Emlékszünk még az alkoholista, tüdőbeteg Holliday dokira az Újra szól a hatlövetű westernjében? Aki minden emberi gyarlósága ellenére, férfi volt a talpán… Vagy Van Gogh-ra, a színek álmodójára A nap szerelmesében? Nem utolsósorban pedig Spartacusra, a kőkemény, de mégis emberséges rabszolgavezérre a Spartacus klasszikus szuperprodukciójában? Három felejthetetlen szerep Kirk Douglas hihetetlenül gazdag színészi életművéből, amely több mint 80 filmet számlál. A legendás színész, Hollywood nagy öregje 100 éves lett.
1916. december 9.-én született a New York-állambeli Amsterdamban. Eredeti neve: Issur Danielovitch. Szülei orosz bevándorlók voltak. 1910-ben egy Moszkva melletti kis faluból vándoroltak ki Amerikába. A kis Issur gyermekkora a legnagyobb szegénységben telt el. Hat nővére mellett egyedül ő végzett egyetemet: először a St. Lawrence-t, majd New Yorkban a Drámai Művészetek Akadémiáját. Shakespeare-t és görög tragédiákat tanult, - első szerepét a Megint tavasz van című darabban játszotta a Broadway-n.
A legmélyebb nyomorból küzdötte fel magát a csúcsra. Kiváló sportoló volt, különösen a birkózásban ért el szép eredményeket. Sikeres színházi szerepek után, 1946-ban került az Álomgyárba. Lauren Bacall – a neves színésznő – évfolyamtársa volt az Akadémián. Ő egyengette első lépéseit Hollywoodban. Sikerült meggyőznie az egyik leghíresebb hollywoodi producert, Hal B. Wallis-t, hogy nézze meg Kirk-öt a színpadon. Az előadás végén a híres filmcézár azonnal szerződtette.Kirk Douglas (művésznevét a nagy némafilmsztár, Douglas Fairbanks előtti tisztelgésből vette fel) 1946-ban játszotta első filmszerepét, a Martha Ivers különös szerelmében. A filmnek jó visszhangja lett és a fiatal színész karrierje gyorsan ívelt felfelé. Negyedik filmjében, az Egyedül járok-ban (1947) került össze először az ugyancsak pályakezdő Burt Lancasterrel. Közös szereplésük életre szóló barátságot és további 5 közös, világsikerű filmet eredményezett.
A nagy áttörést 1949-ben A bajnok ökölvívó-figurája hozta meg a számára. Alakítását Oscar-díjra jelölték, jobbnál jobb szerepek tucatjaiban válogathatott. Karrierje ettől kezdve töretlenül ívelt felfelé. 1955-ben saját produkciós-céget alapított, az édesanyjáról elnevezett, Bryna Productions-t. Hihetetlen mennyiségben ontotta a filmeket, néhány év alatt a legnagyobb sztárok élvonalába küzdötte fel magát. „A rongyszedő fia” (ahogy ő nevezte magát önéletrajzi könyvében) rajongott és irigyelt világsztár lett. Eleinte gyakran alakított lázadó, a társadalommal szembenálló figurákat. A filmvásznon kemény fickókat játszott, ugyanakkor a civil életben is nehezen kezelhető, öntörvényű ember hírében állt.
Alakításaiból erő és szenvedély sugárzott. Háromszor jelölték Oscar-díjra: A bajnok után A rossz és a szépben (1952) és A nap szerelmese – Van Gogh-ban (1956) nyújtott alakításáért. Ez utóbbi kettőt kedvenc mestere, Vincente Minnelli rendezte. A díjakkal azonban sohasem volt szerencséje, amire ő maga így emlékezett vissza: „Boldog voltam, amikor Oscar-díjra jelöltek A bajnokért, A rossz és a szépért és A nap szerelmeséért, és rettenetesen csalódott, amikor nem kaptam meg, főként az utóbbinál, mert úgy gondolom, igazán rászolgáltam. Mégsem akarok elégedetlennek látszani, hiszen kevés ember teheti életében, amit akar. Én megtehettem…”
Kirk Douglas fénykorát az ötvenes években élte. A kor divatjának megfelelően, legtöbbször kosztümös szuperprodukciókban és westernekben játszott, legnagyobb sikereit is ezekben a műfajokban aratta. Sikersorozata az olasz Odüsszeusz-szal (1954) kezdődött, majd Walt Disney látványos Verne-regény feldolgozásában, a Nemo kapitány-ban (1954) aratott nagy sikert. A leghíresebb rendezőkkel, a legnagyobb sztárokkal dolgozott együtt, valamennyien a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla.
William Wyler,- a Római vakáció és a Ben-Hur alkotója- a Detektív-sztori (1951) című filmjét rendezte. A forgatás után így emlékezett vissza sztárjára: „A legjobb színész-rendező viszony volt közöttünk, amelyben valaha is részem lehetett. Kirk óriási, színésznek és embernek egyaránt…” Kedvenc mestere, Vincente Minnelli pedig így nyilatkozott róla: „Kirk Douglas-szel dolgozni, számomra a legnagyobb jutalom volt, és vitathatatlanul a leginspirálóbb munkakapcsolatot jelentette, amelyben életem során részem lehetett. Három filmet készítettünk együtt,- valamennyi forgatását életem legszebb emlékei között őrzöm.”
