Filmek az alsó polcról: Magányos farkas (Lone Wolf McQuade)

2017. május 19. 16:59 - Huber Zoltán

lone-wolf-mcquade.jpg

Az amerikai akciófilm nyolcvanas évek végéig tartó klasszikus korszakát három ikonikus alapfigura uralta. A mocskos nagyvárosban igazságot osztó rendőr, a párás őserdőben gépfegyverező izmos szuperkatona és testét-szellemét tökéletesen uraló harcművész különféle variációi között csak ritkán volt átjárás: kevés olyan akciósztár akadt, aki a három skatulyából minimum kettőt be tudott húzni. Seagal vagy Van Damme közelharcban jártas zsaruként befenyítette a rosszakat, Stallone vagy Schwarzenegger az aszfaltdzsungelben is megvillantották a bicepszeket, de csak egyetlen színész akadt, aki gond nélkül váltogatta a vonatkozó típuskaraktereket. Chuck Norris hosszú karrierje során nemcsak lazán végigzongorázta az uralkodó trendeket, de akár egyetlen szerepbe sűrítve is el tudta játszani az akciófilm meghatározó alakjait.

Globális mémmé válásával Norris vitathatatlanul elnyerte a digitális öröklétet, ami különösen azért érdekes, mert hősünk tulajdonképpen soha nem szerepelt igazi A-kategóriás sikerprodukcióban. Az egykori karatebajnok filmjei nem diktálták, sokkal inkább követték az aktuális divatot, és bár az életműben számos VHS-klasszikus akad, a kultusz egyértelműen utólagos. Norris pályaképének igazi különlegessége nem az előremutatás, hanem a váltás képessége. Utánozhatatlan egyedisége abban rejlik, hogy egyszerre tudta adaptálni az akrobatikus harcművész, az Eastwood-féle Piszkos Harry, a vietnami pokolban bosszút álló Rambo, a terroristákkal végző kommandós, az öko természeti ember és a vicces kopó markánsan eltérő figuráit. Sőt, még a sheriff-csillag és a cowboy-kalap is hibátlanul állt rajta, így pipálva ki az amerikai akcióhős fejlődésének összes meghatározó stációját és kliséjét.

lone-wolf-mcquade1.jpg 

A tomboló Norris-mánia egyik oka talán éppen az, hogy hősünk szakállas alakja gond nélkül simul bele a szeretett sablonokba, miközben végig önazonos marad. Hiába alakít egészen eltérő képességű és hátterű figurákat, hiába oldja meg máshogy a rá váró feladatokat, mi mindig ugyanazért a jellegzetes filmes alteregóért szorítunk. Innen nézve pedig a kvintesszenciális Norris-alapvetés kérdése is rögtön más fénytörésbe kerül, hisz a legismertebb művei mindig csak egy-egy apróbb szeletét villantják fel annak az ezerarcú változatlanságnak, ami a hűvös keménység elsődleges forrása. A Néma düh, az Ütközetben eltűnt, a Delta kommandó, vagy a Walker-széria fontos sarokpontok ugyan, de aki a színész archetipikus filmjét keresi, annak az 1983-as Magányos farkassal érdemes próbálkoznia.

Már rögtön a kezdő képsorok látványosan aláhúzzák a fent megfogalmazott tételt. Az első pillantásra úgy tűnhet, egy elfeledett western pörög a képernyőn, mexikói lótolvajokkal és egy vad ménessel. A zene, a beállítások, a felbukkanó figurák mind a vadnyugat hőskorát idézik, míg fel nem tűnik J.J. McQuade sziluettje a horizonton. A kalap ugyan stimmel, de a dupla Uzi és a feszes bicepsz már egyértelműen jelzi, a nyolcvanas években járunk. Innen aztán egy másfél órás műfaji kalandozás vár ránk, szédületes tempóban adagolva az ismerős paneleket és kötelező kényeztetéseket.

