Filmvilág blog

Mozgó, lélegző szobrok - Spoileresen az Éjszakai ragadozókról

2016. december 06. - Huber Zoltán

ejszakai_ragadozok.jpg

Egy intelligens divattervező nyilván izgalmas dolgokat tud mesélni a kifutók bizarr világáról. Aki folyamatosan modellekkel, fotósokkal és a kapcsolódó szakemberekkel dolgozik, az a filmezés alapjaival is tisztában van. A stílus- és arányérzékkel sem lehet gond, a kompozíciók, a tárgyi környezet, a ruhák, a színészek megjelenése sem lehet probléma. Tom Ford második rendezése, az Éjszakai ragadozók az első képkockától az utolsóig gyönyörű, igazi audiovizuális kényeztetés, fantasztikus színészekkel (Adams, Shannon, wow!). Ami viszont tényleg nagy meglepetés, hogy Ford úgy tud mesélni a valóságtól elsodródó amerikai kulturális elit üresen csillogó látszatéletéről, ahogyan csak nagyon kevesen. Közönségcsalogató thrillernek álcázott kíméletlen látlelete titokzatos, jéghideg és gyönyörű.

Picit hasonló a helyzet, mint annak idején a reklámfilm felől érkező Jonathan Glazer esetében. Az angol rendező első két filmjét a marketing szintén divatos közönségfilmként pozícionálta, holott a Szexi dög és a Születés pont nem a primér izgalmak miatt fontos. Az Éjszakai ragadozók sem a fordulatok vagy a cselekmény miatt érdekes, hanem ahogyan Ford a hősnőjét ábrázolja. Sajnos az alapul szolgáló regényhez nem volt szerencsém, de ami a vásznon látható, az kimondottan rejtélyes és a legkevésbé sem közönségbarát. Összeáll ugyan a történet, de a rendező folyamatosan apró törésekkel, ellipszisekkel, furcsaságokkal bizonytalanítja el a nézőt.

Ford hasonló hatást ér el, mint amit Glazer szokott, talán mert ugyanattól a három mestertől, Hitchcocktól, Lynchtől és Kubricktól tanultak. A tökéletes kompozíciók, arcok és szobabelsők mögött ott lappang valami. Tisztán érezzük, hogy amit a képen látunk, az nem minden, a felszín alatt valami kimondhatatlan, rendkívül nyugtalanító dolog motoszkál. Hogy mi ez pontosan, azt Ford a nézőre bízza és aki belemegy ebbe a játékba, az egyértelműen a film hatása alá fog kerülni. Következzen most az én legkevésbé sem kizárólagosnak gondolt megfejtésem, nyilván INNENTŐL néhány SPOILER szembejöhet!

Az élményéhez különös extrát adott a húzónevek és a reklám becsábította közönség, aki érezhetően nem tudott mit kezdeni a látottakkal. A Michael Kors táskákkal és bevásárlószatyrokkal felszerelt, nagybetűsen trendi plázázók nagyon nem azt kapták, amire előzetesen számítottak. Van itt persze rural thriller, neo-noir, családi dráma, bosszú és három szálon futó, párhuzamosan vágott cselekmény, de ahogy a képzeletbeli regény a filmben, úgy minden figura és történet-darab csak puszta felszín, felület, csalóka látszat. A zavart neszekből és a kifelé tartó arcokból ítélve a közönség pontosan érezte, hogy miről beszél Ford és hogy mi köze lehet mindennek azokhoz a bizonyos Michael Kors táskákhoz.

Az ex-férj könyvéből előbukkanó karakterek ugyanolyan klisészerű típusokat alakítanak, mint a hősnőt körülvevő művészek és kurátorok. Az amerikai pénzügyi arisztokrácia két lábon járó közhelyeként előbukkanó férj és az öntörvényű művész karikatúrájaként megszólaló sógornő ugyanúgy, mint a bagót köpködő tökös texasi rendőr vagy a hónaljszagú white trash bűnözők. Ford folyamatosan jelzi, látszat és valóság, fikció és igazság nem választható szét, érzelmeket csak a könyv figurái, a haldokló rendőr és a családját elveszítő férfi élhetnek át. A Los Angeles-i galériák, irodák és az otthon steril tereit a rendező vizuálisan is a vele szembeállított texasi vadonra úsztatja.

ejszakai_ragadozok1.jpg

A hősnő ugyanolyan pózokba merevedik, mint az általa olvasott könyv hőse. Hiába próbál úgy tenni, mintha megérintené a neki küldött történet, mintha ez is csak játék lenne, az álmatlansággal és a nagy sóhajokkal. Nem lehetséges, hogy kizárólag a kifelé mutatott kép igazán érdekes a számára. Nem izgatja a saját kiállítása, nem kavarja fel a második férj hűtlensége és az első férj rafinált beintése is csak egy aprócska, talán nem is létező könnycsepp-kezdeményt vált ki belőle. Fontos, hogy az egész film a nő szubjektív nézőpontja és a rendező jótékony homályban hagyja azt is, miért pont egy ilyen regénnyel próbál Edward érzelmeket kicsikarni belőle. Mindegy is, hisz akkor is jéghideg szoborként létezik, ha épp széles gesztusokkal kísérve rakja le a könyvet.   

A hősnő beceneve sem véletlenül éjszakai ragadozó, még az sem elképzelhetetlen, hogy nem a felkavaró olvasói élmények miatt, hanem azért akar találkozni az egykori férjével, mert a második valószínűleg el fogja hagyni. A találkozó előtt hosszú percekig figyelhetjük a tükörben, ahogyan átalakítja a sminkjét és a haját. A nő életében csak és kizárólag a látszat számít, mintha az íróval való házassága is csak azért lett volna fontos, hogy az anyját bosszantsa. A szerelem, a boldogság ugyanolyan vonzó szavak, mint a kreativitás, csak épp a számára nincs valódi jelentéstartalmuk.

Az üvegbe burkolt otthonáról halva pattan le a madár és egy látszólag felesleges jelenetben, az értekezleten az is kiderül, hogy a korábbi véleményeit is gond nélkül felülírja. Ahogyan a testvére is utal rá, hogy az őket körülvevő elit világa tökéletesen üres ugyan, de még mindig kényelmesebb és biztonságosabb, mint a valódi. Érdekfeszítő gondolatok ezek épp egy divattervező filmjében, aki maga is valamiféle illúzió megteremtéséből gazdagodott meg.

Az Éjszakai ragadozók rafinált darab, mert épp azzal a gyönyörű, aprólékosan kimunkált stílussal nyűgöz le, ami egyúttal a hősnő riasztó érzelmi sivatagát jelenti. Van egy igen érdekes belső poén a filmben: a nyitó képsor flitteresőben pörgő túlsúlyos táncosai az olvasott könyvben is megjelennek, egy lepukkant bár parkolójában cigarettáznak. Nagyon érdekes lenne tudni, Ford vajon egyszerű gegnek szánta, a hősnő szubjektív nézőpontját akarta kidomborítani vele (elvégre korábban az ő installációiban szerepeltek), vagy épp itt is a rögvalóság és a trendi kiállítások közötti szakadékra utal. Ford filmjében az az igazán izgalmas és különös, hogy ha megkapargatjuk a szépséges felszínt, egyre kevesebb dologban lehetünk biztosak. Lehet ennél nagyobb dicséretet mondani egy olyan alkotó munkájára, aki kifutókon járó, lélegző próbababákat öltöztet méregdrága ruhákba?

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8612026505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása