2015 nyarán indította el Inkubátor Programját a Filmalap, azzal a céllal, hogy segítse a fiatal filmesek pályakezdését. A program keretében az átlagosnál szerényebb (játékfilmeknél 62, animációs filmeknél 82, dokufilmeknél 22 millió) összeg nyerhető el, vagyis a kisebb, intimebb, könnyebben megvalósítható projektek vannak előnyben. (Az Inkubátor elindítását a fillérekből forgatott VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan sikere ihlette.)
A program menetrendje a kezdetektől ugyanaz: egy treatmenttel lehet pályázni, a beérkező filmtervekből az előzsűri kiválasztja a 10 legjobbat, az alkotók ezután egy nyilvános pitch fórumon próbálják a közönséget és a szakmai zsűrit meggyőzni, hogy az ő projektjük kapjon támogatást. (A közönség 2, a zsűri 3 filmtervet szavazhat meg.) Ami változott idén: a 10 alkotó(páros) – a Filmalap forgatókönyv-fejlesztési támogatásának köszönhetően – már kidolgozott forgatókönyvekkel érkezett a Pitch Fórumra, így ha a közönség nem is, de a zsűri már a szkripteket is figyelembe vehette a végső döntés meghozatala előtt. Ami nem változott: idén is komoly érdeklődés kísérte a szakma részéről a programot, voltak, akik már be sem fértek a Toldi nagytermébe.
A 10 filmtervet végighallgatva egyértelműen kiderült, hogyan lehet a legkönnyebben meglágyítani az előzsűri szívét. A személyes érintettség, a történet önéletrajzisága gyakorlatilag előfeltétele a sikernek, még a dokumentumfilmeknél is, sőt különösen ott. Idén a 10-ből 4 film is ebben a kategóriában indult, közülük a legszemélyesebb talán a Szia Sári!, amely a rendező saját családjának története. Haragonics Sára hét éve vesztette el édesanyját, azóta apja, öccse és unokabátyja jelenti számára a családot. Az ő mindennapjaikat követné két éven keresztül, azt boncolgatva közben, hogy képesek-e feldolgozni a fájdalmukat, és kezdeni valamit az életükkel. A Hiányzó 10 órában is egy trauma a kiindulópont, Meggyes Krisztinát 9 évvel ezelőtt Dániában, egy buliban megkínálták egy itallal. Másnap a rendőrségen ébredt fel egyetlen emlékkép nélkül. Akkor a szégyene erősebb volt, mint a vágy, hogy megtudja, mi történt vele. Mostanra áll készen rá, hogy kiderítse, mi is zajlott le pontosan azon az éjszakán. A film egyrészt a nyomozás története, másrészt arra is keresi benne a választ, hogy mi van a sorstársakkal, mit kell átélnie annak, aki begináztatnak.
Erős a személyes szál A táborban is. Oláh Judit gyerekként négy nyarat töltött az azóta elhíresült Sipos Pál tematikus táborában. Ő is csak utólag, felnőttként tudta meg, hogy a közkedvelt tanár több diákját is molesztálta, de filmje elsősorban nem ezekről az esetekről szólna, hanem azt próbálná megfejteni benne az egykori táborlakókkal közösen, hogy miként működött ez a tábor, és miben állt Sipos hatalma.
A játékfilmes mezőnyben a Lőrincz Nándor – Nagy Bálint páros hozta a legaktuálisabb, ugyancsak #metoo-kompatibilis tervet. Egy közös lányismerősük esete ihlette meg őket, amikor megírták Dénes és Dóra történetét. A Garázsmenet főszereplője egy házaspár, akik örökbefogadással próbálkoznak. Egy buliból hazafelé menet összevesznek az éjszakai buszon, a nő leszáll, a férfi továbbutazik. Hazaérve a feleség azt állítja, hogy megerőszakolták, nem akar rendőrséghez fordulni, de a férje meggyőzi. Később, miután semmilyen konkrét bizonyíték nem kerül elő, és az állítólagos elkövető is tagad, már a férfi is kételkedni kezd a felesége történetében. A pitch utáni beszélgetésen, ahol a közönség is tehetett fel kérdéseket, az alkotók megerősítették, hogy filmjük kulcsmotívuma az „áldozathibáztatás” jelensége, és megnyugtattak mindenkit, hogy a forgatókönyv végső változatának megírása előtt bevonnak majd egy női dramaturgot is.
Könnyedebb, de nem kevésbé személyes projekt A legjobb dolgokon bőgni kell is, amelyet az eddig csak színészként aktív Rainer-Micsinyei Nóra és Grosan Cristina közösen prezentáltak. Egyikük tavaly, másikuk idén tölti a harmincat, mindketten átélték (átélik) a kapunyitási pánikot, és erről a generációs élményről szól a filmjük is, középpontban egy megtörtént esettel. A főszerepet Rainer-Micsinyei alakítja, a cselekmény 24 órát ölel fel, vannak benne tragikus és komikus elemek egyaránt, és akár a női VAN-ként is lehetett volna pitchelni – legalábbis a bemutatott trailerszerű kedvcsináló alapján.
