Azt gondolhatnók, ha létezik műfaj, ami nem szorul a hangalámondás mankójára, akkor az a  …khm… igényes erotika műfaja.

Vagy éppen az igénytelené.

Szóval ezt gondolhatnók, joggal – és tévedhetnők, nagyot!

Túlzás lenne azt állítani, hogy derék honfitársaink nagy tömegben narráltak volna ún. sexploitation filmeket, de precedens azért akad: dünnyögött az a bizonyos robotszerű férfihang sexy német (Dirndljagd am Kilimandscharo) és amerikai (Basic Training) produkció hangsávja fölé egyaránt, hogy a többit ne is említsük (egyet azért említünk, kettő lesz belőle: a legendás Ilsa-sorozat második-harmadik része is kapott hangalámondást). Ami a pornót illeti, már jóval szegényesebb az összkép, és tulajdonképpen még akkor is az, ha elárulom, legalább egy hivatalos kiadvány is elmondhatja magáról, hogy alámondással jelent meg. A még ma is elérhető Dolly Buster Sztori e büszke cím tulajdonosa (minden bizonnyal más alkotások mellett, ld a kváziszinkronos Botrány a szexklubban esetét), csakhogy e jeles mű magyarítása profik által történt, Dolly és a többiek gondolatait eredendően egy adekvát hanghordozást használó színművésznő közvetíti, ami nagyon nem mellékes körülmény.

Látszólag apró ugrás innen az Olympic Fever (alias Olympic Sex Fever) világa, melynek alámondásos verzióját hallgatva egyetlen kérdés merülhet fel bennünk:

Még pontosabban: MÉÉÉÉÉ'????!!!!...

Mi értelme van mérsékelten felkészült – bár nagyon szórakoztató – magyar nyökögés mellett figyelni SPOILER adott esetben autofelláció közben SPOILER VÉGE Ron Jeremy-t, valamint kvalitásos munkatársait, akik az ékes angol helyett már eleve németül szólalnak meg a filmben? Használ ez valamit egy pornónak? Kell egyáltalán? És ha már úgy vesszük, hogy van valami hatása, nem árt-e inkább?

Aztán jobban belegondolunk a korabeli magyar helyzet(é)be, elővesszük empatikusabb énünket, s rájövünk, hogy igenis létezik magyarázat. Ezen belül is akad triviális (nagyobb lehetett a kereslet bármilyen filmre, ha minden néző számára dekódolható) és érdemi egyaránt.

Ad 1: a „pornó aranykorának” nevezett időszak valóban aranykor volt, ezt tudhatjuk a Boogie Nights-ból is: felkészült, ambiciózus alkotók (Burt Reynolds karakterének egyik ihletője, Bob Chinn a UCLA-n végzett, kb. a Doors tagjaival és Coppolával egy időben járt oda) dolgoztak költségvetéssel, sztorival stb. rendelkező opuszokon. Az Olympic Fever e kor terméke, méghozzá a nagyra tartott klasszikusok egyike –  nem alaptalanul. És ez már tulajdonképpen maga az ad 2: ugyan nem a jónevű Andrew Barat jegyezte történet a lényeg, de mégiscsak van történet, vannak szereplők, poénok, párbeszédek etc., és ez már önmagában érdemessé tehet egy művet arra, hogy lefordítsuk legjobb tudásunk szerint.

Így van ez, és így van ez jól!

De hogy miért kellett a nyögések mellett lehangzó kéjes megjegyzéseket is precízen alámondani, ahhoz én már kevés vagyok.

Az alábbi filmrészletekben az intim részletek kikockázottak, azaz a videó többé-kevésbé munkahely-kompatibilis.

Hogy mi ez az új rovat? Katt és kiderül!