Ki nevet a végén? - Az

2017. szeptember 06. 12:28 - Bilsiczky Balázs

az_film2.jpg

A mozivászon előtti rettegésre a legkisebb mértékben sem vágyó nézőként különösen aberrált húzásnak tűnhet önként jelentkezni a horror, mint alapzsáner bármilyen nyúlványát értékelő recenzió megírására (és a cikk tárgyát jelentő film ezzel járó megtekintésére), az átélt élmény mégis inkább a tapasztaltak érdekessége és a felismerések, rádöbbenések sora, semmint a perverzió bármilyen válfaja felé mutat. Nehezíti viszont a helyzetet, ha egy olyan, klasszikus történet aktuális feldolgozásáról van szó, amelynek alapjait a műfaj egyik megkerülhetetlen géniusza, Stephen King vetette papírra a nyolcvanas években, és amely néhány évvel később már mozgóképen is megjelent egy kétrészes tévéfilm formájában. A (rajongó) olvasók tehát mindent tud(hat)nak a témával kapcsolatban, a cikk szerzője nagyjából semmit.

Utóbbi állítás persze csak részben igaz, elvégre Andy Muschietti aktuális feldolgozása 135 percen keresztül mesél a Maine-i kisváros, Derry csatornarendszerében élő, nagyjából három évtizedenként felbukkanó, akkor viszont rengeteget gonoszkodó bohóc, Pennywise (Bill Skarsgård), illetve az utána való nyomozásba belekeveredő hét kiskamasz kalandjairól. A Vesztesek Klubjának elnevezett alsótagozatos csapat vezére, Bill, nem hajlandó beletörődni, hogy öccsének, George-nak egy nap szőrén-szálán nyoma veszett, és a többi, valamilyen módon mindannyian kisebb-nagyobb traumákkal küzdő barátaival összefogva (egy véletlen felismerést követően) nyomozni kezd eltűnt testvére után.

Amint az fokozatosan kiderül, Pennywise mindannyiukat megkörnyékezi, és személyre szabottan tartja őket rettegésben. A többek között Cary Fukunaga által is jegyzett forgatókönyv viszonylag jól eltalálja az arányokat a hét gyerek különböző háttértörténetének bemutatását illetően, így Bill (Jaeden Lieberher) ugyan a csapat vezetőjeként van jelen a sztoriban, mégsem válik kimondott főszereplővé. A horrorelemek szüneteiben helyet kapó, néhol mulatságos, néhol kissé zavaró viccelődésekkel járó hangulat a tavalyi év egyik legfelkapottabb sorozatára, a Stranger Thingsre emlékeztetheti a nézőt – ha másért nem, úgy Finn Wolfhard, a széria egyik kulcskarakterének az itteni, markáns szerepe miatt is.

A film ugyan kissé döcögősen indul, de idővel úgy nyeli magába a fentebb említett ellenérzésekkel indító nézőt, ahogy Derry utcai lefolyói az esővizet (és Pennywise áldozatait), aki a vászon előtt ülve fokozatosan eszmélhet rá, hogy egyrészt az Azhoz hasonló, klasszikus horror kimondottan szórakoztató is lehet, másrészt, hogy mekkora hibát vétett korábban, amikor gondolatban ugyanabba a skatulyába zárt egy Stephen King adaptációt, egy Drakula-filmet, egy húscafatokból felépített slashert, vagy egy kőkemény pszichohorrort.

az_film1.jpg

Muschietti rendezésére a könnyedebb jelenetek és a gyerekszereplők miatt akár a „családi horror” nem létező fogalmát is ráhúzhatnánk, de az emberhússal táplálkozó bohócunknak és a megfelelő mértékben használt CGI eredményeinek köszönhetően mi sem javasolnánk egy bizonyos korhatár alatt a film megtekintését. Akár a Vesztesek Klubja tagjainak látomásaira, akár Pennywise különböző megjelenési formáira gondolunk, vitán felül kijelenthető, hogy vizuálisan mindenképp egy látványos, a kisvárosi idillt és a rettenetet ugyanolyan tetszetősen ábrázoló darabot sikerült összerakni, azért pedig plusz piros pont jár az alkotóknak, hogy csínján bántak a hatásvadász hangeffektek vagy kamerarángatások használatával.

A producerek és a rendező – akinek korábbi kisfilmje, a Mamá mindössze három percének képkockáit maga Guillermo Del Toro minősítette az általa mozgóképen látott legfélelmetesebb jeleneteknek – már a folytatást tervezik, ami nagyjából 30 évvel később játszódna, főszerepben az addigra felnőtt srácokkal, és természetesen a hosszú pihenőjéből valószínűleg ereje teljében visszatérő, bosszúvágytól fűtött bohóccal, Pennywise-zal.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7912807310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.