esetben mégsem csalódunk. Ha nem is ez az utóbbi évtized legfeszültebb kilencven perce, tényleg emlékezetes pillanatok várnak ránk. Már ha moziban nézzük, itt ugyanis tényleg minden azon múlik, mennyire adjuk át magunkat az élménynek.

Ha valaki esetleg még nem tudná, a filmben olyan gyilkos lények fenyegetik a kedves család életét, akik a zajokra támadnak. Ennyi a nagy ötlet és mást tényleg nem is kell tudni, a némaság kényszere ugyanis pontosan elég egy szűk másfél órányi borzongáshoz. Az alkotók szerencsére nem magyarázzák túl a dolgokat és az arany tojást tojó tyúkjukat is ügyesen nevelgetik. Az eddig főleg színészként ismert John Krasinski jótékony takarékossággal építkezik és pontosan úgy játszik a hanggal, ahogyan kell. A film ügyesen állítja szembe a különböző kontrasztokat és nem tolja túl sem a némaságot, sem a zörejeket, sem a zenei aláfestéseket. A halk és a hangos, a csend és a lárma között törvényszerű feszültség generálódig és minden potenciális zajforrás veszélyessé válik.

a-quiet-place.jpg

A garantált szórakozás érdekében szándékosan nem írnám le, mik is fenyegetik a csendet, de az írók remek érzékkel találták meg ezeket. Képtelenség nem szorítani az összetartó hősökért, az egyik gyerek ráadásul hallássérült (akit egy tényleg hallássérült színésznő játszik), ami még erőteljesebb azonosulásra készteti a közönséget. A mélyben pedig ott egy család krízise, illetve a szülői szeretet és az összetartás kérdései, azaz olyan egyetemes motívumok, melyekre észtevétlenül és autmatikusan rácsatlakozunk.

Amennyire egyszerű, annyira nagyszerű a film hatásmechanizmusa, hisz amikor a szereplőknek a lehető legnagyobb csendben kell maradniuk, a nézőnek is hasonlóan kell viselkednie. Nemcsak a várt, de rendre késő csendtörések termelik az adrenalint, de áttételesen a közönség is sokkal szorosabb kapcsolatba kerül a vásznon látható eseményekkel. Nem mellesleg a nézőtér is aktív formálója a hatásnak, hisz ha valakinek a kritikus pillanatban kordul meg a gyomra vagy rosszkor szürcsöl bele a kólába, az bizony hatással van a többiekre. Volt már hasonló korábban is, de ilyen töménységben és okosan még tényleg senki nem használta hullámvasutaztatásra a nézőtér (khm) hallgatólagosan elfogadott némasági egyezményét.

A film sikere már csak azért is örömteli, mert eredeti ötletből, hollywoodi mértékkel nézve aprópénzből készült. Ennél is fontosabb azonban, hogy a Hang nélkül tengeren túli kasszarobbantása tökéletesen rávilágít arra is, miért nagyon más moziban nézni a filmeket és miért nem fog soha eltűnni a mozgóképek fogyasztásának ezen ősi formája. Itt tényleg nem túlzás kihangsúlyozni az időlegesen összeálló közösség szerepét, de az is kulcsfontosságú, hogy nem kapcsolhatjuk fel a lámpát és nincs a kezünkben sem távirányító, sem telefon. Ez a film távolabbról szemlélve messze nem hibátlan, az egyenetlenségek vagy a sztori következetlenségei mégse számítanak addig, amíg önként részt veszünk a játékban. Ha azonban távolságot tartunk, gyorsan oda a varázslat.

A csend törékeny feszültsége sajnos nagyon könnyen szétbombázható. Ha kedvünkre megállíthatjuk, ha közben cseverészhetünk, ha bármikor kimehetünk egy sörért vagy ha a szomszédból átszűrődik a tévé alapzaja, ez a film már korántsem lehet ugyanaz. Ezért nem fogja majd érteni, aki buszon, a munkahelyén vagy reklámszünetekkel tarkítva nézi, mit is zabáltak ezen annyian a bemutató környékén. Aki viszont vadidegen emberekkel beül egy sötét terembe és hajlandó a vászonra figyelni, valószínű nem fog csalódni. Mindez talán bombasztikusan hangzik, de a Hang nélkül a mozik műsorának tényleg nagyon különleges darabja, amit kár kihagyni.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr413872390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kiraly.andras 2018.04.30. 19:38:05

Sziasztok! Ha már nincs valami link (iMDB, tMDB, stb), akkor legalább az eredeti címet leírhatnátok. Nyilván így is meg lehet találni, miről van szó, de mi az akadálya a fentiek közlésének?

Huber Zoltán 2018.04.30. 19:41:58

@kiraly.andras: kérésed számunkra parancs. a film amúgy már elég ismert, de ha kimaradt eddig a hype, a google elég jó találati arányokkal dolgozik ilyen esetekben is

kiraly.andras 2018.04.30. 20:07:02

@Huber Zoltán: Mondom én, hogy enélkül is meg lehet találni, csak érthetetlen a fentiek hiánya. Nem ez az internet lényege: kapcsolatok a különböző helyeken lévő oldalak között? Hivatkozás innen oda? Meg mondjuk fogyasztóbarátság. Ha van hova mutatni, megteszem. Stb. Kösz.

Insurgent 2018.05.01. 20:11:42

Kár, hogy a film egy szándékos koncepció mentén semmiféle magyarázatot vagy kapaszkodót nem ad az idegenek idekerüléséről vagy szándékairól. Ezt leszámitva nagyon jó az egész!