Oldalbordák - A szolgálólány meséje

2017. június 16. 16:31 - Huber Zoltán

szolgalolany_meseje2.jpg

Kíméletlen, felkavaró és brutálisan izgalmas, nagyon ideje volt már egy olyan sorozatnak, ami nem maszatolja el a nők helyzetével kapcsolatos ellentmondásokat. Bár A szolgálólány meséje műfaját tekintve disztópia, nem kell nagyon elrugaszkodnunk, hogy a saját valóságunkra ismerjünk. Margaret Atwood regénye és az abból forgatott sorozat éjfekete tükör, a felmutatott rémálom nyilván a jelenhez intézett hangos kiáltvány. A kanadai írónő látomásában nem a technológia vagy a tudomány, hanem az ideológiai vakság, a szentnek kikiáltott szövegekkel takargatott önkény torzítják el a társadalmi és emberi kapcsolatokat. Az Egyesült Államok helyén Gileád keresztény-fundamentalista állama virágzik, ahol hideglelős eszközökkel próbálják megállítani a drasztikus népességfogyást. Ennél többet nem is érdemes tudni, a könyv/sorozat legfontosabb hatásmechanizmusa ugyanis éppen az, hogy fokozatosan tárul fel előttünk a szép új világ, majd észrevétlenül ránk záródik.

Atwood 1985-ös könyve elsősorban az elnyomás természetrajzát és a hatalom működését járja körül, egy szélsőségesen kiszolgáltatott nő helyzetén keresztül. A szolgálólány meséje első olvasatra nyilván erőteljes feminista parabolának tűnik, de épp azért lehet az, mert univerzális témákat boncolgat. Elvben egy telivér hímsoviniszta is rá tud kapcsolódni a történetre, mert Atwood azt tárja fel, miként alakul a külső, erőszakos elnyomás önként vállalt belső iránytűvé, miként válik az abnormális szép lassan normalitássá. Az, hogy ezt a folyamatot egy nő sorsán keresztül ilyen pontosan meg lehet ragadni, a feministák érveit húzza alá, jó vaskosan.

Már maga a regény sem épp rózsaszín olvasmány, de a sorozat még tovább élezi Atwood borzongató koncepcióját. A széria írói megtartják az információk visszatartására építő, időben ugráló elbeszélői építkezést, és tovább is gondolják a sztorit, szélesebb társadalmi kontextusba helyezve azt. Nemcsak a könyv fordulópontjait rendezik át, de a mellékszereplőket is aprólékosabban árnyalják, újabb szálakat indítva a folytatáshoz. A diktatúra villanásokra feltáruló háttere is kidolgozottabb és aktuális áthallásokkal is gazdagodik. A gender-témák mellett a klímaváltozás, a posztigazság és a fundamentalizmus problémái is megjelennek, sőt, ironikus formában még a Trump/Trudeau szomszédság is felbukkan.

A széria hű és értő adaptációja a könyvnek, hibátlan vizuális megformáltsággal, az alapanyaghoz illő hangvétellel és izgalmas színészválasztással. A hűvös tónusú képek, a visszafogottan, mégis markánsan ábrázolt jövő remekül passzolnak a lassan kibomló, állandó feszültségtől lüktető narratívához. A felszín látszólagos rendje mögött szinte tapinthatóak az elfojtások, a pszichés és fizikai erőszak megjósolhatatlan kitörései szinte a néző arcába robbannak. Az első évad rafinált fináléja után a kérdés már csak az, vajon Atwood alapanyaga nélkül is képesek-e az alkotók ezen a színvonalon továbbvinni a sorozatot.

szolgalolany_meseje1.jpg

A kanadai írnónő zsenialitása abban rejlik, hogy a bő három évtizede született könyve egy percet sem öregedett, Atwood ugyanis semmi olyat nem talált ki, ami ne létezett volna akkor és ne létezne most is, ebben a pillanatban. Még csak nem is kell a különféle vallások mai napig vakon követett elavult előírásaira gondolnunk. A bántalmazások, a kizsákmányolás szörnyű formái szerencsére egyre nagyobb figyelmet kapnak, de különféle isteni kinyilatkoztatásokra hivatkozva még mindig erősen korlátozzák a nők jogait. Nem is kell automatikusan kelet felé tekinteni, elég csak az abortusz vagy a családon belüli erőszak kérdéseit említeni. A szolgálólány meséje végigzongorázza ezeket a jelenségeket, a fő erénye mégis abban rejlik, hogy a tárgyiasítás egészen finom módozatait is pontosan feltárja. Sokkolónak érezzük, hogy ebben a diktatúrában a szolgálólányokat megfosztják a nevüktől és a „gazdájuk” birtokraggal bővített keresztnevét kapják meg. Gondoljunk bele, a hősnőre aggatott Of-fred / Fredé tulajdonképp nem sokban különbözik attól, ha valakit hivatalosan Szabó Jánosnénak hívnak.

Nem véletlen, hogy Atwood művében kitüntetett szerepe van a szavaknak, hiszen azok a hatalmi struktúra észrevétlen, mégis alapvető hordozói. Hősnőnk el van tiltva tőlük, csak bizonyos formákban és módokon használhatja őket, törvényszerű hát, hogy az ellenállás is a szavakban rejtőzik. Az írónő így nemcsak hitet tesz az írott szó (és a szabad kommunikáció) fontossága mellett, de a sorok között is hitelesen megmutatja, miért nem lehet sikeres egyetlen totalitárius eszme sem. Foucault gondolatát idézve a hatalom csak szabad egyének felett gyakorolható, az egyén így mindig rendelkezik némi szabadsággal, legyen az bármennyire is részleges. Ahol pedig szabadság van, ott az ellenállás is lehetséges, ahogyan az a szolgálólány történetében is felbukkan. Hiába tűnik minden kilátástalannak, valahogy mégis érezzük, hogy mindez csak átmeneti lehet akkor is, ha a hőseink vereséget szenvednek.

szolgalolany_meseje.jpg
A szolgálólány meséjének erejét ez a zsigeri tiltakozás adja, amit a nézőből/olvasóból törvényszerűen kivált. A látottak folyamatosan támadják a komfortzónánkat, az igazságtalanságok sokkolnak és dühítenek, kénytelenek vagyunk elgondolkozni rajtuk. Miközben elmerülünk ebben a képzelt világban, úgy érezzük, ilyesmi itt és most már biztosan nem történhetne meg. És ekkor felötlik az “egészen biztos ez?” kínzó kérdése, és jönnek is sorban a nagyon is valóságos példák arra, amit a nyomasztó disztópiában láttunk. Külön-külön talán kirívó anomáliaként legyintünk rájuk, de összefűzve és kendőzetlenül az arcunkba vágva rögtön világossá válik, hogy bármennyire is szeretjük civilizáltnak és kulturáltnak gondolni magunkat, ha picit megkapargatjuk a felszínt, a helyzet korántsem rózsás. A szolgálólány meséje azért olyan izgalmas, kényelmetlen és gondolatébresztő, mert ellentmondást nem tűrve szembesít azzal, hogy az elnyomás évszázados struktúrái ha nem is olyan látványosan és erőteljesen, de még mindig működnek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2912595207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.