Véget ért a 13. Verzió

2016. november 14. 08:45 - filmvilág

tranzithavanna.jpg

„A dokumentumfilm nem pusztán érzeteket és hangulatokat közvetít, hanem emlékeztet, elrettent és felráz. A dokumentumfilm készítése erkölcsi tett, mert ebben a műfajban a szerzőnek elsősorban nem magát, hanem valaki mást kell képviselnie, máshoz kell alkalmazkodnia. A képviselet és alkalmazkodás egy sor erkölcsi alapkérdést vet föl: a másik ember problémáinak a magunk elé helyezése maga a politika.” (Részlet Schilling Árpád, a Krétakör alapítójának nyitóbeszédéből.)

A vasárnap véget ért 13. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál 37 ország 62 filmjét mutatta be 5 nap alatt a Toldi, a Művész, a Kino Cafe Mozi, az Art+ Moziban, valamint a Blinken OSA Archívumban és a MagNet Közösségi Házban.

Legjobb Emberi Jogi Film 150.000 forintos díját, melyet a MagNet Bank ajánlott fel, a Havanna Tranzit Daniel Abma filmje nyerte. Az egyetemi hallgatókból álló zsűri indoklása szerint: „A Havanna Transitot kiemeli a többi dokumentumfilm közül a téma figyelemreméltó vizuális reprezentációja. Mivel a transszexuális emberek problémái nem mindennap szerepelnek a címlapokon, fontosnak tartjuk történeteik megjelenítését. Ezzel a döntéssel szeretnénk megerősíteni, hogy a transz emberek jogai, úgy, mint az egészségügyi ellátás, a gyógyszerek biztosítása, a foglalkoztatás, az oktatás és más szociális támogatások, az alapvető emberi jogok közé tartoznak.”

csello.jpg

A Legjobb Diákfilm kategóriában az elsőfilmeseket díjazta a nemzetközi szakértőkből álló zsűri. A 200.000 forintos díjat A cselló jobb oldalán, Aleksandra Rek filmje nyerte.

Dominik Połoński ragyogó csellista, aki leküzdötte a rákot, ám a betegség nyomott hagyott rajta. Részlegesen lebénult, és csak az egyik kezét tudja használni. Ez azonban nem tántorítja el, továbbra is gyakorol és koncertezik, csak egy másik repertoárral. Bár nem tud virtuóz darabokat előadni, tökéletesen kielégíti a kortárs zenei kísérletezés. Egy film a bámulatos akaraterőről, ami minden akadályt legyőz.

A 150.000 forintos Közönségdíjat a nézők szavazati alapján Rokhsareh Ghaem Maghami filmje, a Sonita kapta.

Egy bátor afgán lány zenei karrierje és jövője kerül veszélybe, amikor anyja úgy dönt, eladja feleségnek. Néhány drámai fordulat után maga a filmrendező veszi kezébe az ügyet.

sonita.jpg

A fesztivál programja idén is több szekcióból állt.

Nemzetközi Panorámába az elmúlt év legjobb nemzetközi emberi jogi-és kreatív dokumentumfilmjei lettek beválogatva.

A HVG - Magyar Panoráma kurátora Báron György a legjobb friss magyar dokumetumfilmeket válogatta a programba.

A jég hátán programba friss kanadai, dán, német, grönlandi, norvég és orosz dokumentumfilmeket gyűjtöttek egybe a globalizált Északi-sarkvidék környezeti átalakulásáról, az őslakosok jogairól.

Az Úton és otthon szekció a menekültügy kérdésein belül idén az integrációra és az aktív cselekvésre koncentrált, a vetítéseket beszélgetések követték a Magyar Helsinki Bizottsággal együttműködésben.

A Fókuszban Ukrajna blokk négy filmje egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy közelebbről lássuk az országot és annak lakóit; megértsük, a valóság jóval bonyolultabb, mint ahogy azt elhitetni kívánják velünk.

Idén is rengeteg kiegészítő program várta az érdeklődőket.

Az 1956, a médiaforradalom filmválogatás a szomszédos szocialista országok 1956 őszén készített filmhíradóiból, a mozgóképes propaganda mediális sajátosságait és eddig kevéssé vizsgált oldalát mutatta be. A program filmjeit Varga Balázs filmtörténész válogatta.

DocLab workshop – Az integráció útjai workshop idén az integráció lehetséges folyamataira fókuszált, tapasztalt és kezdő filmeseknek kínált lehetőséget egy saját rövidfilm vagy trailer elkészítésére.  A háromnapos foglalkozás alatt a filmesek hozott anyagból dolgoztak illetve Budapesten forgattak. Gellér-Varga Zsuzsanna vezetőtanártól és a többi tutortól kaptak támogatást a kisfilmek elkészítéséhez, melyeket szombaton a közönségnek is levetítettünk.

A program a CEU Media Laborral együttműködésben jött létre.

Idén rekord nézőszámmal (több mint 700 fő) büszkélkedhet a Diákverzió, ahol Az én szememben (Raphael Schanz / Németország), a Láthatatlanok (Benjamin Kahlmeyer / Németország), a Divatjamúlt (Jaak Kilmi, Lennart Laberenz / Észtország), a Thule Tuvalu (Matthias von Gunten / Svájc & Tuvalu & Grönland), a Reményvasút (Trencsényi Klára / Magyarország) és A franciák (Mohamed Ulad & Isabelle Wekstein-Steg / Franciaország) filmeket láthatták a diákok. A vetítések után Szirony Szabolccsal, Teszler Tamással és Omar Adam Sayfoval (Közel-Kelet-szakértő) beszélgethettek a középiskolások.

 A fesztivál programját idén is gazdagította a Verzio DocLab, ahol a résztvevők szakmai segítséggel hét projektet dolgoztak ki. Ezeket a rövidfilmeket a közönségnek is levetítették.

„Azok az alkotók, akik dokumentumfilmeket készítenek, nem elméleti, hanem gyakorlati módon közelítenek az emberiség legnehezebb kérdéseihez. Nem újságot lapozgatnak, nem zártkörű klubokban okoskodnak kaviáros szendvicseket majszolva, nem híres celebek oldalán parádéznak, hogy aztán brutális közhelyeket pufogtassanak a világ állapotáról, hanem irtózatosan kemény munkával és tiszteletet parancsoló bátorsággal mutatják föl az ember elviselhetetlen és szánalomra méltó természetét. Az ember a legkönyörtelenebb és legkiszolgáltatottabb lény a Földön. De sem az egyik, sem a másik arcával nem képes szembenézni. Az elnyomók ellen és az elnyomottak mellett harcolni minden felvilágosult ember erkölcsi kötelessége. Amennyiben ez evidencia még egyáltalán.” (Schilling Árpád)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2911959419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.