1957-ben addigi pályafutása csúcsára ért az Újra szól a hatlövetű westernjével. Minden idők legsikeresebb és legsikerültebb vadnyugati filmje megérdemelt világsikert aratott, amelyben nagy része volt a két főszereplő, Burt Lancaster és Kirk Douglas parádés alakításának. A film ma már a műfaj legnagyobb klasszikusai közé tartozik.
1958-ban elkészítette élete legnagyobb szabású vállalkozásaként a Vikingeket. A saját produkciójú, káprázatosan látványos és lélegzetelállítóan izgalmas eposz eget-földet rengető sikert aratott. Partnere, Tony Curtis, aki Burt Lancaster mellett, civil életében is a legjobb barátja volt, így emlékezett vissza a forgatásra : „Kirk embernek és barátnak egyaránt nagyszerű. A Vikingekben vele dolgozni, olyan szabad és tiszta élmény volt, mint Burt Lancasterrel a Trapézban.”
A következő évben újabb világsikerű westernt forgatott, John Sturges, az Újra szól a hatlövetű rendezője, irányításával. Az utolsó vonat Gun Hillbe (1959) fogadtatása vetekedett a műfaj legnagyobb klasszikusaiéval. Partnere ismét Anthony Quinn volt, akivel már korábban együtt játszott A nap szerelmese – Van Gogh című emlékezetes alkotásban.
Noha a Vikingek után megfogadta, hogy soha többet nem készít eposzt, 1960-ban mégis újabb monstre produkciót vitt a gyöngyvászonra Spartacus címmel. A trák rabszolgavezér életét feldolgozó, minden szempontból remekül sikerült alkotás Kirk Douglas élete főművének tekinthető. Sikeresen ötvözte a hihetetlen látványosságot a drámai történettel, sztárok sokasága nyújtott felejthetetlen alakítást a filmben. A 12 millió dolláros költségvetéssel készített szuperprodukció világsikert aratott, 4 Oscar-díjat nyert,- mégis bemutatása évében óhatatlanul háttérbe szorult az akkori nagy kedvenc, a Ben-Hur mögött. Az évek folyamán a Spartacus minden idők egyik legsikerültebb történelmi szuperprodukciójává vált, a műfaj klasszikusaként tartják számon. Spartacus és Draba lélegzetelállító gladiátorharca pedig bekerült a mozitörténet legemlékezetesebb pillanatai közé, a hegytetőről filmezett végső csata felvétele valósággal forradalmasította az operatőri munkát. Kirk Douglas örökre eggyé vált Spartacus alakjával - ezzel a filmmel írta be a nevét a mozi aranykönyvébe.
Ezután további sikeres filmek végtelen sora következett. Közülük említést érdemel Az utolsó napnyugta (1961) hangulatos westernje, Vincente Minnelli-vel forgatott harmadik, egyben utolsó közös filmje, a Két hét a másik városban (1962) remekbe sikerült Irwin Shaw regényadaptációja, a Telemark hősei (1965) háborús szuperfilmje, az Egy óriás árnyékot vet (1966), amelynek címe akár élete mottójaként is felfogható, a Pisztolypárbaj (1971) újszerű westernje, valamint az európai vendégszereplése során forgatott bűnügyi akciófilm, a Kettős bűntény Hamburgban (1972), amelynek sikere,- bemutatása évében - minden rekordot megdöntött.
Nagyívű pályafutását a Kemény fickók (1986) nosztalgikus vígjátékával zárta, az örök barát, Burt Lancaster oldalán. A hihetetlen életerővel rendelkező, hatalmas energiákkal bíró színész így összegezte legkedvesebb munkáit: „A filmjeim, amelyeket a legjobban szerettem, sohasem voltak nagy kasszasikerek: A dicsőség ösvényei, A nap szerelmese – Van Gogh és A bátrak magányosak.”
Évei múlásával, filmszerepei fogyatkozásával íróként is világhírű lett. Önéletrajzi könyve, A rongyszedő fia óriási sikere után sorra ontotta a bestsellereket.
Kirk Douglas kétszer nősült, négy fia született. Túlélt egy repülőgép szerencsétlenséget - helikoptere repülőgéppel ütközött -, egy agyvérzést, szíve évek óta peacemakerrel működik, és azt sem bánja, hogy büszkesége, elsőszülött fia, Michael Douglas hírneve ma már túlszárnyalja az övét.
1996-ban, 80 éves korában, a soha el nem nyert Oscarok helyett, életmű-Oscar-díjban részesült. Meghatódottan, frappáns szavakkal köszönte meg a nagy kitüntetést: „Látom négy fiamat a nézőtéren. Büszkék az öregükre. Én is büszke vagyok. Arra, hogy Hollywood része lehettem fél évszázadon át…”
Ma már csendesen, visszavonultan él Beverly Hills-i otthonában. Nem féltékeny fia sikereire,- ellenkezőleg: derűsen, nosztalgiával tekint vissza a „szerepcserére”: „Megyek az utcán. Egy taxis utánam kiált: ’Hello, Spartacus!’ Visszafordulok és rámosolygok. Azután két csinos lány jön velem szembe az utcán. Kihúzom magam, teleszívom a mellkasom levegővel és igyekszem a legmegnyerőbb arckifejezésemet felvenni. Ahogy elhaladnak mellettem, hallom, hogy az egyik odasúgja a másiknak: „Nézd csak, a Michael Douglas apukája…”
Lányi János