lone-wolf-mcquade2.jpg

Hősünk ranger, azaz modern vadnyugati fickó, a magányos texasi kopó, akit utál a sajtó és a főnöke is figyelmezteti. McQuade nem ad a megjelenésére és sajátos módszerek szerint dolgozik, mégsem rúghatják ki, mert szállítja az eredményeket. A rendőrfilmek íratlan szabályainak megfelelően elvált, a tinédzser lányával jó viszonyban van, az új ügy megoldásához pedig kap egy kisebbségi (mexikói) társat, akivel először utálják egymást, aztán nem. A David Carradine megformálta főgonosz persze rögtön felméri, nem akárki nyomoz utána, és ekkor egy koktélpartin kihívja egy barátságos karatemérkőzésre a helyszínen felállított ringben, éles kitérőt téve a harcművész-filmek irányába.

A nehézkes és buta bürokrácia persze McQuade ellen dolgozik, az FBI is megjelenik a színen, de ő nemcsak nyomozni és verekedni, de vezetni és tájékozódni is nagyon tud. A sziklás, napszítta vidék az ő terepe, csak neki van olyan autója és tudása, hogy eljussanak az ellenfél eldugott bázisára. Sőt, McQuade nemcsak a szabályokat és az elpuhult rendőröket veti meg, de a civilizációt is lenézi. Remeteként él egy farmon és amikor az ellenfél által behálózott mutatós özvegyasszony meg akarja hódítani, ebbe a szentélybe próbál betörni.

Hősünk vad, zabolátlan FÉRFI, akit a nő domesztikálni próbál, mindhiába. Lola belopódzik a házba, titokban kitakarít és gyümölcsökkel tömi tele a hűtőt. McQuade megdöbbenve látja, hogy az asszony kidobta a söröket a hűtőből, így a vitaminok helyett a kukából halássza ki a szigorúan helyi márkájú nedűt és tüntetőleg a dobozból bekortyolja. A nő durcásan hátat fordít, végül a karjaiba omlik, majd az ágyon kötnek ki, hogy aztán ez, illetve a lányával való kapcsolata legyen a férfi egyetlen gyenge pontja a gonosszal vívott harca során. A film csúcsjelenete tökéletesen ragadja meg a potens alfahím legfontosabb tulajdonságait és McQuade heroizmusát. Mikor hősünk arra ébred, hogy a járművével együtt élve eltemették, nem esik kétségbe. A kesztyűtartóból sört kotor elő, locsol magára egy kicsit és nagy gázt ad, és mivel az ő kasznijában dübörög a legerősebb motor, vulkánként tör fel a föld alól.

A Magányos farkas egzotikumát az alkotók őszinte naivitása és gátlástalansága adja, hisz bármiféle kontroll vagy korlát nélkül halmozzák az erőteljes műfaji sablonokat, melyek 1983-ban azért még korántsem voltak annyira lerágva, mint akár egy évtizeddel később. Norris erőlködés nélkül cserélgeti a félmeztelen gépfegyveres, a saját útját járó zsaru és az ellenfelét pörgőrúgással padlóra küldő bajnok pózait, de már a tíz évvel később induló Walker előképei is felsejlenek a háttérben. A Norris-legendárium egyik fontos pillére J.J. McQuade vállain nyugszik, a terepjárós ranger macsó hadjárata így nemcsak VHS-nosztalgiának, de szórakoztató műfajtörténeti gyorstalpalónak is tökéletes.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7712510943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Iván Rábaszov 2017.05.21. 14:32:36

A Magányos farkas (1983) alapfilm, a 40-es korosztály számára.

Lector Oris 2017.05.22. 10:05:52

@Iván Rábaszov: A maga korában, a 80-as évek elején egy jó kis mozi volt a Magányos farkas. Nekem tetszett. A verekedések és persze David Carradine mint főgonosz. Végső összecsapása Norrissal nagyon látványos harc.

Sandokohn - a maláj jiddis 2017.05.22. 22:10:33

Nagy kedvencem volt nekem is, jó volt a zenéje is. Good ol' times.....