A mindenhatóság paradoxona - Bosszúállók: Végtelen háború

2018. április 25. 00:01 - Huber Zoltán

avengers2.jpg

[SPOILERMENTES] Látványos? Igen. Hangos? Eléggé. Nagyon sok szuperhős vonul fel és meglepő dolgok történnek?! Hajjaj, de még mennyire! Mindenki megnyugodhat, a Marvel aktuális zászlóshajója üzembiztosan szállítja az attrakciót, a menetrendszerű pattogatott kukoricázást továbbra sem fenyegeti semmi. A kassza felrobban és csendben gördülnek tovább a futószalagok, nem nagyon van itt más, csak a szokásos ügymenet. Úgyhogy aki esetleg a márka minősége miatt aggódott, az nyugodtan lapozzon!

Akad itt azért persze egy szép nagy kövér “de” is! Már a középkori keresztény teológusok beleütköztek a mindenhatósággal kapcsolatos filozófiai és logikai ellentmondásokba. A probléma legáltalánosabb megfogalmazása, hogy ha egy isten (vagy istenek egy csoportja) bármit megtehet, akkor vajon teremthet(nek)-e olyan követ, amit nem tud(nak) felemelni? Nos, a Marvel alkotói a saját bőrükön tapasztalhatták meg, milyen (khm) súlyos következményekkel jár az ilyen kövek megteremtése. Bár a fenti paradoxonnak számos különféle feloldása létezik, ezek egyike sem túlzottan hízelgő a teremtőkre nézve, a végeredményről nem is beszélve.

Marveléknál bizony korántsem irigylése méltó a forgatókönyvírók élete. Úgy kellene átélhető konfliktusokat és valamiféle drámai feszültséget csempészniük az istenek háborújába, hogy ebben az összecsapásban gyakorlatilag bárki bármikor bármit megtehet. Például ugorhat a térben, időben, kicselezheti a valóságot vagy amit csak akartok. Isten is így emeli fel azt a bizonyos követ, azaz nemes egyszerűséggel lazán megkerüli az emberi logika szigorú törvényeit. Az óvodai homokozóban voltak még ilyen arcok, akik mindig tetszőlegesen hajlítgatták a szabályokat, nem mellesleg teljesen megölve a játék örömét.

avengers.jpg

Szintén égető probléma a Marvel-gyárban, hogy így tíz évvel és tizennyolc filmmel az indulás után elég nehéz már komolyan emelni a téteket. Ha már legalább egy tucatszor forgott kockán a teljes univerzum létezése és már a sokadik legyőzhetetlen főgonoszt is legyőztük, nehéz újat mutatni. A cím azért próbál eligazítani: értjük ugye, ez itt már egy végtelen háború, azaz olyan gigantikus és felfoghatatlan, hogy se eleje, se vége. Ám ha így van és most már tényleg itt az apokalipszis apokalipszise, akkor nem minden mindegy?! Porszemnyi nézőként ugyan hogy jövünk mi ahhoz, hogy a mindenható istenek végtelen háborúját a magunkénak érezzük?

Az érme másik oldala, hogy a Marvel-univerzum figurái olyan sokszor keresztezték egymás útjait, hogy a néző már egyenesen elvárja az újabb randikat. A nagy találkozások és az új belépők nem kavarják fel az állóvizet, inkább csak a kötelező fejbiccentésekre elégségesek. Bizony bizony, a mindenhatóság és az állandó licit mellett az ingerküszöb is komplikált valami, az egyszerű fokozás itt sem mindig működik, sőt a dolog pillanatok alatt a visszájára fordulhat. Ahogy a hájpot hájpoló hájp is törvényszerűen felzabálja önmagát, a több-nagyobb-hosszabb is csak időlegesen ható csodaszer. Nagy kanállal, ész nélkül használva inkább mérgező.

Hiába a Gyűrűk Ura dél-amerikai szappanoperába oltott parafrázisa, hiába a merésznek és formabontónak szánt, ám egy másik sorozatnál már réges-régen ellőtt befejezés, a dolog sajnos egyre kevésbé érdekes. Sokan nyilván felszisszennek majd a finálét látva, ám ahol az istenek kavarnak, ott semminek nincs igazi súlya. Mélyen ironikus, de egy piti autótolvajt üldöző szuperhős külvárosi szerda estéje ma valószínűleg több izgalmat tartogatna, mint a teljes univerzum létét fenyegető, bolygókon átívelő össznépi harc.

avengers1.jpg

Oké, nyilván nem ettől a felvonástól vártuk a képregényfilm új irányait, de ha már két és fél órára szeretné legkötni a figyelmünket, lehetett volna legalább egy kicsit okosabb és kreatívabb. A Bosszúállók filmjei hangsúlyozottan az adott periódus lezárásai, amolyan best of összegzések, az émelyítő töménység tehát garantált. Az alkotók láthatóan próbáltak most is mindent belapátolni, de a kevesebb most tényleg jóval több lehetett volna. A Végtelen háború annyira távol van már az emberléptékű, átélhető kalandoktól, mint Makó a Titántól. Erre persze lehet azt mondani, mindez üres fanyalgás, hisz ez egy epikus nagy mese. De akkor meg nagyon nem szabadna időről-időre ásítozni.

Az ember egyre üvegesebb szemmel bámulja a sokmilliós pixeleket, a ki tudja hanyadik igazságosztó felbukkanását, a minden eddiginél leg-, leg-, legebb izéket, és egy idő után súlyos hiányérzete támad. A képregények már évtizedek óta küzdenek a csömörrel, és párhuzamos valóságokkal, más idősíkokkal és lenullázott univerzumokkal próbálnak a felszínen maradni. Nagy kérdés, a Marvel-filmek is rálépnek-e majd erre az útra, hisz nemcsak a pénzügyi kockázat nagyobb, de a közönség is jóval szélesebb, mint a füzetek esetében. Arról nem is beszélve, hogy a képregények másik sikeres módszere, hogy bátor kísérletezéssel, meghökkentő verziókkal és markáns látásmódú alkotókkal frissítik fel a kifulladni látszó karaktereket. Nem kell nagy jóstehetség a kijelentéshez, hogy a Marvel filmgyárában ez az út sajnos egyelőre teljességgel elképzelhetetlen.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9513867998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raul75 2018.04.25. 08:55:05

Kérdés, mit számít mindez, ha csörög a kassza...?

scorsesefan 2018.04.28. 22:07:35

"Arról nem is beszélve, hogy a képregények másik sikeres módszere, hogy bátor kísérletezéssel, meghökkentő verziókkal és markáns látásmódú alkotókkal frissítik fel a kifulladni látszó karaktereket."

Waititi vagy Coogler (vagy korábban Shane Black) leigazolása ilyen szempontból szerintem nem rossz iránymutató (amennyiben őket markáns látásmódú alkotóknak hívjuk), és a Párduc (a többi Marvel filmhez képest mindenképpen) egészen provokatív is lett. De amennyire látom, a Marvel azért megadja a kereteket, amin belül lehet mozogni, és ebben mondjuk még egy jó ideig én sem várok jelentős változást...

Huber Zoltán 2018.04.30. 14:08:43

@scorsesefan: Igen, nekem is eszembe jutott pont Waititi, ami egy jó irány kétségtelenül, de egyetértek veled, sajnos fontosabb a hézagmentes univerzumépítés meg a brand, tehát ezek az alkotók is adott határok között mozoghatnak. No persze ez még bőven jobb, mint a semmi és talán később a Marvel is rugalmasabb lesz, de amíg a mostani módszer ennyi pénzt termel, minek változtatnának?