Személyességüktől és aktualitásuktól talán nem független, hogy három győztes is ebből a szekcióból került ki (Garázsmenet, A tábor, A legjobb dolgokon bőgni kell), ahogy nyilván az sem hátrány, hogy a háromból két pitch-et az alkotók már meg tudtak képanyaggal is támogatni. És ha hozzávesszük, hogy a másik két győzteshez (Külön falka, Hol rontottam el), plusz a Szia Sári!-hoz és a Hiányzó 10 órához is forgattak, illetve animáltak már anyagot, akkor látszik, hogy a nyerő pitch-hez a jó sztori önmagában nem biztos, hogy elég.
Az sem árt, ha a pályázónak van már kisfilmes előélete, ami alapján nagyobb biztonsággal lehet rábízni egy egészestés produkciót. Ha valaki, akkor a Szalontüdő, A süllyedő falu, a Legenda és még vagy tucatnyi emlékezetes rövidfilm alkotója, Szirmai Márton megérdemli az esélyt, de a Hol rontottam el? a rendező múltjától függetlenül is izgalmas projektnek tűnik. Az animációs portréfilm főszereplője az 1983-ban elhunyt, ártatlanul 15 évre bebörtönzött Kozma László, akit annak ellenére sem ismer az utókor, hogy ő az első magyar és európai számítógép megalkotója. A pitch-en bemutatott rövid jelenet alapján sajátos humora lesz a történetnek, amit Kozma 800 oldalas napója alapján írt meg Szirmai.
A Fórum egyik legprofibb pitch-ét Kis Hajni adta elő, de valószínűleg az ő díjazásánál is közrejátszhatott az előélete. (Szép alak című kisfilmjét tucatnyi fesztiválra meghívták, Diák Oscarra jelölték, de kiváló diplomafilmjét, az idei Friss Húsra is bekerült Last Callt is sokan láthatták már.) A Külön falkában is erős a személyes szál, a történetet a rendező börtönviselt apjával való kapcsolata ihlette. A főszereplő egy éjszakai kidobó, akire volt élettársa hosszabb időre rábízza közös gyereküket, a 11 éves Nikit, és ezzel egy merőben új helyzet áll elő a férfi számára.
A 3. Pitch Fórum 3. legfontosabb tanulsága, hogy a kevésbé aktuális, marginális(abb) műfajokhoz kapcsolódó unortodox ötletekkel nehezebb befutni. Ágói Krisztina abszurd fekete komédiájában egy magányos, messziről jött férfi megássa a saját sírját, belefekszik, és várja a halált, miközben a falubeliek megpróbálják felvidítani. A rendező elmondása szerint a Hagyjátok meghalni Zsigát! leginkább a képi humorra épít, amit nehéz egy videóanyag nélküli pitch-en meggyőzően bemutatni. Műfaji szempontból Vízkeleti Dániel (Kele Fodor Ákossal közösen prezentált) filmterve még izgalmasabb, az Ül a lidérc az ágyon vérbeli etnohorror, amiben a városból hazalátogató, a természetfeletti létezését elutasító Eszter táltos(nak tartott) apja sorsán keresztül szembesül azzal, hogy a lidércek, boszorkányok talán mégsem csak a népi hiedelemvilág részei. Szintén vidéki, ellenben nagyon is realista történetet prezentált Kölcsey Levente, a valós eseményeken alapuló Közöny azt mutatná be, hogy három, különböző hátterű szakközépiskolás fiú a kisebb volumenű bűncselekményektől hogyan jut el a gyilkosságig.
A Pitch Fórum műsorvezetője, Madarász István azzal próbálta vigasztalni az öt, támogatás nélkül maradt filmterv gazdáját, hogy ezzel még nem értek az út végére, próbálkozzanak bátran másol is, akár a Filmalaphoz is beadhatják fejlesztésre a terveiket a „hagyományos rendszer” keretein belül, és akkor még jobban is járhatnak, mint az Inkubátor nyertesei, mert nagyobb költségvetésből dolgozhatnak majd.
A zsűri tagjai voltak: Bodzsár Márk forgatókönyvíró, rendező, Kálomista Zsuzsa filmforgalmazási szakember, Mécs Mónika producer, Pápai Zsolt egyetemi oktató, a Filmvilág munkatársa, és Ujj Mészáros Károly forgatókönyvíró rendező.
Az 5 győztes filmterv:
- A legjobb dolgokon bőgni kell (Rainer-Micsinyei Nóra, Grosan Cristina)
- A tábor (Oláh Judit)
- Garázsmenet (Nagy Bálint, Lőrincz Nándor)
- Hol rontottam el? (Szirmai Márton)
- Külön falka (Kis Hajni)
