Hazádnak rendületlenül – Az állampolgár

2017. január 23. 17:26 - Huber Zoltán

allampolgar3.jpg

Ez nem egy menekültfilm! Talán az első és legfontosabb mondat, amit le kell írni Az állampolgárral kapcsolatban, a legnagyobb erőssége ugyanis pont ebben rejlik. Vranik Roland filmje egy különös háromszöget mutat be, ahol különböző figurák kénytelenek együttélni és valahogyan összehangolni a vágyaikat. A konfliktusok az eltérő célokból, megoldási utakból és jellemvonásokból fakadnak, melyeket a különféle kulturális beidegződések, az otthontalanság érzése és a közömbös hatalom packázásai tovább mélyítenek. Az állampolgár éppen ezért beszélhet érvényes módon egy aktuális helyzetről, mert a három főszereplő, Wilson, Mari és Shirin drámája bárhol, bármikor érdekes és hiteles.

Egy végletekig átpolitizált, fekete-fehér ellentétpárokra degradált, tudatosan hiszterizált közbeszédben igen könnyű elveszíteni a megfelelő fókuszpontokat. Az ember az egyik vagy másik oldal felé hajlik és minden újabb információt, véleményt, elemzést átszűrve fogad be, vagy elege lesz az egészből és szép lassan elzárkózik a kérdéstől. Ahhoz, hogy egyáltalán eljuthasson a nézőhöz, Vranik Roland filmjének ilyen falakat kell áttörnie és meggyőzni a közönséget, máshogyan is lehet beszélni arról, amivel más csatornákon nap mint nap bombázzák. Az állampolgár mindent megtesz a cél érdekében és ezt a nem éppen egyszerű feladatot rögtön az első pillanatban véghez is viszi.

A film a plakáton is látható képpel nyit és ezt az emberi nézőpontot végig tudatosan megtartja. Nem menekülteket, befogadókat és gyűlölködőket mutat meg, hanem átélhető emberi sorsokat, dilemmákat, döntéseket. A sajnálatos paradoxon ebben az esetben éppen az, hogy ha a néző nem retten vissza a témától és a kérdéskörhöz tapadó kellemetlen előítéleteitől, egy olyan árnyalt történettel gazdagodhat, mely elegánsan és okosan kerüli az elrettentő sztereotípiákat. Igen, Az állampolgár helyszíne a mai Magyarország, az egyik szereplő egy afrikai férfi, a másik pedig egy iráni nő. Ezek kulcsfontosságú, de korántsem nélkülözhetetlen elemei a filmnek: nem feltétlenül kell itt és most élnünk ahhoz, hogy értsük. De igazán akkor fogjuk érezni és értékelni, ha közben magunkra ismerünk.

Vranikot leginkább mintha az a folyamat érdekelné, mennyire válik kiszolgáltatottá az ember az idegen környezetben és hogyan próbál meg valamiféle otthont teremteni egy ilyen világban. Wilson életében segítőkész, jóságos, mogorva, rasszista, ignoráns vagy épp kedves emberek bukkannak fel, de a helyzetét a maga összetettségében senki, még a szerelme sem érezheti át. Az állampolgár ezt a törvényszerű, áthidalhatatlan különbözőséget hol humorosan, hol tragikusan ragadja meg, ezzel is látványosan aláhúzva az egyszavas címkék olcsó hazugságait. Nincsenek tételmondatok, helyesnek kikiáltott megoldások, csak egymással ütköző nézőpontok, ilyen és olyan emberek. Ezért nagyon fontos fegyvertény, hogy a párbeszédek jól vannak megírva, és Vranik a megfelelő színészekre bízta a feladatot. Nincsenek fárasztó manírok vagy felesleges körök, csak legjobb értelemben vett közvetlen, hétköznapi realizmus.

allampolgar7.jpg

Az idősödő biztonsági őr és a férjétől elhidegült tanárnő finoman elővezetett szerelmi történetén keresztül a film kiválóan ragadja meg az idegenség komplexitását. Hiába szerelmes Mariba és boldog, Wilson az illegálisan itt tartózkodó Shirinnel érezhet csak valódi lelki rokonságot, amit viszont épp Mari nem érthet meg. A kör bezárul, egy ilyen nehéz helyzetből kiutat találni akkor sem egyszerű, ha a körülmények egyébként tökéletesek. Ha a kafkai bürokrácia helyett a tiszta és átlátható szabályok mentén kellene boldogulnia egy (leendő) állampolgárnak, talán nem lenne teljesen lehetetlen otthonra lelni egy (másfajta) országban. Mert hiába jófej a sarki hentes, hiába lesz valaki a hónap dolgozója és talál rá a szerelem, a végső szót a hivatal mondja ki. Akár migráns, be- vagy kivándorló, menekült az ember, akár csak szeretne valahogyan boldogulni és hasznosnak érezni magát a társadalomban. Mert ugye ez nem egy magyar menekültfilm, hanem valami jóval több, izgalmasabb és érdekfeszítőbb. 


Kapcsolódó posztunk: Amikor egy afrikai kecske vezeti a villamost

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8112148437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2017.01.24. 15:19:51

Azt hiszem, ezt a filmet meg kell néznem. Belsőleg muszáj...

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu